A diabetes hatása a terhes patkány uterus működésére és farmakológiai reaktivitására = The effect of diabetes on the function and pharmacological reactivity of the pregnant rat uterus

A diabetes mellitus (DM) egyike a leggyakoribb terhességi komplikációknak, jelentős anyai és magzati kockázati tényező. Ugyanakkor kevés adat áll rendelkezésre a DM uterus funkciókra gyakorolt hatásával kapcsolatban. Jelen munkánk célja a streptozotocinnal kiváltott DM mymetriális következményeinek feltárása volt patkányban, a gesztációs kor függvényében. Szuperfúziós technikát alkalmazva azt találtuk, hogy DM-ban jelentősen gyorsul az uterus adrenerg denervációja, ami csökkent noradrenalin felvevő kapacitásban nyilvánul meg. A diabetes posztszinaptikus hatásainak leírására kontraktilitási méréseket végeztünk izolált uterusgyűrűkön. Nem terhes állatban a DM fokozza az ?-, és csökkenti a ?-adrenerg stimulációra adott kontrakciós, ill. relaxációs választ. E változásokat részben magyarázza az ?1B-receptorok DM hatására fokozódó mRNS szintű expressziója, amit RT-PCR technikával mutattunk ki. A terhesség alatt nem találtunk jelentős DM-függő eltérést az uterus motoraktivitásában. Megállapítottuk továbbá, hogy DM esetén fokozódik az exogén oxytocin uterotonikus hatása a gesztáció 15. és 21. napján, mely különbség a terminusra (22. nap) megszűnik. Igazoltuk, hogy DM hatására fokozódik a myometriális oxytocin receptorok expressziója. Eredményeinkből valószínűsíthető, hogy ? hasonló humán viszonyok esetén ? a diabetessel szövődött terhességek fokozott koraszülési kockázatának elhárítására az oxytocin-antagonisták lehetnek a legalkalmasabbak. | Diabetes mellitus (DM) is one of the most frequent complications during pregnancy being a significant fetal and maternal risk factor. However our knowledge concerning the effects of DM on uterine functions is limited. The aim of the present work was to elucidate the myometrial consequences of the streptozotocin-induced DM as a function of gestational age of the rat. The results of superfusion experiments revealed that DM increases the adrenergic denervation of the uterus evidenced by a decreased nordrenaline utake capacity . The postsynaptic effects of DM were characterized by recording the contractility of isolated uterine rings exposed to sympathomimetics. DM resulted in an increase in alpha-receptor-mediated contractions and a decrease in relaxation elicited by terbutaline on non-pregnant uterine rings. These changes could be partly explained by a higher myometrial level of PCR-product of alpha1B-receptor No DM-related change in uterine reactivity was described during pregnancy. Additionally, a more pronounced effect of oxytocin was evidenced in late pregnancy (days 15 and 21) which was diminished by term (day 22). Higher level of oxytocin receptors was detected from the uterine samples of diabetic animals. Presuming similar human regulatory mechanisms, it could be suggested that oxytocin antagonists are drugs of choice for the treatment of DM-elicited risk for premature delivery

Az adrenerg mechanizmusok szerepe és jelentősége a terhes patkány cervix és corpus összehangolt működésének szabályozásában = Role and significance of adrenergic mechanisms in the control of aligned function of pregnant rat cervix and corpus

A kutatás célkitűzése az adrenerg hatóanyagok hatásának vizsgálata a terhes patkány cervixen és corpuson. Irodalmi adatok segítségével beállítottunk és továbbfejlesztettünk egy cervix rezisztencia mérő módszert, melynek segítségével kimutattuk, hogy a terbutalin in vitro képes fokozni a cervix nyújtással szembeni rezisztenciáját a terhesség végén (18-22. nap). Igazoltuk, hogy a hatás hátterében az aktivált G-protein mennyiségét csökkentő tulajdonsága játszik szerepet. A corpuson a terbutalin relaxáló hatást fejt ki, mely a terhesség előrehaladtával csökken, ennek oka a G-protein aktiváló hatásának csökkenésében mutatkozik. A terbutalin corpusban mutatott gyengülő hatása progeszteron kezeléssel visszafordítható, melyet a G-protein aktiváció erősödése is kísér. In vivo koraszülés modellben is sikerült igazolnunk a betamimetikumok és a gesztagének közötti potenciáló szinergizmust, mely terápiás jelentőséggel bírhat. Az altípusszelektív α1-adrenerg receptor blokkolóknál kimutattuk, hogy az α1A antagonista WB4101 gátolja az uterusz kontrakciókat és jelentős mértékben fokozza a terhesség végén a cervix rezisztenciát. A többi altípusszelektív antagonista (α1B, α1D) nem volt hatásos e tekintetben. A WB4101 cervix rezisztenciát fokozó hatása magyarázataként G-protein aktiváló hatását találtuk, melynek hátterében a vegyület inverz agonista tulajdonsága áll. Mindezek alapján az α1A antagonisták esetleges tokolitikus alkalmazása további megerősítést nyert. | The principal goal of the study was to investigate the pharmacological effect of adrenergic compounds on the pregnant rat uterus and cervix. On the basis of literature data we have adjusted and further developed an in vitro model to assess cervical resistance, by which method we have demonstrated that terbutaline enhanced cervical resistance by the end of pregnancy (days 18-22). In the background of this effect we have justified that terbutaline decreased G-protein activation in the cervix. Terbutaline relaxes the pregnant uterus, which effect declines towards term, this phenomenon is due to decreased G-protein activation. The decrease in the effect of terbutaline on the uterus can be reversed by the administration of progesterone, which results in enhanced G-protein activation. We have also demonstrated a potentiating synergism between the alpha-adrenergic agonists and progesterone in an in vivo rat preterm birth model, which may have therapeutic benefit in obstetrical practice. The subtype-selective alpha1A-adrenergic receptor antagonist WB 4101 either relaxed the pregnant uterus and increased cervical resistance. Other (alpha1B-, 1D) antagonists were not proved to be effective in neither tissue. The enhanced cervical resistance by WB 4101 was confirmed by its increasing effect on G-protein activation, due to its partial agonist property. Upon these results we have provided further evidence on the possible tocolytic use of alpha1A-adrenergic receptor antagonists

Kodifikációs kölcsönhatások. Tanulmányok Király Tibor tiszteletére

Az elmúlt években, 2010 és 2016 között három nagy kódex született, amelyek a bűnügyi tudományok által vizsgált területeket szabályozzák, és egy negyedik kódex megalkotása jutott el az előkészítés utolsó szakaszába. 2012-ben az országgyűlés elfogadta a 2012. évi II. törvényt a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről, még ugyanebben az esztendőben új Büntető Törvénykönyv is született: a 2012. évi C. törvény. 2013-ban alkotta meg a törvényhozó a büntetés-végrehajtási kódexet, a 2013. évi CCXL. törvényt a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról. 2015 februárjában kerültek nyilvánosságra az új büntető eljárásjogi kódex szabályozási elvei, és 2016-ban már az első szövegtervezetek is megjelentek. A kriminális magatartásokra adott törvényhozói reakciók ideális esetben összehangolt, az egyes jogalkotási elemek egymásra épülő, egymással kölcsönhatásban lévő jogalkotási lépések rendszereként születhettek volna meg. Jelen tanulmánykötet azt vizsgálja, hogy sikerült-e ezt az összhangot megteremteni vagy sem. A kötetben megjelenő tanulmányok egy része egy 2015-ben, az ELTE ÁJK Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszéke és a tanszék mellett működő Tudományos Diákkör által szervezett konferencián elhangzott előadásokra épül. A konferencián a szervezők köszöntötték az akkor 95 éves Király Tibor akadémikust, akinek munkássága iskolát teremtett a bűnügyi tudományok komplex megközelítésében. Király professzor évtizedekig a büntető eljárásjogi tanszék oktatója volt, aktív szerepet vállalt szinte valamennyi magyar eljárásjogi kodifikációban a XX. század második felében. Részt vett a büntetőjogi kodifikációkban, publikált a szabálysértések kérdéskörében, aktívan részt vett a kriminológia magyarországi oktatásának megindításában, elnöke volt a Magyar Kriminológiai Társaságnak. Király Tibor személyében a magyar bűnügyi tudományok olyan példamutató tudósát tisztelhetjük, aki jogásznemzedékek számára tette természetessé, hogy a „büntető ügy sorsától emberek sorsa függ