Changing Patterns in the Clinical Pathological Features of Hodgkin Lymphoma: A Report from Debrecen, Hungary

Introduction. Hodgkin lymphoma shows a well-known geographic pattern, but temporal changes have been found recently as well. Patients and Methods. 439 Hodgkin lymphoma patients' clinicopathological and treatment data were processed in calendar periods of approximately ten years. The patients were treated at our department from 1980 until the end of 2008. Results. The first period (1980–89) contained 177 patients, the second (1990–99) 147, and the third (2000–08) 115 Hodgkin lymphoma patients. The mean age of the patients was 40.1, 35.9, and 36.8 years in order. The male/female ratio: 1.42, 1.45, 1.05 in order. Contrary-wise a unimodal age group pattern could have been seen with an incidence peak between 30 and 39 in the past decades. The incidence of classical mixed cellularity histological subtype is decreasing (43.7%, 58.23%, 42.6%, P = 0.0098 (it is only significant in the second period)); classical nodular sclerosis shows an increasing tendency (25%, 27.32%, 34.78%, P = 0.1734). The first incidence peak is predominantly created by classical nodular sclerosis, meanwhile the second peak by classical mixed cellularity. The number of early-stage patients (59.12%) is beyond the advanced stage (40%) in the last decade. Meanwhile, the number of second-stage patients was increasing (25.8%, 26.35%, 49.56%  P < 0.0001) and of patients in third stage was decreasing (53.4 %, 50.67%, 20%  P < 0.0001). The 5- and 10-year overall survival data were progressing: 59.7 %, 77.4 %, and 90.5 % and 44.1 %, 70.6 % and 90.5 % (expected survival) in the last decade. Conclusions. Changes can be explained by the altered nature of Hodgkin lymphoma, the changes in socioeconomic status and the development of diagnostic and therapy methods

Employment status and health related quality of life among Hodgkin-lymphoma survivors'- results based on data from a major treatment center in Hungary

L

Új lehetőségek a refrakter és relabált Hodgkin-lymphomás betegek kezelésében

Absztrakt Bevezetés: A Hodgkin-lymphoma 80–90%-ban gyógyítható, azonban a betegek körülbelül 30%-a relabál, és csak ezeknek a betegeknek a felében érhető el gyógyulás autológ őssejt-transzplantáció alkalmazásával. Célkitűzés: 1980. január 1. és 2014. december 31. között kezelt és gondozott Hodgkin-lymphomás betegek túlélési adatainak, a relapsusok gyakoriságának elemzése, az új terápiás lehetőségek bemutatása. Módszer: A betegek adatainak retrospektív elemzése. Eredmények: Összesen 715 beteget kezeltek (382 férfi és 333 nő, átlagéletkoruk a betegség diagnosztizálásakor 38 év). A relabáló betegek aránya a legutolsó időszakban 24,87%-ról 8,04%-ra csökkent. Az elvégzett autológ haemopoeticus transzplantációk száma a relabáló/refrakter betegek között nőtt, 2000-től kezdve 75%-ot ért el. A teljes túlélés szignifikánsan javult; az 5 éves teljes túlélés 1980–1989 között 64,4%, 1990–1999 között 82,4%, 2000–2009 között 88,4%, 2010–2014 között 87,1% volt. A relapsusmentes túlélés nem mutatott szignifikáns változást. Következtetések: A kezelési eredmények javultak. A relabáló és refrakter betegeknek az utóbbi évek új kezelési lehetőségei nyújthatnak még több esélyt a gyógyulásra. Orv. Hetil., 2015, 156(45), 1824–1833

Alternative salvage regimens for relapsed/refractory classical Hodgkin-lymphoma

L

Pulmonalis eltérések Hodgkin-lymphomában

Absztrakt A Hodgkin-lymphoma kezelése a hematológia sikertörténetei közé tartozik. A korszerű kombinált kemo- és radioterápiának köszönhetően a betegek jelentős része túlél, így előtérbe kerülnek a kezelések mellékhatásai, amelyek a betegek későbbi életminőségét és élettartamát befolyásolhatják. A szerzők a Hodgkin-lymphoma tüdőben előforduló megjelenési formáit és a kezelés következtében kialakuló pulmonalis eltéréseket, szövődményeket elemzik – saját eseteik példáján. A Hodgkin-lymphoma tüdőérintettsége gyakrabban másodlagos, primer pulmonalis érintettség igen ritkán fordul elő. A szerzők saját betegeik vizsgálata során tüdőérintettséget összesen az esetek 8–12%-ában észleltek. A kezelés rövid és hosszú távú pulmonalis mellékhatásait egyrészt az immunszuppresszióval összefüggésben lévő infekciók, másrészt a jelenleg első vonalbeli standard kezelés részét képező bleomycin, illetve a mellkasi irradiáció okozta pneumonitis és fibrosis jelentik. A Hodgkin-lymphoma pulmonalis megjelenése egyrészt diagnosztikai és differenciáldiagnosztikai nehézségeket jelenthet, stádiumot és ennek következtében kezelést módosíthat, másrészt a kialakuló mellékhatások a későbbi élettartamot és életminőséget jelentősen meghatározzák, így felismerésük döntő fontosságú. Orv. Hetil., 2016, 157(5), 163–173

Így kezeljük az autológ őssejt-transzplantáció után kiújult Hodgkin-lymphomát | Treatment of relapsed Hodgkin lymphoma after autologous stem cell transplantation

Absztrakt: Az elsődleges kezelés után a Hodgkin-lymphomás betegek 10–30%-a relabál vagy refrakter. Jelenleg elsőként autológ haemopoeticus őssejt-transzplantáció javasolt ezekben az esetekben, bár ezt követően csak a betegek fele gyógyul meg, a medián teljes túlélés is mindössze 2–2,5 év. Számos prognosztikai tényező határozza meg az autológ haemopoeticus őssejt-transzplantáció sikerességét, amelyek figyelembevételével, szükség esetén konszolidációs kezelés alkalmazásával az eredmények javíthatók. Az autológ őssejt-transzplantáció után relabáló betegeknek még kedvezőtlenebb a túlélése, és ennek a betegcsoportnak a kezelése jelenti a legnagyobb kihívást a Hodgkin-lymphoma terápiája során. Szerencsére az utóbbi években számos új kezelési mód vált elérhetővé, így a brentuximab vedotin és az immuncheckpoint-gátlók, amelyektől a túlélési és gyógyulási eredmények javulását reméljük. Az allogén transzplantáció eredményei is javulhatnak a haploidentikus transzplantáció alkalmazásával. Összefoglalónkban ezeket az új lehetőségeket mutatjuk be. Orv Hetil. 2017; 158(34): 1338–1345. | Abstract: Approximately 10–30% of Hodgkin lymphoma patients relapses or experience refractory disease after first line treatment. Nowadays, autologous stem cell transplantation can successfully salvage half of these patients, median overall survival is only 2–2.5 years. Several prognostic factors determine success of autologous stem cell transplantation. Result of transplantation can be improved considering these factors and using consolidation treatment, if necessary. Patients who relapse after autologous transplantation had worse prognosis, treatment of this patient population is unmet clinical need. Several new treatment options became available in the recent years (brentuximab vedotin and immuncheckpoint inhibitors). These new treatment options offer more chance for cure in relapsed/refractory Hodgkin patients. Outcome of allogenic stem cell transplantation can be improved by using haploidentical donors. New therapeutic options will be discussed in this review. Orv Hetil. 2017; 158(34): 1338–1345

Az akut myeloid leukaemia gyógyszeres kezelése. Jelenlegi lehetőségek, jövőbeli kilátások

Absztrakt Az akut myeloid leukaemia heterogén betegség. A mutációs vizsgálatoknak köszönhetően genetikailag és molekulárisan is jellemezhető típusok váltak ismertté. Kezelése – az akut promyelocytás leukaemia kivételével – egyforma. Kezelésében több mint 40 éve a „3 + 7” protokoll a meghatározó. Míg a cytarabin dózisa az eltelt idő során nem változott, a daunorubicin adagjának növelése (90 mg/m2) a 60–65 év alatti, jó állapotú betegekben javította a túlélést. A 60 évnél idősebbek azonban az intenzív kemoterápiát általában rosszul tolerálják. Időskorban a kezelés nem kuratív, a cél a hosszabb túlélés és a megfelelő életminőség biztosítása. A szupportív kezelés mellett újabban a kis intenzitású terápia (azacitidin, decitabin) kerül előtérbe. Az innovatív terápiától a jövőben további javulás remélhető. Orv. Hetil., 2016, 157(22), 843–848