Az akut myeloid leukaemia gyógyszeres kezelése: Jelenlegi lehetőségek, jövőbeli kilátások

K

A CEBPA-mutációk vizsgálata és prognosztikai jelentőségük akut myeloid leukémiában

L

Az akut myeloid leukaemia gyógyszeres kezelése. Jelenlegi lehetőségek, jövőbeli kilátások

Absztrakt Az akut myeloid leukaemia heterogén betegség. A mutációs vizsgálatoknak köszönhetően genetikailag és molekulárisan is jellemezhető típusok váltak ismertté. Kezelése – az akut promyelocytás leukaemia kivételével – egyforma. Kezelésében több mint 40 éve a „3 + 7” protokoll a meghatározó. Míg a cytarabin dózisa az eltelt idő során nem változott, a daunorubicin adagjának növelése (90 mg/m2) a 60–65 év alatti, jó állapotú betegekben javította a túlélést. A 60 évnél idősebbek azonban az intenzív kemoterápiát általában rosszul tolerálják. Időskorban a kezelés nem kuratív, a cél a hosszabb túlélés és a megfelelő életminőség biztosítása. A szupportív kezelés mellett újabban a kis intenzitású terápia (azacitidin, decitabin) kerül előtérbe. Az innovatív terápiától a jövőben további javulás remélhető. Orv. Hetil., 2016, 157(22), 843–848

Quantitative Analysis of Carbonic Anhydrase IX Uncovers Hypoxia-Related Functional Differences in Classical Hodgkin Lymphoma Subtypes

L

Screening and monitoring of the BTK C481S mutation in a real-world cohort of patients with relapsed/refractory chronic lymphocytic leukaemia during ibrutinib therapy

The Bruton's tyrosine kinase (BTK) inhibitor ibrutinib has revolutionised the therapeutic landscape of chronic lymphocytic leukaemia (CLL). Acquired mutations emerging at position C481 in the BTK tyrosine kinase domain are the predominant genetic alterations associated with secondary ibrutinib resistance. To assess the correlation between disease progression, and the emergence and temporal dynamics of the most common resistance mutation BTKC481S , sensitive (10-4 ) time-resolved screening was performed in 83 relapsed/refractory CLL patients during single-agent ibrutinib treatment. With a median follow-up time of 40 months, BTKC481S was detected in 48·2% (40/83) of the patients, with 80·0% (32/40) of them showing disease progression during the examined period. In these 32 cases, representing 72·7% (32/44) of all patients experiencing relapse, emergence of the BTKC481S mutation preceded the symptoms of clinical relapse with a median of nine months. Subsequent Bcl-2 inhibition therapy applied in 28/32 patients harbouring BTKC481S and progressing on ibrutinib conferred clinical and molecular remission across the patients. Our study demonstrates the clinical value of sensitive BTKC481S monitoring with the largest longitudinally analysed real-world patient cohort reported to date and validates the feasibility of an early prediction of relapse in the majority of ibrutinib-treated relapsed/refractory CLL patients experiencing disease progression