Lymphogranuloma venereum: első hazai esetek

Lymphogranuloma venereum is a sexually transmitted infection caused by the Chlamydia trachomatis serovars L1-3. It has been found to be endemic in tropical countries. In the last decades several cases have been reported in Western Europe, particularly in men who have sex with men population infected with human immunodeficiency virus. The authors present three cases of lymphogranuloma venereum infections, observed at their department in 2013 and 2014. The three human immunodeficiency virus infected patients who belonged to men who have sex with men population had casual sexual contacts in Western Europe. The symptoms included urethral discharge, discomfort and inguinal lymphadenomegaly in two patients, and rectal pain, discharge and perianal ulceration in one patient. The diagnosis was confirmed by nucleic acid amplification test performed in samples obtained from urethral discharge and exudate of perianal ulcer; lymphogranuloma venereum 2b serovars were demonstrated in two patients and serovar 2 in one patient. Doxycyclin (daily dose of two times 100 mg for 21 days) resolved the symptoms in all cases. The authors conclude that lymphogranuloma venereum is a diagnostic challenge in Hungary, too. It is important to be aware of the altered clinical features of this disease to prevent complications and spreading

New semisynthetic teicoplanin derivatives have comparable in vitro activity to that of oritavancin against clinical isolates of VRE

L

Incidence and antimicrobial susceptibility of Neisseria gonorrhoeae isolates from patients attending the national Neisseria gonorrhoeae reference laboratory of Hungary.

BACKGROUND: The Hungarian national guidelines for the treatment of gonorrhoea were published in 2002 but are now widely considered to be outdated. Improved knowledge is needed with respect to the epidemiology and antimicrobial susceptibility of Neisseria gonorrhoeae strains currently circulating in Hungary not least for the construction of updated local recommendations for treating gonorrhoea. European guidelines are based mostly on western European data raising concerns locally that recommended treatments might not be optimised for the situation in Hungary. We report our recent study on the distribution of antibiotic resistance in various Hungarian (East European) Neisseria gonorrhoeae strains isolated from patients with gonorrhoea over the past four years. METHODS: Between January 2010 and December 2013, isolates of N. gonorrhoeae were obtained from sexually active individuals during medical examination at the STD Center of Semmelweis University in Budapest. The minimal inhibitory concentrations (MIC) of azithromycin, cefixime, ceftriaxone, ciprofloxacin, penicillin, tetracycline and spectinomycin were determined to establish the antimicrobial susceptibility of the strains currently circulating in patients that attend our clinic. RESULTS: Among the 9097 patients tested, 582 had an N. gonorrhoeae infection as detected by culture. The isolates were all sensitive to ceftriaxone and spectinomycin and 581/582 strains were sensitive to cefixime. In contrast, the number of detected strains with elevated azithromycin MIC did increase over the time period examined to approximately 16% in 2013. There was a high percentage of detected resistance to penicillin (77%), tetracycline (86%), and ciprofloxacin (66%) in the isolates examined in this study. CONCLUSION: Current European guidelines recommend 2 g azithromycin in addition to 500 mg ceftriaxone as first choice therapy for gonorrhoea. For the purposes of revising the Hungarian national treatment guidelines, apparent increasing resistance to azithromycin during the last four years should be accounted for. It is also clear that penicillin, tetracycline and ciprofloxacin are inappropriate treatment measures at least locally. We also recommend that culture should form part of the diagnostic pathway of gonorrhoea, followed by antibiotic susceptibility testing with MIC determination. This will provide valuable continued monitoring of antibiotic resistance development in strains of Neisseria gonorrhoeae circulating in Hungary

A methicillin rezisztens és érzékeny Staphylococcus aureus törzsek virulenciájának genetikai, valamint az általuk okozott fertőzések molekuláris pathomechanizmusának in vitro és in vivo vizsgálata = Genetics of the virulence of methicillin resistant versus sensitive Staphylococcus aureus strains, as well as in vitro and in vivo studies on the molecular pathomechanisms of associated infections

Vizsgáltuk az MRSA törzsek gyakoriságát a Semmelweis, a Skopjei és a Debreceni Egyetem klinikáin 2001-2005 között kezelt betegekből kitenyészett S. aureus törzsek között. A magyar törzsek 7.8%-a, ill. 7.2%-a, míg a macadón törzsek 31.4%-a volt MRSA. Az MRSA törzsek multirezisztensek. A rezisztencia szint >256 mg/L. PFGE vizsgálattal az MRSA törzsek között dominált az A genotípus. PCR-rel az MRSA törzsek több mint fele, míg az MSSA törzseknek csak az 1/3-a tartalmazott négy adhéziós gént különböző kombinációban. 2 és 3 génkombinációt az MSSA törzsek tartalmaztak nagyobb arányban. A cytotoxin gének közül a a gamma és gamma variáns haemolysin gént szignifikánsan nagyobb arányban tartalmazták az MRSA törzsek mint az MSSA-k. Szignifikánsan gyakoribb volt az 4 és 5 cytitoxin gén kombináció az MRSA mint az MSSA törzsekben. Szignifikánsan gyakoribbak voltak enterotoxin-A, -D és az enterotoxin-like toxin gének az MRSA-kban mint az MSSA-kban, kivéve a H, L és U gént, melyre az ellenkező igaz. Orvostanhallgatókból kitenyészett 137 MSSA törzsben kisebb arányban találtunk enterotoxin géneket. Az accesory gene regulator I. típust azonos arányban találtuk az MRSA és MSSA törzsekben, mig a II. típus az MRSA-ban, a III. és IV. típus az MSSA-ban volt gyakoribb. Számos új vancomycin, teicoplanin, eremomycin és ristocetin származékot vizsgáltunk MRSA és vancomycin-rezisztens entercoccusok ellen, s közülük néhány hatásásnak bizonyult feltételezhetően terápiás koncentracióban. | The incidence of MRSA strains isolated from inpatients treated at the clinics of the Semmelweis and Skopje and Debrecen Universities, respectively, between 2001-2005 was studied. 7.8% and 7.2% of the Hungarian and 31.4% of the Macedonian strains were MRSA. They proved to be multiple resistant to antibiotics. The quantitative level of resistance was >256 mg/L. PFGE showed a dominance of genotype A. PCR revealed more than half of the MRSA strains, while only 1/3 of the MSSA ones to possess four adhesin genes in various combinations. MSSA strains contained 2-or 3-gene combinations in higher rates. Of cytotoxin genes, haemolysin gamma and gamma variant genes were significantly more frequent in MRSA than in MSSA strains The combinations of 4 and 5 cytotoxin genes were significantly more frequent in MRSA than in MSSA strains. MRSA strains harboured enterotoxin-A, -D and enterotoxin-like toxin genes at significantly higher rates than MSSA ones except for gene H, L and U showing the opposite. 137 MSSA strains isolated from medical students had enterotoxin genes at considerably lower rates. Accessory gene regulator type I was at the same rate in MRSA and MSSA strains, while type II in MRSA, type III and IV in MSSA were more frequent. A number of derivetives of vancomycin, teiciplanin, eremomycin and ristocetin was studied on MRSA and vancomycin-resistant enterococci and some of them proved to be efficient at supposably therapeutic concentrations

Vulvovaginitis candidosában előforduló sarjadzógomba-speciesek

INTRODUCTION: Vulvovaginal candidiasis is the most common mycosis, however, the available information about antifungal susceptibilities of these yeasts is limited. AIM: To compare the gold standard fungal culture with a new molecular identification method and report the incidence of yeast species in vulvovaginitis candidosa. METHOD: The authors studied 370 yeasts isolated from vulvovaginal candidiasis and identified them by phenotypic and molecular methods. RESULTS: The most common species was Candida albicans (85%), followed by Candida glabrata, and other Candida species. CONCLUSION: At present there are no recommendations for the evaluation of antifungal susceptibility of pathogenic fungal species occurring in vulvovaginal candidiasis and the natural antifungal resistance of the different species is known only. Matrix Assisted Laser Desorption Ionization Time of Flight identification can be used to differentiate the fluconazole resistant Candida dubliniensis and the sensitive Candida albicans strains

A specifikus IgM- és IgG-antitesteket detektáló gyorstesztek értéke a SARS CoV-2 vírusfertőzés kimutatásában

2020. március végén a SARS-CoV-2-vírusfertőzöttség (COVID–19-betegség) diagnosztizálására megjelentek Magyarországon a vírussal szembeni specifikus antitestek jelenlétét kimutató gyorstesztek. Célkitűzés: Munkánkban két gyorsteszt, az Anhui és a Clungene teszt diagnosztikai teljesítményét értékeltük a fertő- zés kimutatásában arany standardnak számító ’real-time’ (valós idejű) PCR (a továbbiakban: PCR) vizsgálati eredmé- nyek alapján. Módszer: 2020. március 16. és április 14. között intézetünk 20 120, COVID–19-fertőzéssel kapcsolatos rekordot küldött be az országos adatszolgáltató rendszeren keresztül. Ebben 4140 személynél csak IgM és IgG jelenlétét ki- mutató gyorstesztvizsgálat történt; 3210 személynél csak PCR-teszt, 1654 személynél pedig PCR- és gyorstesztvizsgálat (Anhui: 625, Clungene: 1029) végzésére maximum 3 nap eltéréssel is sor került. PCR-pozitívnak azt a személyt tekintettük, akinél bármikor PCR-pozitivitás fordult elő, illetve antitestpozitívnak azt, akinél IgM- és/vagy IgG- pozitivitást észleltünk. (Megjegyzés: a Clungene tesztet Lungene néven is forgalmazzák.) Eredmények: A 4864, PCR-rel vizsgált személy közül 308 volt PCR-pozitív (a PCR-pozitivitás prevalenciája 6,3% volt). A PCR alapján az Anhui gyorsteszt szenzitivitása 33,3%, specificitása 72,85%; a Clungene gyorsteszt szenzitivitása 35,48%, specificitása 85,02% volt. 6%-os PCR-pozitivitási prevalencia esetén a pozitív és a negatív prediktív érték az Anhui gyorsteszt esetében 7,28%, illetve 94,48%, míg a Clungene gyorsteszt esetében 13,13%, illetve 95,38% volt. Következtetés: Az aktuális fertőzöttségi prevalencia melletti alacsony pozitív prediktív értékek alapján az általunk érté- kelt gyorstesztek jelenleg nem alkalmasak a SARS-CoV-2-vírusfertőzöttség (PCR-pozitivitás) kimutatására az általános populációban. Az Anhui és a Clungene gyorstesztek negatív eredményei a jelenlegi 6%-os prevalencia mellett mintegy 95%-os valószínűséggel jelzik a SARS-CoV-2-vírusexpozíció hiányát. Az Anhui és a Clungene – SARS- CoV-2 vírus elleni IgM- és IgG-antitesteket kimutató – gyorstesztek alkalmazása a COVID–19-fertőzés differenciál- diagnosztikájában szakmailag vállalhatatlan