A magyar kormány erőfeszítései a Nyugat-Bánság visszaszerzésére 1941-ben

In April 1941, in the occupation of Yugoslavia, Hitler claimed the participation of the Hungarian army. The Hungarian Government first of all agreed to military collaboration because of the possibility of the reannexation of areas that were earlier under Hungary’s control. However, this area was occupied by German troops as a result of the Romanian protestation against Hungarian invasion and the local German minority’s request. During the German–Italian negotiations deciding about splitting up Yugoslavia, this territory was awarded to Hungary in theory, but for the time being the region on the left bank of the River Tisza remained under German control. The Hungarian Government urged the handing over of the territory several times. Prime Minister László Bárdossy held talks with Berlin to provide economic benefits to Germany in exchange for handing over the area. The Hungarian Government tried to send officials and teachers to the Banat in order to strengthen the position of the Hungarians living there. However, the Germans prevented this. In the meantime, the Germans had settled down in this area, and the Western Banat was administratively proclaimed as part of the Serbian satellite state being under German control

Tervek a Felvidék visszafoglalására 1920-ban

In 1920, the Hungarian political and military leadership still saw a realistic opportunity to modify the peace conditions. The idea was partly built on the serious interior problems of the Czecho-Slovakian. On the other hand, a crisis situation might have been created in the region by the success of the Soviet-Russian Red Army that was pushing forward towards the West. In both cases, it could have been possible to count on the Western powers’ favourable receipt of the act of the National Army in order to help Poland that was threatened by the Soviets, to stabilise the region, and to eliminate Bolshevik threat. However, in order to do that, the Hungarian troops had had to march in the Highlands. The Hungarian Government held confidential negotiations with French personalities who would have propended to accept that in turn of Hungarian help, Highland or at least its Eastern part could belong again under Hungarian control. Eventually, the military plans (Awakening, Dawn, Arpad) could not be implemented because of the lack of political conditions. The Polish stopped the Soviets’ sudden attack, while in Czecho-Slovakia no Bolshevik turn took place

Budapest légiháborús tűzkeresztsége = The baptism of fire in the air war of Budapest

The Hungarian capital was not hit by an air attack until September 1942. At the time of the First Vienna Award, the attack on Yugoslavia and the entry into the war against the Soviet Union, there were air raid alarms in Budapest, but no bombing took place. In August-September 1942, the Soviet strategic air force launched attacks against Berlin and the capitals of the satellite states of the Third Reich. Budapest was bombed on the night of September 4 and 9. A total of 122 machines participated in the 2 campaigns. The Soviet planes flew 1,400–1,500 km from their base to the Hungarian capital, both times in bad weather conditions, so only half of the planes reached the destination. The bombs dropped from a great height without precise targeting caused only minor material damage, the personal loss was 18 dead and 84 wounded. The first attack hit Budapest unexpectedly. Until now, the Hungarian capital lived in the deceptive illusion that nothing bad could happen to him. At the time of the second attack, the military air defence and civil air raid precaution were already better prepared. In the following weeks, additional defensive measures were taken, but no further bombing occurred until 1944

Honvédség Balkáni alkalmazására vonatkozó német igény elutasítása

1943 tavaszán a Honvéd Vezérkar főnöke javaslatot tett, hogy magyar csapatok is kapcsolódjanak be a Balkán német megszállásába. Ezen az áron a németek beleegyeznének a Donnál szétvert 2. magyar hadsereg megmaradt erőinek hazahozásába. Ezzel a magyar erők kevésbé veszélyes feladatot látnak el és közelebb állomásoznak az ország határához. Így könnyebb megőrizni a haderőt, hogy a szomszédokkal való területi viták rendezéséhez kellő erő álljon Magyarország rendelkezésre. A magyar kormány elvetette a szerb területek megszállásában való részvételt. Nem akarták kockáztatni, hogy a szövetségesek balkáni partraszállása esetén a magyar katonák szembe kerüljenek angol vagy amerikai erőkkel. Úgy gondolták, hogy a honvédség megjelenése csak tovább rontaná az egyébként is feszült magyar–szerb viszonyt. Titkos üzenetváltás során kiderült, hogy egy ilyen lépést a nyugati hatalmak is elítélnének. A kialakuló vita megrontotta a Vezérkar főnöke és a miniszterelnök viszonyát. In spring 1943, the Chief of the General Staff, made a proposal that the Hungarian troopsshould have also joined theGerman occupational operations of the Balkans. In return the Germans would have agreed to bring home the remaining forces of the 2nd Hungarian Army routed at Don. The Hungarian forces would have had a less dangerous task and stayed closer to the Hungarian border. In this way it is easier to prevent the military force, so that there is enough force available for Hungary to settle territorial debates with the neighbours. However, the Hungarian Government rejected Hungary’s participation in occupying Serbian territories. They did not want to risk that in case the allies landed in the Balkans the Hungarian soldiers would have to face English or American forces. They thought that the appearance of the Hungarian army would have only worsened further the otherwise stressed relationship between the Hungarians and the Serbians. In the course of a secret exchange of messages, it turned out that even the western powers would have disapproved such a step. This debate infected the relationship between the Chief of the General Staff and the Prime Minister

Horthy kormányzó németországi látogatása 1938 augusztusában

In summer 1938, Hitler was already preparing to gain control of Czechoslovakia. Hitler expected full co6operation of the Hungarian Government for the sake of re6acquiring Highland annexed in 1920. On 21st August 1938, Regent Horthy, accompanied by several of his ministers, visited Germany, where he was welcomed with high celebration. During the discussions, Hitler made attempts to induce the Hungarian delegation to get involved in the military action against Czechoslovakia. However, Horthy and his ministers rejected it. They referred to the unpreparedness of the Hungarian military forces, the intervention of France and Great Britain, and the unpredictable reactions of the Little Entente states. Hungarian politicians insisted on revision, but preferably they wanted to implement it by by way of negotiations. Consequently, on 22nd August they agreed with the Little Entente states that Hungary was allowed to get armed freely; however, they mutually relinquished to resort to force. The German government was disappointed to find that it could not count on Hungary in its plans

Tervek a Felvidék visszafoglalására 1920-ban

A magyar politikai és katonai vezetés és 1920-ban még reális lehetőséget látott az békefeltételek, módosítására. Az elképzelés részben a csehszlovák állam komoly belső problémáira épített. Másrészt szovjet-orosz Vörös Hadsereg Közép-Európát veszélyeztető sikerei teremthettek a régióban válsághelyzetet. Mindkét esetben számítani lehetetett arra, hogy a nyugati hatalmak kedvezően fogadnák a Magyar Nemzeti Hadsereg fellépését, a szovjetek által fenyegetett Lengyelország megsegítésére, a térség stabilizálására, a bolsevik veszély elhárítására. Ehhez azonban a magyar csapatoknak be kellett volna vonulniuk a Felvidékre. A magyar kormány titkos tárgyalásokat folytatott francia személyiségekkel, melyek hajlottak volna arra, hogy a magyar segítségért cserébe Felvidék, vagy annak legalább a keleti része ismét magyar fennhatóság alá kerülhessen. A katonai tervek (Ébredés, Pirkadás, Árpád) végül a politikai feltételek hiánya miatt nem valósulhattak meg. A szovjet előretörést a lengyelek megállították, Csehszlovákiában pedig nem került sor bolsevik fordulatra.   In 1920, the Hungarian political and military leadership still saw a realistic opportunity to modify the peace conditions. The idea was partly built on the serious interior problems of the Czecho-Slovakian. On the other hand, a crisis situation might have been created in the region by the success of the Soviet-Russian Red Army that was pushing forward towards the West. In both cases, it could have been possible to count on the Western powers’ favourable receipt of the act of the Hungarian National Army in order to help Poland that was threatened by the Soviets, to stabilise the region, and to eliminate Bolshevik threat. However, in order to do that, the Hungarian troops had had to march in the Highlands. The Hungarian Government held confidential negotiations with French personalities who would have propended to accept that in turn of Hungarian help, Highland or at least its Eastern part could belong again under Hungarian control. Eventually, the military plans (Awakening, Dawn, Arpad) could not be implemented because of the lack of political conditions. The Polish stopped the Soviets’ sudden attack, while in Czecho-Slovakia no Bolshevik turn took place

Kettős játszma : Magyarország és az Antikomintern paktum

The Imrédy Government already took steps to join the Anti-Comintern Pact at the end of 1938. However, the Pact was signed by Pál Teleki who replaced Béla Imrédy in the post of the prime minister. The Hungarian leadership considered it important to commit itself even in an agreement for the German and Italian foreign policy in order to strengthen the trust of the Axis Powers. They expected from this act that Berlin and Rome would finally support the Hungarian claim concerning Subcarpathia. This closer relationship with Germany and the open standpoint represented against the communist efforts seemed to be suitable even for neutralising the anti-government critics of the Hungarian extreme right wing. In addition, Teleki hoped that the symbolic step against the Soviet Union is welcomed by British politics. Thus, Hungary can take advantage of the Western powers against Czechoslovak leadership, which signed a military agreement with Moscow. The Western Powers did not show serious interest in relation to this Hungarian action. The Soviet Government harshly reacted. It froze diplomacy relationships. However, it was not primarily because of Budapest’s anti-communist announcement, but because of the Hungarian action’s precedent character so that the rest of the small states in Eastern Europe would not follow it

Légi szuverenitás és légi ellenőrző szolgálat a Horthy-korszakban

A trianoni békediktátum az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje légjáró csapatainak repülőgépeit elkobozta, illetve likvidálta megtiltva, hogy a magyar haderő rendelkezzék légierővel is. E helyzetet kihasználva a kisantant államok számtalan formában és szemérmetlenül megsértették a maradék Magyar Királyság légterét. A tiltás a polgári légiforgalomra is kiterjedt, a tiltásnak azonban ez a része — különösen miután Németország bejelentette, hogy amennyiben a polgári légiforgalomra vonatkozóan is fennmarad a tiltás, úgy Németország is korlátozni fogja a légterébe berepülő külföldi polgári repülőgépek teljesítmény lehetőségeit — azonban visszaütött a győztes államok légiforgalmi vállalataira, ezért a tiltás ezen részét visszavonták. Előállt tehát az a helyzet, hogy Magyarország légterében megjelentek a különböző légiforgalmi vállalatok, legmodernebb, a kor színvonalán álló nagy teljesítményű utasszállító repülőgépei. Ezeknek a repülőgépek, utasításával, kiszolgálásával stb. Magyarországnak is foglalkoznia kellett, ezért erre olyan szervezeteket hoztak létre, amelyek nem sértették a trianoni békediktátum szigorú előírásait. Ezekben a szervezetekben azonban a magyar kormányok igyekeztek elrejteni a leendő magyar légierő szervezetének, személyzetének és technikai eszközeinek legalább a csíráit

Magyarország légi honvédelme 1918-1919-ben

Az I. világháború időszakában megjelent a légi hadviselés, a repülő erők önálló fegyvernemmé váltak. Magyarország saját légierővel nem rendelkezett, a „légjáró csapatok” a Monarchia közös haderejének részét képezték. 1918 novemberében, a Monarchia kettéválását követően a magyar katonai vezetésnek szinte a semmiből kellett megszervezni az önálló magyar repülő erőket. A szomszédos államok, a szerb, a román és a cseh haderő a térségben állomásozó francia Keleti Hadsereg támogatásával, illetve a Monarchia repülőeszközeinek lefoglalása révén már rendelkezett repülő egységekkel, melyek Magyarország bármely pontját akadálytalanul elérhették. Ezért meghatározó fontosságú volt, hogy a fegyverszüneti egyezmény előírásai, illetve a Károlyi kormányzat külpolitikai koncepciója nyomán végrehajtott jelentős mértékű haderőcsökkentés ellenére a honvédség ütőképes légierővel (és légvédelmi erővel) rendelkezzen. Az általános leszerelési rendelkezés a repülő csapatok állományára nem vonatkozott. A katonai vezetés 1918–1919 folyamán a kiképzett repülők szolgálatban tartásával, az országban található repülőanyag összegyűjtésével, a gyártó kapacitás aktivizálásával igyekezett egy kicsi, de ütőképes légierőt szervezni. A pilóták többsége nem ideológiai alapon, hanem egyszerűen a haza védelme érdekében teljesített szolgálatot a forradalmak időszaka alatt is.   In the period of World War I, air warfare had appeared; flying forces had become an independent arm. Hungary did not have an air force of its own. The “aviation troops” comprised part of the Monarchy’s joint military forces.  In November 1918, after the Monarchy’s slit-up, the Hungarian military leadership should have set up the independent Hungarian flying forces from almost nothing. The Serbian, Romanian, and Czech military forces had already flying units that could reach any location in Hungary without hindrance with the support of the French Eastern Army stationing in the region. That was why it was essential for the Hungarian army to have a combat worthy air force despite the substantial military force reduction implemented as a result of the regulations of the armistice agreement. The general disarmament provision did not apply to the stock of the aviation troops. In the course of 1918–1919, the military leadership made efforts to set up a small but combat worthy air force by keeping trained airmen in service, collecting the flying stock available in the country, and activating the manufacturing capacity. Most of the pilots served even during the periods of revolutions not on ideological basis, but simply in order to protect their homeland