Az orvosi antropológia oktatásának kihívása

Pikó Bettina1, Csathó Árpád2, Bánfalvi Attila3, Lázár Imre4, Susánszky Ann

Bile acid- and ethanol-mediated activation of Orai1 damages pancreatic ductal secretion in acute pancreatitis

Sustained intracellular Ca2+ overload in pancreatic acinar and ductal cells is a hallmark of biliary and alcohol-induced acute pancreatitis, which leads to impaired ductal ion and fluid secretion. Orai1 is a plasma membrane Ca2+ channel that mediates extracellular Ca2+ influx upon endoplasmic reticulum Ca2+ depletion. Our results showed that Orai1 is expressed on the luminal plasma membrane of the ductal cells and selective Orai1 inhibition impaired Stim1-dependent extracellular Ca2+ influx evoked by bile acids or ethanol combined with non-oxidative ethanol metabolites. The prevention of sustained extracellular Ca2+ influx protected ductal cell secretory functions in in vitro models and maintained exocrine pancreatic secretion in in vivo AP models. Orai1 inhibition prevents the bile acid-, and alcohol-induced damage of the pancreatic ductal secretion and holds the potential of improving the outcome of acute pancreatitis.Regardless of its etiology, sustained intracellular Ca2+ overload is a well-known hallmark of acute pancreatitis (AP). Toxic Ca2+ elevation induces pancreatic ductal cell damage characterized by impaired ion- and fluid secretion -essential to wash out the protein-rich fluid secreted by acinar cells while maintaining the alkaline intra-ductal pH under physiological conditions- and mitochondrial dysfunction. While prevention of ductal cell injury decreases the severity of AP, no specific drug target has yet been identified in the ductal cells. Although Orai1 -a store operated Ca2+ influx channel- is known to contribute to sustained Ca2+ overload in acinar cells, details concerning its expression and function in ductal cells are currently lacking. In this study, we demonstrate that functionally active Orai1 channels reside dominantly in the apical plasma membrane of pancreatic ductal cells. Selective CM5480-mediated Orai1 inhibition impairs Stim1-dependent extracellular Ca2+ influx evoked by bile acids or ethanol combined with non-oxidative ethanol metabolites. Furthermore, prevention of sustained extracellular Ca2+ influx protects ductal cell secretory function in vitro and decrease pancreatic ductal cell death. Finally, Orai1-inhibition partially restores and maintains proper exocrine pancreatic secretion in in vivo AP models. In conclusion, our results indicate that Orai1 inhibition prevents AP-related ductal cell function impairment and holds the potential of improving disease outcome. Abstract figure legend This article is protected by copyright. All rights reserved

Az életminőség demográfiai, társadalmi és regionális egyenlőtlenségeinek pszicho-szociális meghatározói a magyar népesség körében és a beavatkozás lehetőségei. Életminőség és esélyerősítés = Psycho-social and demographic determinants of social and regional disparities in quality of life of the Hungarian population and the possibilities for interventions. Quality of life and empowerment

Vizsgálataink célja az volt, hogy magatartástudományi alapú esélyerősítési modellt dolgozzunk ki. Ok-okozati összefüggések bemutatására nyílt lehetőségünk a 2002-es 12.600 főre kiterjedő országos reprezentatív felmérés, valamint a 2006-os 4849 főt magába foglaló követéses vizsgálat adatai alapján. A kutatási témában elért eredményeinkről "Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban" címmel monográfia készült. A pályázat keretében a tudományos iskola munkatársaitól 156 publikáció készült. Vizsgáltuk az esélyteremtés egyéni, közösségi és populációs szintjeinek jellemzőit, valamint az esélyteremtés színtereit: az egyes életszakaszokkal, a társas kapcsolatok minőségével, a közösségi viszonyokkal, a munkával, a kultúrával, vallással, a televiziónézéssel, internet használattal, valamint a negatív életeseményekkel való megbirkózással kapcsolatos esélyteremtési lehetőségeket, a cigány/roma népesség esélyerősítésének kérdéseit. Vizsgálataink kiemelt területe volt az önkárosító és egészségvédő magatartásformák, attitűdök, valamint a krónikus betegek, fogyatékkal élők esélyerősítésének elemzése. Elemeztük az idő előtti halálozás pszichoszociális prediktív tényezőit, ennek nemi különbségeit. Számos esélyerősítést javító intervenciós programot vezettünk be. Pszichofiziológiai vizsgálataink során olyan eljárásokat fejlesztettünk ki, amelyek lehetővé teszik az alváslaboratóriumi felvételek primer prevencióban is kamatoztatható aspektusainak feltárását. | The main aim of our studies was to elaborate a behavioural sciences based model of empowerment. On the basis of our national representative study in 2002 including 12.600 persons and the 2006 follow-up study including 4849 persons we could analyse cause-effect relationships. We have completed a monograph entitled "Empowerment and Quality of Life in the Hungarian population". Furthermore, altogether 156 scientific publications were published within the frame of the grant. We analysed the individual, community and population based levels of empowerment. The arenas of empowerment covered in these studies: life course perspectives, the quality of social relationships, community affiliations, work related protective and risk factors, culture, religion, information and communication technology (internet and television), and possibilities of coping with negative life events. We analysed the possibilities of empowering the gipsy population. Recommendations were made to decrease self-destructive behaviours and to thel realisation of empowering the chronically ill and the disabled. We examined the psychosocial predictive factors of premature mortality as well as the gender differences in this respect. In our psychophysiological studies we developed specific methods which could be important in primary prevention by extracting adequate information from sleep laboratory recordings

The complex relationship between viruses and inflammatory bowel disease – review and practical advices for the daily clinical decision-making during the SARS-CoV-2 pandemic

Klaudia Farkas*, Daniella Pigniczki*, Mariann Rutka, Kata Judit Szántó, Tamás Resál, Renáta Bor , Anna Fábián, Zoltán Szepes, György Lázár and Tamás Molná

Tetraplegia sikeres multidiszciplináris kezelése mellkassebészeti műtéttel. Unicentrikus mediastinalis Castleman-betegség esete = Successful multidisciplinary management of tetraplegia with a thoracic operation Unicentric, mediastinal Castleman disease

Absztrakt: A Castleman-betegség egy ritka, lymphoproliferativ betegség, melynek pontos oka ismeretlen. Diagnosztikájának alapja az adekvát szövettani vizsgálat. Míg az unilocularis formánál a betegség a leggyakrabban a mellkast érinti, és az épben történő sebészi eltávolítás a tünetek megszűnését eredményezheti, addig a multilocularis formánál egyéb kezelési formák egészíthetik ki vagy válthatják fel a műtéti eltávolítást. Munkánkban egy Castleman-betegség miatt multidiszciplináris kezelésen átesett beteg esetét mutatjuk be. Az 56 éves férfi betegnél kivizsgálása előtt 18 héttel, egy felső légúti infekciót követően beszédnehezítettség, nyelészavar, felső és alsó végtagi progresszív paresis jelentkezett. Plazmaferézisre a beteg panaszai átmenetileg megszűntek ugyan, de a sebészi mintavételek a mellkas-CT-n látott mediastinalis lymphadenomegalia eredetét nem tudták igazolni. Így az 5 cm-es subcarinalis nyirokcsomó eltávolítása vagy mintavételezése miatt került a beteg osztályunkra. Átvételkor mind a négy végtagon jelentős atrófia, hipotónia, tetraplegia volt látható, és testszerte areflexia igazolódott. Osztályunkon posterolateralis thoracotomiából eltávolítottuk az 5,5 × 3,5 cm-es subcarinalis nyirokcsomó-konglomerátumot. A szövettani vizsgálat Castleman-betegséget jelzett. 3 nappal a műtét után a végtagok mozgása megindult, a 9. napon már járókerettel járóképessé vált, ezt követően neurológiai rehabilitációs osztályra került. Ekkor a felső végtagokban közel megtartott, míg az alsó végtagokban 4/5-ös izomerőt észleltek. Ezt követően a beteg metilprednizolon-, B1-vitamin-, kalcium-citrát- és famotidinkezelésben részesült; 2 héttel átvétele után otthonába bocsátották, ekkor már járókeret nélkül biztonságosan közlekedett. Tünetei 3 hónappal a műtét után csaknem teljes mértékben megszűntek. A Castleman-betegség diagnosztikája és kezelése multidiszciplináris feladat. Ha a páciens műtéti teherbíró képessége engedi, akkor az unilocularis Castleman-betegség terápiás eszköztárában a sebészeti eltávolításnak kiemelt szerepe kell, hogy legyen. OrvHetil. 2020; 161(1): 33–38. | Abstract: Castleman disease is a rare lymphoproliferative disease the exact cause of which is not known. The diagnosis is based on the adequate histological examination. While in the unifocal form, the disease most commonly affects the chest, and symptoms may resolve as a result of intact excision of the tumour; other treatment methods may be performed in addition to or instead of surgical incision in the case of the multifocal form. We present the case of a patient with Castleman disease who received multidisciplinary treatment. Speech difficulty, dysphagia, and progressive paresis occurred in the upper and lower extremities of the 56-year-old male patient 18 weeks before his check-up examinations. Although the complaints temporarily resolved with plasmapheresis, surgical sampling could not confirm the origin of the mediastinal lymphadenomegaly detected with thoracic CT. The patient was admitted to our department to remove the 5 cm large subcarinal lymph node or to gain a tissue sample from it. On admission, significant atrophy, hypotonia and tetraplegia were seen in the four extremities, and areflexia was detected all over the body. The 5.5 × 3.5 cm large subcarinal lymph node conglomerate was removed from posterolateral thoracotomy. Histology was performed, Castleman disease was confirmed. 3 days after the surgery, the patient was able to move the extremities, and then on the 9th postoperative day, the patient could walk using a walking frame, and he was transferred back to the Department of Neurorehabilitation. At transfer, the muscle strength of the upper extremities was almost intact, and 4/5 muscle strength was detected in the lower extremities. After this, methylprednisolone, vitamin B1, calcium citrate, famotidine therapy was administered, and 2 weeks after his transfer, he was discharged home; at that time, the patient was able to walk safely without a walking frame. The symptoms resolved almost completely 3 months after the surgery. Diagnosis and treatment of Castleman disease are multidisciplinary tasks. If the patient is suitable for surgery, surgical removal has to play a key role in the treatment of unifocal Castleman disease. Orv Hetil. 2020; 161(1): 33–38