Current Trends in Applications of Circulatory Microchimerism Detection in Transplantation

Primarily due to recent advances of detection techniques, microchimerism (the proportion of minor variant population is below 1%) has recently gained increasing attention in the field of transplantation. Availability of polymorphic markers, such as deletion insertion or single nucleotide polymorphisms along with a vast array of high sensitivity detection techniques, allow the accurate detection of small quantities of donor- or recipient-related materials. This diagnostic information can improve monitoring of allograft injuries in solid organ transplantations (SOT) as well as facilitate early detection of relapse in allogeneic hematopoietic stem cell transplantation (allo-HSCT). In the present review, genetic marker and detection platform options applicable for microchimerism detection are discussed. Furthermore, current results of relevant clinical studies in the context of microchimerism and SOT or allo-HSCT respectively are also summarized

Location and type of isocitrate dehydrogenase mutations influence clinical characteristics and disease outcome of acute myeloid leukemia

Background: Mutations of isocitrate dehydrogenase 1 and 2 are novel common genetic alterations identified in acute myeloid leukemia. Aims: To investigate the frequency, clinical associations and prognostic effect of isocitrate dehydrogenase 1 and 2 mutations together, followed by a detailed investigation of particular mutations. Methods: A consecutive cohort of 376 patients diagnosed with acute myeloid leukemia were enrolled to compare clinical characteristics. Prognostic impact was analyzed for 314 patients younger than 60 years treated with curative intention. Isocitrate dehydrogenase 1 and 2 mutations were screened using allele-specific PCR and high resolution melting, followed by a confirmatory sequencing. Results: Isocitrate dehydrogenase (IDH) 1 and 2 mutations were mutually exclusive, detected in 8.5% and 7.5% of the cases respectively. Presence of mutations was associated with older age (p=0.001), higher platelet count (p=0.001), intermediate risk karyotype (p<0.0001), nucleophosmin1 mutation (p=0.022), and with lower mRNA expression level of ABCG2 gene (p=0.006), as compared to mutation negative cases. Remission, relapse rates and overall survival were not different in IDH-mutation positive patients. Interestingly, particular mutations differred in association with nucleophosmin1 mutation: co-occurrence was observed in 14.3% of R132C vs. 70% of R132H carriers (p=0.02); and in 47.4% of R140Q vs. 0% R172K carriers (p=0.02) of IDH1 and IDH2 genes, respectively. R132H negatively influenced overall survival compared to isocitrate dehidrogenase 1 and 2 negative (p=0.02) or to R132C (p=0.019) patients. Conclusions: IDH mutations are frequent recurrent mutations in acute myeloid leukemia. Although a general common pathogenetic role is proposed, our results indicate that differences in clinical characteristics and treatment outcome may exist among disctinct mutations of both genes

Az új generációs szekvenálás jelentősége az akut mieloid leukémia precíziós onkológiai megközelítésében

A szolid tumorokkal összehasonlítva az akut mieloid leukémia (AML) hátterében a gyerekkori daganatokhoz hasonló alacsony számú genetikai eltérés, átlagosan 3−5 szomatikus mutáció áll. Bár a mutációs háttér igen heterogén, a genetikai eltérések kimutatása diagnosztikai, prognosztikai és terápiás jelentőséggel bír. Jelen tanulmányunk 2001–2019 között intézetünkben diagnosztizált 830 AML-es beteg citogenetikai, valamint a leggyakrabban előforduló mutációs eltéréseit és azok társulásait vizsgálja. A laboratóriumban nemrégiben bevezetett új generációs szekvenálás (NGS) eredményei hét beteg esetében szintén bemutatásra kerülnek. A korábban más technikával vizsgált eltérések célzott vizsgálata és az NGS megegyező eredményt hozott. Az NGS technikával azonosíthatóak mindazok a további, ritkábban előforduló genetikai eltérések, amelyek az AML diagnosztikai és prognosztikai besorolását tovább finomítják az Európai LeukémiaNet ajánlásai szerint. Az NGS technika alkalmazása a nemzetközi tapasztalatokat követően hazánkban is a rutin diagnosztikai vizsgálómódszerek közé kell, hogy beemelkedjen. Magy Onkol 63:282-287, 201

Két myeloproliferativ betegség egy betegben – klónok együttélése és vetélkedése

A myeloproliferativ betegségeket genetikai hátterük alapján Philadelphia-kromoszóma-pozitív krónikus myeloid leukaemia, illetve Philadelphia-kromoszóma-negatív klasszikus myeloproliferativ neoplasia csoportokra bonthatjuk. Az utóbbiak hátterében a Janus-kináz-2 vagy a calreticulin gének mutációi állnak. Egy betegben a Philadelphia-kromoszóma-negatív és -pozitív myeloproliferativ neoplasiák együttes előfordulása irodalmi ritkaságnak számít. Munkánk során az elmúlt 20 év alatt mintegy 120, krónikus myeloid leukaemiás beteg hosszú távú követése kapcsán azon betegek klinikumát vizsgáltuk, akikben Philadelphia-kromoszóma-negatív myeloproliferativ neoplasiát is igazoltunk. A Philadelphia-kromoszóma jelenlétét klasszikus citogenetikai és/vagy fluoreszcens in situ hibridizációval mutattuk ki, majd a képződött BCR–ABL1 fúziós RNS mennyiségét kvantitatív, valós idejű polimeráz-láncreakcióval követtük. A Janus-kináz-2 és a kalretikulin gének mutációit szintén molekuláris genetikai módszerekkel, mennyiségi allélspecifikus polimeráz-láncreakcióval, illetve fragmensanalízissel mutattuk ki. A mutáns klónok mennyiségének időbeli változásának, valamint a klinikai adatoknak a segítségével következtettünk a betegségek kialakulásának dinamikájára. Munkánk során négy, Philadelphia-kromoszómát és a Janus-kináz-2/calreticulin gén mutációját is hordozó esetet azonosítottunk. Egyes esetekben a klónok vetélkedése, más esetben közös klónban együttes előfordulásuk volt megfigyelhető. Az izolált thrombocytosis a diagnóziskor, valamint a célzott kezelés hatására javuló genetikai eltérés mellett a perzisztáló vagy a fokozódó thrombocytosis hívhatja fel a figyelmet a két ritka hematológiai betegség társulásának lehetőségére. Eseteink felhívják a figyelmet arra, hogy a myeloproliferativ neoplasiák társulása kevésbé ritka, mint ahogy az irodalmi adatok sugallják. Ha a betegség szokatlan megjelenésű, vagy viselkedése ezt indokolttá teszi, felmerülhet a Philadelphia-kromoszóma-pozitív és -negatív myeloproliferativ neoplasiák társulásának gyanúja

A 2-es típusú Janus tirozin kináz Val617Phe aktiváló pontmutáció szerepe és kimutatásának jelentősége myeloproliferatív szindrómában = Role of the activating mutation Val617Phe of Janus kinase 2 gene in myeloproliferative diseases and significance of its detection

A myeloproliferatív szindróma a hematopoietikus őssejt klonális zavara, amelynek kialakulásában feltehetően részt vesz a 2-es típusú Janus kináz gén Val617Phe pontmutációja. Az aktiváló mutáció előfordulási gyakorisága az eddigi adatok szerint polycytaemia verában 80%, essentialis thrombocythaemiában 35%, krónikus idiopathiás myelofibrosisban pedig 50% körüli értékeket mutat. A fent említett kórképek diagnózisa eddig szekunder faktorok kizárásán, valamint csontvelő biopsziás vizsgálaton alapult. Munkánk célja egyszerű és rutin körülmények között alkalmazható molekuláris genetikai technikák beállítása volt a 2-es típusú Janus kináz gén Val617Phe pontmutáció kimutatására. Az adatok segítségével a mutáció pozitív és mutáció negatív myeloproliferatív szindrómában szenvedő betegek klinikai adatait kívántuk összehasonlítani. A Val617Phe mutáció előfordulási gyakoriságát 252 myeloproliferatív szindróma miatt gondozott beteg perifériás vérmintájából vizsgáltuk allél specifikus polimeráz láncreakcióval. Polycytaemia verában a mutáció előfordulási gyakorisága 85,4% (117/137), essentialis thrombocytaemiában 56,6% (56/99), krónikus idiopathiás myelofibrosisban pedig 87,5% (14/16) volt. A Val617Phe-pozitív polycytaemia verában és essentialis thrombocythaemiában szenvedő betegcsoportokban szignifikánsan nagyobb, a diagnózis megállapításakor mért hemoglobinszint és fehérvérsejtszám értékeket találtunk, mint a Val617Phe-negatív betegeknél. A splenomegalia és a különböző szövődmények (trombózis, vérzés, transzformáció akut leukémiába) előfordulási gyakorisága nem tért el szignifikánsan a Val617Phe-pozitív, illetve negatív csoportok között. Összefoglalásként megállapítható, hogy a 2-es típusú Janus kináz Val617Phe mutáció-analízis rutin laboratóriumban kivitelezhető, nem invazív módszer, amely nagymértékben segíti a myeloproliferatív szindróma differenciáldiagnosztikáját. Bár a Val617Phe mutáció-kimutatás pontos helye a myeloproliferatív szindróma diagnosztikai algoritmusában jelenleg még nem került meghatározásra széleskörű szakmai konszenzus alapján, a vizsgálat elvégzése javasolt ismeretlen eredetű erythrocytosis és thrombocytosis esetén. The Val617Phe point mutation of Janus kinase 2 gene is believed to participate in the pathogenesis of myeloproliferative syndrome characterised by the clonal alteration of hematopoetic stem cells. According to current results, the frequency of Val617Phe activating mutation is around 80% in polycythaemia vera, 35% in essential thrombocythaemia, and 50% in chronic idiopathic myelofibrosis. The diagnoses of polycythaemia vera, essential thrombocythaemia and idiopathic myelofibrosis were so far based on the exclusion of secondary factors as well as bone marrow biopsy histology. The goal of the present work was to establish simple molecular genetic techniques for the routine testing of Janus kinase 2 gene Val617Phe mutation, and to compare the clinical phenotypes of Val617Phe mutation positive and negative myeloproliferative syndromes. We employed the allele specific polymerase chain technique for detection of Val617Phe mutation in 252 patients with myeloproliferative syndrome. We measured Val617Phe frequency as 85,4% (117/137) in polycytaemia vera, 56,6% (56/99) in essential thrombocythaemia, and 87,5% (14/16) in idiopathic myelofibrosis. We found significantly elevated hemoglobin levels and white blood cell counts (measured at the time of diagnosis) in Val617Phe-positive polycythaemia vera and essential thrombocythaemia patient groups compared to Val617Phe-negative patients. However, the frequencies of splenomegaly and other complications (thrombosis, bleeding, transformation to acute leukemia) were not significantly different between the mutation-positive and negative groups. In conclusion, the non-invasive mutation analysis of the Janus kinase 2 Val617Phe is suitable for routine laboratory application and helps the differential diagnosis of myeloproliferative syndrome. Althought the exact role of Val617Phe mutation testing has not yet been identified on the basis of a broad professional consensus, the testing is suggested in cases of erythrocytoses and thrombocytoses of unknown origin