2-es típusú diabetes mellitus, inzulinrezisztencia és májrák idült hepatitis C-fertőzésben. Északkelet-magyarországi adatok = Type 2 diabetes mellitus, insulin resistance and hepatocellular carcinoma in chronic hepatitis C patients Data from Northeastern Hungary

Absztrakt: Bevezetés: Az idült hepatitis C-vírus (HCV)-fertőzés gyakori szövődményei a májzsugor (20–25%) és a májrák (1,5–3%), valamint az inzulinrezisztencia (30–40%) és a 2-es típusú diabetes mellitus (25–30%); az utóbbiakról kevés magyar adat érhető el. Célkitűzés: A kórképek gyakoriságát, az interferonalapú terápiával kapcsolatos metabolikus változásokat és a virológiai válaszkészséget értékeltük magyar betegekben, akiket tartósan követtünk a májrák korai felismerésére. Módszer: Vizsgálatunkban 150 HCV-beteg (átlagéletkor: 48,55 ± 8,55 év, férfi/nő: 45/55%) kezelés előtti, alatti és utáni adatait elemeztük, majd 5 éves követést végeztünk (2012–2017). Eredmények: A vizsgálatba bevont betegek 35,3%-a inzulinrezisztensnek, míg 27,3%-a diabetesesnek bizonyult; e két vizsgálati alcsoportban a vérminták levételének napján a kiindulásihoz képest szignifikánsan csökkent éhgyomri vércukorértékek mutatkoztak a kezelést követően fél évvel (5,47 ± 0,66 vs. 5,08 ± 0,60, p<0,001; 7,90 ± 2,67 vs. 7,04 ± 2,75, p = 0,006). Észlelésünk független volt az antivirális kezelés sikerétől, mely a cukorbetegekben jelentősen kisebbnek bizonyult az inzulinszenzitív és az inzulinrezisztens csoportétól (17% vs. 46% és 40%). A tartós vírusmentesség elérésében nem volt előny az inzulinszenzitivitás. Az 5 éves követés alatt három cukorbetegben jelent meg májrák, amelyek felismerése rendszeres ultrahang-szűrővizsgálat révén történt. Következtetés: Az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú diabetes az irodalmi adatokkal egyezően gyakori volt idült HCV-fertőzött betegeinkben. Az antivirális kezelés kedvező szénhidrátanyagcsere-változásokat eredményezett. Adataink megerősítik, hogy a korai májrák felfedezésére a májzsugorban és cukorbetegségben szenvedő HCV-betegekben is félévenként hasi ultrahangvizsgálat végzése szükséges. Orv Hetil. 2019; 160(40): 1591–1602. | Abstract: Introduction: Liver cirrhosis (20–25%), hepatocellular carcinoma (1.5–3%), insulin resistance (30–40%) and type 2 diabetes (25–30%) are common complications in patients with chronic hepatitis C virus (HCV) infection; however, data are missing from Hungary. Aim: To determine the prevalence of diabetes and insulin resistance in Hungarian HCV patients; to evaluate treatment-induced metabolic changes in relation to diabetes/insulin resistance and virological response and to perform a sustained follow-up for hepatocellular carcinoma detection. Method: We enrolled 150 Hungarian HCV genotype 1 patients (mean age: 48.55 ± 8.55 years, male/female ratio: 45/55%) from 2007–2012. We analysed their baseline, week 12, and end of therapeutic follow-up (24 weeks after interferon-based therapy completion) laboratory data. We performed a 5-year follow-up (2012–2017). Results: The prevalence of insulin sensitivity, insulin resistance and diabetes was 37.4%, 35.3% and 27.3%, respectively. Insulin resistant and diabetic patients showed a decrease in fasting glucose from baseline to end of follow-up (5.47 ± 0.66 vs. 5.08 ± 0.60, p<0.001; 7.90 ± 2.67 vs. 7.04 ± 2.75, p = 0.006), as did both the sustained responder and non-responder groups. Treatment efficacy rate was poor in diabetic vs. insulin sensitive and insulin resistant groups (17% vs. 46% and 40%); insulin sensitivity was not a predictor of virological response. Three participants with diabetes were diagnosed with hepatocellular carcinoma during follow-up by regular ultrasound examinations. Conclusion: Hungarian HCV patients showed high prevalence of diabetes and insulin resistance, though antiviral therapy caused favourable changes in their carbohydrate metabolism. Antiviral therapy was less effective in diabetic patients. Follow-up ultrasound examinations are required for hepatocellular carcinoma in HCV patients, especially those with diabetes. Orv Hetil. 2019; 160(40): 1591–1602

Hepatitis C-vírussal fertôzött cirrhosisos betegek kezelésével nyert hazai real-life tapasztalatok a két pegilált interferonnal

L

Beszámolók = Reports

1. Beszámoló az Amerikai Májkutató Társaság (AASLD) 58. nagygyűléséről 2. Magasnyomású oxigénterápia diabéteszbe

Elhízás, hormonális és anyagcserezavarok serdülőkori polycystás ovarium szindrómában | Obesity, hormonal and metabolic abnormalities in adolescent girls with polycystic ovary syndrome

Bevezetés: A polycystás ovarium szindrómához metabolikus rendellenességek társulnak (dyslipidaemia, elhízás, glükózintolerancia), amelyek a metabolikus szindrómának is összetevői. A centrális elhízás és az inzulinrezisztencia úgy tűnik, hogy fontos szerepet játszik a polycystás ovarium szindróma patogenezisében, talán a következményes szteroidogenezis diszregulációja miatt. Célkitűzés: A metabolikus és hormonális rendellenességek felmérése a polycystás ovarium szindrómás serdülőkorú leányoknál. Módszer: 52, polycystás ovarium szindrómában szenvedő serdülőt a rotterdami kritériumok alapján diagnosztizáltak. Antropometriai, hormonális és metabolikus paramétereket értékeltek valamennyi személynél. Kontrollként 20 egészséges, azonos életkorú, nem elhízott, szabályosan menstruáló leányok adatait használták. Az 52 beteg között a kis súllyal születettek száma 15, az érett súllyal születettek száma 37 volt. Minden betegnél és kontrollszemélynél orális glükóztolerancia-tesztet végeztek. A betegek életkora 16,8±3,1 év, a kontrollok életkora 16,95±2,1 év volt. Eredmények: A szerzők vizsgálatai alapján a túlsúly és elhízás prevalenciája a polycystás ovarium szindrómában szenvedő serdülőknél 35% volt (18 személy). A betegeknél emelkedett éhomi vércukor egy esetben, csökkent glükóztolerancia nyolc esetben, inzulinrezisztencia 25 esetben és metabolikus szindróma 12 esetben fordult elő. A szérumtriglicerid-szint a betegek körében 1,4±0,8 mmol/l, a kontrollcsoportban 0,9±0,3 mmol/l volt (szignifikáns különbség.) Az éhomi vércukor-, teljeskoleszterin-, HDL- és LDL-koleszterin-értékek között nem találtak szignifikáns különbséget. A kis súllyal születettek csoportjában a metabolikus zavarok és elhízás súlyosabb volt és gyakrabban fordult elő, mint a normális súllyal születettek csoportjában. A kis súllyal születettek csoportjában a születési súly és a testtömegindex SDS-értékek között negatív (r = –0,67) szignifikáns, míg az éhomi inzulinszintek és a testtömegindex SDS-értékek között pozitív (r = 0,37) szignifikáns összefüggést találtak. Következtetések: A szénhidrátanyagcsere-zavarok gyakoriak polycystás ovarium szindrómában szenvedő serdülők körében. A serdülőkori polycystás ovarium szindróma korai diagnózisa megelőzheti a szindrómához kapcsolódó néhány hosszú távú komplikációt. Orv. Hetil., 2013, 154, 1226–1234. | Introduction: Polycystic ovary syndrome is associated with metabolic abnormalities, such as dyslipidemia, obesity, glucose intolerance, which are also components of the metabolic syndrome. Central obesity and insulin resistance appear to play an important role in the pathogenesis of polycystic ovary syndrome, perhaps via subsequent steroidogenic dysregulation. Aim: The aim of the authors was to assess metabolic and hormonal abnormalities in adolescent girls with polycystic ovary syndrome. Method: The study included 52 adolescents diagnosed with polycystic ovary syndrome based on the Rotterdam criteria. Anthropometric, hormonal and metabolic parameters were evaluated among all subjects. 20 healthy, age-matched, non-obese, regularly menstruating girls were used as controls. Of the 52 patients, 15 patients were born with low-birth-weight and 37 patients were born with normal birth weight. Oral glucose tolerance test was performed in all patients and controls. The age of patients was 16.8±3.1 years, and the age of controls was 16.95±2.1 years. Results: Among patients with polycystic ovary syndrome the prevalence of overweight and obesity was 35% (n = 18), while impaired fasting glucose occurred in one patient, impaired glucose tolerance in 8 patients, insulin resistance in 25 patients and metabolic syndrome in 12 patients. Serum triglyceride levels in patients and controls were 1.4±0.8 and 0.9±0.3 mmol/l, respectively (p<0.05), while fasting blood glucose, total cholesterol, HDL and LDL cholesterol were not different in the two groups. Metabolic abnormalities and obesity were more severe and more frequent in patients with low-birth-weight compared to those born with normal weight. There was a negative correlation between birth weight and body mass index SDS values and a positive correlation between fasting insulin levels and body mass index SDS (r = 0.37) in patients born with low-birth-weight. Conclusions: Abnormal glucose metabolism is frequently present in adolescents with polycystic ovary syndrome. It is possible that early diagnosis of polycystic ovary syndrome in adolescences may prevent some of the long-term complications associated with this syndrome. Orv. Hetil., 2013, 154, 1226–1234