A lisztérzékenység biopszichoszociális szemléletű áttekintése = Coeliac disease in biopsychosocial approach

A lisztérzékenység — emelkedő gyakorisága és a lehetséges szövődmények miatt — az egészségügy kiemelt kérdései közé tartozik. Felismerése, kezelése biopszichoszociális attitűdöt kíván. A jelen tanulmány keretében azokat a területeket tekintjük át, amelyek pszichológiai kérdéseket is felvetnek: a betegséggel együtt járó komorbid pszichiátriai zavarokat (depresszió, szorongás, evészavarok, súlyos pszichiátriai állapotok), a neurológiai eltéréseket és ezek lehetséges háttérmechanizmusait, az életminőséget befolyásoló tényezőket és a diétához való adherencia nehézségeit. Kitérünk a betegség menedzselésének fő szempontjaira, az állapot személyiségfejlődésre és családi életre kifejtett lehetséges hatásaira, illetve a lisztérzékenység témakörében felmerült tovább kutatandó kérdésekre (mint például szűrés, prevenció). | Coeliac disease — because of its increasing prevalence and possible adverse consequences — is a significant problem in health care systems. Diagnosis and treatment requires biopsychosocial attitude. The recent review focuses on topics including psychological aspects: comorbid psychiatric disorders (depression, anxiety, eating disorders, acute psychiatric states), neurologic alterations and the possible underlying mechanisms, factors influencing quality of life and the difficulties of adherence to diet. We also discuss the main aspects of coeliac disease management, the possible influence of the disease on personality development and family life and questions requiring further research (population screening, prevention)

Hashimoto's thyroiditis in health psychological approach

This paper aimed to present psychological correlates of Hashimoto's thyroiditis as widely as possible. Although working with patients clearly suggests that health psychological support may be needed at various points and regarding several issues, these aspects are not emphasized in the literature or treatment protocols. The author hopes that the research suggestions and treatment proposals presented, all based on scientific and practical evidence, will meet with openness by professionals. Hopefully, a more determined observation of the biopsychosocial approach will also be launched in a pathology that has hitherto been neglected from a health psychological point of view

Irritábilisbél-szindróma: komorbid pszichiátriai zavarok és pszichológiai kezelési lehetőségek = Irritable bowel syndrome: comorbid psychiatric disorders and psychological treatment options

Absztrakt: Az irritábilisbél-szindróma a lakosság 7–21%-át érintő krónikus funkcionális gastrointestinalis megbetegedés. A betegcsoportot csökkent életminőség, munkahelyi teljesítményromlás és nagymértékű pszichológiai distressz jellemzi. Az érintettek a komorbid pszichiátriai zavarok, hangsúlyosan a depresszív és generalizált szorongásos zavarok megemelkedett prevalenciáját mutatják. Az irritábilisbél-szindróma biopszichoszociális megközelítése, illetve az agy-bél tengelynek a betegség patogenezisében betöltött központi szerepe a pszichológiai beavatkozási lehetőségek szükségességére hívja fel a figyelmet. Ezen intervenciók elsősorban központi idegrendszeri mechanizmusokra, a betegekre jellemző megemelkedett zsigeri érzékenységre, csökkent fájdalomtoleranciára, illetve a gastrointestinalis panaszokhoz kapcsolódó fokozott szorongásra fókuszálnak. Sikeresen csökkentik a betegséggel kapcsolatos negatív hiedelmeket, a maladaptív megküzdési stratégiák alkalmazását, a tünetek katasztrofizációját és a krónikus izomfeszültséget. Ennek következtében szignifikáns tünetjavulást eredményeznek, illetve pozitív hatást gyakorolnak a mentális egészségre és a mindennapi funkcionálásra. A pszichológiai kezelési lehetőségeknek az irritábilisbél-szindróma terápiájában történő alkalmazása, illetve a különböző szakmák dinamikus együttműködése jelentős támogatást jelenthet a családorvosi gyakorlatban, és összességében csökkentheti az egészségügyi ellátórendszer igénybevételét. A jelen áttekintő tanulmány az irritábilisbél-szindrómában megjelenő komorbid pszichiátriai zavarok, illetve a betegség terápiájában alkalmazható, tudományos eredményekkel alátámasztott pszichológiai kezelési eljárások kurrens szakirodalmán alapszik. A ScienceDirect, illetve a PubMed adatbázisok felhasználásával közel 60 tanulmány elemzésére került sor. A legtöbb kutatási eredmény a kognitív viselkedésterápia, illetve a hipnoterápia vonatkozásában jelent meg, mely területeken metaanalíziseket is publikáltak. A különböző stresszkezelési módszerek és relaxációs technikák kérdésköre ezzel szemben rendkívül alulreprezentált. A tudatos jelenlét elméletén alapuló, irritábilisbél-szindrómával élők számára tervezett intervenciók elterjedése pedig további metaelemzéseket sürget. Ennek következtében a testi folyamatok tudatosításán alapuló terápiák szisztematikus vizsgálata a jövőbeli kutatások kiemelt feladata. Orv Hetil. 2018; 159(50): 2115–2121. | Abstract: Irritable bowel syndrome is a chronic functional gastrointestinal disorder with a prevalence of 7–21%. It has a negative impact on health-related quality of life and work productivity and it is associated with increased psychological distress and mental comorbidity, like major depression disorder and generalised anxiety disorder. Due to biopsychosocial factors and the brain-gut axis playing a key role in the aetiology of the disease, the use of psychological treatments has great importance in the therapy of irritable bowel syndrome. These interventions focus on central mechanisms, like visceral sensitivity, pain amplification, hypervigilance and gastrointestinal symptom-specific anxiety. They significantly reduce damaging illness-related cognitions, the use of maladaptive coping strategies, catastrophic appraisals of bodily sensations and chronic muscle tension. The utilization of these treatments is associated with clinically significant symptom improvement and positive mental health outcomes. This review study focuses on the psychiatric comorbidity of irritable bowel syndrome and the use of evidence-based psychological therapies in the treatment of the disease. Using ScienceDirect and PubMed databases, almost 60 studies have been selected. A high number of studies investigate the efficacy of cognitive behaviour therapy and hypnotherapy with meta-analyses included. There is also growing evidence on the beneficial impacts of mindfulness-based stress reduction. Future research will need to concentrate on studying the utility of mind-body therapies such as relaxation techniques in the treatment of irritable bowel syndrome with meta-analyses on the effects of mindfulness-based interventions. Orv Hetil. 2018; 159(50): 2115–21121

Poszttraumás növekedés gyermekkorban daganatos betegségen átesett gyógyult fiatal felnőttek és daganatos betegségen átesett gyermekek szülei körében

Elméleti háttér: A gyermekkori daganatos betegség súlyos, traumatikus élmény a gyermek és szülei számára is. A negatív pszichés tényezők mellett ugyanakkor sok esetben pozitív változások, poszttraumás növekedés (PTN) is megjelenik mind a gyermek, mind a szülő megélésében, ha a gyermek felépül. Cél: Jelen tanulmány célja az volt, hogy feltárjuk a poszttraumás növekedést befolyásoló tényezőket mind a gyógyult fiatal felnőttek, mind a szülők esetében. Módszerek: Retrospektív vizsgálatunkban 53 gyermekkori daganatos betegségen átesett fiatal felnőtt (17 férfi és 36 nő; átlagéletkor: 27,5 év, SD = 5,4 év) és 112 szülő (9 férfi és 103 nő; átlagéletkor: 44,9 év, SD = 6,7 év) vett részt. A demográfiai jellemzők (nem, életkor), a betegségváltozók (diagnózis óta eltelt idő, diagnóziskori életkor, diagnózis kockázata) és a pszichoszociális tényezők (társas támogatás, érzelemszabályozás, pszichológiai jóllét, poszttraumás stressztünetek) kapcsolatát vizsgáltuk a PTN-nel leíró, összehasonlító, korrelációs és lineáris regresszió elemzések segítségével. Eredmények: Az eredmények megerősítették, hogy mind a gyógyult fiatal felnőttek, mind a szülők több mint 90%-a átélt PTN-t legalább minimális szinten a növekedés legalább egy dimenziójában. A gyógyult fiatal felnőttek csoportjában a társas támogatás, a pszichológiai jóllét, a poszttraumás stressztünetek közül pedig az emlékbetörés és a pozitív érzelmekre vonatkozó elfojtás a PTN varianciájának 50%-át magyarázták. A szülők csoportjában a hyperarousal, az énfókuszú rumináció és a pszichológiai jóllét a PTN varianciájának 26,5%-át magyarázták. Következtetések: Az eredmények megerősítik, hogy a PTN magyarázatában különböző változók komplex összefüggésben fejtik ki hatásukat. Vizsgálatunk eredményei rámutatnak arra, hogy a klinikai pszichológiai intervenciók tervezése során a betegséggel járó negatív tünetek egyéni kezelése mellett a család bevonása, a szociális tényezők javítása és a különböző kognitív terápiás eszközök is kiemelt jelentőségűek lehetnek a trauma integrálása szempontjából

A gyermekvállalási attitűdök alakulásának pszichoszociális meghatározói = Psychosocial factors influencing the motivation for parenthood

Elméleti háttér: Magyarország az egyik legalacsonyabb termékenységű ország, ezért fontos feladat a gyermekvállalási attitűdöket befolyásoló tényezők feltárása. A pszichoszociális változók szerepét eddig csak részben vizsgálták. Cél: Célunk az egyetemista nők anyasággal kapcsolatos belső reprezentációinak gyermekvállalási motivációra gyakorolt hatását feltárni. Ezenfelül demográfiai és személyiségváltozók (Big Five, optimizmus), valamint egészségmutatók hatását is vizsgáljuk a gyermekvállalási attitűdök oki hátterének komplexebb megismerése céljából. Módszer: „A nők reprodukciós egészségéért” elnevezésű kérdőíves kutatásunk 561 gyermektelen egyetemista hallgatónő részvételével zajlott. Vizsgálatunkban saját szerkesztésű skálákat (Anyaság-reprezentációk Kérdőív, Fertilitás-tudatosság Skála), valamint standardizált mérőeszközöket (Big Five Inventory, Life Orientation Test – Revised) használtunk. Az elővizsgálatokat követően a gyermekvállalás fontossága és időzítése csoportosító változóinkra diszkriminanciaanalízist végeztünk, lépésenkénti módszerrel. Eredmények: A gyermekvállalás fontossága változónk mentén történő csoportokba sorolást két változó határozta meg: az anyaságot a női identitással azonosító, valamint az anyaságot terhes szerepként meghatározó reprezentáció. A Wilks-féle lambda értéke 0,74 (p < 0,001) volt, prediktor-változóink a besorolások 26%-át magyarázták. A gyermekvállalás időzítése csoportosító változó esetében legjelentősebb diszkrimináló erővel az életkor, a párkapcsolat stabilitása és a tudatos készülés az anyaságra változóink rendelkeztek. Ez esetben a Wilks-féle lambda 0,82 (p < 0,001) volt, prediktor-változóink pedig a besorolások 18%-át magyarázták. Következtetések: Eredményeink alapján az anyaság belső reprezentációinak feltárása fontos lehet a gyermekvállalási szándék bejóslásában. Terápiás vonatkozásban távlati cél az anyaság-reprezentációk megértése és átkeretezése. | Background: Hungary is one of those countries where fertility rates are exceptionally low. The psychosocial background factors are only partially known; therefore, it is important to examine the factors influencing the attitude to parenthood. Aim: Our aim was to examine how motherhood representations influence the motivation for having a child among university women. We also analyzed the possible relationships with demographic, personality (Big Five dimensions and dispositional optimism), and health-related variables to gain a more complex picture regarding the potential background factors. Method: 561 childless female university students took part in our survey entitled ‘For a Better Reproductive Health of Women’. We used standardized questionnaires (Big Five Inventory, Life Orientation Test – Revised) and ad hoc scales (Motherhood Representations Questionnaire, Fertility Consciousness Scale). We applied discriminant analysis (using the stepwise method) for the grouping variables of ‘importance of having a child’ and ‘ideal timing for having a child’. Results: ‘Importance of having a child’ was predicted significantly by two representations: ‘motherhood is the part of female identity’ and ‘motherhood is a burdensome role’ (Wilks-lambda: 0.74, p < 0.001; rate of explained classifications: 26%). ‘Ideal timing for having a child’ was most strongly associated with age, the stability of the relationship with the partner, and by ‘preparing consciously for motherhood’ (Wilks-lamda: 0.82, p < 0.001; rate of explained classifications: 18%). Conclusions: Exploration of motherhood representations can be important in predicting willingness to have children. From the aspect of psychosocial interventions, understanding and reframing motherhood-representations seems to be a potential task

Functional gastrointestinal symptoms and increased risk for orthorexia nervosa

Purpose: Recent guidelines point out the possible risk for orthorexia nervosa in functional gastrointestinal disorders, however, to date, no study has investigated this association. The present study aimed to explore the potential relationship between irritable bowel syndrome-related functional gastrointestinal symptoms and certain maladaptive eating behaviours, such as symptoms of orthorexia nervosa and emotional eating. Methods: A sample of 644 Hungarian volunteers (Mage=22.37; SDage=3.95) completed a survey with the following questionnaires: the Rome IV Diagnostic Questionnaire (R4DQ) for adults—Irritable bowel syndrome module for the measurement of functional gastrointestinal symptoms, the Hungarian version of the ORTO-15 questionnaire (ORTO-11-Hu) to assess symptoms of orthorexia nervosa, the Three-Factor Eating Questionnaire (TFEQ) Emotional Eating subscale to measure symptoms of emotional eating and the Short Health Anxiety Inventory (SHAI) for the assessment of health anxiety. Spearman’s rank correlation was used to explore the associations between the measured variables, and structural equation modeling was used to test the proposed mediation models. Results: Functional gastrointestinal symptoms were positively related to symptoms of orthorexia nervosa and emotional eating. The relationship between functional gastrointestinal symptoms and symptoms of orthorexia nervosa was partially mediated by health anxiety, while the association between functional gastrointestinal symptoms and symptoms of emotional eating was partially mediated by symptoms of orthorexia nervosa. Conclusion: Our fndings highlight the possible risk for developing orthorexic symptoms in functional gastrointestinal symptoms, which could lead to other types of disordered eating patterns, such as emotional eating. The results also underscore the potential role of health anxiety in these relationships

A művi abortusz a férfi partner szemszögéből = Artificial abortus from the male partner’s perspective

Absztrakt: A művi abortusz olyan esemény, amelyet elsődlegesen a nők nézőpontjából vizsgálnak a kutatások, akár a döntés oka, akár annak következménye a kérdés. Pedig minden egyes terhességmegszakítás (éppúgy, ahogy a várandósság létrejötte) érint egy férfit is, ezért fontos volna, hogy minél több ismeretünk legyen a férfi partnerek művi abortusszal kapcsolatos megéléséről, saját igényeiről és szükségleteiről. Összefoglalónkban az abortuszellátás gyakorlata szempontjából vizsgáljuk a férfi partnerek helyzetét és szerepét. A rendelkezésre álló kutatási eredmények szerint a férfiak bevonása az abortuszellátásba részben a saját érzelmi egyensúlyuk, részben pedig a nő alkalmazkodásának elősegítése miatt fontos. A hangsúlyosabb szerepvállalás jelentheti egyrészt a részvételt az abortusz előtti tanácsadáson, a nő elkísérését a terhességmegszakításra, a férfi partner jelenlétét az abortusz megtörténtekor, illetve az abortusz utáni gondozásban való részvételt. A kutatások eredményei szerint a fentiek mindegyike pozitív kapcsolatban áll a nő kedvező abortusztapasztalataival (amennyiben a nő a férfi bevonását támogatja) és így gyorsabb felépülésével. A férfi partnerek fokozottabb jelenléte az abortuszellátás folyamatában a szolgáltatók oldaláról lehetőséget ad a megfelelő, saját igényekhez igazított tájékoztatásra is (magáról a beavatkozásról, a lehetséges következményekről vagy a fogamzásgátlás lehetőségeiről stb.). Az érintett férfiak bevonása az ellátás folyamatába, valamint az igényeikhez, elvárásaikhoz igazított információátadási, tanácsadási és intervenciós gyakorlatok alkalmazása támogatja a párok közös és informált döntését, a fogantatásért, illetve fogamzásgátlásért vállalt közös felelősségvállalást, és mindezen keresztül segítheti a művi terhességmegszakítások számának csökkenését is. Orv Hetil. 2019; 160(18): 694–699. | Abstract: Induced abortion is an intervention that scientific research primarily addresses from the concerned women’s point of view in terms of either the causes or the consequences of the abortion decision. Nevertheless, each case of abortion involves a man as much as a woman (in the same vein as conception), which calls for the better knowledge of male partners’ needs, expectations and experiences related to induced abortion. The present summary addresses male partners’ status and importance in abortion care in a practical approach based on professional considerations. Available empirical findings suggest that male partners’ involvement in abortion care has importance both in protecting men’s emotional balance and in providing support for women in adapting to the abortion process. Male partners’ deeper involvement possibly includes roles such as seeing the female partner to the intervention, participation in pre-abortion counselling, presence during the intervention, and participation in post-abortion care. Related findings show that all of these forms of support are related to women’s positive abortion-related experiences and thus to their better recovery (provided that the female partner expresses a need for her male partner’s personal support). Furthermore, male partners’ involvement in abortion care enables health care providers to tailor counselling (information on the intervention, on possible consequences, on contraceptive methods etc.) to men’s specific needs. These practices facilitate partners’ joint and informed decision making, joint responsibility for conception or contraception, and eventually contribute to reducing the incidence of induced abortion. Orv Hetil. 2019; 160(18): 694–699