Vidéki szegregátumokban élők pszichoaktív szerhasználata és a segítés lehetősége

Az új pszichoaktív szerek (ÚPSZ) terjedése az országban a vidéki szegregátumokban élők szerhasználatára is ráirányította a figyelmet, és a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatták, hogy a mélyszegénységben élő marginalizált társadalmi csoportok kitettsége ezeknek a szereknek jóval magasabb. Az itt bemutatott kutatásunk célja az volt, hogy feltérképezzük a vidéki kistelepülések szegregátumaiban élők legális és illegális szerhasználati szokásait és kapcsolataikat az ellátórendszerhez. A kutatást egyszerű rétegzett véletlen mintavételi módszerrel kiválasztott 30 településen végeztük, a válaszadók kiválasztásához a privilegizált hozzáférés módszerét alkalmaztuk (n=401). A kérdőívek elemzése alapján az alkohol, cigaretta és ÚPSZ-fogyasztás inkább férfiakra jellemző, míg az altatók, nyugtatók recept nélküli használói inkább nők. A teljes lakosságtól eltérően a szegregátumokban az ÚPSZ-ek nagyobb arányban vannak jelen, mint a hagyományos kábítószerek. Nagy arányban vannak, akiknek addiktológiai problémát okoznak az egyes szerek, 64%-nak több szerrel kapcsolatban is van problémája. A hozzáférés nem okoz problémát, nagyon könnyű recept nélkül gyógyszerhez, vagy ÚPSZ-hez jutni ezeken a településeken. Az ellátórendszerhez való hozzáférés viszont rossz, a szerhasználathoz kapcsolódó szolgáltatások gyakorlatilag nem érhetőek el, de a megkérdezettek 61%-a szociális munkással sem találkozott az elmúlt egy év során. A helyzet kezeléséhez a helyben elérhető szolgáltatások biztosítása elengedhetetlen, de átfogó szociálpolitikai eszközök nélkül nem lehet eredményt elérni ezen a téren

The barriers to obtaining treatment for Roma and non-Roma intravenous drug users in Budapest, Hungary: a group comparison

The authors analysed the social exclusion of intravenous Roma and non-Roma drug users who are outside the treatment system. The goal of the study was to explore the barriers to treatment of the two groups and to see if the Roma group had a lower access rate to drug treatment

The kisspeptin-1 receptor antagonist peptide-234 aggravates uremic cardiomyopathy in a rat model

Uremic cardiomyopathy is characterized by diastolic dysfunction, left ventricular hypertrophy (LVH), and fibrosis. Dysregulation of the kisspeptin receptor (KISS1R)-mediated pathways are associated with the development of fibrosis in cancerous diseases. Here, we investigated the effects of the KISS1R antagonist peptide-234 (P234) on the development of uremic cardiomyopathy. Male Wistar rats (300–350 g) were randomized into four groups: (i) Sham, (ii) chronic kidney disease (CKD) induced by 5/6 nephrectomy, (iii) CKD treated with a lower dose of P234 ( ip. 13 µg/day), (iv) CKD treated with a higher dose of P234 ( ip. 26 µg/day). Treatments were administered daily from week 3 for 10 days. At week 13, the P234 administration did not influence the creatinine clearance and urinary protein excretion. However, the higher dose of P234 led to reduced anterior and posterior wall thicknesses, more severe interstitial fibrosis, and overexpression of genes associated with left ventricular remodeling ( Ctgf, Tgfb, Col3a1, Mmp9 ), stretch ( Nppa ), and apoptosis ( Bax, Bcl2, Casp7 ) compared to the CKD group. In contrast, no significant differences were found in the expressions of apoptosis-associated proteins between the groups. Our results suggest that the higher dose of P234 hastens the development and pathophysiology of uremic cardiomyopathy by activating the fibrotic TGF-β-mediated pathways

Intravénás droghasználat, és hagyományos drogkarrier elméletek

INST: L_11

Az „egészséghit-modell” magyarországi vizsgálata intravénás droghasználók körében

Az intravénás droghasználatból fakadó eszköz- és tűmegosztás komoly közegészségügyi következményeket von maga után. Az egészséghit-modell az előbbiekkel kapcsolatos preventív viselkedés leírására alkalmas: Apreventív viselkedés tekintetében racionális döntést feltételez a kockázatos viselkedést folytatók részéről.Vizsgálatunkban e modell használhatóságát tanulmányoztuk magyarországi injekciós droghasználók körében. 121 „utcai”, azaz nem kezelt injekciós droghasználóval készült strukturált interjú, amely a megkérdezettek szociodemográfiai jellemzői mellett injekciós és szexuális kockázati viselkedéseit, valamint az egészséghit-modell összetevőit vizsgálta: a kockázatnak való fogékonyságot, sebezhetőséget, a kockázat súlyosságát, a preventív viselkedés akadályát és előnyeit, valamint az „én­hatékonyságot” tartalmazták. Az eredmények szerint az egészséghit-modell három dimenziója (én­haté­kony­ság, a kockázatirántiészlelt fogékonyság, a preventív viselkedés kivitelezésének nehézsége), valamintahasznált drogok számavolt összefüggésbe hozhatóa_

A „büntetés helyett kezelés” elvének érvényesülése egy drogambulancia betegeinek vizsgálata alapján = How theory is put into practice: the analysis of in-treatment drug users under „treatment alternative to prison” in an outpatient centre in Budapest

A „büntetés helyett kezelés” elve a szakirodalomban élénken vitatott kérdés. Kábítószer-bűncselekményekben ezt a lehetőséget Magyarországon az 1993. évi büntető törvénykönyv módosítása teremtette meg. 2003-ban jelentősen kibővült ez a jogi lehetőség. Célkitűzés: Bemutatni, hogyan érvényesül egy fővárosi, drogbetegekkel foglalkozó kezelőintézmény gyakorlatában ez az elv 2001–2005 között; valóban kezelésre szoruló drogbetegek kerülnek-e ilyen módon a kezelőrendszerbe, illetve eléri-e ez a jogintézmény a kezelésre szoruló célcsoportokat. Módszer: A szerzők egy fővárosi drogambulancia 2001 és 2005 között kezelésre jelentkező betegeinek addikciós súlyossági index interjú alapján nyert adatait elemezték ( n = 628). A „büntetés helyett kezelés”-t választók és a többi drogbeteg súlyossági indexének összehasonlítása klaszterelemzéssel és kétmintás statisztikai T-próbával történt. Eredmények: 2003-at követően a „büntetés helyett kezelésben” részt vevők aránya 24%-ról 72,6%-ra nőtt (szignifikáns eltérés). Jól elkülöníthető egy betegcsoport (a vizsgálati minta fele), amely nem bír kezelést igénylő problémával. 2003-tól ebben a „problémamentes” betegpopulációban magas azoknak az aránya (60%), akik a „büntetés helyett kezelést” választották. Következtetések: A szerzők indokoltnak tartják a „büntetés helyett kezelés” elvének pszichiátriai-addiktológiai átgondolását. | Introduction: An amendment to the 1993 law allowed illegal substance users to participate in “treatment alternative to prison” (“quasi compulsory treatment”) in Hungary. The law was further modified in 2003, allowing a wider range of users to enter the programme. Aim: To examine how the theory of quasi compulsory treatment was put into practice in a drug treatment centre located in Budapest in the period between 2001 and 2005. Are they illegal substance users with real treatment demand who enter the treatment system and are target groups with real treatment demand reached? Methods: The authors analysed the Addiction Severity Index-based data of a total of 628 illegal substance users who were under treatment in a drug treatment centre in Budapest between 2001 and 2005. The composite scores of users who were and who were not under quasi compulsory treatment were analysed through cluster analysis and Student’s T-statistics. Results: The proportion of users entering quasi compulsory treatment significantly increased from 24% to 72.6% after 2003. There was a clearly separable subgroup (50% of the total client population) which had no treatment demand. Following 2003, users under quasi compulsory substance abuse treatment make up 60% of this sub-group without real treatment demand. Conclusions: The institution of „treatment alternative to prison” needs to be reconsidered

Making voices heard: access to health and social services for substance users.

One of the fields of activity of the Correlation network over the past few years has been to stimulate and support the development of comprehensive national policies on social inclusion and health promotion targeting marginalised populations. The ‘ policy group’ of the network discussed effective approaches to contribute to that aim and stimulated the development of research in that area. The Research Institute on Drug Studies (RIDS) in Hungary centred its research on barriers to access to social and health treatment for problem drug users currently out of treatment. The main goal of the survey carried out by Foundation Mainline in The Netherlands was to find out what barriers Moroccan hard drug users in Amsterdam encounter when they intend to enter different forms of (drug) care. The survey of the Initiative for Health Foundation in Bulgaria aiming to identify means of treatment of drug dependencies and the barriers obstructing the access among problem drug users. The Institute of Public Health in Slovenia was especially interested in the possibility for participation of drug users in different research phases and in the final political discussion. On content level, key research questions were whether assistance programmes are sufficiently accessible to drug users and what the users experience as barriers to obtaining general and specialised help offered by the health care, social and non-governmental sector. In the final section gives recommendations and provides a basic toolkit on how to use research n the political debate