Szívtranszplantációt követő kilökődés noninvazív diagnosztikája : A donoreredetű sejtmentes DNS mérésének lehetősége a gondozás során

Bevezetés: A szívtranszplantátum kilökődése a modern immunszuppresszív gyógyszeres kezelés mellett is a graftdiszfunkció, hospitalizáció és halálozás egyik fő etiológiai tényezője. A rejekció diagnosztikájában használatos, reguláris surveillance során végzett invazív transzvénás endomiokardiális biopszia (EMB) azonban a hospitalizáció mellett számos potenciális szövődménnyel bír, interpretálását magas interobszerver variabilitás jellemzi. A rejekció megítélésében használatos noninvazív eljárások nagy klinikai jelentőséggel bírnak. A graftkárosodást jellemző donoreredetű sejtmentes DNS (dd-cfDNA) a recipiens szérumából mutatható ki új generációs szekvenálás (NGS) alkalmazásával, szintje már az EMB által igazolt kilökődést megelőzően emelkedést mutat és magas negatív prediktív értékkel bír. Célkitűzés: Munkánk során a dd-cfDNA-assay beállításával és bevezetésével kapcsolatos első magyarországi tapasztalatainkat kívánjuk megosztani. Módszerek: Részben keresztmetszeti, részben longitudinális vizsgálatunkban a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán gondozott, 2021. decembertől dd-cfDNA-vizsgálaton (CareDx AlloSeq) átesett szívtranszplantált betegek eredményeit tekintjük át. A méréseket legalább 14 nappal a szívátültetést követően végeztük, a több szervtranszplantáció kizárási kritériumot jelent. Az eredmény a keringő donoreredetű cfDNA és plazma teljes (recipiens és donoreredetű) cfDNA arányát mutatja: a 0,20% alatti dd-cfDNA-érték negatívnak minősül, a 0,35% vagy afölötti érték súlyos graftkárosodásra utal, a két érték közötti eredmények szürke zónába esnek. Eredmények: A minőségbiztosítási eredmények a Semmelweis Egyetem Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet Molekuláris Diagnosztika Részlegén beállított új generációs szekvenálási mérések megbízhatóságát és reprodukálhatóságát igazolták. A dd-cfDNA-assay-t 27 esetben rutin EMB-vel párhuzamosan végeztük, 2 esetben magas dd-cfDNA-érték miatt végeztünk EMB-t. A kezelést igénylő kilökődéstől mentes betegek dd-cfDNA-értéke alacsony maradt (0,10% [0,03%–0,21%]). A for-cause EMB-k antitest-mediálta kilökődést igazoltak. A negatív dd-cfDNA-értékek alapján a reguláris surveillance EMB-k 92%-a, 60 db EMB elhagyható volt. Következtetés: A perifériás vérmintából végzett dd-cfDNA-vizsgálat mellett biztonságosan csökkenthető az invazív EMB-k száma. A korai graftkárosodás kimutatása által lehetőség nyílik az immunszuppresszív terápia korai és személyre szabott módosítására a súlyosabb fokú kilökődés és irreverzibilis graftkárosodás megelőzése, illetve a gyógyszertoxicitás elkerülése érdekében

Landscape of BCL2 Resistance Mutations in a Real-World Cohort of Patients with Relapsed/Refractory Chronic Lymphocytic Leukemia Treated with Venetoclax

The oral, highly selective Bcl2 inhibitor venetoclax has substantially improved the therapeutic landscape of chronic lymphocytic leukemia (CLL). Despite the remarkable response rates in patients with relapsed/refractory (R/R) disease, acquired resistance is the leading cause of treatment failure, with somatic BCL2 mutations being the predominant genetic drivers underpinning venetoclax resistance. To assess the correlation between disease progression and the most common BCL2 mutations G101V and D103Y, sensitive (10−4) screening for the most common BCL2 mutations G101V and D103Y was performed in 67 R/R CLL patients during venetoclax single-agent or venetoclax–rituximab combination therapy. With a median follow-up time of 23 months, BCL2 G101V and D103Y were detected in 10.4% (7/67) and 11.9% (8/67) of the cases, respectively, with four patients harboring both resistance mutations. Ten out of eleven patients carrying BCL2 G101V and/or D103Y experienced relapse during the follow-up period, representing 43.5% of the cases (10/23) showing clinical signs of disease progression. All BCL2 G101V or D103Y variants were detected in patients receiving venetoclax as a continuous single-agent treatment while these mutations were not observed during or after fixed-duration venetoclax therapy. Targeted ultra-deep sequencing of BCL2 uncovered three additional variants in four patient samples obtained at relapse, suggesting convergent evolution and implying a cooperating role of BCL2 mutations in driving venetoclax resistance. This cohort is the largest R/R CLL patient population reported to date in which BCL2 resistance mutations were investigated. Our study demonstrates the feasibility and clinical value of sensitive screening for BCL2 resistance mutations in R/R CLL