Preszinaptikus moduláció megfigyelése 2-foton képalkotással = 2-photon imaging of presynaptic modulation

A pályázat első évében a megvalósítás érdekében elsősorban olyan munkák elvégzése történt meg, amelyek a legoptimálisabb kísérleti felállás módozatait keresték, de természetesen elkezdtük az axonális Ca2+ dinamika preszinapikus modulációjának vizsgálatát is. Elsőnek a már korábban a témavezető által behatóan vizsgált jelenség, a dendrit tüskék motilitásának farmakológiai modulálását vizsgáltuk. Ezzel a farmakonok adásának, a fluorescens gerjesztés beállítása történt meg a dendritekben. Majd a dendritikus Ca2+ dinamika farmakológiai befolyásolását vizsgáltuk meg részletesebben piramissejtekben és interneuronokban. A technikai nehézségek miatt (vékony nyúlványok töltődése igen lassú, viszont a kísérleti időablakunk viszonylag rövid) kisebb elemszámot tudtunk csak összegyűjteni az axonok esetében. Ennek a megoldásán jelenleg is dolgozunk. Az axon varikozitásokból történő mérések nem tartoznak a legegyszerűbb 2-foton mikroszkópos kísérletek közé, az ebből születő eredmények nemzetközi szinten is újdonságnak számítanak. A biztosan mérhető posztszinaptikus hatás vizsgálata azért is fontos, mert a technikai újdonságot jelentő 2-foton mikroszkópiának folyamatosan új ismereteket kell szolgáltatnia, hogy jelentős befektetés kutatási szempontból sikeresnek bizonyuljon. | In the first year of the OTKA support we made the setup and fine-tuning of experimental design to optimally image structure and function. First, we studied the pharmacological modulation of dendritic spine motility. Next we investigated the calcium dynamics of dendrites and spines of pyramidal neurons and interneurons. Because of the technical difficulties, we could reach only smaller sample size for the imaging of axonal varicosities (dye loading in fine process). The safe and reliable measurement of postsynaptic effects in spines and dendrites is extremely important as the 2-photon studies, representing a technical breakthrough for the neuroscience, must provide new information to be a beneficial and reasonable investment

A Nyírség tölgy-kőris-szil ligetei (Fraxino pannonicae-Ulmetum SOÓ in ASZÓD 1935 corr. SOÓ 1963)

Jelen tanulmány Magyarország keleti részén, a Nyírség tölgy-kőris-szil ligeterde­inek társulási viszonyait mutatja be 75 cönológiai felvétel alapján. Mérsékelten talajvíz által befo­lyásolt, azonális asszociációval állunk szemben. Állományaikban feltűnőek egyes szubmontán elemek, amelyek az Alföldön általában ritkák. Különösen a Fagetalia elemek gyakorisága jellem­ző: Actaea spicata, Allium ursinum, Anemone ranunculoides, Asarum europaeum, Athyrium filix-femina, Cardamine bulbifera, Carex pilosa, Cerastium sylvaticum, Chaerophyllum aromaticum, Corydalis cava, Corydalis solida, Dryopteris filix-mas, Epipactis helleborine agg., Euphorbia amygdaloides, Galeobdolon luteum, Galium odoratum, Hedera helix, Isopyrum thalictroides, Lathraea squamaria, Lathyrus vernus, Lilium martagon, Maianthemum bifolium, Mercurialis perennis, Milium effusum, Polygonatum multiflorum, Pulmonaria officinalis, Ranunculus cassubicus, Salvia glutinosa, Sanicula europaea, Scilla vindobonensis, Stachys sylvatica, Stellaria holostea stb. E növények főleg a Nyírség keleti részén fordulnak elő, s valószínűleg az egykori hűvösebb, csapa­dékosabb és kiegyenlítettebb klímájú „Bükk I. kor” (i.e. 2500-tól i.e. 800-ig) maradványfajai.</jats:p

A Nyírség gyertyános-tölgyesei (Convallario-Carpinetum Kevey 2008)

Jelen tanulmány Magyarország keleti részén, a Nyírség gyertyános-tölgyeseinek társulási viszonyait mutatja be 50 cönológiai felvétel alapján. Mivel a gyertyános-tölgyes zónán kívül fordulnak elő, a tölgyes zónán belüli megjelenésük extrazonálisnak tekinthető, amely a talajvíz által mérsékelten befolyásolt üde mikroklímának köszönhető. Állományaikban feltűnőek egyes szubmontán elemek, amelyek az Alföldön általában ritkák. Különösen a Fagetalia elemek gyakorisága jellemző: Actaea spicata, Allium ursinum, Anemone ranunculoides, Arum orientale, Asarum europaeum, Athyrium flix-femina, Cardamine bulbifera, Carex pilosa, Carpinus betulus, Cerasus avium, Corydalis cava, Corydalis solida, Dryopteris flix-mas, Epipactis helleborine agg., Euphorbia amygdaloides, Galeobdolon luteum, Galium odoratum, Hedera helix, Isopyrum thalictroides, Lathraea squamaria, Lathyrus vernus, Lilium martagon, Majanthemum bifolium, Mercurialis perennis, Milium effusum, Polygonatum multiflorum, Pulmonaria ofcinalis, Ranunculus cassubicus, Salvia glutinosa, Sanicula europaea, Scilla vindobonensis, Stachys sylvatica, Stellaria holostea, Ulmus glabra, Vinca minor stb. E növények főleg a Nyírség keleti részén fordulnak elő, s valószínűleg a hűvösebb, csapadékosabb és kiegyenlítettebb klímájú Bükk I. kor (i.e. 2500-tól i.e. 800-ig) maradványfajai. Az asszociáció nehezen választható el a tölgy-kőris-szil ligeterdőktől (Fraxino pannonicae-Ulmetum). Ennek oka az állományok fragmentációja, izolációja és a helyenkénti eltérő tájhasználat (lecsapolá- sok, erdőgazdálkodás)

A Tengelici-homokvidék gyertyános-tögyesei (Convallario-Carpinetum Kevey 2008)

The heavily fragmented and isolated pedunculate oak-hornbeam forests are remnants of the natural vegetation of the sand dune area of Tengelic, where hey are found mostly in interdunal depressions. To determine their main phytosociological characteristics, we collected and analyzed data from 50 stands. The results show that these forests are the most similar in species composition to the oak-hornbeam forests (ConvallarioCarpinetum Kevey 2008) described from the Nyírség. They sharply differ from the oak-hornbeam forests growing on the Dráva floodplain (Veronico montanae-Carpinetum), but exhibit a certain degree of similarity to the closed oak forest with hornbeam found on the loess-covered parts of the Great Plain (Corydali cavaeCarpinetum)

Homokpusztai fekete nyárasok a Tengelici-homokvidéken

A Tengelici-homokvidék jellegzetes faji összetételű, fekete nyár uralta nyílt erdőfoltjai a kiskunsági borókás nyárasokhoz (Junipero-Populetum albae (Zólyomi ex Soó 1950) Szodfridt 1969) és pusztai tölgyesekhez (Populo canescenti-Quercetum roboris (Hargitai 1940) Borhidi in Borhidi et Kevey 1996) hasonló ökológiai helyzetben fordulnak elő. Az elemzésre alkalmas öt állomány fitoszociológiai vizsgálata szerint a Nagykőrösről és Bugacról származó referenciaan- yaghoz viszonyítva jelentősen nagyobb arányban tartalmaznak évelő homokpusztai (Festucetea vaginatae), illetve száraz gyepi (Festuco-Brometea, Festucetalia valesiacae, Festucion rupicolae) fajokat, míg a réti (Molinio-Arrhenatheretea) és délkelet-európai száraz tölgyesek (Quercetea pubescentis-petraeae) karakterfajainak aránya alacsonyabb. A gyom jellegű (Chenopodio-Scleranthea) fajok és idegenhonos növények viszonylag magas aránya az állományok zavart jellegét jelzi. A bináris klaszter és főkoordináta elemzés eredményei szerint a tengelici állományok nagyjából azonos mértékben különböznek a nagykőrösi borókás nyárasoktól és pusztai tölgyesektől. Az eredményekből az a következtetés adódik, hogy a homoki sztyeperdők különböző típusairól jelenleg rendelkezésre álló felvételi anyag nem elegendő arra, hogy a fekete nyáras állományok szüntax- onómiai hovatartozását egyértelműen meg tudjuk határozni

Phenotype-dependent Ca2+ dynamics in single boutons of various anatomically identified GABAergic interneurons in the rat hippocampus

L

Tatárjuharos-tölgyesek (Aceri tatarici-Quercetum pubescentis-roboris Zólyomi 1957) az Észak-Mezőföldön és a Zámolyi-medence környékén

E dolgozatban, a Mezőföld löszön kialakult erdőssztyep- tölgyeseit bemutató soro za tunk harmadik részeként, most a Mezőföld északi peremvidékén és az azzal szomszédos területen megtalált nyílt vagy félig nyílt lombkoronaszintű állományokat vizsgáltuk abból a célból, hogy elterjedésüket, szüntaxonómiai helyzetüket, növényföldrajzi jellemzőiket és állapotukat meghatározzuk. Az Észak-Mezőföldön található fásításokat és erdőmaradványokat Nádasdladánytól Gyúróig áttekintve kilenc helyszínen találtunk természetes eredetűnek ítélt nyílt erdős sztyep állományokat, amelyekből összesen 20 ftoszociológiai mintát vettünk. A mintákat hagyományos és sokváltozós módszerekkel elemeztük. Az észak- mezőföldi minták a mintánkénti fajszám, a lombkoronát alkotó fajok mintánkénti száma tekintetében lényegében nem különböztek a mezőföldi mintáktól. Szintén nagyfokú hasonlóság mutatkozott a meghatározó szüntaxonok karakterfajainak csoportrészesedésében a délkelet-európai bokorerdők (Orno-Cotinion s. l.) fajainak kivételével, amely számottevően magasabb, mint a Mezőföld esetében. A flóraelemek csoportrészesedéseinek eloszlása és rangsorrendje nagymértékben hasonló, de az észak-mezőföldi mintákban a szubmediterrán s. l. és közép-európai fajok csoportrészesedése magasabb, az eurázsiai és adventív fajoké pedig alacsonyabb a mezőföldi mintákhoz képest. A sokváltozós csoportosítás során élesen elkülönültek a Vértes melegkedvelő tölgyeseitől, és a Mezőföld és a Velencei-hegység mintái között foglaltak helyet. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a vizsgált területen található molyhos tölgyes állományok a 18. század végén megtalálható erdők maradványainak tekinthetők, részben már extrazonális helyzetben. Jellemzőik alapján a tatárjuharos- tölgyesekkel (Aceri tatarici-Quercetum pubescentis-roboris) azonosíthatók, de e társulásnak már egy erősen szubmediterrán jellegű változatát képviselik. Termőhelyi viszonyaikban és faji összetételükben kifejezetten átmeneti jellegűek az alföld erdőssztyep-erdői és a középhegységek molyhos tölgyesei között

Fűzlápok a Velencei-tó Madárrezervátumában

Jelen tanulmány 10 cönológiai felvétellel mutatja be a Velencei-tó Madár-rezervátumának fűzlápjait (Calamagrostio–Salicetum cinereae). A vizsgált állományok kissé fajszegény jelleget mutatnak, amelynek feltehetően az lehet az oka, hogy kialakulásuk kezdete nem tekint vissza hosszú múltra. A megfigyelések szerint az úszóláp-tőzegréteg még nem eléggé mély és nem összefüggő. Így a termőhelyi viszonyok több lápi növény betelepedését mindeddig nem tették lehetővé. Állományai ennek ellenére mégis értékesnek mondhatók, hisz példaként szolgálhat arra, hogy – az ember által érintetlen helyeken – milyen természetes növénytársulások tudnak kialakulni, amelyek kitűnő élőhelyet nyújtanak az állatvilág számára. A társulás érdekesebb növényei a rostostövű sás (Carex appropinquata), a bugás sás (Carex paniculata), a villás sás (C. pseudocyperus), az éles télisás (Cladium mariscus), a védett szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) és mocsári csorbóka (Sonchus palustris), valamint a fokozottan védett hagymaburok (Liparis loeselii). A kapott eredmények szerint a vizsgált fűzlápok lényegesen különböznek a Baláta-tó tőzegmohás-fűzlápjaitól (Sphagno recurvi–Salicetum cinereae), és közelebbi hasonlóságot mutatnak a Szigetköz nádtippanos-fűzlápjaival (Calamagrostio–Salicetum cinereae), ezért utóbbi asszociációval azonosíthatók