Syncope, syllabic consonant formation, and the distribution of stressed vowels in English

Post-tonic synope in English (Received Pronunciation) optionally deletes a schwa between a stressed and an unstressed vowel (gén(e)ral), but it cannot apply if the vowel following the schwa is stressed (gén*(e)ràte), or if no vowel follows (hápp*(e)n). Syncope is thus triggered by a metrical lapse of unstressed vowels. In addition, short stressed vowels cannot occur in an open syllable in English (Stress-to-Weight), except when preceding a single consonant and a vowel. Hammond (1997a) analyses such seemingly open stressed syllables in words likegén(e)ralas closed by a virtual geminate. I argue that post-tonic syncope can be understood as another means of satisfying the Stress-to-Weight requirement, closing the stressed syllable in a different way, at the same time avoiding a metrical lapse. In addition, surprisingly, English post-tonic syncope is sensitive to the quality of the flanking consonants: the consonant following the alternating vowel must be a sonorant which is more sonorous than the consonant preceding it (dél*(i)cate, cól*(o)ny). These are the same conditions as those applying to syllabic consonant formation, which can be regarded as a stage preceding syncope, explaining the melodic restrictions. I analyse the interplay of different forces in Stratal Optimality Theory, employing Government Phonological representations.</jats:p

A fonológia és a morfológia analógia-alapú formális megközelítése = Analogy-based Formal Approach to Phonology and Morphology

'A fonológia és a morfológia analógia-alapú formális megközelítése' c. kutatás célja az volt, hogy szemben a generatív nyelvtanban (levezetéses változat vagy optimalitáselmélet) általánosan alkalmazott szabály-, vagy megszorítás?alapú elemzéssel, olyan megközelítéseket, elemzéseket dolgozzunk ki és alkalmazzunk a magyar morfológiára és fonológiára, melyeknek elsődleges formális eszköze az analógia, illetve, (általánosabban) hogy megvizsgáljuk az ilyen analógiás elemzés során felmerülő problémákat. Ez a cél jól illeszkedik a jelenlegi nemzetközi kutatásokhoz. Az elvégzett munka bebizonyította, hogy analógiás megközelítéssel elemezhetők a magyar morfológia és fonológia olyan problémái, melyek a hagyományos generatív elemzés számára nehézséget jelentenek (pl. a kötőhangzók, a defektív igék, a nem-produktív tőosztályok viselkedése, stb.). Ezzel kapcsolatban kísérleteteket is végeztünk, ezeknek egy része akusztikai fonetikai-percepciós jellegű volt (Bárkányi - Kiss), másik részük pedig a paradigmatikus hiányokra és a morfológiai tőosztályok kategorizációjára vonatkozott, illletve az igei paradigmán belüli analógiás viszonyokra (Lukács - Rebrus - Törkenczy). A kutatásnak nem volt célja egy általános analógiás modell kidolgozása. Azonosítottunk azonban általános problémákat, melyek minden ilyen modell esetén felmerülnek (ezek főleg a formális implementációval kapcsolatosak: pl. a hasonlóság ?számolása?, kvantifikálása, a gyakoriság szerepe, stb.) és egyszerű formában elkészült egy ?analógiás gép? is (Kálmán), amely analógiás aránypárokat tud kiszámolni és így szóalakokat tud megjósolni. | The main objective of the research ?Analogy-based Formal Approach to Phonology and Morphology? was to develop analyses of Hungarian morphology and phonology whose main formal tool is analogy ? as opposed to the usual generative approach which (in its derivational or Optimality Theoretic version) applies rules or constraints ? and to identify and examine problems that an analogical approach necessarily encounters. This objective fits in well with current international research in the theory of grammar. The work carried out has proved that an analogical approach to Hungarian morphology and phonology makes it possible to solve problems that cause difficulties for a traditional generative approach (e.g. linking vowels, paradigm gaps in verbal morphology, the categorisation of non-productive stem-classes ). We have carried out experiments, which were partly acoustic/perceptional phonetic nature (Bárkányi - Kiss) partly psycholinguistic (targeting paradigm gaps and stem-categorisation, Lukács - Rebrus - Törkenczy). We did not plan to work out a general model of analogy in grammar, but we identified general problems that such a model must face ? these mainly concerned formal implementation, e.g. the quantification of similarity, the role of (type and token) frequency ? and a simple ?analogical machine? was developed (Kálmán) which can calculate analogical proportions and predict word-forms