Narratív szemlélet a pszichológiában: az elbeszélés mint átfogó metateória

Valamikor az 1970-es években kezdtem el azzal foglalkozni, hogy a nyelvben – a mondatok szerveződésén kívül, illetve azokon túlmenően – milyen más szerveződési elvek, illetve szintek vannak (Pléh, 1979a, 1979b). Az elbeszélés problémájához érkeztem ezzel, ami közleményem témája is, és amihez állandóan vissza-visszatérek. Ma már nem ez a fő érdeklődési területem, de igen szeretett és kedves témám. Talán előadásomból is kiderül majd, hogy miért kedves számomra ez a terület, és miért gondolom azt, hogy az elbeszélés nem egyszerűen egy sajátos beszédmód, hanem olyan kitüntetett szerveződés, amely az ember alapvető, egyetemesen hozzáférhető megismerési módja. Mint ilyen, sokat eredményez mind az interakcióban, mind saját világunk gondolati szerveződésében

A naiv emberismeret és a pszichológia helye a közoktatásban

Arról fogok beszélni, hogy hogyan nem jelenik meg a pszichológia a közoktatásban és milyen trükkökkel lehetne azt visszacsempészni. Valójában három alapkérdés s egy ezt kiegészítő gyakorlati mozzanat van, amelyek nemcsak Magyarországon, hanem általánosságban is a közoktatás és a pszichológia kapcsolatával függnek össze: (1) Egyáltalán mi is a pszichológia intézményes helye a közoktatásban, hogyan változott ez történetileg? (2) Az ember viselkedésére és érzésvilágára nézve rendelkezünk egyfajta sajátos naiv emberismerettel. Ennek részletes elemzése a mai pszichológia egyik központi fejleménye. (3) Amellett érvelek, hogy ezt a naiv emberismeretet be lehet csempészni, elsősorban bizonyos humaniórák oktatás során, a középiskolai világba. (4) Emellett szükség lesz arra is, hogy újra megjelenjen a középiskolákban a pszichológiatanár

A pszichológia és a pedagógia

Tanulmányomban először néhány múltbeli dolgot fogok érinteni, mert szeretném megmutatni, hogy milyen régi hagyománya van a pszichológia és a nevelésügy kapcsolatának. Utána a mai pedagógia és pszichológia közös sorsának néhány általam központinak tartott mozzanatát mutatom meg, azzal a nem titkolt céllal, hogy az itt lévő tehetségek, a jövő ígéretes kutatói számára felvessek néhány lehetséges kutatási témát

INTÉZMÉNYEK, ESZMÉK ÉS SORSOK A MAGYAR PSZICHOLÓGIA FÉL ÉVSZÁZADÁBAN 1960–2010

Magyarország a címben említett fél évszázad során jelentős társadalmi és politikai változásokon ment át. Ezek a változások a pszichológia tekintetében először azt érintették, hogy a diktatórikus rendszer lazulásá- val megjelent a társadalom és humán tudományok és a segítő szakmák egyáltalán való lehetősége, majd a pszichológia sokrétűbbé vált, beleértve alkalmazásait is. Később a rendszerváltás nyomán a pszichológia központi szereplővé vált. Az előadás az intézményi fejleményekre összpontosított, két adattípusra alapozva. Egyrészt a nagygyűlési szimpózium előadásaira, másrészt a publikációk és miniszteriális, egyetemi és egyéb nyilvános dokumentumok elemzésére. A szakmai közönség számára nyilvánvaló szakaszokból indulok ki: 1. A pszichológia újra megjelenése – 1960–1970 2. Terjedés és differenciáció – 1970–1980 3. A pszichológia társadalmi elfogadása együtt az ideológiai ellenőrzés gyengülésével – 1980–1990 4. Differenciáció a politikai demokratizáció idején – 1990–2010 Az első szakaszban kiemelem Kardos Lajos kulcsszerepét az akadémikus, és Mérei Ferencét az alkalmazott pszichológiában. A pszichológusképzésben az 1963-as újraindulást az ötéves programba beillesztett gya- korlati specializáció jellemezte. Ezt egy elméletközpontúbb átszervezés követte az 1970-es években, együtt az alkalmazott lélektanok posztgraduális képzési rendszereinek kialakításával. Ezt a korszakot intenzív másod- diplomás és esti tagozatos képzés kísérte. 1960 és 2010 között az évi néhány tucat diákot s egyetlen egyetemet 7 képzőhely váltotta fel a 3 +2-es Bologna-rendszerben évi 800 alsó és 300 mesterszintű új diákkal. Ezt kísérte a PhD-rendszer kibontakozása. A változások a tanszékek s az oktatói kar kiterjedését eredményezték, intézetek és karok kialakításáig. A kutatás terén az MTA kutatóintézet 1960–1970-es évekbeli átfogó intézetté alakulása mellett az egyete- mi kutatások kiszélesedése fontos változás, mely személyi és szerkezeti tekintetben is máig tart. Jelentős alakító tényező volt az országos kutatási programok megjelenése a pszichológia horizontján is (ún. 6-os főirány és TBZ-kutatás) az 1970-80as években, majd a nemzeti kutatási támogatási rendszer, az OTKA kialakulása. A pszichológiának szakmailag sikeres, de adminisztratívan ingadozó helyzete volt és van e rendszerekben, hol a neveléssel, hol az idegtudománnyal házasodva. A publikációs gyakorlatok először számbeli növekedést mutatnak, gyors nyugatosodással, módszertani fi nomodással, majd elmozdulással a nemzetközi publikálás felé. Az alkalmazott pszichológiának sajátos intézményi hálózatai a különösen érdekesek. Ilyenek a nevelési tanácsadók, az ideggondozók és az iskolapszichológusok. Három évtized alatt a pszichológia mint támoga- tó hivatás általánosan terjed, újjászületik a magyar pszichoanalízis és kialakulnak az alternatív terápiás rendszerek. A „pszichológiai társadalom” felé mozdulást számos társadalmi értékvita kíséri, van azonban intézményes aspektusa is. A mai magyar társadalompolitika jóval kisebb szerepet enged a szocializmus vég- napjaiban kialakult „állami” támogató hálózatoknak és miközben szabályozni törekszik a kompetenciákat, azok működtetését már nem tartja központi társadalmi feladatnak. Differenciálódnak a posztgraduális képző rendszerek, s a köznapi humán szolgáltatásokban versengés alakult ki a pszichológiai, az orvosi és az üzleti-menedzsment terület között

Az állati emlékezet és a lelki élet eredete: Kardos Lajos magyar összehasonlító pszichológus koncepciója

Dolgozatom fő célja az, hogy (a hazai közönségnek is) újra rámutassak a 20. század közepének egyik kiemelkedő magyar összehasonlító pszichológusa, Kardos Lajos jelentőségére a kognitív mozgalom egészének története szempontjából. A negyed századdal ezelőtt elhunyt Kardost olyan szerzőként mutatom be, akinek munkája a Gestalt pszichológia észlelési hagyományától a modern kognitív pszichológiáig terjedt

A katolikus hagyomány a magyar pszichológia korai szakaszában: Harkai, Dienes, Schütz = The catholic tradition at the beginnings of hungarian psychology: Harkai, Dienes, Schütz

A dolgozat a katolikus hátterű kora 20. századi magyar pszichológusok szemléletének bemutatásán keresztül a mellett érvel, hogy a magyar kutatók sem egyetlen egységes változatát fogalmazták meg a „katolikus pszichológiának”, hanem különböző módon közelítettek a szaktudományos pszichológia kérdésköréhez. Ugyanakkor az ismertetett szerzők mind a szaktudomány önállósága mellett érveltek, s a modernizációs felhang keretében jellemző rájuk a funkcionalizmus és az arisztotelészi felfogás összekapcsolása, a gondolkodáslélektan előtérbe helyezése, az integratív személyiség felfogás és a gyakorlati funkcionalizmus:a nevelési reform és a gyermekközpontú, a fegyelmező neveléstől eltérő nevelési eszmények meghonosítása. A katolikus szellemi életben megnyilvánuló különböző áramlatok - politikai és eszmei áramlatok - megtalálják a saját helyüket a katolikus pszichológián belül. Fontos mozzanat ezek mögött mai szempontból az a felismerés, hogy nem volt szükségszerű ellentmondás a személyes katolikus meggyőződés, sőt a katolikus értelmiségi szerepvállalás és a modern pszichológia hirdetése, akár a kísérleti pszichológia piedesztálra állítása között. A különböző alternatívákban különböző személyiségek és értékbeli hozzáállások jelennek meg a katolikus táboron belül is