The Role of IBD5 Locus on Chromosome 5q31 Region in the Development of Crohn's Disease and Ulcerative Colitis in Hungarian Population Samples

6

No association of the cytotoxic T-lymphocyte associated gene CTLA4 +49A/G polymorphisms with Crohn’s disease and ulcerative colitis in Hungarian population samples

AIM: The goal of the current work was to analyse the prevalence of the +49A/G variant of the cytotoxic T-lymphocyte antigen 4 gene (CTLA4) in Hungarian patients with Crohnos disease (CD) and ulcerative colitis (UC). METHODS: A total of 130 unrelated subjects with CD and 150 with UC, and 170 matched controls were genotyped for the single nucleotide polymorphism (SNP). The genotypes were determined by using PCR/RFLP test. RESULTS: The G allele frequency and the prevalence of the GG genotype were 38.1% and 12.3% in the CD group, 40.6% and 18.6% in the UC patients, and 37.4% and 15.9% in the control group, respectively. CONCLUSION: The results of the current study show that carriage of the +49G SNP in heterozygous or in homozygous form does not confer risk either for CD or for UC in the Hungarian population

Efficacy and safety of the biosimilar infliximab CT-P13 treatment in inflammatory bowel diseases: a prospective, multicentre, nationwide cohort

Background and Aims: Biosimilar infliximab CT-P13 is approved for all indications of the originator product in Europe. Prospective data on its efficacy, safety, and immunogenicity in inflammatory bowel diseases are lacking. Methods: A prospective, nationwide, multicentre, observational cohort was designed to examine the efficacy, safety, and immunogenicity of CT-P13 infliximab biosimilar in the induction treatment of Crohn’s disease [CD] and ulcerative colitis [UC]. Demographic data were collected and a harmonised monitoring strategy was applied. Early clinical remission, response, and early biochemical response were evaluated at Week 14, steroid-free clinical remission was evaluated at Week 30. Therapeutic drug level was monitored using a conventional enzyme-linked immunosorbent assay. Results: In all, 210 consecutive inflammatory bowel disease [126 CD and 84 UC] patients were included in the present cohort. At Week 14, 81.4% of CD and 77.6% of UC patients showed clinical response and 53.6% of CD and 58.6% of UC patients were in clinical remission. Clinical remission rates at Week 14 were significantly higher in CD and UC patients who were infliximab naïve, compared with those with previous exposure to the originator compound [ p < 0.05]. Until Week 30, adverse events were experienced in 17.1% of all patients. Infusion reactions and infectious adverse events occurred in 6.6% and 5.7% of all patients, respectively. Conclusions: This prospective multicentre cohort shows that CT-P13 is safe and effective in the induction of clinical remission and response in both CD and UC. Patients with previous infliximab exposure exhibited decreased response rates and were more likely to develop allergic reactions

Real-life efficacy of vedolizumab on endoscopic healing in inflammatory bowel disease: a nationwide Hungarian cohort study

L

Az 5q31 IBD5-régióban található IGR és SLC22A4/SLC22A5 variánsok lehetséges szerepe a gyulladásos bélbetegség kialakulásában = Possible role of selected IGR and SLC22A4/SLC22A5 loci in development of inflammatory bowel diseases

Az idiopathiás krónikus gyulladásos bélbetegség kialakulásában környezeti tényezők, immunológiai és genetikai faktorok egyaránt szerepet játszanak. Az utóbbi években a CARD15 gén mellett egyre több adat támasztja alá más gének, többek között az 5q31-33 régióban elhelyezkedő IBD5 locus (MIM#606348) szerepét. Egyes tanulmányok ezen régióban az SLC22A4 gén C1672T szubsztitúciójának, illetve az SLC22A5 gén G-207C transzverziójának együttes szerepét hangsúlyozzák, különösen Crohn-betegség kialakulásában, míg más szerzők új minor hajlamosító tényezőket azonosítottak az IBD5 kromoszómarégióban, ezek az IGR-variánsok. Célkitűzés: Az SLC22A4 C1672T és SLC22A5 G-207C mutációk mellett az IGR2096a_1 (rs12521868) és az IGR2198a_1 (rs11739135) polimorfizmusok szerepének vizsgálata gyulladásos bélbetegség kialakulásában. Betegek és módszer: Vizsgálatunk során 440 gyulladásos bélbeteg (206 Crohn- és 234 colitis ulcerosás beteg), valamint 279 kontrollegyén perifériás vérmintájából PCR-RFLP technikával végeztünk DNS-analízist. Eredmények: Sem a C1672T, sem a G-207C allélek, sem a TC haplotípus nem bizonyult rizikófaktornak sem Crohn-betegség, sem colitis ulcerosa esetében. Ezzel ellentétben mindkét minor IGR allél frekvenciája: mind az IGR2096a_1 T (48,1%), mind az IGR2198a_1 C (46,1%) szignifikánsan magasabb volt Crohn-betegségben a kontrollokéhoz (38,5%, 38,4%) képest (p<0,05). Korra és nemre standardizált regressziós analízissel mindkét allélnél fokozott rizikót észleltünk Crohn-betegség vonatkozásában (T-allél: OR=1,694, 95%-os CI: 1,137–2,522, p=0,010, C-allél: OR=1,644, 95%-os CI=1,103–2,449, p=0,015). Colitis ulcerosa esetén nem találtunk összefüggést a két IGR-variáns és a betegség kialakulása között. Következtetés: az IGR minor alléleknek a környező kaukázusi népcsoportoktól eltérően magyarországi populációban szerepük lehet a Crohn-betegség kialakulásában. | The IBD5 locus (MIM#606348) on chromosome 5q31 has been demonstrated to confer increased risk for inflammatory bowel disease. Controversial reports have been published about the significance of individual loci located in this region. Here we investigated the possible genetic association of inflammatory bowel diseases with C1672T of SLC22A4 and G-207C SLC22A5 alleles, and with IGR2096a_1 (rs12521868) and IGR2198a_1 (rs11739135) susceptibility variants of the IBD5 region located on chromosome 5q31. Patients and methods: Total of 440 patients, 206 with Crohn’s disease, 234 with ulcerative colitis, and 279 controls were studied by PCR-RFLP methods. Results: Neither the C1672T, and G-207C alleles, nor the TC haplotype were found to confer risk for Crohn’s disease or ulcerative colitis. By contrast, both of the minor allele frequencies of IGR2096a_1 T (48.1%) and IGR2198a_1 C (46.1%) were increased in Crohn’s disease subjects as compared with the controls (38.5% and 38.4%, respectively; p<0.05). Using regression analysis adjusted to age and gender these alleles were found to confer risk for Crohn’s disease (OR=1.694, 95% CI: 1.137–2.522; p=0.010 for T allele, OR=1.644, 95% CI=1.103–2.449; p=0.015 for C allele of IGRs). In UC no such associations were found. Conclusions: Our results revealed the susceptibility nature of the examined IGR minor alleles in Hungarians, which nation differs historically from the surrounding Caucasian populations in origin of the founders of the state

Impact of safety-related dose reductions or discontinuations on sustained virologic response in HCV-infected patients: Results from the GUARD-C Cohort

BACKGROUND: Despite the introduction of direct-acting antiviral agents for chronic hepatitis C virus (HCV) infection, peginterferon alfa/ribavirin remains relevant in many resource-constrained settings. The non-randomized GUARD-C cohort investigated baseline predictors of safety-related dose reductions or discontinuations (sr-RD) and their impact on sustained virologic response (SVR) in patients receiving peginterferon alfa/ribavirin in routine practice. METHODS: A total of 3181 HCV-mono-infected treatment-naive patients were assigned to 24 or 48 weeks of peginterferon alfa/ribavirin by their physician. Patients were categorized by time-to-first sr-RD (Week 4/12). Detailed analyses of the impact of sr-RD on SVR24 (HCV RNA <50 IU/mL) were conducted in 951 Caucasian, noncirrhotic genotype (G)1 patients assigned to peginterferon alfa-2a/ribavirin for 48 weeks. The probability of SVR24 was identified by a baseline scoring system (range: 0-9 points) on which scores of 5 to 9 and <5 represent high and low probability of SVR24, respectively. RESULTS: SVR24 rates were 46.1% (754/1634), 77.1% (279/362), 68.0% (514/756), and 51.3% (203/396), respectively, in G1, 2, 3, and 4 patients. Overall, 16.9% and 21.8% patients experienced 651 sr-RD for peginterferon alfa and ribavirin, respectively. Among Caucasian noncirrhotic G1 patients: female sex, lower body mass index, pre-existing cardiovascular/pulmonary disease, and low hematological indices were prognostic factors of sr-RD; SVR24 was lower in patients with 651 vs. no sr-RD by Week 4 (37.9% vs. 54.4%; P = 0.0046) and Week 12 (41.7% vs. 55.3%; P = 0.0016); sr-RD by Week 4/12 significantly reduced SVR24 in patients with scores <5 but not 655. CONCLUSIONS: In conclusion, sr-RD to peginterferon alfa-2a/ribavirin significantly impacts on SVR24 rates in treatment-naive G1 noncirrhotic Caucasian patients. Baseline characteristics can help select patients with a high probability of SVR24 and a low probability of sr-RD with peginterferon alfa-2a/ribavirin

A 24 órás pH-monitorozás és a nyelőcső-manometria szerepe felső gastrointestinalis panaszokkal jelentkező betegek kivizsgálásában = The value of twenty-four hour intraoesophageal pH monitoring and manometry in the management of patients with upper gastrointestinal symptoms

A funkcionális gasztroenterológiai vizsgálatok (intraoesophagealis pH-mérés, nyelőcső-manometria, szcintigráfia, impedanciavizsgálat) egyre inkább nélkülözhetetlenek az endoszkóposan negatív felső gastrointestinalis panaszokkal rendelkező betegek diagnosztikájában és adekvát kezelésében. Betegek és módszer: Munkánkban négy olyan típusos esetet ismertetünk, amikor e vizsgálatok segítségével sikerült a korrekt diagnózist felállítani, és ennek alapján a megfelelő terápiás stratégiát kialakítani. Közülük két fiatal beteg gastrooesophagealis reflux tünetegyüttes miatt, két beteg pedig nyelési panaszok miatt került vizsgálatokra. Az intraoesophagealis pH-mérést Zinetics többször használatos, 24 órás intraoesophagealis egy-, illetve kétcsatornás katéterrel, a nyelőcső-manometriát Zinetics négycsatornás EMC-katéterrel, folyadékperfúziós módszerrel végeztük. Esetismertetések: Refluxtünetekkel rendelkező betegeink közül egyiküknél alsó oesophagussphincter-inkompetencia talaján kialakult 24 órás pH-méréssel igazolt kóros gastrooesophagealis savas refluxot észleltünk hiatus hernia és megtartott nyelőcső-perisztaltika mellett az oesophagealis és extraoesophagealis tünetek hátterében. Mivel teljes panaszmentessége protonpumpagátló kezeléssel sem volt biztosítható, antirefluxműtétet indikáltunk. Másik betegünknél normális oesophagus-pH-mérési és a manometriás eredmény alapján hiperszenzitív oesophagust véleményeztünk, a protonpumpagátló adagját duplájára emeltük. Jelenleg mindkét betegünk panaszmentes. Másik két betegünk nyelési képtelenségről, jelentős fogyásról panaszkodott. A nyelőcső-manometria alapján mindkettőjüknél nem relaxáló alsó oesophagealis sphinctert, hipomotilis nyelőcsövet, achalasiának megfelelő képet észleltünk. Endoszkópos nyelőcső-ballondilatációt követően a betegek nyelése rendeződött, táplálkozásra képessé váltak. Következtetések: Eseteink jól példázzák a 24 órás pH-mérés és a manometria szerepének jelentőségét a gastrooesophagealis refluxbetegség és a nyelési nehezítettség, az extraoesophagealis manifesztációk, a nem cardialis eredetű mellkasi fájdalom diagnosztikájában. E vizsgálatok fontos szerepet játszanak a helyes terápiás stratégia kialakításában, a műtéti vagy endoszkópos operatív kezelés indikálásában és e beavatkozások után a betegek követésében. | Functional gastroenterological examinations (intraoesophageal pH monitoring, oesophageal manometry, scintigraphy, impedance examination) play important role in the management of patients with upper gastrointestinal complaints. Patients and methods: Four different cases are demonstrated where diagnose and therapy was developed by these examinations. Two patients had typical gastro-oesophageal reflux symptoms and two others had dysphagia. Intraoesophageal pH monitoring was performed by Zinetics twenty-four hour one or two channel pH catheters and oesophageal manometry was carried out by Zinetics EMC four channel catheter with water perfusion method. Case reports: In one of the patients with typical and extraoesophageal reflux symptoms, lower oesophageal sphincter incompetency by manometry and pathological acid reflux was observed by intraoesophageal pH monitoring, respectively. Furthermore, hiatal hernia was established, peristalsis of the oesophagus proved to be preserved. Because of incomplete efficacy of proton pump inhibitor (PPI) therapy, antireflux surgery was indicated. An other patient with reflux symptoms had physiological pH monitoring and manometric values. Hypersensitive oesophagus was diagnosed and PPI therapy in double dose was applied. Both patients are symptom free up to now. Other two patients complained difficult swallowing and weight loss. Absence of lower oesophageal sphincter relaxation and hypomotility of the oesophagus was observed. After oesophageal dilatation, both patients with achalasia could easy swallow and eat. Conclusions: Our cases confirm the importance of the twenty-four hour intraoesophageal pH monitoring and oesophageal manometry in the diagnosis of gastro-oesophageal reflux disease, non-cardiac chest pain, other extraoesophageal manifestations and dysphagia. These examinations support the decision for the adequate therapeutic strategy (conventional treatment, surgery or operation or endoscopic intervention) and are important in the follow-up of patients

A 24 órás pH-monitorozás és a nyelőcső-manometria szerepe felső gastrointestinalis panaszokkal jelentkező betegek kivizsgálásában = The value of twenty-four hour intraoesophageal pH monitoring and manometry in the management of patients with upper gastrointestinal symptoms

A funkcionális gasztroenterológiai vizsgálatok (intraoesophagealis pH-mérés, nyelőcső-manometria, szcintigráfia, impedanciavizsgálat) egyre inkább nélkülözhetetlenek az endoszkóposan negatív felső gastrointestinalis panaszokkal rendelkező betegek diagnosztikájában és adekvát kezelésében. Betegek és módszer: Munkánkban négy olyan típusos esetet ismertetünk, amikor e vizsgálatok segítségével sikerült a korrekt diagnózist felállítani, és ennek alapján a megfelelő terápiás stratégiát kialakítani. Közülük két fiatal beteg gastrooesophagealis reflux tünetegyüttes miatt, két beteg pedig nyelési panaszok miatt került vizsgálatokra. Az intraoesophagealis pH-mérést Zinetics többször használatos, 24 órás intraoesophagealis egy-, illetve kétcsatornás katéterrel, a nyelőcső-manometriát Zinetics négycsatornás EMC-katéterrel, folyadékperfúziós módszerrel végeztük. Esetismertetések: Refluxtünetekkel rendelkező betegeink közül egyiküknél alsó oesophagussphincter-inkompetencia talaján kialakult 24 órás pH-méréssel igazolt kóros gastrooesophagealis savas refluxot észleltünk hiatus hernia és megtartott nyelőcső-perisztaltika mellett az oesophagealis és extraoesophagealis tünetek hátterében. Mivel teljes panaszmentessége protonpumpagátló kezeléssel sem volt biztosítható, antirefluxműtétet indikáltunk. Másik betegünknél normális oesophagus-pH-mérési és a manometriás eredmény alapján hiperszenzitív oesophagust véleményeztünk, a protonpumpagátló adagját duplájára emeltük. Jelenleg mindkét betegünk panaszmentes. Másik két betegünk nyelési képtelenségről, jelentős fogyásról panaszkodott. A nyelőcső-manometria alapján mindkettőjüknél nem relaxáló alsó oesophagealis sphinctert, hipomotilis nyelőcsövet, achalasiának megfelelő képet észleltünk. Endoszkópos nyelőcső-ballondilatációt követően a betegek nyelése rendeződött, táplálkozásra képessé váltak. Következtetések: Eseteink jól példázzák a 24 órás pH-mérés és a manometria szerepének jelentőségét a gastrooesophagealis refluxbetegség és a nyelési nehezítettség, az extraoesophagealis manifesztációk, a nem cardialis eredetű mellkasi fájdalom diagnosztikájában. E vizsgálatok fontos szerepet játszanak a helyes terápiás stratégia kialakításában, a műtéti vagy endoszkópos operatív kezelés indikálásában és e beavatkozások után a betegek követésében. | Functional gastroenterological examinations (intraoesophageal pH monitoring, oesophageal manometry, scintigraphy, impedance examination) play important role in the management of patients with upper gastrointestinal complaints. Patients and methods: Four different cases are demonstrated where diagnose and therapy was developed by these examinations. Two patients had typical gastro-oesophageal reflux symptoms and two others had dysphagia. Intraoesophageal pH monitoring was performed by Zinetics twenty-four hour one or two channel pH catheters and oesophageal manometry was carried out by Zinetics EMC four channel catheter with water perfusion method. Case reports: In one of the patients with typical and extraoesophageal reflux symptoms, lower oesophageal sphincter incompetency by manometry and pathological acid reflux was observed by intraoesophageal pH monitoring, respectively. Furthermore, hiatal hernia was established, peristalsis of the oesophagus proved to be preserved. Because of incomplete efficacy of proton pump inhibitor (PPI) therapy, antireflux surgery was indicated. An other patient with reflux symptoms had physiological pH monitoring and manometric values. Hypersensitive oesophagus was diagnosed and PPI therapy in double dose was applied. Both patients are symptom free up to now. Other two patients complained difficult swallowing and weight loss. Absence of lower oesophageal sphincter relaxation and hypomotility of the oesophagus was observed. After oesophageal dilatation, both patients with achalasia could easy swallow and eat. Conclusions: Our cases confirm the importance of the twenty-four hour intraoesophageal pH monitoring and oesophageal manometry in the diagnosis of gastro-oesophageal reflux disease, non-cardiac chest pain, other extraoesophageal manifestations and dysphagia. These examinations support the decision for the adequate therapeutic strategy (conventional treatment, surgery or operation or endoscopic intervention) and are important in the follow-up of patients

Efficacy and Safety of Adalimumab in Ulcerative Colitis Refractory to Conventional Therapy in Routine Clinical Practice

Background and Aim: Adalimumab [ADA] was approved for the treatment of ulcerative colitis [UC] refractory to conventional therapy in 2012 in Europe. Due to the observed discrepancies between clinical trials and practice, data on the outcome of ADA therapy are really needed from the real life. The aim of this study was to estimate the short- and long-term efficacy and safety of ADA in UC patients from each Hungarian biological centre. Patients and Methods: This prospective study consisted of UC patients treated with ADA in 10 Hungarian inflammatory bowel disease centres. The primary endpoints of the study were rates of continuous clinical response, remission, non-response and loss of response at Weeks 12, 30, and 52.The secondary endpoints included mucosal healing at Week 52 and the comparison of the efficacy of ADA between biological naive and infliximab [IFX]-treated groups. Colonoscopy was performed before starting the therapy and at Week 52. Results: In all, 73 active UC patients were enrolled in the study: 67.1% of the patients received previous IFX therapy; 75.3% of the patients showed short-term clinical response at Week 12. The probability of maintaining ADA was 48.6% at Week 52 with a continuous clinical response in 92% of these remaining patients. Mucosal healing was achieved in 48.1% of the patients at Week 52. Escalation of ADA was performed in 17.6%, and minor side effects developed in 4% of the patients; 5.4% of the patients underwent colectomy during the 1-year treatment period