The Influence of Nutrition on Intestinal Permeability and the Microbiome in Health and Disease

The leakage of the intestinal barrier and the disruption of the gut microbiome are increasingly recognized as key factors in different pathophysiological conditions, such as irritable bowel syndrome (IBS), inflammatory bowel disease (IBD), chronic liver diseases, obesity, diabetes mellitus, types of cancer, and neuropsychiatric disorders. In this study, the mechanisms leading to dysbiosis and "leaky gut" are reviewed, and a short summary of the current knowledge regarding different diseases is provided. The simplest way to restore intestinal permeability and the microbiota could be ideal nutrition. Further therapeutic options are also available, such as the administration of probiotics or postbiotics or fecal microbiota transplantation

A gyulladásos bélbetegségek kezelése a SARS-CoV-2-járvány idején - gyakorlati javaslatok [The treatment of inflammatory bowel disease during the SARS-CoV-2 epidemic - practical advices]

A gyulladásos bélbetegségben szenvedők kezeléstől függetlenül fogékonyabbak a súlyos, hospitalizációt igénylő ví- rusinfekciókkal szemben. A betegség kezelésére használt immunszuppresszív és/vagy biológiai terápiák sokszorosára növelik az opportunista fertőzések, köztük az alsó légúti infekciók veszélyét, így az új koronavírus (severe acute res- piratory syndrome coronavirus-2) okozta járvány miatt – mely elsősorban tüdőgyulladást okoz – érdemes a megszo- kottól eltérő terápiás megfontolásokat alkalmazni az effektív és biztonságos betegellátás érdekében. A gyulladásos bélbetegek fokozott koronavírus-rizikóját feltételező várakozásokkal ellentétben a járványban legjobban érintett or- szágok közül sem az Észak-Olaszország, sem a Kína területéről származó tanulmány nem közölt fertőzést egyetlen, gyulladásos bélbetegségben szenvedő egyénnél sem. Ennek hátterében számos tényező állhat, mint például a betegek alacsonyabb átlagéletkora, a társbetegségek ritkább előfordulása stb. Ennek ellenére nem szabad megfeledkezni arról, hogy az immunszuppresszív és/vagy biológiai kezelésben részesülő betegek a veszélyeztetett csoportba tartoznak. Bizonyos esetekben szükségessé válhat a terápia módosítása, a gyógyszeres kezelés változtatásakor azonban vegyük figyelembe, hogy a relapsus és az ennek következtében szükségessé váló ambuláns megjelenés, majd esetleges hospi- talizáció növeli a koronavírus-infekció veszélyét. Ennek tükrében a fellángolást mindenképp el kell kerülni, aminek záloga a megkezdett, hatékony kezelés folytatása. Mégis, a nem fertőzött, de a prognosztikai tényezők alapján foko- zott rizikójú csoportban is már ajánlott lehet a módosítás. Közleményünk célja, hogy – a nemzetközi terápiás irány- elvek alapján – hazánkban is alkalmazható gyakorlati ajánlást nyújtson a praktizáló orvosok számára a járvány idejére, megkönnyítve és hatékonyabbá téve ezzel a gyulladásos bélbetegek ellátását

A vashiányos anémia gyakorisága gyulladásos bélbetegségben

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegség a vashiányos anémia egyik leggyakoribb okozója. Gyakran nem kezelt szövődmény, amely a betegek életminőségét rontja. Bár gyakran enyhe tünetekkel jár, mint a fáradtság és a levertség, azonban súlyosabb esetben gyakran jár dyspnoéval, és akár pszichés zavarokkal is. Mivel az anémia több patomechanizmus útján alakul ki, a diagnózis felállítása mellett ajánlott a háttérben megbúvó patológiai folyamatokat tisztázni. Célkitűzés: Tanulmányunkban az anémia és a vasanyagcsere-zavarral járó állapotok gyakoriságát vizsgáljuk, továbbá hogy gyakrabban fordulnak-e elő a betegség aktivitásakor, mint nyugalomban, illetve hogy két, elviekben eltérő súlyosságú betegeket kezelő centrumban szignifikáns különbség van-e a laborparaméterek és az anémia/vasanyagcsere eltérésekkel járó állapotok gyakorisága között. Módszer: Prospektíve vizsgáltuk a járóbeteg-ambulanciákon megjelenő gyulladásos bélbetegek szérum-vasionértékét, a teljes vaskötő kapacitást, a ferritin-, a hemoglobin- és a transzferrinszintet, a transzferrinszaturációt, a hematokritet, a thrombocytaszámot. A betegség aktivitását a CRP (C-reaktív protein) alapján határoztuk meg. Eredmények: Tanulmányunkban az anémia gyakorisága 26,6% volt betegeink között, míg tisztán vashiányos anémia 9%-ban fordult elő, azonban az esetek kétharmadában az anémia a vasanyagcserében fellépő zavar miatt alakult ki. A biológiai centrumban gondozott betegek körében gyakrabban fordul elő anémia (p<0,001), és vashiányos anémia is (p<0,001). A magas CRP-szinttel jellemzett gyulladásos aktivitás esetén szignifikánsan gyakoribb volt a súlyos vérszegénység előfordulása (p<0,001). Következtetések: Eredményeink alapján az anémia/vashiányos anémia a gyulladásos bélbetegségek gyakori szövődménye, és aktivitásával korrelál. Gyakrabban fordul elő súlyosabb betegeket gondozó biológiai centrumban, mint kórházi ambulancián. Az anémia rendezésének és a vaspótlásnak kiemelt szerepe kell hogy legyen a gyulladásos bélbetegek gondozása során, amely csökkentheti a betegek tüneteit, és javíthatja az életminőségüket. KULCSSZAVAK: vérszegénység, vashiány, IBD, Crohn-betegség, colitis ulceros

Risk Factors and Interpretation of Inconclusive Endoscopic Ultrasound-Guided Fine Needle Aspiration Cytology in the Diagnosis of Solid Pancreatic Lesions

Background: The inconclusive cytological findings of endoscopic ultrasound-guided fine needle aspiration (EUS-FNA) remain a major clinical challenge and often lead to treatment delays. Methods: Patients who had undergone EUS-FNA sampling for solid pancreas lesions between 2014 and 2021 were retrospectively enrolled. The “atypical” and “non-diagnostic” categories of the Papanicolaou Society of Cytopathology System were considered inconclusive and the “negative for malignancy” category of malignancy was suspected clinically. We determined the frequency and predictors of inconclusive cytological finding. Results: A total of 473 first EUS-FNA samples were included, of which 108 cases (22.83%) were inconclusive. Significant increases in the odds of inconclusive cytological findings were observed for lesions with a benign final diagnosis (OR 11.20; 95% CI 6.56–19.54, p 4 cm (OR 0.16; 95% CI 0.08–0.31, p < 0.001) compared to lesions ≤2 cm. Conclusions: The more than two punctures per EUS-FNA sampling with larger-diameter needle (19 G or 22 G) using the slow-pull and standard suction techniques in combination may decrease the probability of inconclusive cytological findings

Nationwide experiences with trough levels, durability, and disease activity among inflammatory bowel disease patients following COVID-19 vaccination.

The severe acute respiratory syndrome coronavirus 2 (SARS-CoV-2) pandemic has complicated the management of inflammatory bowel diseases (IBD).This study aimed to assess the efficacy of different anti-SARS-CoV-2 vaccines under different treatments in IBD patients and identify predictive factors associated with lower serological response, including anti-tumor necrosis factor (anti-TNF) drug levels.A prospective, double-center study of IBD patients was conducted following messenger ribonucleotide acid (mRNA) and non-mRNA anti-SARS-CoV-2 vaccination.Healthy control (HC) patients were enrolled to reduce bias. Baseline and control samples were obtained 14 days after the second dose to assess the impact of conventional and biological treatments. Clinical and biochemical activity, serological response level, and anti-TNF drug levels were measured.This study included 199 IBD (mean age, 40.9 ± 12.72 years) and 77 HC participants (mean age, 50.3 ± 12.36 years). Most patients (76.9%) and all HCs received mRNA vaccines. Half of the IBD patients were on biological treatment (anti-TNF 68.7%). Biological and thiopurine combined immunomodulation and biological treatment were associated with lower serological response (p < 0.001), and mRNA vaccination promoted better antibody levels (p < 0.001). Higher adalimumab levels caused lower serological response (p = 0.006). W8 persistence of anti-SARS-CoV-2 level was equal in IBD and HC groups. Vaccination did not aggravate clinical disease activity (p = 0.65).Anti-SARS-CoV-2 vaccination is considerably efficacious in IBD patients, with mRNA vaccines promoting better antibody levels. The negative impact of combined biological treatment, especially with high adalimumab drug levels, on serological response to vaccination should be considered. Although midterm durability of vaccination is encouraging, more data are needed to expand the existing understanding on this issue