75 research outputs found
Effect of nutritional status on human paraoxonase-1 activity in patients with chronic kidney disease
Az angiotenzinkonvertálóenzim-gén I/D polimorfizmusának hatása a vesetranszplantált betegek cardiovascularis rizikójára és a grafttúlélésre
Absztrakt
Bevezetés: A végstádiumú vesebetegségben szenvedők kezelésében a
veseátültetés hosszabb túlélést biztosít, mint a vesepótló kezelések egyéb
formái. A recipiens várható túlélését leginkább a magasabb szív-ér rendszeri
eredetű halálozás befolyásolja. A transzplantált vese károsodásának leggyakoribb
oka az idült allograft-nephropathia. Célkitűzés: A szerzők a
recipiens és a beültetett vese hosszú távú túlélésével egyértelmű összefüggést
mutató biomarkerek azonosítását tűzték ki célul. Módszer: A
retrospektív vizsgálatba 72 beteget vontak be. Meghatározták az
angiotenzinkonvertálóenzim-gén I/D polimorfizmusát, az enzim aktivitását, a
vesefunkciót, valamint a szív morfológiai jellemzőit.
Eredmények: Az angiotenzinkonvertálóenzim-gén DD genotípusa
egyaránt összefüggést mutatott az idült allograft-nephropathia és a súlyos fokú
bal kamrai hypertrophia előfordulásával. A vesefunkció és a
szívizom-hypertrophia mértéke között szoros összefüggést találtak.
Következtetések: Eredményeik szerint az
angiotenzinkonvertálóenzim-gén I/D polimorfizmus ismerete lehetőséget ad a
recipiens és a transzplantált vese túlélésének becslésére, a veszélyeztetett
betegek azonosítására. Ezeknek a betegeknek a körében szükségesnek tűnik a
renin-angiotenzin rendszert gátló gyógyszerek alkalmazása, együttműködésük
fenntartása a gyógyszerszedés vonatkozásában. Orv. Hetil., 2016,
157(24), 938–845
A vesetranszplantáció pozitív hatásai a betegek angiológiai státuszára. Az artériás funkció (stiffness) noninvazív mérésének lehetséges szerepe az előrejelzésben
Absztrakt
Bevezetés: A cardiovascularis betegségek kialakulása
szempontjából a krónikus veseelégtelenség a legfőbb kockázati tényezők egyike.
Annak ellenére, hogy a krónikus dialíziskezeléssel szemben a vesetranszplantált
betegek életkilátásai és életminősége jelentősen jobb, a jó graftműködés mellett
bekövetkezett halálozás leggyakrabban cardiovascularis eredetű. A komplex
részfolyamatok érelmeszesedésre gyakorolt hatása tetten érhető a megszokott
diagnosztikus eszközökkel, és noninvazívan mérhető az artériás stiffness (érfali
merevség) vizsgálatával. Célkitűzés: Artériás funkciós
paraméterek változásának noninvazív klinikai vizsgálata közvetlenül a
vesetranszplantációt követően. Módszer: Prospektív, követéses
vizsgálatban 17 (8 nő, 9 férfi; életkor: 46,16 ± 12,19 év)
cadavervese-transzplantáción átesett beteg noninvazív módon rögzített artériás
funkciós paramétereit, laboreredményeit, klinikai állapotát vizsgálták a
perioperatív időszakban, abból a célból, hogy észlelhető-e már a műtét után
közvetlenül mérhető változás. A méréseket a transzplantációs műtétet megelőzően
(1. mérés), majd azt követően 24 óra múlva (2. mérés), végül hetente egyszer
(3–4. mérés) végezték standard körülmények között. Korrelációanalízist végeztek
a stiffness és a hagyományos laboratóriumi paraméterek között. A
stiffnessparaméterek rögzítésére az oszcillometriás elven működő, TensioMed
Arteriográfot használták. Az arteria carotisok és a kardiális státusz rögzítését
ultrahanggal (bal kamrai ejekciós frakció, bal kamra falvastagsága, a diasztolés
diszfunkciót jelző E/A hányados, jobb kamrai nyomás) készített leletek alapján
végezték. A statisztikai analíziseket Windows StatSoft 7.0 szoftver segítségével
végezték. Statisztikai különbözőséget állapítottak meg p<0,05
szignifikanciaszint esetén. Eredmények: A posztoperatív
időszakban az augmentációs index és a pulzushullám-terjedési sebesség
szignifikáns csökkenését észlelték. Következtetések:
Eredményeik szerint az artériás stiffness monitorozása transzplantált betegeik
körében alkalmasnak tűnik a globális cardiovascularis kockázat megítélésére. A
végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegek artériás funkciós tulajdonságai
már a műtétet követő napokban noninvazív eszközökkel is kimutathatóan javulnak.
Az artériás stiffness rendszeres monitorozása a műtétet követő felülvizsgálatok
alkalmával lehetővé teheti a korai és célzott kezelést, hozzájárulva a
veseátültetés hosszú távú eredményeinek további javulásához. Orv. Hetil., 2016,
157(24), 956–963
Eredményeink a teljes jogú Eurotransplant-tagság óta. A Debreceni Vesetranszplantációs Központ tapasztalatai
Absztrakt
Bevezetés: A Debreceni Egyetemen 1991-ben végezték el az első
veseátültetést. Hazánk 2013-ban csatlakozott az Eurotransplanthoz.
Célkitűzés: A szerzők elemezték a tapasztalatokat.
Módszer: 2008. január 1. és 2013. augusztus 31. között (A
csoport = 163) és 2013. szeptember 1. és 2015. október 22. között végzett
cadavervese-átültetések (B csoport = 90) adatait elemezték.
Eredmények: Az élődonorok aránya 3,5%-ról 9,1%-ra nőtt.
2013 óta a recipiensek 25%-a 60 évesnél idősebb, a >30 kg/m2
testtömegindex aránya 31%-ra, a diabetesesek aránya kétszeresére emelkedett. Az
ureteroneocystostomia mellett bevezetésre került a vég az oldalhoz
ureteroureteralis anastomosis. Indukciós kezelés mellett az akut rejectiós
epizód jelentősen csökkent (34%-ról 8%-ra). A technikai szövődmények aránya nem
változott. A bakteriális fertőzések aránya csökkent (41%-ról 33%-ra). Az 1, 3 és
5 éves veseallograft-túlélések 86,6%, 85% és 82,7%, valamint 88%, 84% és 84%
voltak a két csoportban. Következtetések: Az extended criteria
donor arány emelkedett. 2013 óta lehetségessé vált az akut humoralis rejectio
kezelése. Az esetszám-növekedés mellett az eredmények jók. Orv. Hetil., 2016,
157(24), 925–937
Az idült veseelégtelenség, valamint a vesetranszplantáció szív- és érrendszeri szövődményei
Cytomegalovírus-fertőzés diagnosztikája, a CMV-fertőzés okozta elváltozások és kezelésük veseátültetett betegekben
Rövid és hosszú távú fluvasztatin (Lescol) kezelés hyperlipidaemiás vesetransplantált betegekben
- …