Monocanalicularis szilikonsztent implantációja könnycsatorna-elzáródással született gyermekekben

Bevezetés: Csecsemőkorban a könnyezés gyakori oka a könnycsatorna veleszületett elzáródása, mely az esetek nagy részében 1 éves korra spontán oldódik. Célkitűzés: Retrospektív tanulmányunk célja a monocanalicularis szilikonsztent (Masterka®) implantációjával kapcso- latos eredményeink bemutatása. Módszer: 2015. január 1. és 2020. január 30. között monocanalicularis szilikonsztent implantációján átesett gyerme- kek adatait dolgoztuk fel. Bevonási kritériumként szerepelt a legalább 6 hónapja fennálló, konzervatív kezelésre nem szűnő könnyezés és emiatt előzetesen elvégzett szondázás, mely után a panaszok kiújultak. Kizárási kritérium volt a csontosan elzárt ductus nasolacrimalis és a hibás szemhéjállás. A műtét hatékonyságát a szilikonsztent eltávolítását követő legalább 2 hónap panaszmentességgel definiáltuk. Eredmények: 25 gyermek (10 lány [40%] és 15 fiú [60%]) összesen 30 szemén végeztünk szilikonsztent-beültetést. Az átlagéletkor 4,92 ± 3,03 év (1,5–12 év, n = 25) volt. Minden páciens a születése óta könnyezett. A műtét előtt váladékképződést 20 (66,67%, n = 30), krónikus szemhéj- és kötőhártya-gyulladást 10 (33,33%, n = 30) esetben észleltünk. Tompalátást, jelentős astigmiát nem találtunk. A sztentet átlagosan 3,5 ± 1,0 (n = 30) hónap után távolí- tottuk el. A műtétet követően 1 héttel 24 (80%, n = 30), 3 hónappal 28 (93,33%, n = 30) és 6 hónappal 24 (88,89%, n = 27) szem volt tünetmentes. Következtetés: A Masterka® implantációja egyszerűen kivitelezhető, kifejezetten hatékony módszer lehet az 1 évnél idősebb gyermekek veleszületett könnycsatorna-szűkületének megoldására, különösen olyan esetekben, amikor a korábbi szondázás nem vezetett eredményre, valamint hosszabb szakaszon észlelünk szűkületet. Ez utóbbi esetekben megfontolandó lenne a primer szilikonsztent-implantáció is

A kortikoszteroidtartalmú szemcseppek alkalmazása gyermekkori allergiás szembetegségek kezelésében = Application of corticosteroid eye drops for allergic eye diseases in children

Absztrakt: Napjainkban az allergiás megbetegedések száma folyamatosan emelkedik. Az atópiás betegeknél gyakran jelentkeznek szemet érintő allergiás megbetegedések (szezonális és perennialis allergiás kötőhártya-gyulladás, vernalis keratoconjunctivitis, atópiás keratoconjunctivitis, óriás papillás kötőhártya-gyulladás, kontaktblepharoconjunctivitis). Az allergiás szembetegségek kezelésében szemcsepp formájában használt gyógyszerek közé tartoznak az antihisztaminok, a hízósejtmembrán-stabilizálók, a kettős támadáspontú szerek, az érösszehúzók és a kortikoszteroidok. Egyes esetekben szisztémásan antihisztaminok is használhatók. A kezelés látszólag egyszerű, a helytelen terápia azonban – szélsőséges esetben – akár látásvesztéshez is vezethet. A szemtünetek enyhítésében a kortikoszteroidok kiváló gyógyszernek számítanak, de használatuk jelentős figyelmet igényel mind a kezelőorvos, mind a beteg részéről, hiszen súlyos mellékhatásaik vannak. Ezek közül a látást leginkább veszélyeztető elváltozások a szteroidindukált szürke hályog és a még súlyosabb szteroidindukált glaukóma. Felnőttek körében e két kórkép jellemzőit, előfordulási gyakoriságát és kockázati tényezőit részletesen tanulmányozták, ellenben gyermekek esetében igen kevés irodalmi adat áll rendelkezésünkre a szteroidszemcsepp mellékhatásaival kapcsolatosan. Az eddigi tanulmányok alapján gyermekeknél sokkal nagyobb arányban alakulnak ki mellékhatások a szteroidterápia mellett, mint felnőttek körében. Orv Hetil. 2019; 160(9): 329–337. | Abstract: The prevalence of allergic diseases has been increasing recently. Allergy has various symptoms. Allergic eye diseases (seasonal and perennial allergic conjunctivitis, vernal keratoconjunctivitis, atopic keratoconjunctivitis, giant papillary conjunctivitis, contact blepharoconjunctivitis) are common in atopic patients. Treatment options for allergic conjunctivitis include local and systemic antihistamines, mast cell stabilizers, dual-action agents, vasoconstrictors and corticosteroids. Treatment seems easy, but inappropriate therapy – in extreme cases – can lead to vision loss. Corticosteroid eyedrops provide effective relief of symptoms, however, their use is limited due to their severe side effects. Both steroid-induced cataract and steroid-induced glaucoma are dangerous for vision. The characteristics, frequency and risks of these side effects have been studied widely in adults, but there are very few studies focused on children. According to the present studies, the side effects of topically administered corticosteroids appear more often in children than in adults. Orv Hetil. 2019; 160(9): 329–337

Az alsó ferde szemizom dozírozott transzpozíciójának hatásossága strabismus sursoadductorius esetén

Abstract: Introduction: Idiopathic strabismus sursoadductorius is characterized by an overaction of the inferior oblique (IO) muscle, with elevation of the eye in adduction. This can result in chronic headache, eye pain, diplopia and abnormal head posture. Aim: Presentation of clinical results after graded recession of inferior oblique overaction (IOOA) in strabismus sursoadductorius. Method: During a period of 6 years (2012?2017) we performed a dosed transposition of IO muscle in 53 patients in the Department of Ophthalmology of the Semmelweis University and analyzed the clinical results retrospectively. The mean age was 12.8, min?max: 2?51 years. The transposition of the muscle (8 mm, 10 mm or maximal) was performed because of IOOA and was planned depending on the vertical deviation (VD) in maximal adduction. In case of maximal transposition, the insertion of IO was placed under the lateral part of the lower rectus muscle. We evaluated the squint angle in five positions of gaze preoperatively and postoperative 1 week, 1 month and 3?6 months. We examined best corrected visual acuity, binocular vision and complications after surgery. Results: Postoperatively 25 patients had acceptable stereopsis (Titmus 5). Visual acuity remained stable after surgery in all cases. The VD measured in maximal adduction changed with a decrease of 7.5° when 8 mm transposition was performed, and changed with a decrease to 12°, when maximal recession was performed. The mean reduction of VD was 17.8 prism dioptres (PD) after 1 week (p<0.01), 20.5 PD after 1 month and remained stable during a follow-up of 3?6 months. Conclusion: Graded recession of inferior oblique muscle is a suitable proposed procedure in patients with marked strabismus sursoadductorius. The rates of functional under- or overcorrection or other complications are low. Orv Hetil. 2019; 160(27): 1064?1069

Retinal and choroidal thickness measurements using spectral domain optical coherence tomography in anterior and intermediate uveitis.

L

Spectral domain optical coherence tomography in patients after successful management of postoperative endophthalmitis following cataract surgery by pars plana vitrectomy.

BACKGROUND: Acute severe postoperative endophthalmitis may lead to severe vision loss. The aim of this study was the analysis of macular microstructure imaged by spectral domain optical coherence tomography in patients after pars plana vitrectomy due to postcataract endophthalmitis. METHODS: A cross sectional study was carried out in 17 patients who had cataract surgery in both eyes and underwent unilateral pars plana vitrectomy due to postcataract endophthalmitis. Postoperative best corrected visual acuity was determined in both eyes. Evaluation of macular thickness, macular volume, peripapillary retinal nerve fiber layer thickness and choroidal thickness using enhanced depth imaging technique was performed by spectral domain optical coherence tomography. The measurements obtained in the operated eye were compared to the fellow eye by Wilcoxon matched pair test. Correlation test was performed by Spearman rank order. RESULTS: A mean postoperative best corrected visual acuity of 63 +/- 30 ETDRS letters versus 75 +/- 21 letters was achieved in the study and fellow eyes, respectively, after a mean of 5.3 +/- 4.5 months (p = 0.1). The mean macular thickness was 320.6 +/- 28.8 mum SD in the study eyes compared to 318.4 +/- 18.8 mum in the fellow eyes (p = 0.767). No differences were noted in macular volume (p = 0.97) and in peripapillary retinal nerve fiber layer thickness (p = 0.31). Choroidal thickness was significantly lower in the study eyes compared to the fellow eyes (p = 0.018). Epiretinal membrane was found in 7 eyes after endophthalmitis, while in the fellow eyes only in 3 cases (p = 0.13, Fisher's exact test). CONCLUSION: Choroidal thickness decreased significantly after endophthalmitis, but there was no functional correlation with the changes in choroidal microstructure. The development of epiretinal membranes may be associated with either vitrectomy or endophthalmitis in the history. Absence of other significant structural and morphological findings shows that successful treatment may guarantee good clinical results even in long term after this severe postoperative complication