Társadalmunk jövedelmi–munkaerő-piaci helyzete

Az év elején megjelent a Tárki Monitor Jelentések új kötete. A Jelentés több témakör mentén mutatja be és elemzi a magyar társadalmat. A Monitor-vizsgálat adatfelvétele 2005. szeptember 1. és október 15. között zajlott, összesen 2058 háztartás körében (az elemzett háztartások száma ennél kevesebb, 2020 háztartás). A következőkben olyan területeket választottam e széles témakínálatból, amely – érzésem szerint – a szociálpolitikát gyakorló szakemberek érdeklődését biztosan felkeltheti. Ezek a következők: társadalomszerkezet (2. fejezet), munkaerő-piaci változások (5. fejezet), valamint a jövedelmi egyenlőtlenségek (1. fejezet) és a szegénység (3., 4. fejezet) alakulása. Természetesen ehhez nemcsak a 2005-ös kutatás eredményeit használtam, hanem igyekeztem más adatforrásokat is figyelembe venni

Vakrepülésben

Az európai országokban a jóléti beavatkozás alapja a pénzbeli ellátások és a közszolgáltatások biztosítása. A két rendszer a szükségletek kielégítése terén annak ellenére szorosan összefügg, hogy a jogosultsági tartalmak, a működési módok valamint az ellátási- és forrásszükségletek meghatározásában merőben eltérőek. A jólét biztosításának feladataiból a pénzbeli ellátások mindig jelentősebb részt képviselnek, ráadásul a jogosultsági tartalmakat is egzaktabban lehet meghatározni, mint a közszolgáltatások esetében. A tanulmány az időskori biztonság hazai történetén keresztül igyekszik e két ellátásforma szerepét tisztázni, az esetleges kapcsolódásokat feltérképezni

Reformok hátán…

A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy feltárja azokat a fő okokat, amelyek megakadályozzák a szociális, valamint gyermekjóléti és gyermekvédelmi közszolgáltatások (továbbiakban: szociális közszolgálatások) paradigmatikus értékű változásait. A tanulmány fő kérdésfelvetése: Milyen okok játszanak abban közre, hogy a különböző reformelképzelések rendre zsákutcába futnak

Szociálpolitika jövő időben

Az elmúlt 20 év szociálpolitikai történetét úgy is lehet értelmezni, hogy a be nem teljesült reformok történetét. Ha csak a szociális törvényt vesszük alapul, akkor 1993 óta legalább féltucat, az egész ellátórendszert érintő koncepció látott napvilágot, de a többi pénzbeli ellátás (családtámogatás, nyugdíjrendszer), foglalkoztatáspolitikai rendszer, egészségügy, oktatásügy átalakításának igénye is többször felmerült. E jelentős változást, átalakítást javasló tervezetek közös jellemzője, hogy nem, vagy csak részelemeikben váltak valóságossá. A javaslatok számottevő része tehát papír maradt, miközben a jóléti ellátórendszer többször és jelentősen átalakult. A kérdés kézenfekvő: Miért történt így? Milyen következményekkel számolhatunk? Elfogadva, hogy a válaszok kiindulópontja, így a magyarázó-kísérletek útja is sokféle lehet. Itt és most megpróbálom egyfelől a szociálpolitikai rezsimre ható, főbb tényezőkön keresztül, másfelől a jóléti újraelosztás belső mozgásait figyelembe véve elmesélni ennek folyamat át. Vagyis ez az én narratívám, tudva, hogy ez az eseménytörténet másként is elmondható

Gondolatok az újraelosztásról

A következőkben Németh György Esélyben megjelent tanulmányára kívánok reagálni (Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról, Esély 2008/3. 82–106.). Mondanivalómat elsősorban az újraelosztás mint a jóléti eszközrendszer egyik kitüntetett területének értelmezése köré csoportosítom. A tanulmány izgalmas és aktuális kérdéseket feszeget. Mind a szociálpolitikai gyakorlat, mind az elmélet oldaláról indokolt az egész írás elgondolását értékelni. Ebből a szempontból – a tanulmány által is érintett témák közül – alapkérdés számomra: 1. Mi a szolidaritás tartalma? Valóban a szolidaritás különbözteti meg az újraelosztást a piaci elosztástól? 2. Milyen elméleti és fogalmi apparátussal ragadható meg a redisztribúció jelentése? Fontosak az olyan, a tanulmányban nem érintett, azonban a téma szempontjából rendkívül fontos kérdésfelvetések, mint 3. Lehet-e az újraelosztást pusztán technikai kérdésként kezelni, kihagyva a normatív elemeket? 4. Lehet-e adózás nélkül újraelosztásról beszélni

Kit támogassunk?

Ez a tanulmány a családtámogatásokon belül nyújtott jövedelem-transzferek lehetséges reformjának kérdéseivel foglalkozik. Az ellátórendszer átalakítása több szempontból is indokolt. Önmagában az a tény, hogy a családtámogatási eszközök sok évtizedes múltra tekintenek vissza, indokolttá tennék a rendszer átalakítását. A mai család jelentősen eltér a múlt század középső évtizedeiben jellemzőtől, a gazdasági környezet is más szükségleteket teremt, a gyermek „közjó”-ként való értelmezése, illetve a gyermeki jogok kiterjedése is új kihívást jelent

A segélyezési rendszer változásai

A szociális törvény megszületése óta számos, az ellátórendszer átalakításáról szóló átfogó szakmai javaslat látott napvilágot. Igaz, rendre az asztalfiókban maradtak. Bár a munkaalapú társadalom eszményéből logikusan következett, mégis némiképpen váratlanul, 2014-ben a kormány átszabta a magyar segélyrendszert, és 2015. március 1-jétől egy jelentősen átalakult támogatási struktúra lépett életbe. Az új rendszer egyik legnagyobb léptékű változása a decentralizált igazgatási rendszer, a széles körű önkormányzati felelősségi viszonyok további gyengítése a támogatások egy részének központosításával és a finanszírozás ehhez igazodó átalakításával. A tanulmány két oldalról értékeli az új helyzetet. Egyfelől arra keresi a választ, hogy a változások mennyire szolgálják a szegénység enyhítését, másfelől arra, hogy mennyire szüntették meg az eddigi diszfunkciókat

A szociálpolitika egyes területeire vonatkozó szakpolitikai javaslatok

Külső impulzusok hatására, de végül belső indíttatásból néhányan elkezdtünk közösen gondolkodni azon, hogy vajon lehet-e változtatni az egyre mélyebb és szélesebb mélyszegénységen, gyerekszegénységen, lakásszegénységen, területi hátrányokon.1 Lehet-e változtatni és hogyan? Megfogalmazhatóak-e olyan szakmapolitikai javaslatok, amelyekkel a politika szereplői, a döntési helyzetben lévők vagy oda igyekvők azonosulni tudnak, és amelyeket megvalósítható tettekké formálhatnak? Az itt olvasható anyag független – bár a megoldandó feladatok iránt elkötelezett – szakértők javaslatait tartalmazza, amelyeket a döntési pozícióban lévők mérlegelhetnek. Minden javaslatunknál igyekeztünk végiggondolni azok lehetséges társadalmi, gazdasági hatásait. Meggyőződésünk, hogy széles értelemben vett szakmai és társadalmi vitának, demokratikus közbeszédben születő megállapodásoknak kell megelőzniük a társadalompolitikai beavatkozások, ezen belül is a szociálpolitikai intézkedések bevezetését. Arra törekedtünk, hogy olyan, a jelen helyzet elemzéséből kiinduló, annak hiányosságaira és hibáira reagáló, reális és konkrét javaslatokat fogalmazzunk meg, amelyek pénzügyi számításokkal is alátámaszthatóak. Ugyanakkor alapvető fontosságú volt számunkra az is, hogy a javaslatainkban képviselt értékeket és célokat illetően mindvégig következetesek legyünk, és hogy az egyes részterületeket érintő javaslatok egymásra épüljenek

Malignus májdaganatok miatt végzett laparoszkópos minor reszekciók eredményei az első 50 eset kapcsán = Comparison of open and laparoscopic minor liver resections for malignant tumours – based on the experience of the first 50 cases

Absztrakt: Bevezetés: A laparoszkópos technika a máj malignus daganatainak sebészetében egyre szélesebb körben elfogadott. A minimálinvazív technika előnyei mellett több nemzetközi tanulmány alapján a laparoszkópia nem jelent onkológiai kompromisszumot. Célkitűzés: Célunk az Intézetünkben végzett laparoszkópos és nyitott májreszekciók összehasonlítása a laparoszkópos tanulási fázis lezárultával. Módszer: Az osztályunkon 2013. 01. 01. és 2017. 03. 31. között végzett minor májreszekciók adatait retrospektív módon vizsgáltuk. Minor reszekciónak a maximum 2 szegmentumot érintő műtétet tekintettük. Elemeztük az eltávolított szegmentumok számát, a műtéti időt, a 30 napos morbiditást és mortalitást, a posztoperatív transzfúzió szükségességét, a kórházi ápolás hosszát, az R1-reszekciók arányát és reszekciósszél-távolságát. Eredmények: 2013. 01. 01. és 2017. 03. 31. között 178 minor májreszekciót végeztünk malignus májdaganat miatt, ebből 123 nyitott és 55 laparoszkópos beavatkozás volt. A kísérő betegségek, az életkor és a nemek tekintetében a betegcsoportok homogének voltak. A nyitott műtéti csoportban szignifikánsan több volt a bisegmentectomiák aránya (p<0,0001). A műtéti időtartam (p = 0,91) és a perioperatív transzfúzió (p = 0,102) tekintetében nem találtunk szignifikáns eltérést a hagyományos és a laparoszkópos csoport között. A posztoperatív szövődmények aránya nem mutatott szignifikáns különbséget (p = 0,50), a mortalitás is megegyezett (p = 0,34). Az R1-reszekciók és az átlagos reszekciós távolság tekintetében sem mutatkozott szignifikáns eltérés a két csoport tekintetében (p = 0,447; p = 0,263). A laparoszkópos csoport tagjai szignifikánsan kevesebb időt töltöttek kórházban (p = 0,0001), mint a hagyományos technikával operált betegek. Következtetés: Eredményeink alapján a laparoszkópos technika onkológiai-sebészeti kompromisszum nélkül, szignifikáns mértékben csökkentette az ápolási napok számát; a 30 napos morbiditás és mortalitás tekintetében nem találtunk különbséget. Alkalmazását vizsgálatunk alapján biztonságosnak tartjuk malignus májdaganatok esetében. Orv Hetil. 2019; 160(3): 104–111. | Abstract: Introduction: Laparoscopic resection of liver malignancies is gaining acceptance. Besides the advantages of minimally-invasive techniques, publications so far show no oncologic compromise of laparoscopy. Aim: Our aim was to compare the results of our first fifty laparoscopic minor liver resections with traditional open procedures. Method: We investigated laparoscopic and open minor liver resections performed in our institute between 01. 01. 2013 and 31. 03. 2017. Data were analysed retrospectively. Resection of maximum two segments was considered a minor resection. We compared the number of resected segments, intraoperative blood loss, operative time, 30 day morbidity and mortality, hospital stay, R1 resection ratio and resection margin width. Results: During the given period, 123 open and 55 laparoscopic minor liver resections of malignant liver tumours were performed. Open and laparoscopic groups were similar considering age, sex and health status. The ratio of bi-segmentectomies was significantly higher in the open group (p<0.001). Operation time (p = 0.91) and peri-operative transfusion ratio did not differ in the two groups (p = 0.102). 30 day morbidity and mortality were consistent (p = 0.50; p = 0.34), but patients in the laparoscopic group spent shorter time in hospital (p = 0.0001). The average width of resection margins and the ratio of R1 resections showed no difference between open and laparoscopic groups (p = 0.447; p = 0.263). Conclusion: Our investigation indicates that in malignant liver tumours, laparoscopic resection significantly shortens hospital stay without oncologic compromise, even though 30 day morbidity and mortality does not show difference. We conclude that laparoscopic minor resection of malignant liver tumours is safe and feasible. Orv Hetil. 2019; 160(3): 104–111