Hypothalamikus struktúrák glutamáterg innervációjának neurokémiai és funkcionális elemzése = Glutamatergic innervation of hypothalamic structures: neurochemical and functional analysis

A [3H]D-aszpartát szelektív felvételén és retrográd transzportján alapuló autoradiográfiás eljárással feltérképeztük a mediális preoptikus areába projiciáló glutamáterg idegsejtek lokalizációját. Leírtuk, hogy vezikuláris glutamát transzporter immunreaktív idegvégződések, melyeket specifikus glutamáterg elemeknek lehet tekinteni, aszimmetrikus szinapszissal kapcsolódnak gonadotrop hormon-releasing hormon immunpozitív neuronokhoz a mediális preoptikus areában, neuropeptid Y, növekedési hormon-releasing hormon és pro-opiomelanocortin tartalmú idegsejtekhez a n. arcuatusban, szomatosztatinerg neuronokhoz a n. periventricularis anteriorban, valamint GABAerg, vazoaktív intesztinális polipeptidet és arginin-vazopresszint tartalmazó idegsejtekhez a n. suprachiasmaticusban. Kimutattuk, hogy nem-NMDA-receptor antagonista a n. paraventricularis hypothalamiba adva blokkolta a szopási inger valamint a formalin-stressz által kiváltott hypophysis prolaktin felszabadulást. | By means of the transmitter specific [3H]D-aspartate retrograde tracing technique we detected the location of glutamatergic neurons projecting to the medial preoptic area. We demonstrated synaptic contacts of the asymmetric type between vesicular glutamate transporter type 2 (selective marker of glutamatergic elements) nerve terminals and various neurons such as gonadotrop hormone-releasing hormone immunoreactive neurons in the medial preoptic area, neuropeptide Y, growth hormone-releasing hormone and pro-opiomelanocortin containing neurons in the arcuate nucleus, somatostatinerg nerve cells in the anterior periventricular nucleus and GABA, vasoactive intestinal polypeptide and arginine-vasopressin immunoreactive neurons in the suprachiasmatic nucleus. We observed that non-NMDA receptor antagonist injected into the hypothalamic paraventricular nucleus blocked the suckling stimulus-induced rise in plasma prolactin and the prolactin response to formalin stress

A salsolinol dopaminerg transzmisszióban betöltött fiziológiás szerepének vizsgálata = Examination of the physiological role of salsolinol in dopaminergic neurotransmission

Korábban kimutattuk, hogy a hipofízis közti-hátsó lebenyének (NIL) prolaktin (PRL) ürítő hatásért a salsolinol (SAL) felelős. A PRL-szint emelkedéssel párhuzamosan a SAL az eminentia medianaban (ME) csökkenti, míg az elülső lebenyben (AL) növeli cAMP szintet. A SAL-nak egy szerkezeti analógja, az 1MeDIQ képes gátolni a szopási ingerre és a stresszre bekövetkező PRL szint emelkedést. Mindezek alátámasztják korábbi feltevésünket, hogy a SAL az a régóta keresett élettanilag is jelentős prolaktoliberin. Az 1MeDIQ az amfetamin (AMPH)-hoz hasonló psziho-stimuláns hatással is rendelkezik, növeli a plazma katecholamin-szinteket. A perifériás szimpatikus beidegzések műtéti vagy farmakológiás (chlorisondamine) lézióját követően fellépő változások a SAL hatásában világosan jelzik, hogy az 1MeDIQ hatásában a norepinefrin (NE)-erg rendszer kulcsszerepet játszik. A PRL felszabadító hatása mellett a SAL csökkenti a stressz és az 1MeDIQ kiváltotta plazma NE és epinefrin (E) emelkedést. Hasonló kölcsönhatást találtunk az AMPH és a SAL prolaktin elválasztásra gyakorolt hatásában is. A szimpatikus idegelemek által beidegzett szervekben, mint a pitvarban, lépben, májban, vagy az ovariumban, a SAL szelektíven csökkenti a dopamin (DA) koncentrációját. SAL-nak ez a hatása a kivédhető AMPH-előkezeléssel. Összefoglalva, a SAL és az AMPH között kölcsönhatás állapítható meg az elülső lebenyi PRL-ürítés és a szimpatikus végződésekben zajló katecholamin-metabolizmus vonatkozásában egyaránt. | We have previously shown that salsolinol (SAL) is responsible for the prolactin (PRL) releasing activity detected in the neurointermediate lobe (NIL) of the pituitary gland. SAL can induce a decrease of cAMP level in the median eminence (ME) and an increase in the anterior lobe (AL). A structural analogue of SAL, 1MeDIQ, can inhibit the elevation of plasma PRL induced by physiological stimuli like suckling or stress. All these data support our assumption that SAL may be the physiologically relevant prolactoliberin. 1MeDIQ has a psycho-stimulant action as well, which is similar to the effect of amphetamine (AMPH) i.e. induces an increase in plasma catecholamine concentrations. Surgical or pharmacological (chlorisondamine) lesions of peripheral sympathetic innervations clearly indicate that norepinephrin (NE)-erg system has pivotal role in the action of 1MeDIQ. SAL, besides its PRL releasing activity, can significantly decrease stress and 1MeDIQ induced increase in plasma NE and epinephrine (E) levels. There is an interaction between AMPH and SAL on pituitary PRL release too. SAL treatment results in a selective decrease in DA content of sympathetically innervated organs like atrium, spleen, liver, ovaries, and salivary gland. This effect of SAL is prevented by AMPH pretreatment. It is clear that there is a mutual interaction between SAL and AMPH not only on PRL release, but their interaction is obvious on the catecholamine ?metabolism? of nerve terminals as well

Tumorgenezis és a szomatosztatin hatásmechanizmusának vizsgálata humán hipofízis adenomákban = Tumorigenesis and the effects of somatostatin in human pituitary adenomas

Protein western array módszerrel vizsgáltuk ép és tumoros hypophysis mintákból a fehérjeexpressziót. Humán hypophysis szövetben korábban nem ismert 116 fehérjét detektáltunk, továbbá a hypophysis tumogenezisében feltételezhetően szerepet játszó fehérjéket. A Raf/MEK/ERK és a P13K/Akt/mTOR kaszkádok kulcsfontosságú jelátviteli utak -egymással interakcióban- a sejtnövekedés és tumorgenezis szabályozásában. Hypophysis adenomák vizsgálata során mindkét útvonal kezdeti kaszkádjának felülregulációjára következtethettünk. Az IGF II mRNA binding protein 3 (IMP3) expressziója általában korrelál különböző tumorok agresszivitásával. Vizsgálatunk alapján az IMP 3 mind normális, mind neoplasiás (adenoma, carcinoma) hypophysisben hasonló mértékben expresszálódik. A familiáris izololált hypophysisadenoma (FIPA) autoszomális dominánsan öröklődő megbetegedés. A családok 25%-ában mutatható ki a tumor szuppresszor AIP gén mutációja, amely eltérő fenotípussal jár. A hazánkban eddig identifikált FIPA családok részletes klinikai, genetikai vizsgálatait végeztük el. Nem tisztázott, hogy a hypophysis carcinomák de novo képződnek vagy adenomából alakulnak ki. Egy fiatal hypophysis daganatos nőbeteg 14 éves kórtörténete, a daganat (végül ACTH termelő hypophysis carcinoma) radiológiai, műtéti, morfológiai, hisztokémiai leletei alapján megállapítottuk, hogy a tumor kezdettől fogva agresszív volt, azonban de novo carcinoma jelenléte nem volt igazolható. | Using protein western array to analyse the protein expression of normal and adenomatous pituitary samples disclosed both novel proteins (116) and putative protein candidates for pituitary tumorigenesis. Raf/MEK/ERK and P13K/Akt/mTOR cascades are key signalling pathways interacting with each other to regulate cell growth and tumorigenesis. Our results indicate that in pituitary adenomas both pathways are up-regulated in the initial cascade of the pathways. The IGF II mRNA binding protein 3 (IMP3) is correlated with increased tumor agressiveness. Our results indicate that IMP3 is expressed both in normal and in nepolastic (adenoma, carcinoma) pituitary gland tissues without significant differences in expression levels. Familial isolated pituitary adenoma (FIPA) syndrome is an autosomal dominant disease. In 25% of families with this syndrome, the tumor suppressor AIP gene mutation was identified, these families have distinct phenotype. The FIPA families, identified so far in Hungary, were analysed in detail. It is unclear whether pituitary carcinomas arise de novo or evolve from adenomas. Studying the 14y clinical course, radiographic and operative findings, morphologic/immunohistochemical features of the pituitary tumor (finally an ACTH secreting carcinoma) of a young patient, all suggested that it was an aggressive tumor from the outset, but de novo carcinoma could not be confirme

Thalamic neuropeptide mediating the effects of nursing on lactation and maternal motivation

Nursing has important physiological and psychological consequences on mothers during the postpartum period. Tuberoinfundibular peptide of 39 residues (TIP39) may contribute to its effects on prolactin release and maternal motivation. Since TIP39-containing fibers and the receptor for TIP39, the parathyroid hormone 2 receptor (PTH2 receptor) are abundant in the arcuate nucleus and the medial preoptic area, we antagonized TIP39 action locally to reveal its actions. Mediobasal hypothalamic injection of a virus encoding an antagonist of the PTH2 receptor markedly decreased basal serum prolactin levels and the suckling-induced prolactin release. In contrast, injecting this virus into the preoptic area had no effect on prolactin levels, but did dampen maternal motivation, judged by reduced time in a pup-associated cage during a place preference test. In support of an effect of TIP39 on maternal motivation, we observed that TIP39 containing fibers and terminals had the same distribution within the preoptic area as neurons expressing Fos in response to suckling. Furthermore, TIP39 terminals closely apposed the plasma membrane of 82% of Fos-ir neurons. Retrograde tracer injected into the arcuate nucleus and the medial preoptic area labeled TIP39 neurons in the posterior intralaminar complex of the thalamus (PIL), indicating that these cells but not other groups of TIP39 neurons project to these hypothalamic regions. We also found that TIP39 mRNA levels in the PIL markedly increased around parturition and remained elevated throughout the lactation period, demonstrating the availability of the peptide in postpartum mothers. Furthermore, suckling, but not pup exposure without physical contact, increased Fos expression by PIL TIP39 neurons. These results indicate that suckling activates TIP39 neurons in the PIL that affect prolactin release and maternal motivation via projections to the arcuate nucleus and the preoptic area, respectively