Yttrium-90 radiosynoviorthesis hosszú távú (10 éves) eredményei inflammált térdarthrosisban : prospektív obszervációs vizsgálat

Bevezetés: A radiosynoviorthesist (RSO) fájdalmas, terápiarezisztens, krónikus synovitis kezelésére alkalmazzuk az 1950-es évek óta, de a hosszú távú hatások felmérésére eddig nem készültek prospektív ellenőrzött vizsgálatok. Célkitűzés: Ennek a prospektív, obszervációs vizsgálatnak az volt a célkitűzése, hogy felmérje az izotópos synovecto- mia hatékonyságát inflammált térdosteoarthritisben (OA) 10 éves nyomon követésben. Módszer: Alapos előkészítés után a radionuklid-kezelést 90-Yttrium-citráttal végeztük Kellgren–Lawrence I–II. (n = 69) és III. stádiumú (n = 72) osteoarthritises betegekben, intraarticularis injekció formájában. Eredmények: A korai radiológiai stádiumban levő osteoarthritises betegekben „kiváló/jó” eredményeket értünk el már 1 év után az esetek 82,5%-ában, és 73,7%-ot a 8 éves kontrollvizsgálatokon. A felmérés az ízületi fájdalomra, a mobilitásra és a mozgásfunkciók megtartására vonatkozott. 10 évvel a beadás után az eredményesség 50%-ra csök- kent, feltehetően a korral járó degeneratív folyamatok progressziója miatt. A III. stádiumú betegekben (akiknél az osteoarthritis előrehaladottabb volt) kezdetben 45,9%-os eredményt értünk el, és ez 41,2%-ra esett vissza a 8 éves utánkövetés során. Ebben a csoportban a betegek száma csökkent a 8–10. évre, azaz a 8. évben 51 beteg maradt, majd a 9. évben 30 beteg, a 10. évben pedig 9 beteg. Az utolsó évben az alacsony betegszám miatt a klinikai válaszok nem voltak biztonságosan megítélhetők. Következtetés: Az osteoarthritises ízületekben alkalmazott RSO hosszú távú eredménye a legtöbb betegben „kiváló” vagy „jó” volt. A radiokolloid hatása hosszú távon fennmarad, a 8–10. éves gyengébb eredmények az életkor előre- haladásával jelentkező degeneratív folyamatoknak és az alacsony betegszámnak tudható be. Ismert, hogy a hatékony- ság függ a kezdeti diagnózistól (OA, RA, SpA, PsA, AHA, ReA stb.), a radiológiai stádiumtól (Kellgren–Lawrence I–IV.), illetve a synovitis score-tól. Eredményeink a nemzetközi tapasztalatokhoz hasonlóan arra utaltak, hogy a ra- diációs synovectomia alkalmazása elsősorban az alacsonyabb radiológiai stádiumban levő betegeknek javallott

Real-world evidence on methotrexate-free subcutaneous tocilizumab therapy in patients with rheumatoid arthritis : 24-week data from the SIMPACT study

The aim of the SIMPACT study was to evaluate the efficacy and safety of MTX-free s.c. tocilizumab (TCZ) therapy in RA patients.SIMPACT was an open-label, non-controlled, non-randomized, non-interventional study, in which RA patients for whom the treating physicians ordered s.c. TCZ were observed during a 24-week treatment period in Hungarian centres. Although the use of MTX was avoided during the study period, other conventional synthetic DMARDs, oral CSs and NSAIDs were allowed. Study endpoints included the change in DAS28 and clinical activity index (CDAI) scores, the proportion of patients achieving remission in the whole population and in subgroups defined based on prior RA treatment history, and age, weight or biological sex post hoc. The extent of supplementary medication use was monitored.Three hundred and thirty-seven RA patients were enrolled in 18 study centres. TCZ therapy significantly decreased the disease activity measured by both DAS28 (P = 0.0001) and CDAI (P = 0.0001). Clinical response was more pronounced in biologic-naïve patients and was lower in patients >75 years of age. In the whole population, DAS28 ESR or CRP and CDAI remission rates were 70.10%, 78.95% and 33.59%, respectively. In patients <45 years of age, the CDAI remission rate doubled (67.86%). A significant decrease in the frequency of co-administered medication was reported, including oral CSs and DMARDs.Real-world clinical evidence on s.c. TCZ reported here is in line with the efficacy outcomes of randomized clinical trials. Subgroup analysis revealed that TCZ was more effective in biologic-naïve patients and in those <75 years old.ClinicalTrials.gov, http://www.clinicaltrials.gov, NCT02402686

Nem szteroid gyulladáscsökkentők peroralis és transdermalis alkalmazása regionális mozgásszervi fájdalmi szindrómákban = Peroral and transdermal application of non-steroidal anti-inflammatory drugs (NSAIDs) for the treatment of regional musculoskeletal pain syndromes

Absztrakt: A tanulmány szerzői a napi gyakorlatban a leggyakrabban fellépő mozgásszervi panaszok hátterében álló regionális fájdalmi szindrómák leggyakoribb kezelési módjával, a per os és transdermalisan alkalmazott nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel végzett fájdalomcsillapításról rendelkezésre álló bizonyítékokat gyűjtötték össze. Azon szakterületeken működők számára, akik leggyakrabban találkoznak az átmeneti és fájdalmas epizódokkal (háziorvosok, reumatológusok, ortopédek, foglalkozás-egészségügyi és sportorvosok), külön meghatározták a foglalkozási vagy sporttevékenységük (a mozgásszervek ismétlődő vagy nagy energiájú igénybevétele) miatt kockázatnak kitettek körét és ismertetik fájdalmaik patológiai magyarázatát. A fájdalomcsillapítás eszközei között részletezik a nem szteroid gyulladáscsökkentők hatásának módját és farmakológiai sajátosságait. Kiemelik a gyógyszeres kezelés kockázatait és az emiatt veszélyeztettek speciális csoportjait (gyermekkorúak és idősek). Az általános fájdalomcsillapítási alapelvek és stratégiák ismertetésén túlmenően a hazai és nemzetközi irányelvekből a tanulmány tárgyára vonatkozó ajánlásokat adják közre. Orv Hetil. 2017; 158(Suppl. 3): 3–30. | Abstract: In this review the available evidences regarding the most frequently applied medication (peroral and transdermal non-steroidal anti-inflammatory agents) for the most frequent musculoskeletal complaints (regional pain syndromes) have been collected for the appropriate medical professionals who are most frequently faced with these conditions (general practitioners, rheumatologists, orthopedics, occupational and sports medicine experts). The special population at risk (with repeated and high energy overuse because of occupational or sport activities) and the pathology of their syndromes are identified. Mode of action, pharmacological properties of the non-steroidal anti-inflammatory drugs and the unwanted effects of their application especially in infants and elderly are highlighted. Recommendations of the general and specific pain management guidelines have been selected and listed in the review. Orv Hetil. 2017; 158(Suppl. 3): 3–30

A COVID-19 immunológiai és reumatológiai vonatkozásai

Kínában egy új típusú koronavírus, a SARS-CoV-2 jelent meg a COVID-19-nek nevezett betegséget okozva. Ezen összefoglalóban, a fertőzés reumatológiai és immunológiai vonatkozásait kiemelve, áttekintjük a SARS-CoV-2-fertôzés lényegesebb sejtes és molekuláris mechanizmusait, különös tekintettel az immunológiai és gyulladásos folyamatokra. Ezt követően bemutatjuk a COVID-19-hez társuló citokinvihar, klinikailag a macrophagaktivációs szindróma (MAS), illetve szekunder haemophagocytás lymphohistiocytosis (HLH) főbb jellemzőit. Külön szólunk azon reumatológiai gyógyszerekről, amelyeknek szerepe lehet a COVID-19 kezelésében. Végül a reumatológiai betegek járvány alatti kezelésének, gondozásának gyakorlati vonatkozásait mutatjuk be

A COVID–19-fertőzés és a védőoltások hatásosságának vizsgálata egészségügyi dolgozókon

Bevezetés: A COVID–19-pandémiát okozó SARS-CoV-2 koronavírusnak folyamatosan újabb variánsai jelennek meg, 2021. november óta a legtöbb fertőzést az omikron koronavírus-variáns okozta. Célkitűzés: A prospektív megfigyeléses kohorszvizsgálat célja a COVID–19-fertőzésre nagyobb rizikóval bíró, egész- ségügyben dolgozók körében két Pfizer–BioNTech-vakcina és az ezt követően önkéntesen felvett emlékeztető vakcina utáni COVID–19-fertőzések előfordulásának, a vakcina hatásosságának, biztonságosságának és immunogenitásá- nak vizsgálata volt. Módszer: A Betegápoló Irgalmasrend Budai Irgalmasrendi Kórháza egészségügyi és egészségügyben dolgozó munka- társainak két Pfizer–BioNTech (BNT162b2)-oltását 2021. január 7. és március 8. között kezdték meg. A harmadik, emlékeztető védőoltás típusának választása és időpontjának meghatározása önkéntes volt. 2021. január 7. és 2022. június 29. között követtük nyomon a dolgozókat. Felmértük a COVID–19-fertőzés előfordulását, az oltási reakció súlyosságát, a fertőzésre hajlamosító tényezőket és az oltások után a ’spike’ (S)-protein és a nukleokapszid (N)-protein elleni ellenanyag szintjének változási kinetikáját. Eredmények: 294 dolgozó – 96 orvos, 127 nővér és 71, egészségügyben dolgozó – adatait elemeztük, akiknek leg- alább három ellenanyagszint-mérésük történt a megfigyelési idő alatt. A harmadik, emlékeztető oltást 280 dolgozó kapta meg, a vakcinák megoszlása a következő volt: Pfizer–BioNTech (BNT162b2) (n = 210), Moderna COVID–19 (mRNA-1273) (n = 37), Sinopharm COVID–19 (n = 21), Janssen COVID–19 (n = 10) és AstraZeneca (ChAdOx1 nCoV-19) (n = 2). A megfigyelési időszakban 121 esetben történt fertőzés (41%). A COVID–19-fertőzések lefolyása többségében enyhe volt (97%), egy hét alatt gyógyult. A vizsgált időszakban 2 dolgozó halt meg: egy 56 éves nő két oltás után, COVID–19-fertőzéssel összefüggésbe nem hozható okból, és egy 58 éves férfi, aki a harmadik Pfizer-védőoltás után 6 hónappal zajló COVID–19-fertőzés után elhunyt. A fertőzés előfordulását nem befolyásolta az életkor, a nem, a kísérő betegségek, a dohányzás, a munkakör és a BMI. Az S-ellenanyag szintjének medián értéke az alapimmunizálás második oltása után 1 hónapig emelkedett (medián: 1173,0 U/ml), a 8. hónapig lassú csökkenő tendenciát mutatott (678,5–625,8–538,0 U/ml). A harmadik oltás után 1 hónappal lényegesen emelkedett az S-ellenanyag szintjének medián értéke (16 535,0 U/ml), az oltás utáni 3. hónaptól csökkenő tendenciát mutatott (9697,7 U/ml). Az S-antitest szintjének az oltások utáni kiugróan magas emelkedése összefüggést mutat az előzetes COVID–19-fertőzéssel. Az N-protein elleni ellenanyagszintet az oltás nem befolyásolta, emelkedése a fertőzéssel mutat összefüggést. Következtetés: Az emlékeztető vakcináció kevésbé hatott az omikron variáns okozta fertőzésre, de a betegség lefolyása enyhébb volt. Az alapimmunizáláshoz képest az emlékeztető oltás az S-antitest szintjének jelentősebb emelkedését okozta, ami összefüggést mutat a korábbi COVID–19-fertőzéssel