A dél-tiroli autonómia, avagy egy példa a hídépítésre

Ahogy a híd-motívum a nemzeti kisebbségek viszonylatában, úgy a dél-tiroli autonómia az egyik legközhelyesebb fogalomként, politikai felépítményként értelmezhető a politikatudományban. Hiszen példaértékű eredményeket tudhat magáénak a kisebbségvédelemben, amelyek tekintélyes mennyiségű kutatót vonzottak már és vonzanak manapság is. Különösen hazánkban: előszeretettel emeljük ki egyes elemeit vagy értelmezzük a kialakult rendszert modellként a határon túli, elsősorban erdélyi, székelyföldi magyarsággal kapcsolatban. Azonban legtöbbször figyelmen kívül marad a rendszer összetettsége és jellege, és ebből kifolyólag félreértelmezzük a követendő mintákat. Milyen folyamatok és szereplők alakították ki ezt az autonómiát, és hogyan épül fel ez a rendszer? Mit tanulhat ebből Magyarország? Hogyan használjuk ezt a közhelyet, hogy egy másikat megteremtsünk

Demokratikus vezetés mint bálvány fogalom

A demokrácia és a politikai vezetés közötti feszültség a politikaelmélet és a vezetéskutatás egyik nagy paradoxonja. Az ellentmondás a vezetőkkel szemben támasztott olyan elvárásokban mutatkozik meg, minthogy a vezetők − bármilyen áron akár, de – hatékonyan oldják meg a közösség problémáit és érvényesítsék a közakaratot, ugyanakkor tartsák tiszteletben a demokrácia játékszabályait, tegyék lehetővé, s ne veszélyeztessék a nép önkormányzását és az állampolgári részvételt. A szakirodalom arra mutat rá, hogy aligha lehet az a kérdés, hogy a vezetés szükséges-e a demokrácia működéséhez, hanem valójában az, hogy miként kapcsolhatók össze ezek a fogalmak és gyakorlatok. Ennek megfelelően jelen tanulmányban abból az előfeltevésből indulok ki, hogy a demokrácia és a vezetés fogalmilag kapcsolódnak, sőt függnek is egymástól. A tanulmány azzal a szerény ambícióval íródott, hogy a vezetés oldaláról mutassa be a fogalmi kapcsolódás szükségszerűségét. Az írás a politikai és generikus vezetéskutatás irodalmára támaszkodva feltárja a vezetés stabil denotációját, kötött határait és normatív konnotációját amelyek alapján a demokratikus vezetés nemhogy nem tekinthető oximoronnak, de még maga is „bálványfogalommá” válik

“Mass,” “Movement,” “Personal,” or “Cartel” Party? Fidesz’s Hybrid Organisational Strategy

In the last decade, Fidesz has dominated the Hungarian political landscape, becoming the most extensive Hungarian party organisation in terms of party members, structuration, resources, and influence. The party’s organisational development has been determined by a constant strategic adaptation to new circumstances of political reality and new demands of the electorate. The article argues that in three phases of its development, Fidesz adopted different party organisation guide‐ lines. As a result, a hybrid party architecture was formed involving various characteristics and strategies of mass parties (e.g., relatively large membership and ideological communication), movement parties (i.e., top‐down generation of mass rallies and protest activities), personal parties (i.e., personalisation, centralisation of party leadership), and cartel parties (i.e., use of state resources, control over party competition). Instead of switching from one strategy to another, the party often used these strategies simultaneously. This flexible party organisation can balance among the different needs of effec‐ tive governance, constant mobilisation, and popular sovereignty. The article aims to dissect these building blocks of Fidesz to gain insight into the emergence of the hybrid party model

A Tale of Odds and Ratios: Political Preference Formation in Postindustrial Democracies = Wahrscheinlichkeiten und Anteile: Bildung politischer Präferenzen in postindustriellen Demokratien

This report surveys four approaches that are pivotal to the study of preference formation: (a) the range, validity, and theoretical foundations of explanations of political preferences at the individual and mass levels, (b) the exploration of key objects of preference formation attached to the democratic political process (i.e., voting in competitive elections), (c) the top-down vs. bottom-up character of preference formation as addressed in leader–follower studies, and (d) gene–environment interaction and the explanatory weight of genetic predisposition against the cumulative weight of social experiences. In recent years, our understanding of sites and processes of (individual) political-preference formation has substantially improved. First, this applies to a greater variety of objects that provide fresh insight into the functioning and stability of contemporary democracy. Second, we observe the reaffirmation of pivotal theories and key concepts in adapted form against widespread challenge. This applies to the role played by social stratification, group awareness, and individual-level economic considerations. Most of these findings converge in recognising economics-based explanations. Third, research into gene–environment interplay rapidly increases the number of testable hypotheses and promises to benefit a wide range of approaches already taken and advanced in the study of political-preference formation. = Dieser Literaturbericht orientiert sich an vier Zugängen bzw. Blickwinkeln, welche die Erforschung der Bildung politischer Präferenzen prägen: (1) die Reichweite, Validität und theoretischen Grundlagen von Erklärungsmodellen auf individueller und Massenebene, (2) die Ergründung von Objekten der Präferenzbildung, die von zentraler Bedeutung für den demokratischen Prozess sind, (3) der Top-down- vs. Bottom-up-Charakter der Präferenzbildung, wie er exemplarisch in der Leader-follower-Literatur der Leadership-Forschung in Erscheinung tritt, sowie (4) das Zusammen- und Wechselspiel von Genetik und Umwelt und der Erklärungsgehalt genetischer Prägung gegenüber den (kumulativen) Einflüssen sozialer Erfahrungen. Diese Forschung hat in der jüngeren Vergangenheit zu einem stark verbesserten Verständnis der Prozesse der Präferenzbildung geführt. Erstens hat sie den Erkenntnisradius erweitert und schließt nun etliche neue Objekte der Präferenzbildung ein, die von wesentlicher Bedeutung für das Funktionieren zeitgenössischer Demokratie sind. Zweitens finden zentrale ältere Theorien und Konzepte in modifizierter Form Bestätigung. Das betrifft etwa die Rolle sozialer Schichtung, von Gruppenbewusstsein und individuellen wirtschaftlichen Abwägungen. Die meisten dieser Befunde verweisen auf eine anhaltende Bedeutung wirtschaftsorientierter Erklärungsansätze. Drittens ermöglicht die – methodisch anspruchs- und voraussetzungsvolle – Erforschung des Wechselspiels zwischen genetisch bedingter Veranlagung und Umweltbedingungen ein Ergründen neuer Testhypothesen und geht mit dem Versprechen einher, bereits etablierte Zugänge zu befruchten bzw. neu zu beleben