Az akut iszkémiás koronária szindróma kialakulását valamint a trombocita aggregáció gátló gyógyszerek hatékonyságát befolyásoló genetikai tényezők

9

Az acetilszalicilsav-rezisztencia klinikai jelentősége cerebrovascularis betegek esetében

Az elmúlt években egyre több tanulmány foglalkozott az acetilszalicilsav- rezisztencia fogalmával és lehetséges klinikai következményeivel. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 281, krónikus cerebrovascularis beteg vett részt a tanulmányunkban. A betegeket két csoportra osztottuk optikai aggregometriás leletük alapján (acetilszalicilsav-reszponder vs. -rezisztens). Összehasonlítottuk a két csoport rizikóprofilját, szedett gyógyszereit, laboratóriumi paramétereit és klinikai kimenetelét. EREDMÉNYEK - Az acetilszalicilsav-rezisztens betegek között magasabb volt a nők aránya [(23 (45,1%) vs. 92 (40%) (p<0,05)], továbbá gyakoribb volt a dohányzás (38% vs. 25%), hypertonia (92 vs. 78%), hypercholesterinaemia (5,69 vs. 4,85 mmol/l), magasabb LDL- (3,71 vs. 2,85 mmol/l) és trigliceridértékek (2,78 vs. 1,97 mmol/l), továbbá magasabb hsCRPszint (17,89 vs. 7,09 mmol/l) (p<0,01). A statinok használata (56% vs. 36%) gyakoribb volt a reszpondercsoportban (p<0,01). Az agonisták által kiváltott thrombocytaaggregációs értékek szoros összefüggést mutattak a koleszterin-, LDL-, triglicerid- és hsCRP-értékekkel (p<0,05). Kedvezőtlen kimenetel 13 (25,5%) acetilszalicilsav-nonreszponder és 32 (13,9%) acetilszalicilsavreszponder beteg esetében lépett fel (p<0,01). Multivariációs analízis során azonban a dohányzás (OR: 2,38, CI: 1,77- 5,44), az emelkedett LDL- (OR: 3,01, CI: 2,34-5,67) és emelkedett hsCRP-értékek (OR: 2,44, CI: 1,55-7,02) (p<0,05) voltak a kedvezőtlen vascularis kimenetel független rizikófaktorai. KÖVETKEZTETÉS - Tanulmányunk eredményei alapján az acetilszalicilsav-rezisztencia kedvezőtlenebb klinikai kimenetellel járt együtt, de nem volt a jövőbeli vascularis események független rizikófaktora. Eredményeink felvetik a nem megfelelő prevenciós kezelés szerepét a jelenség hátterében

Involvement of serum retinoids and Leiden mutation in patients with esophageal, gastric, liver, pancreatic, and colorectal cancers in Hungary

AIM: To analyze the serum levels of retinoids and Leiden mutation in patients with esophageal, gastric, liver, pancreatic, and colorectal cancers. METHODS: The changes in serum levels of retinoids (vitamin A, α- and β-carotene, α- and β-cryptoxanthin, zeaxanthin, lutein) and Leiden mutation were measured by high liquid performance chromatography (HPLC) and polymerase chain reaction (PCR) in 107 patients (70 males/37 females) with esophageal (0/8), gastric (16/5), liver (8/7), pancreatic (6/4), and colorectal (30/21 including 9 patients suffering from in situ colon cancer) cancer. Fifty-seven healthy subjects (in matched groups) for controls of serum retinoids and 600 healthy blood donors for Leiden mutation were used. RESULTS: The serum levels of vitamin A and zeaxanthin were decreased significantly in all groups of patients with gastrointestinal (GI) tumors except for vitamin A in patients with pancreatic cancer. No changes were obtained in the serum levels of α- and β-carotene, α- and β-cryptoxanthin, zeaxanthin, lutein in patients with GI cancer. The prevalence of Leiden mutation significantly increased in all groups of patients with GI cancer. CONCLUSION: Retinoids (as environmental factors) are decreased significantly with increased prevalence of Leiden mutation (as a genetic factor) in patients before the clinical manifestation of histologically different (planocellular and hepatocellular carcinoma, and adenocarcinoma) GI cancer

Evolocumab and Clinical Outcomes in Patients with Cardiovascular Disease

Evolocumab is a monoclonal antibody that inhibits proprotein convertase subtilisin-kexin type 9 (PCSK9) and lowers low-density lipoprotein (LDL) cholesterol levels by approximately 60%. Whether it prevents cardiovascular events is uncertain.We conducted a randomized, double-blind, placebo-controlled trial involving 27,564 patients with atherosclerotic cardiovascular disease and LDL cholesterol levels of 70 mg per deciliter (1.8 mmol per liter) or higher who were receiving statin therapy. Patients were randomly assigned to receive evolocumab (either 140 mg every 2 weeks or 420 mg monthly) or matching placebo as subcutaneous injections. The primary efficacy end point was the composite of cardiovascular death, myocardial infarction, stroke, hospitalization for unstable angina, or coronary revascularization. The key secondary efficacy end point was the composite of cardiovascular death, myocardial infarction, or stroke. The median duration of follow-up was 2.2 years.At 48 weeks, the least-squares mean percentage reduction in LDL cholesterol levels with evolocumab, as compared with placebo, was 59%, from a median baseline value of 92 mg per deciliter (2.4 mmol per liter) to 30 mg per deciliter (0.78 mmol per liter) (P<0.001). Relative to placebo, evolocumab treatment significantly reduced the risk of the primary end point (1344 patients [9.8%] vs. 1563 patients [11.3%]; hazard ratio, 0.85; 95% confidence interval [CI], 0.79 to 0.92; P<0.001) and the key secondary end point (816 [5.9%] vs. 1013 [7.4%]; hazard ratio, 0.80; 95% CI, 0.73 to 0.88; P<0.001). The results were consistent across key subgroups, including the subgroup of patients in the lowest quartile for baseline LDL cholesterol levels (median, 74 mg per deciliter [1.9 mmol per liter]). There was no significant difference between the study groups with regard to adverse events (including new-onset diabetes and neurocognitive events), with the exception of injection-site reactions, which were more common with evolocumab (2.1% vs. 1.6%).In our trial, inhibition of PCSK9 with evolocumab on a background of statin therapy lowered LDL cholesterol levels to a median of 30 mg per deciliter (0.78 mmol per liter) and reduced the risk of cardiovascular events. These findings show that patients with atherosclerotic cardiovascular disease benefit from lowering of LDL cholesterol levels below current targets. (Funded by Amgen; FOURIER ClinicalTrials.gov number, NCT01764633 .)

Magyar Szívelégtelenség Regiszter 2015?2016:Kezdeti eredmények

L

Magyar Szívelégtelenség Regiszter 2015–2016. Kezdeti eredmények | Hungarian Heart Failure Registry 2015–2016. Preliminary results

Absztrakt: A szívelégtelenség az elmúlt évtizedek jelentős terápiás fejlődése ellenére is rossz prognózisú és különösen a nagyszámú kórházi felvétel miatt igen magas költségigényű kórkép. Mindezek miatt a magas szakmai színvonalú ellátás alapvető érdeke a betegeknek, az ellátóknak és a finanszírozóknak egyaránt. Egy adott kórkép vonatkozásában az ellátási színvonal értékelésének legjobb módszerét a betegségspecifikus regiszterek jelentik. Mind ez ideig Magyarországon a szívelégtelenségben szenvedő betegek jellemzőit, ellátását értékelő regiszter nem volt. E hiány pótlására hozta létre a Magyar Kardiológusok Társasága a Magyar Szívelégtelenség Regisztert. Jelen közlemény célja a regiszter céljainak, módszertanának, működésének és első éves eredményeinek bemutatása. A regiszter célja egy korszerű, internetalapú adatbázis kialakítása, ami nagyszámú, aktuálisan vagy korábban szívelégtelenség miatt kórházi felvételre került, illetve aktuálisan vagy korábban súlyos szívelégtelenség (NYHA III–IV.) miatt ambuláns ellátásban részesült beteg adatait összegzi. A regiszter kialakításában jelenleg 17 kardiológiai osztály vesz részt. A tervezett betegszám 2000. A betegeket első lépésben egy évig tervezzük követni (pilot vizsgálat), majd ezt követően, a megfelelő tapasztalatok értékelése után, hosszú távú követést tervezünk. A regiszterben adatokat gyűjtünk a szívelégtelenség típusára (csökkent – LVEF≤45% – vs. megtartott ejekciós – LVEF>45% – frakciójú szívelégtelenség), etiológiájára, a komorbiditásokra, a diagnózishoz felhasznált vizsgálatokra, a kezelés során alkalmazott terápiás módszerekre, valamint a hospitalizációra és a mortalitásra vonatkozóan. Az első év során a regiszterbe bevont 698 beteg kiindulási adatait értékelve azt láttuk, hogy a betegek többsége (87,8%) csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenségben szenved, 39,8%-ban a szívelégtelenség hátterében coronariabetegség áll, a társbetegségek közül leggyakoribb a hypertonia, ezt követik a diabetes mellitus, a veseelégtelenség és a COPD. A betegek 94,4%-a kapott ACE-gátlót vagy angiotenzinreceptor-blokkolót, 95,9%-a béta-receptor-blokkolót és 73,9%-a mineralokortikoidreceptor-antagonistát. A neurohormonális antagonista készítmények átlagos dózisa minden szer esetében meghaladta az irányelvekben meghatározott céldózisok felét. A kardiális reszinkronizációs kezelés alkalmazása 11,7%-os, az implantálható cardioverter defibrillátorral élők aránya 25,8% volt. A Magyar Szívelégtelenség Regiszterbe eddig bevont betegek gyógyszeres és eszközös kezelése megfelel az aktuális irányelvek előírásainak. Ez azonban minden bizonnyal nem azt jelenti, hogy hazánkban a szívelégtelenség-ellátással nincs probléma, hanem azt, hogy a szívelégtelenség kezelése iránt elkötelezett kardiológiai osztályokon az irányelveknek megfelelő szívelégtelenség-gondozással magas színvonalú betegellátás érhető el. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 94–100. | Abstract: Heart failure is associated with a poor prognosis despite significant advances in the pharmacological and device therapy and incurs very high cost because of frequent hospitalizations. Therefore, professional high-quality care is essential for both patients and the healthcare system. The best way to evaluate the quality of care for a particular disease is the use of disease-specific registries. Until now, there has not been a registry evaluating characteristics and management of heart failure patients in Hungary. For that reason, the Hungarian Society of Cardiology initiated the set-up of the Hungarian Heart Failure Registry. The Aim of this paper is to present the goals, methods and first year results of the Hungarian Heart Failure Registry. The goal of the Registry is to create a modern, web-based database that summarizes the data of large number of patients who are currently or were previously admitted to hospital or who are currently or were previously patients in an outpatient department due to severe heart failure (NYHA III–IV). Currently 17 cardiology departments participate in the development of the Registry. The planned number of patients is 2000. Initially follow-up was planned for one year (pilot study). After the evaluation of the relevant experiences of the pilot study, long-term follow-up is planned. The Registry collects information about the type of heart failure (heart failure with reduced – LVEF≤45% – vs. preserved – LVEF>45% – ejection fraction), etiology, co-morbidities, diagnostic methods, treatment as well as morbidity and mortality. After the first year, assessing the baseline parameters of 698 patients enrolled in the Registry we found that the majority of patients (87.8%) has heart failure with reduced ejection fraction and in 39.8% of the patients heart failure has an ischaemic origin. The most frequent co-morbidity was hypertension followed by diabetes, renal insufficiency and COPD. The patients were treated with ACE inhibitors or ARBs in 94.4%, with beta blockers in 95.9%, and mineralocorticoid receptor antagonists in 73.9%. The mean dose of neurohormonal antagonists was higher than half of the target dose defined by current guidelines. The use of cardiac resynchronisation therapy was 11.7% and implantable cardioverter defibrillator was 25.8%. The pharmacological and device therapy of patients who were enrolled in the Registry until now was fit the current guidelines’ recommendations. This, however, does not mean that the management of heart failure is without problems in our country but that high quality patient care is available with adequate heart failure treatment in cardiology departments dedicated to heart failure care. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 94–100

Comparison of Platelet Function Guided Versus Unguided Treatment With P2Y12 Inhibitors in Patients With Acute Myocardial Infarction (from the Hungarian Myocardial Infarction Registry)

L

Loci Memoriae Hungaricae

Előszó - 9 ; A reformáció évfordulói ; P. Vásárhelyi Judit: A reformáció százéves évfordulója a heidelbergi egyetemen - 13 ; Imre Mihály: Protestáns–katolikus polémia az 1617-es centenáriumról, a magyar recepció jelei - 26 ; Bitskey István: Vita a reformáció évfordulójáról 1717-ben - 41 ; Csorba Dávid: A reformáció 1717-es ünnepe Patakon - 49 ; Csepregi Zoltán: Félúton a felekezeti identitás megteremtése (1617) és elbúcsúztatása között (1817): ünneplés és ünneprontás a 18. században - 59 ; Reformátorok és művek Verók Attila: Luther és Honterus emlékezete az erdélyi szászoknál a kora újkorban - 71 ; Ősz Sándor Előd: Luther-kötetek a régi kolozsvári könyvtárakban - 79 ; Papp Ingrid: Lutheránus prédikátorok és a sérthetetlen szent könyv - 90 ; Petneházi Gábor: Incesztus és bűnbocsánat Luther (és Melanchthon) egyik exempluma, magyarországi és európai előfordulásai és a műfaj kora újkori használata - 100 ; Magyar Balázs Dávid: Kálvin János (és Luther Márton?) házassági és családi életre vonatkozó elgondolásainak recepciója Tarpai Szilágyi András Libellus repudii et divortii Christiani (1667) című művében - 121 ; Tóth Zsombor: Protestáns biográfia és hosszú reformáció: Kálvin János latin nyelvű életrajzának 18. századi ismeretlen magyar fordításáról (előtanulmány) - 136 ; Kovács Sándor: Dávid Ferenc az emlékezet és felejtés határán - 156 ; A reformáció emlékezete és hagyománya Fazakas Gergely Tamás: A tudatlanság homálya és az evangélium világossága A reformáció emlékezete mint antithetikus beszédmód a kora újkorban - 171 ; Heltai János: A mennyei tudomány tiszta világos folyamja Adalékok a felekezeti tudatok kialakulásához az 1616–1619-es évek vitairatai és prédikációi alapján - 197 ; Guitman Barnabás: A Sáros vármegyei reformáció protestáns emlékezetének rétegei - 208 ; Tóth Gergely István: Historia querelarum Sérelmekből összeálló egyháztörténet Okolicsányi Pál Historia diplomatica című munkájában - 217 ; H. Hubert Gabriella: A reformáció gyülekezeti énekeinek emlékezete a 16–18. századi énekeskönyvi kánonban - 228 ; Nagy Levente: Agyagfalvi Sándor Gergely énekeskönyve és a román reformáció - 234 ; Katolikus–protestáns viták Lázár István Dávid: Az 1584-es váradi hitvita - 249 ; Knapp Éva: Arbor haereseon - 257 ; Ajkay Alinka: „Calvinus megvallja” Pázmány Kálvin-hivatkozásairól - 267 ; Hargittay Emil: Nem felelnek a Kalauzra? A Pázmány halála utáni Kalauz-bírálatokról - 276 ; Báthory Orsolya: Pázmány Péter Peniculus papporuma - 283 ; Oláh Róbert: „Kalauznak calumnia minden dolga” Pósaházi János válasza Pázmány Péternek a reformáció kezdetéről - 293 ; Balázs József: A katolikus és protestáns felekezeti vita a 16–17. századi iszlámellenes irodalomban - 306 ; Zusammenfassungen – Summaries - 317 ; Névmutató - 33