Renin- és aldoszteronvizsgálat hypertoniás betegekben

Absztrakt Bevezetés: A primer aldosteronismus diagnosztikája bizonytalanságokkal terhelt; legújabban az is felvetődött, hogy a szűrésként alkalmazott aldoszteron/renin hányados érzékenysége – a szuppressziós aldoszteron alapján – valójában alacsony. Célkitűzés: A szerzők elsődleges célja az aldoszteron/renin hányados pontosságának vizsgálata volt. Módszer: A retrospektív elemzésben 309 hypertoniás beteg vett részt, akiknél a fekvés és járás után mért aldoszteronszint egymástól függetlenül rendelkezésre állt. Eredmények: Kilencvenkilenc betegnél volt emelkedett az aldoszteron/renin hányados, akik közül 31-nél a fekvő testhelyzetben vizsgált aldoszteron is emelkedett volt. Harmincnégy betegnél a fekvő testhelyzetben vizsgált aldoszteron úgy volt magasabb, hogy az aldoszteron/renin hányados nem; akik közül azonban csak 3 esetben volt alacsony a renin, és így a primer aldosteronismus nem volt elvethető. Kóros reninemelkedés 69 betegnél fordult elő, de csak ezek 59%-ánál társult magas aldoszteronszinttel. Következtetések: Az aldoszteron/renin hányados érzékenysége magas (91%), ha csak indokolt esetekben alkalmazzák. Orv. Hetil., 2016, 157(21), 830–835

Correlation between Coronary Artery Disease with Other Arterial Systems: Similar, Albeit Separate, Underlying Pathophysiologic Mechanisms

Atherosclerosis is a multifactorial systemic disease that affects the entire arterial tree, although some areas are more prone to lipid deposits than others. Moreover, the histopathological composition of the plaques differs, and the clinical manifestations are also different, depending on the location and structure of the atherosclerotic plaque. Some arterial systems are correlated with each other more than in that they simply share a common atherosclerotic risk. The aim of this perspective review is to discuss this heterogeneity of atherosclerotic impairment in different arterial districts and to investigate the current evidence that resulted from studies of the topographical interrelations of atherosclerosis

The Role of Ultrasound in Accessing the Distal Radial Artery at the Anatomical Snuffbox for Cardiovascular Interventions

In an effort to refine transcatheter vascular interventions, radial artery access has moved more distally at the anatomical snuffbox. Here, more challenges appear as the artery is smaller, more angulated, and more difficult to palpate. Including ultrasound guidance as a mandatory step during puncture may encourage more operators to switch to this approach. In the femoral approach, ultrasound guidance is strongly recommended because of bleeding complications, whereas in the proximal (conventional) radial approach, the role of ultrasound remains optional, and in current practice, almost all cases are performed by palpation of the pulse only. However, in distal radial access, the situation is different because the artery differs in caliber and position, and imaging can help the operator for a clean puncture, especially since repeated punctures are not only painful but also any hematoma formation leads to the complete compression of the artery and failure of access. The aim of this review is to investigate the rationale of vascular ultrasound during distal radial access and to establish some techniques and anatomical landmarks for the ultrasonographic exploration of the dorsal area of the hand

A differenciált pajzsmirigyrákban szenvedő betegek gyógyulási esélyei. Egy hazai centrum tapasztalatai = Recovery rate in differentiated thyroid cancer. Experiences of one of the Hungarian clinical centers

Absztrakt: Bevezetés és célkitűzés: Az elmúlt néhány évtizedben a differenciált pajzsmirigyrákot (DTC) világszerte jelentősen növekvő incidencia jellemezte. A betegek kezelésének alapelvei a nemzetközi irányelveknek megfelelően átalakulóban vannak. Munkánk célja a betegek jelenlegi gyógyulási esélyeinek felmérése volt. Módszer: Retrospektíven elemeztük a Pécsi Tudományegyetem I. Belgyógyászati Klinikáján 2005. január 1-je és 2016. május 1-je között kezelt 380, DTC-ben szenvedő beteg adatait. A nő/férfi arány 306/74 volt. A betegek medián életkora a diagnózis idején 46 év (13–86 év), míg a medián követési idő 55 hónap (0–144 hónap) volt. A terápiás válasz 337 beteg esetében volt értékelhető. A statisztikai feldolgozást az SPSS 22.0 verziójában végeztük. Eredmények: A papillaris (PTC) és a follicularis (FTC) carcinomák előfordulási aránya (79/21%) alapján a régió továbbra is mérsékelten jódhiányosnak tekintendő. A PTC-ben szenvedő betegek szignifikánsan fiatalabbak voltak FTC-ben szenvedő társaiknál, és korábbi tumorstádiumban kerültek felismerésre. A diagnózis idején PTC-ben 35%-ban nyirokcsomó-, 4%-ban távoli áttétet találtunk, FTC-ben ez az arány 15% (N1), illetve 14% (M1) volt. Radiojódkezelésre összesen 542 alkalommal került sor. PTC-ben a követett (n = 264) betegek 59%-a volt tumormentes, 20%-ban bizonytalan választ, 7%-ban inkomplett biokémiai választ és 14%-ban inkomplett strukturális választ diagnosztizáltunk, 6 beteg hunyt el. A FTC-ben szenvedő betegek (n = 73) 59%-a volt tumormentes, 10%-ban bizonytalan választ, 31%-ban residualis betegséget találtunk, a betegek 10%-át elveszítettük. Következtetések: Összefoglalva, bár a DTC jó prognózisú betegség, FTC-ben a betegek 31%-a, míg PTC-ben a betegek 14%-a nem volt tumormentessé tehető. A medián 55 hónapos követési idő alatt a betegségspecifikus halálozás FTC-ben 10%, PTC-ben pedig 2% volt. Orv Hetil. 2018; 159(22): 878–887. | Abstract: Introduction and aim: The worldwide incidence of differentiated thyroid cancer (DTC) has markedly increased during the last few decades. According to the international guidelines, principles of DTC management are in transformation. The aim of our work was to evaluate patients’ current likelihood of recovery. Method: Data of 380 patients treated between 1/Jan/2005 and 1/May/2016 at the PTE KK Ist Department of Internal Medicine were retrospectively analyzed. Female/male ratio was 306/74. Median age at diagnosis was 46 years (13–86 years), while median follow-up time was 55 months (0–144 months). Response to therapy was evaluable in 337 patients. Statistical analysis was done using SPSS (version 22.0). Results: Based on the prevalence of papillary (PTC) and follicular (FTC) carcinomas (79/21%), moderate iodine deficiency has to be considered in this region. PTC patients were significantly younger and were diagnosed in earlier tumor stage. The ratio of lymph node and distant metastases was 35%/4% in PTC and 15%/14% in FTC. Radioiodine treatment was performed in a total of 542 times. 264 patients with PTC were followed up. 59% of patients were tumor-free, in 20% uncertain response, in 7% incomplete biochemical response, in 14% incomplete structural response were diagnosed and 6 patients died. Patients with FTC (n = 73) were tumor-free in 59%, uncertain response was found in 10%, incomplete structural response was diagnosed in 31%, while 10% of the patients died. Conclusions: In summary, although DTC has a favorable prognosis, in 31% of FTC patients and in 14% of PTC patients, tumor-free status was not achieved. During the median 55-month follow-up period, the disease-specific mortality was 10% in FTC and 2% in PTC. Orv Hetil. 2018; 159(22): 878–887

Applicability of antibody and mRNA expression microarrays for identifying diagnostic and progression markers of early and late stage colorectal cancer

L

Vastagbéldaganatok ellenanyagmicroarray-vel kimutatott, TMA-validált progressziós markerei = Tissue microarray (TMA) validated progression markers in colorectal cancer using antibody microarrays

Háttér: A vastagbéldaganatok kialakulásának és progressziójának molekuláris folyamata, valamint az ennek hátterében álló fehérjeszintű változások nem ismertek. A microarray-rendszerek alkalmazása több száz vagy ezer fehérjekomponens párhuzamos vizsgálatával újabb információkat adhat ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához. Célkitűzés: A daganatkialakulás és -progresszió fehérjeszintű markereinek azonosítása ellenanyagcsipekkel, valamint validálása szöveti microarray-rendszerrel. Célunk továbbá olyan fehérjeszintű markerkombinációk azonosítása, amelyek lehetővé teszik a korai és kései vastagbéldaganatok molekuláris módszerekkel történő elkülönítését és diagnosztizálását. Anyag és módszer: Tíz Dukes B, valamint 6 Dukes D stádiumú beteg sebészi úton eltávolított, friss fagyasztott daganatos és ép mintáit vizsgáltuk meg. A homogenizált mintákból nyert nyers fehérjepreparátumokat Clontech AB500 array-re hibridizáltuk. Tizenkét kiválasztott gén validálása szöveti microarray (TMA) -technológiával történt. Eredmények: A makroszkóposan ép és daganatos területek között 67 szignifikáns, fehérjeszinten eltérő expressziót mutató gént azonosítottunk (p < 0,05), amelyek az apoptózis (5), sejtciklus-szabályozás (7), transzkripciószabályozás (4) és DNS-replikáció (6), illetve más olyan, mint transzport, sejtadhézió (45) sejtfunkcióiban vesznek részt. Immunohisztokémiai alapú TMA-val igazoltuk 12 marker: a CYCA1, HSP60, TOP1, APC, CBP, ERK, EGFR, C-myc, Cald, DARPP32, MRE11A, AR, EPS8 génekben kapott eltéréseket morfológiai szinten is. Megbeszélés: Eredményeink szerint a tumoros kialakulás fehérjecsippel meghatározott, morfológiai szinten ellenőrzött markerei a sejtfunkció széles spektrumát érintik. A daganat progressziós markerei az apoptózis, sejtciklus szabályozása és a jelátviteli utak sejtfunkcióit érintik. Sikerült egy olyan 6 fehérjéből álló markerkombinációt meghatároznunk, amely lehetővé teszi a korai és késői daganatok elkülönítését. | Background: The exact molecular biological background of colorectal cancer development and progression are not hitherto known. Using microarray systems, hundreds or thousands of parameters could be examined simultaneously for answering the mentioned questions. Aim: To identify possible protein markers of colorectal cancer development and progression using antibody array, and the validation of these markers on tissue microarrays done with colorectal cancer samples. Furthermore, to determine colorectal cancer diagnostic marker combination in protein level. Materials and methods: Surgically resected samples from ten Dukes B and six Dukes D stage patients containing both diseased and un-involved parts of the colon were freshly frozen. The samples were homogenized and the extracted proteins were used for Clontech AB500 arrays. Twelve selected genes were validated on tissue microarrays. Results: The expression of 67 proteins was altered (p < 0.05) between the normal colon and cancerous samples. These genes are related to apoptosis (n = 5), cell cycle regulation (n = 7), transcription (n = 4), DNA replication (n = 6) and other cell functions, such as transport and cell adhesion (n = 45). Twelve potential markers were immunohistochemically validated on morphological level by using tissue microarrays (CYCA1, HSP60, TOP1, APC, CBP, ERK, EGFR, C-myc, Cald, DARPP32, MRE11A, AR, EPS8). Conclusion: Based on these results, validated colorectal cancer development related protein markers are involved in a wide spectrum of cell functions such as apoptosis, cell cycle regulation, and signal transduction. A set of six proteins has been determined, which helps to differentiate between normal specimen, early and late stage colorectal cancer with high sensitivity and specificity

Effect of Linagliptin vs Placebo on Major Cardiovascular Events in Adults With Type 2 Diabetes and High Cardiovascular and Renal Risk

IMPORTANCE Type 2 diabetes is associated with increased cardiovascular (CV) risk. Prior trials have demonstrated CV safety of 3 dipeptidyl peptidase 4 (DPP-4) inhibitors but have included limited numbers of patients with high CV risk and chronic kidney disease