Rhabdomyolysis – Mikor vessük fel metabolikus myopathia lehetőségét? Esetismertetés és diagnosztikus algoritmus

We report the case of a 46-year-old female patient with recurrent rhabdomyolysis. In the background of her metabolic myopathy an inherited metabolic disorder of the fatty acid oxidation, very long-chain acyl-coenzyme A-dehydrogenase deficiency was diagnosed. The diagnosis was based on abnormal acyl-carnitine- and urine organic-acid profile in addition to low residual enzyme activity, and was confirmed by genetic testing. After introduction of dietotherapy metabolic crisis necessitating hospital admission has not occurred neither have fixed myopathic changes developed. We present here the differential diagnosis of rhabdomyolysis and exertional muscle complaints, with the metabolic myopathies in focus. The main features of fatty acid oxidation disorders are highlighted, acute and chronic managements of very long-chain acyl-coenzyme A-dehydrogenase deficiency are discussed. Metabolic myopathies respond well to treatment, so good quality of life can be achieved. However, especially in fatty acid oxidation disorders, a metabolic crisis may develop quickly and can be fatal, albeit rarely. Some of these disorders can be identified by newborn screening, but occasionally the symptoms may manifest only in adulthood. With the presentation of this case we would like to point out that in the differential diagnosis of recurrent rhabdomyolysis inherited metabolic disorders should be considered regardless of the patient's age. Orv Hetil. 2017; 158(46): 1873-1882

Elevated Vascular Level of ortho-Tyrosine Contributes to the Impairment of Insulin-Induced Arterial Relaxation.

Previous studies have shown that in diabetes mellitus, insulin-induced relaxation of arteries is impaired and the level of ortho-tyrosine (o-Tyr), an oxidized amino acid is increased. Thus, we hypothesized that elevated vascular level of o-Tyr contributes to the impairment of insulin-induced vascular relaxation. Rats were fed with o-Tyr for 4 weeks. Insulin-induced vasomotor responses of isolated femoral artery were studied using wire myography. Vascular o-Tyr content was measured by HPLC, whereas immunoblot analyses were preformed to detect eNOS phosphorylation. Sustained oral supplementation of rats with o-Tyr increased the content of o-Tyr in the arterial wall and significantly reduced the relaxations to insulin. Sustained supplementation of cultured endothelial cells with o-Tyr increased the incorporation of o-Tyr and mitigated eNOS Ser (1 177) phosphorylation to insulin. Increasing arterial wall o-Tyr level attenuates insulin-induced relaxation - at least in part - by decreasing eNOS activation. Elevated level of o-Tyr could be an underlying mechanism for vasomotor dysfunction in diabetes mellitus

Szülés módja és neonatális eredmények: terminuson túl szinguláris fejvégű magzattal spontán vajúdó, először szülő nők körében

L

Effectiveness and Waning of Protection With Different SARS-CoV-2 Primary and Booster Vaccines During the Delta Pandemic Wave in 2021 in Hungary (HUN-VE 3 Study)

BackgroundIn late 2021, the pandemic wave was dominated by the Delta SARS-CoV-2 variant in Hungary. Booster vaccines were offered for the vulnerable population starting from August 2021.MethodsThe nationwide HUN-VE 3 study examined the effectiveness and durability of primary immunization and single booster vaccinations in the prevention of SARS-CoV-2 infection, Covid-19 related hospitalization and mortality during the Delta wave, compared to an unvaccinated control population without prior SARS-CoV-2 infection.ResultsThe study population included 8,087,988 individuals who were 18–100 years old at the beginning of the pandemic. During the Delta wave, after adjusting for age, sex, calendar day, and chronic diseases, vaccine effectiveness (VE) of primary vaccination against registered SARS-CoV-2 infection was between 11% to 77% and 18% to 79% 14–120 days after primary immunization in the 16–64 and 65–100 years age cohort respectively, while it decreased to close to zero in the younger age group and around 40% or somewhat less in the elderly after 6 months for almost all vaccine types. In the population aged 65–100 years, we found high, 88.1%–92.5% adjusted effectiveness against Covid-19 infection after the Pfizer-BioNTech, and 92.2%–95.6% after the Moderna booster dose, while Sinopharm and Janssen booster doses provided 26.5%–75.3% and 72.9%–100.0% adjusted VE, respectively. Adjusted VE against Covid-19 related hospitalization was high within 14–120 days for Pfizer-BioNTech: 76.6%, Moderna: 83.8%, Sputnik-V: 78.3%, AstraZeneca: 73.8%, while modest for Sinopharm: 45.7% and Janssen: 26.4%. The waning of protection against Covid-19 related hospitalization was modest and booster vaccination with mRNA vaccines or the Janssen vaccine increased adjusted VE up to almost 100%, while the Sinopharm booster dose proved to be less effective. VE against Covid-19 related death after primary immunization was high or moderate: for Pfizer-BioNTech: 81.5%, Moderna: 93.2%, Sputnik-V: 100.0%, AstraZeneca: 84.8%, Sinopharm: 58.6%, Janssen: 53.3%). VE against this outcome also showed a moderate decline over time, while booster vaccine types restored effectiveness up to almost 100%, except for the Sinopharm booster.ConclusionsThe HUN-VE 3 study demonstrated waning VE with all vaccine types for all examined outcomes during the Delta wave and confirmed the outstanding benefit of booster vaccination with the mRNA or Janssen vaccines, and this is the first study to provide clear and comparable effectiveness results for six different vaccine types after primary immunization against severe during the Delta pandemic wave

Abstracts from the 20th International Symposium on Signal Transduction at the Blood-Brain Barriers

https://deepblue.lib.umich.edu/bitstream/2027.42/138963/1/12987_2017_Article_71.pd

SGLT-2-gátló kezelés diabeteses és nem diabeteses vesebetegségben [SGLT-2 inhibitor treatment in diabetic and non-diabetic kidney disease]

A krónikus vesebetegség világszerte népbetegség, prevalenciája az életkorral nő. Hátterében a fejlett országokban leggyakrabban a hipertónia és a diabetes mellitus áll. A diabeteses vesebetegekben gyakran megfigyelhető a krónikus vesebetegséget leggyakrabban jellemző eltérések – a GFR-érték csökkenése és/vagy kóros albuminuria – megjelenése. A nátrium-glükóz kotranszporter-2-gátlók (SGLT-2-gátlók) a vesében lévő SGLT-2-transzporterek gátlásával megakadályozzák a glükóz és a nátrium visszaszívását a proximális tubulusokban, így a glucosuriás hatás által csökkentik a vércukorszintet. A vizelettel történő kalóriavesztés gyakran testsúlycsökkenéshez vezet, emellett az SGLT-2-gátlók a vérnyomást is kedvezően befolyá-solják, jelentős részük igazolt kardiovaszkuláris protektív hatással rendelkezik. A dapa- és az empagliflozin esetében CVOT vizsgálatokból származó adatok ezen felül vesevédő hatást is igazoltak, sőt a dapagliflozin előnyös renális hatását már nem diabeteses vesebetegség esetén is igazolták. Egy az EMPA-REG, a CANVAS és a DECLARE-TIMI vizsgálatokat értékelő meta-analízis alapján az SGLT-2-gátlók a vesevégpont szempontjából mind a CV szempontok szerint primer, mind a szekunder CV prevenciós populációban hatékonynak bizonyultak. A kifejezetten vesevégpontokra tervezett DAPA-CKD és az EMPA-KIDNEY vizsgálatokba már diabeteses vesebetegek mellett egyéb etiológiájú, azaz nem diabeteses eredetű vesebetegségben szenvedő betegeket is bevontak. Egyelőre a DAPA-CKD vizsgálat eredményei ismertek: itt a primer végpont, amely a renális kimenetel mellett a CV halálozást is tartalmazta, jelentősen ritkábban fordult elő a dapagliflozinnal kezeltekben. A tisztán renális összevont végpont (eGFR 50%-os csökkenése, végstádiumú vesebetegség vagy renális halálozás) kockázata is alacsonyabb volt dapagliflozin mellett. Az eGFR éves csökkenésének mértéke itt is kisebb volt az SGLT-2-gátló mellett. A ko-rábbi vizsgálatokhoz hasonlóan itt is azt látjuk, hogy az SGLT-2-gátló kezelés megkezdését követően az eGFR értéke átme-netileg lecsökken (ez általában 3–4 ml/min/1,73 m2 körüli), azonban ezt követően a GFR-csökkenés lelassul, és a vizsgálatot jobban megtartott vesefunkcióval fejezik be az SGLT-2-gátló ágon lévő betegek. Az SGLT-2-gátlók vesevédő hatásában sze-repe van a glikémiás hatásnak, a vérnyomás- és testsúlycsökkentő hatásnak, a diuretikus hatásnak, az antifibrotikus hatásnak, az eritropoetinnek, de mindenekelőtt a tubuloglomeruláris feedback helyreállításának. Ezen túlmenően a kardiorenális mechanizmusok révén a vesevédő hatás hozzájárul a CV kockázat csökkentéséhez is

A várandósság során jelentkező proteinuria differenciáldiagnosztikájának nehézségei

Fiziológiás terhesség során is jelentős morfológiai, funkcionális, hemodinamikai változások történnek a vesében, melyek következtében kismértékben fokozódik a proteinuria. Ennek kóros mértékű növekedése azonban, főleg ha hypertoniával, illetve vesefunkció-beszűküléssel is jár, szoros anyai, valamint magzati nyomon követést igényel, hiszen súlyos perinatalis szövődményeket vetíthet előre. A proteinuria differenciáldiagnosztikája szerteágazó, az etiológia tisztázásakor elsődleges szempont a praeeclampsia, illetve az egyéb, esetleges primer vesebetegség elkülönítése. Sorra vesszük az etiológiai palettán fellelhető mindazon kórképeket, amelyek akár a praeeclampsia tünettanát is utánozhatják, megnehezítve ezáltal a pontos diagnózis felállítását. A 31 éves várandós esete kapcsán a terhesség során észlelt progrediáló proteinuria differenciáldiagnosztikáját tekintjük át. Postpartum egyértelművé vált a praeeclampsia diagnózisa, mellékleletként azonban vesemalignitás igazolódott. Arra is keressük a választ, vajon a vese rosszindulatú daganata felelőssé tehető-e a hypertoniát, progrediáló proteinuriát magában foglaló klinikumért

Insulin Therapy of Nondiabetic Septic Patients Is Predicted by para

Hydroxyl radical converts Phe to para-, meta-, and ortho-Tyr (p-Tyr, m-Tyr, o-Tyr), while Phe is converted enzymatically to p-Tyr in the kidney and could serve as substrate for gluconeogenesis. Pathological isoforms m- and o-Tyr are supposed to be involved in development of hormone resistances. Role of Phe and the three Tyr isoforms in influencing insulin need was examined in 25 nondiabetic septic patients. Daily insulin dose (DID) and insulin-glucose product (IGP) were calculated. Serum and urinary levels of Phe and Tyr isoforms were determined using a rpHPLC-method. Urinary m-Tyr/p-Tyr ratio was higher in patients with DID and IGP over median compared to those below median (P=0.005 and P=0.01, resp.). Urinary m-Tyr and m-Tyr/p-Tyr ratio showed positive correlation with DID (P=0.009 and P=0.023, resp.) and with IGP (P=0.004 and P=0.008, resp.). Serum Phe was a negative predictor, while serum p-Tyr/Phe ratio was positive predictor of both DID and IGP. Urinary m-Tyr and urinary m-Tyr/p-Tyr, o-Tyr/p-Tyr, and (m-Tyr+o-Tyr)/p-Tyr ratios were positive predictors of both DID and IGP. Phe and Tyr isoforms have a predictive role in carbohydrate metabolism of nondiabetic septic patients. Phe may serve as substrate for renal gluconeogenesis via enzymatically produced p-Tyr, while hydroxyl radical derived Phe products may interfere with insulin action