Adaptive capacity of climate sensitive habitats to climate change in Hungary

Several natural habitats are expected to be sensitive to climate, and their vulnerability to future climate change can be further increased by their insufficient capacity to adapt to the changes. Therefore, it is increasingly pressing to set up methodologies for assessing sensitivity and adaptive capacity of natural ecosystems for enhancing detailed climate change impact, adaptation, and vulnerability assessments. In this paper, we first provide a methodology to quantify the sensitivity of a natural habitat based on habitat distribution models. Next, we selected the 12 most climate sensitive habitats of Hungary as a case study. We also developed a composite adaptive capacity index, which was applied to the selected habitats and used as an input in the climate change impact, adaptation, and vulnerability assessment described. Our adaptive capacity index consists of three main components describing the naturalness, diversity, and connectivity of the studied natural habitats. According to our results, adaptive capacity of the climate sensitive habitats of Hungary is generally lower than it needs to be to cope with the predicted climate change of the 21st century

A klímaváltozás hatása a természetes élőhelyekre

A Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer számos olyan környezeti adatot tartalmaz, amelyre alapozva meg lehet becsülni a természetközeli élőhelyek jelenlegi megfigyelt előfordulásainak jövőbeli fennmaradási esélyeit (klímaváltozás várható hatása). Ebből a célból prediktív modellek építésével, majd a modellek jövőbeli célidőszakra történő kivetítésével előrejelzéseket (ún. predikciókat) készítettünk, és a modelleket elemezve meghatároztuk az éghajlat változására legérzékenyebben reagáló (klímaérzékeny) élőhelyeket. Az egyes élőhelyek térbeli összekötöttségét (konnektivitását), az élőhelyi sokféleséget (diverzitást) és a természetességet számszerűsítve komplex alkalmazkodóképességi indikátort képeztünk, majd az alkalmazkodóképesség és a várható hatás figyelembevételével az élőhelyek sérülékenységét is meghatároztuk. E modellezési rendszer segítségével a NATéR térképi felbontásában minden olyan területegységre számszerűsíteni tudtuk a klímaérzékeny élőhelyek (szám szerint 12 előhely) sérülékenységét, ahol az adott élőhely napjainkban előfordul. Az eredmények szerint a klímaváltozás hatása a klímaérzékeny élőhelyek többségére, s különösen az erdőkre nézve kedvezőtlen. A vizsgálatba vont két vízhez kötődő és néhány fátlan élőhelyet viszont valószínűleg – ha csak részben is, de – előnyösen fogja érinteni az éghajlatváltozás. Az eredmények egybecsengenek azzal a várakozással, hogy a nyíltabb élőhelyek felé tolódik el a vegetáció melegebb és szárazabb klíma esetén, lévén, hogy Magyarország az erdős és a sztyepp biom határán fekszik. Mivel az erdőkkel borított hegyvidékek természetes növényzete bizonyult sérülékenyebbenek az alföldekénél, a jövőben az erdők fenntartása Magyarországon nehézségekbe ütközhet, illetve nyíltabb élőhelyek válhatnak fenntarthatóvá

A „designer drog” metiléndioxi-pirovaleron (MDPV) hatása a fejlődő idegrendszerre a terhesség harmadik trimeszterével analóg egérmodellen

Az általunk vizsgált MDPV (methylenedioxy-pyrovalerone) a katinonok családjába tartozó ún. „partidrog”; a fiatalok körében széles körben használt, olcsó, az illegális piacon könnyen hozzáférhető pszichoaktív szer. Kiterjedt használata ellenére hatásmechanizmusáról ez idáig csak kevés adat áll rendelkezésre; a fejlődő agyra gyakorolt esetleges negatív hatásai pedig egyáltalán nem ismertek. Kutatásunkban egy olyan egér modellrendszert alkalmaztunk, amely az agy fejlettségi állapotának szempontjából a humán terhesség harmadik trimeszterének megfeleltethető. Vizsgáltuk, hogy a fejlődés ezen fázisában mely agyterületeken figyelhető meg MDPV kezelést követően esetleges apoptotikus hatás. A születést követő hetedik napon C57BL/6J egereket intraperitoneálisan 10mg/ttkg MDPV-vel kezeltünk, míg a kontroll állatok csak fiziológiás sóoldatot kaptak. A kezelés után 24-40 óra elteltével az állatokat transzkardiálisan perfundáltuk és az apoptózist szenvedő sejtek kimutatására az agyakon szövettani feldolgozást követően anti-kaszpáz 3 immunhisztokémiai reakciót hajtottunk végre. A kaszpáz-immunreaktív sejteket fluoreszcens mikroszkóppal vizsgáltuk; a jelölt neuronokat tartalmazó agyterületeket Nissl technikával festett párhuzamos metszetek segítségével azonosítottuk, majd megadtuk a területegységre vonatkoztatott pozitív sejtek számát. Kiemelkedően sok kaszpáz-immunreaktív sejtet észleltünk a piriform és szenzomotoros kérgi területeken, a gyrus cinguliban és a caudate-putamen-ben. A kísérlet folyamán megállapíthattuk, hogy az agy ezen fejlettségében a nucleus accumbens területe különösen érzékeny az MDPV hatására; a kaszpáz-immunreaktív sejtek mintegy kirajzolták a nucleus accumbens területét. Ezzel szemben, vizsgálatunkat felnőtt egereken megismételve nem tapasztaltunk apoptotikus hatást. Kísérletünk alapján megállapítható, hogy az MDPV a fejlődő agyban kifejezett apoptózist okoz, és ez a hatás kifejlett idegrendszeren már nem figyelhető meg