Valósághű páciensszimulátorok alkalmazása a hallgatói teljesítmény értékelésében

Absztrakt Bevezetés: A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán 2007 óta alkalmaznak valósághű szimulátorokat. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a hallgatók ismereteinek, készségeinek felmérését a szimulációs kurzusok befejezését követően. Módszer: A C-SEI elnevezésű validált értékelőlap segítségével történő adatfelvételre a szülésznőhallgatók felmérése során került sor, a „Klinikai szimuláció” kurzus után 67 fő részvételével, a „Szimulációs esettanulmányok” kurzust követően 58 fő bevonásával. Eredmények: A „Klinikai szimuláció” kurzust követően a hallgatók által elért átlagos pontarány 88,8±9,14 volt, a „Szimulációs esettanulmányok” kurzus után 86,6±14,87, amely eredmények szignifikánsan magasabbak a minimálisan elvárt 75-höz viszonyítottan (p<0,01). Az értékelőlap alcsoportjai közül mindkét kurzust követően a kritikus gondolkodás esetén mutatkozott a legalacsonyabb átlageredmény. Az „Általános ápolástan” tantárgy vizsgája során kapott osztályzatok és a „Szimulációs esettanulmányok” kurzus utáni eredmények között közepes erősségű, pozitív, szignifikáns összefüggést találtak (r = 0,34; p<0,01). Következtetések: A valósághű páciensszimulátorok alkalmazása megbízható és validált értékelőlap egyidejű használatával megfelelő módszer lehet a hallgatók értékelésére. Orv. Hetil., 2015, 156(33), 1335–1340

Noninvasive prenatal testing for congenital heart disease: cell-free nucleic acid and protein biomarkers in maternal blood

L

A lizofoszfátsav mint potenciális célpont az ováriumtumorok molekuláris diagnózisában és kezelésében = Lysophosphatidic acid as a potential target for treatment and molecular diagnosis of epithelial ovarian cancers

Az ováriumtumorok mortalitása a legmagasabb a nőgyógyászati tumorok között. Ez egyrészt a késői diagnózisnak, másrészt a hatásos terápia hiányának következménye. Az ováriumtumorok karcinogenezise és metasztázisképzése egy komplikált genetikai, molekuláris és biokémiai folyamatsor eredménye. A lizofoszfátsav (LPA) termelésének, receptorstátusának és szignáltranszdukciós útvonalának abnormalitása gyakran megtalálható az ováriumtumorokban, ami azt sejteti, hogy az LPA nagyon fontos szerepet játszik ennek a betegségnek a kialakulásában és patofiziológiájában. Így jogosan feltételezhetjük, hogy az LPA-szignálkaszkád számos célpontot szolgáltat a molekuláris kezelési módok kialakítására és jó példát mutat arra, hogyan lehet új diagnosztikus és terápiás módszereket kialakítani egyes betegségek ellen. Az LPA-t lebontó és termelő enzimcsaládoknak csak a közelmúltban történt felfedezése és a receptorspecifikus molekulák kifejlesztése új fejezetet nyithat e potenciálisan halálos betegség kezelésében. Ebben az összefoglaló tanulmányban ismertetjük, hogy a tumorsejtekben lévő LPA-t lebontó enzimek aktivitása csökkent, és ez hozzájárul a tumor progressziójához. Ugyanezen enzimek mesterségesen létrehozott, fokozott aktivitása csökkenti a tumorsejtek növekedését és elősegíti a fiziológiás viszonyok helyreállását. Bemutatjuk azokat az irodalmi adatokat, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a lipidfoszfát-foszfatáz enzimek hatásukat a sejten kívüli LPA lebontásával érik el. Minthogy ez a lebontás extracellulárisan történik, ez megmagyarázza a „bystander-effect” előfordulását, amit szintén ismertetünk. Az LPA-lebontás és -termelés enzimjei, illetve az LPA-t kötő receptorok kitűnő célpontok új molekuláris terápia kidolgozására. A különböző LPA-izoformák és más lizofoszfolipidek szintváltozásainak korai detektálása segíthet a tumor korai diagnosztizálásában, illetve később a kezelés hatékonyságának követésében. A közelmúlt jelentős LPA-szignálkaszkáddal kapcsolatos kutatási eredményei azt sejtetik, hogy azok jelentős szerepet fognak játszani ennek a még mindig halálos betegségnek a kezelésében, de további kutatások szükségesek a részletek pontos megértéséhez. | Ovarian carcinoma has the highest mortality rate of all gynecologic malignancies owing to late diagnosis and a lack of effective tumor-specific therapeutics. Ovarian carcinogenesis and metastasis is accompanied by a complicated cascade of genetic, molecular, and biochemical events. Abnormal lysophosphatidic acid (LPA) production, receptor expression, and signaling are frequently found in ovarian cancers suggesting that LPA plays a role in the pathophysiology of the disease. Moreover, the LPA pathway may provide novel molecular targets, illustrating how the development of new therapeutic and diagnostic strategies can contribute to disease management. The recent identification of the metabolizing enzymes that mediate the degradation and production of LPA and the development of receptor selective-analogues open a potential new approach to the treatment of this deadly disease. In this review, it is clearly presented that aberrations of LPP production contribute to the progression of ovarian cancer, just us overexpression of these metabolizing enzymes return the physiologic situation and inhibit the growth of the cancer cells. LPPs exert their effect through metabolizing extracellular LPA. This also clearly explains the dominant “bystander effect” of these enzymes. LPA through its production, metabolism, and receptors may provide an excellent target for the development of molecular therapeutics, and the early detection of molecular forms of LPA, other lysolipids, and the activities of LPA pathway receptors and enzymes may facilitate both diagnosis and monitoring the response of a given patient to therapy. The impressive development of knowledge about the pathway regulating LPA production and the identification of selective LPA-receptor agonists suggest that targeting the LPA cascade could be a real addition to the management and treatment of this still-deadly disease. Additional studies of the LPA cascade and other phospholipids in ovarian cancer are essential to further elucidate their critical roles

A praeeclampsia pszichoszociális vonatkozásai

Distress conditions during pregnancy may contribute to the development of preeclampsia by altering functions of the neuroendocrine and immune systems, e.g. activation of the hypothalamic-pituitary-adrenal axis and increase in plasma proinflammatory cytokines. Preeclampsia may also precipitate mental health problems due to long-term hospitalization or unpredictable and uncontrollable events such as preterm labor and newborn complications. Besides, preeclampsia may induce persistent neurocognitive complaints with a negative impact on patients' quality of life. As growing evidence indicates that poor maternal mental health has an adverse effect on pregnancy outcome and fetal development, psychosocial interventions may be beneficial for women with preeclampsia. Orv. Hetil., 2015, 156(50), 2028-2034

Idiopathiás pulmonalis artériás hypertonia mellett vállalt sikeres terhesség

Absztrakt Az idiopathiás pulmonalis artériás hypertonia ismeretlen eredetű kórkép, amelyet a pulmonalis erek progresszív obstrukciója következtében kialakuló emelkedett pulmonalis rezisztencia és következményes jobbszívfél-elégtelenség jellemez. Idiopathiás pulmonalis artériás hypertonia mellett kialakult terhesség során az anyai és magzati halálozás rendkívül magas, ezért az ebben a kórképben szenvedő betegeknél a terhesség vállalása kontraindikált. A szerzők az első, Magyarországon gondozott, idiopathiás pulmonalis artériás hypertoniában szenvedő beteg sikeres terhességének esetét ismertetik. Az esetbemutatás arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy idiopathiás pulmonalis artériás hypertoniával szövődött graviditás monitorozása és ellátása multidiszciplináris feladat. Szülész-nőgyógyász, belgyógyász-kardiológus és aneszteziológus együttműködése szükséges a terhesség, a szülés és a post partum időszak folyamán. Azokat a betegeket, akik a magas kockázat ellenére vállalják a terhesség kihordását, multidiszciplináris háttérrel rendelkező szülészeti centrumokba javasolt irányítani. Orv. Hetil., 2016, 157(15), 593–595

Mélyen infiltráló colorectalis endometriosis miatt végzett multidiszciplináris laparoszkópos műtétek során szerzett tapasztalataink

Introduction: Deep infiltrating endometriosis is a particular form of endometriosis that penetrates the peritoneal surface or it reaches the subserosal neurovascular plexus. Aim: The aim of the authors was to analyze the results of segmental colorectal resections performed for deep infiltrating endometriosis. Method: Between 2009 and 2012, 50 patients underwent segmental rectum or/and sigmoid resection for endometriosis. Results: 21 patients had ultralow rectal resection and 29 patients had low colorectal anastomosis or anterior resection. Concomitant intervention in other organs was required in all cases, including gynecologic procedures (n = 50), additional gynecologic (n = 47), vesical (n = 9) and ureteral (n = 18) resections. The mean number of endometriosis lesions was 2.4+/-1.8 per patient. In all patients fertility was preserved. Severe surgical complications (Clavien-Dindo stage III or more severe) occurred in 3 patients (6%). Conclusions: The results confirm that segmental bowel resection is an efficient and safe method for the treatment of deep infiltrating colorectal endometriosis. Orv. Hetil., 2014, 155(5), 182-186

The Distribution of Activation Markers and Selectins on Peripheral T Lymphocytes in Preeclampsia

INTRODUCTION: Impaired maternal immune tolerance resulting in systemic inflammation plays a pivotal role in the pathogenesis of preeclampsia. Phenotypical changes of monocytes and neutrophil granulocytes have already been studied in preeclampsia, and some studies also included T lymphocyte activation markers; however, the results are controversial and a comprehensive analysis of activation markers is lacking. The characteristics of cellular adhesion molecules in preeclampsia are yet to be described. MATERIAL AND METHODS: Peripheral blood samples of 18 preeclamptic patients and 20 healthy pregnant women in the third trimester were evaluated using flow cytometry to characterize the cell surface expression of T lymphocyte activation markers and selectins. RESULTS: We found an elevated ratio of HLA-DR and CD122-, CD62E-, and CD62L-expressing cells among the CD4+ T lymphocytes in PE in comparison to healthy pregnancy. No alterations were found in the prevalence of CD69-, CD25-, and CD62P-expressing lymphocytes and CD11c-expressing monocytes. CONCLUSIONS: Our findings support the role of activated T lymphocytes and specific cell adhesion molecules in the pathogenesis of preeclampsia

Az angiogén faktorok szerepe praeeclampsiában

Preeclampsia is one of the most common and most serious complications of pregnancy and the management of this condition still challenges obstetricians. Despite intensive research the etiology of preeclampsia still remains unclear. At the beginning of the 2000s preeclampsia-related research was directed towards factors that influence angiogenesis. Most studies have been carried out on the placental growth factor and soluble fms-like tyrosine kinase-1. Most publications confirm the increased concentrations of antiangiogenic factors and decreased concentrations of proangiogenic factors in maternal blood samples in preeclampsia even before the onset of clinical symptoms. According to our current knowledge antiangiogenic proteins are responsible for the endothelial dysfunction in the symptomatic stage of the disease. Placental growth factor and soluble fms-like tyrosine kinase-1 may have important roles in the prediction and treatment of the disease. The point of care detection of placental growth factor and soluble fms-like tyrosine kinase-1 may be used to predict preeclampsia. Rapid tests are available to determine the serum levels of the two proteins. Removal of soluble fms-like tyrosine kinase-1 from maternal circulation is a potential treatment option for early onset preeclampsia. Orv. Hetil., 2014, 155(47), 1860-1866

Műtéti preparátum eltávolítása a hüvelyen keresztül a vastagbelet érintő mélyen infiltráló endometriosis laparoszkópos műtéte során

The authors report a case of a 27-year-old patient who had deeply infiltrating endometriosis involving the rectum, sigmoid colon and the rectovaginal septum, which was removed by laparoscopic surgery. During surgery the affected bowel segment, the deeply infiltrating nodule of the rectovaginal septum and the posterior vaginal wall were resected and the 12 cm long specimen was removed transvaginally. Postoperative bleeding was noted in the first postoperative day, which was treated laparoscopically, aswell. This case history confirms data from the literature showing that the natural orifice specimen extraction procedure can widely be applied during operations for deeply infiltrating endometriosis and that laparoscopic anterior resection is a safe and feasible method for the treatment of colorectal deeply infiltratnig endometriosis. Moreover, perioperative complications can be treated by means of laparoscopic surgery. Orv. Hetil., 2014, 155(11), 420-423