Sap-specifikus fehérjekölcsönhatások azonosítása és szerepük a T-limfocita funkciókban = Identification of sap-specific protein interactions in T-cells and their role in T-cell function

A pályázat fő célkitűzése a SLAM (signaling limfocilymphocyte activation molecule) koreceptor molekula immunregulációs szerepének vizsgálata volt. A SAP (SLAM associated protein ) és az EAT-2 (Ewing Sarcoma Associated Transcript-2) szerepe a SLAM család receptorainak szignalizációs folyamataiban bizonyított. Kimutattuk, hogy a SAP és az EAT-2 molekula a Fyn molekulán kívül a Hck, az Lck a Lyn, és az Fgr kinázzal is képes kapcsolódni. Ezen interakciók nem az SH3, hanem a kináz domén kapcsolódásával jönnek létre. A src-családba tartozó kinázok aktivitásának szabályozása a kináz doménnel történő interakción keresztül eddig ismeretlen, így az általunk felfedezett interakciók egy új szabályozó mechanizmus megismeréséhez vezethetnek. Az aktivált dendritikus sejtek és T-sejtek felszínén expresszálódó SLAM receptor indukálta szignalizációs folyamatok modellezésére in vitro kísérleti rendszert állítottunk be és vizsgáltuk a SLAM szignalizáció CD40L- és/vagy LPS-aktivációra gyakorolt hatását dendritikus sejtekben. Kimutattuk, hogy a SLAM receptor homo-asszociációja általi szignalizáció gátolja dendritikus sejtek CD40ligandum-indukálta gyulladási citokin termelését. (IL-12, TNF-?, IL-6) és csökkenti a naív T-sejtek Th1 irányba történő differenciációját. Valószínűsíthető, hogy DS-T-sejt interakció során létrejövő SLAM homoasszociáció szerepet játszhat a autoimmun eredetű gyulladási folyamatok kialakulásának gátlásában vagy azok intenzitásának csökkentésében. | SLAM (Signaling Lymphocyte Activation Molecule, CD150) is a self-ligand receptor on the surface of activated T- and B-lymphocytes, macrophages and dendritic cells (DCs). Here we have examined the effect of SLAM signaling on dendritic cell functions. The single SH2-domain adaptors SAP (SLAM associated protein ) and EAT-2 (Ewing Sarcoma Associated Transcript-2) are major regulators of SLAM signaling. We found that SAP and EAT-2 interact with Src kinases including Hck, Lck, Lyn, and Fgr both in yeast and in transfected cell lines. Surprisingly, these interactions occur via the kinase domain rather than the SH3-domain of the kinase. The interaction of these adaptors with the kinase domain of Src kinases indicates that a novel pathway may exist to modulate the activity of Src-kinases. To examine the effect of SLAM signaling on CD40L and/or LPS induced dendritic cell functions we developed an in vitro model system. We found that SLAM-signaling strongly inhibited CD40L-induced production of IL-12, IL-6, TNF-?. LPS-induced IL-12 secretion, however, was not inhibited, rather increased by SLAM-engagement. Finally, CD40L-activated DCs affected by exposure to SLAM/SLAM engagement were impaired in their ability to induce differentiation of na?ve T lymphocytes into IFN-? producing Th1 effector cells. These findings implicate SLAM as a potent regulator of physiological or pathological inflammatory responses that may have an impact on the clinical management of autoimmune diseases

A metabenztiazuron fotokémiai bomlása különböző adalékanyagok jelenlétében

A növényvédő szerek a talajban számos abiotikus és biotikus átalakulási folya-maton mehetnek keresztül. A talajt alkotó anyagok hatását különböző adalékanya-gokkal lehet modellezni. Kutatásunk során titán-dioxidot, agyagásványt, humusz-anyagokat, és benzofenont – töltésátviteli komplex kialakítására – használtunk erre a célra. A kutatás célja az volt, hogy felmérje a metabenztiazuron (MBTA) termé-szetes körülmények között lehetséges bomlási útvonalait. A herbicid molekula és a benzofenon között kialakult töltésátviteli komplextől azt vártuk, hogy az energia transzfer hatékonyabbá tételével segítse a bomlást. A kísérletünk eredményei igazolták ezt a várakozást, mivel a metabenztiazuron bomlása a benzofenon jelenlétében volt a leggyorsabb. A huminsav eredő hatása a bomlás enyhe gátlása volt. A titán-dioxid és a montmorillonit kis mértékben növelte a metabenztiazuron fotokémiai bomlásának sebességét, de a titán-dioxid esetében ez nem tekinthető jelentős hatásnak

An open learning system

In this paper we discuss an approach for achieving high adaptivity in complex dynamic environments through learning. Unlike in traditional approaches, where adaptive systems need to be strongly equipped with knowledge about their environment and possible adaptation strategies, we propose a direction where the level of original preconceptions is kept low. In our model, both the knowledge and the strategies emerge dynamically and flexibly, during the system´s normal operation. The proposed model also includes a mechanism that systematically replaces old preconceptions with more accurate ones (e.g. to observe new features). The proposed principles were evaluated in a theoretical world via simulation; where the adaptive system was challenged to win an amoeba game against opponents with different strategies, and changing game rules (3-7 long series required to win)

Effects of cephalexin residues on the starter culture's microbial activity during the fresh cheese making process

The aim of our study was to investigate the carry-over of cephalexin from cow’s milk to cheese and whey, as well as, to study the potential impact of its presence on the microbial activity of the starter culture. Before cheese-making, the raw milk was artificially contaminated to different antibiotic levels. Cephalexin concentrations and the pH values were measured all along the process. It was found that cephalexin was transferred less into the cheese curd (1.8-4.3 % of the original amount) than into the whey (29.3-42.8 %). According to the results the concentration of cephalexin did not influence substantially the pH changes during curding nor the activity of the starter culture. However, pH of the fresh cheese showed significant (p < 0.05) differences compared to the control suggesting that antibiotic residues even below MRL level may influence the quality of product

Dendritikus sejt altípusok együttműködése fiziológiás és kóros állapotban = The interplay of dendritic cell subtypes in health and disease

A dendritikus sejtek (DC) az immunfolyamatok fontos irányítói, melyek alapvető szerepet játszanak a központi és perifériás tolerancia és a gyulladásos folyamatok kiváltásában, fenntartásában és szabályozásában. Kis számuk ellenére számos, fenotípus és funkció alapján eltérő alcsoportot képviselnek. Kutatási koncepciónk szerint a DC altípusok a DC készlet védelmét, a hatékony feladatmegosztást és a celluláris együttműködési lehetőségek kihasználását szolgálja. Ennek alapján a plazmacitoid DC-ek és a monocita eredetű DC-ek altípusainak aktivációban betöltött szerepét vizsgáltuk és a DC stimulációban elsődleges szerepet játszó membránhoz kötött, valamint citoplazmatikus mintázatfelismerő receptorok ligand általi aktivációját követő jelátviteli pályák együttműködésére összpontosítottunk. Eredményeink a konvencionális és plazmacitoid DC-ekben is igazolták, hogy a mintázatfelismerő receptorok (PRR) kifejeződése még a ligandum jelenlétében sem elegendő feltétele funkcionális aktivitásuknak, hanem azt a jelpályák egymást erősítő vagy gátló hatása határozza meg. Ennek megfelelően az általunk vizsgált, lokalizációjukban eltérő, de működésük alapján átfedő aktivitással rendelkező PRR-ok által kiváltott jelek egymásra hatása alapvetően meghatározza a DC-ek válaszát és így a természetes és adaptív immunválasz irányultságát, mértékét és kimenetelét. | Dendritic cells (DC) are important regulators of immune responses, which play a pivotal role in the induction, maintenance and regulation of both peripheral tolerance and inflammation. Despite their low numbers, DC involve phenotypically and functionally distinct subtypes and subsets. Based on our concept of research, DC subtypes and subsets serve the maintenance of the DC pool, support appropriate labour distribution and promotes cell-to-cell collaborations. Thus we investigated the role of plasmacytoid DC and monocyte-derived DC subsets in the activation process of these cells and focused to the cross-talk of signaling pathways triggered by the ligation of membrane integrated and cytosolic pattern recognition receptors (PRR). Our results performed with both conventional and plasmacytoid DC revealed that the expression of PRR and their ligation by specific ligand by itself is not sufficient to induce functionality, but is highly dependent on the synergistic or inhibitory interplay of the signaling cascades actually triggered. In accordance with these findings we suggest that the collaboration of signaling cascades induced by PRR with distinct cellular localizations but overlapping functions determine the cellular response of DC and subsequently the polarization, extent and outcome of the immune response

The Homolog of the Five SH3-Domain Protein (HOFI/SH3PXD2B) Regulates Lamellipodia Formation and Cell Spreading

Motility of normal and transformed cells within and across tissues requires specialized subcellular structures, e.g. membrane ruffles, lamellipodia and podosomes, which are generated by dynamic rearrangements of the actin cytoskeleton. Because the formation of these sub-cellular structures is complex and relatively poorly understood, we evaluated the role of the adapter protein SH3PXD2B [HOFI, fad49, Tks4], which plays a role in the development of the eye, skeleton and adipose tissue. Surprisingly, we find that SH3PXD2B is requisite for the development of EGF-induced membrane ruffles and lamellipodia, as well as for efficient cellular attachment and spreading of HeLa cells. Furthermore, SH3PXD2B is present in a complex with the non-receptor protein tyrosine kinase Src, phosphorylated by Src, which is consistent with SH3PXD2B accumulating in Src-induced podosomes. Furthermore, SH3PXD2B closely follows the subcellular relocalization of cortactin to Src-induced podosomes, EGF-induced membrane ruffles and lamellipodia. Because SH3PXD2B also forms a complex with the C-terminal region of cortactin, we propose that SH3PXD2B is a scaffold protein that plays a key role in regulating the actin cytoskeleton via Src and cortactin

Farm to table: Residues of different pesticides in tomato and tomato juice – Food safety aspects

During plant cultivation, the pesticides can get into the tissue of vegetables due to crop protection processes, and thus into the food chain. Therefore, they constitute a potential risk to the consumer's health. Depletion of pesticides [spirotetramat (Movento), azoxystrobin and difenoconazole (Amistar Top)] was monitored by testing tomatoes treated individually or simultaneously and tomato juices prepared from the treated tomatoes. The investigations aimed to reveal any kinetic interaction between the compounds tested and changes in their elimination, and thus to assess their compliance with the official Maximum Residue Limits (MRLs). The co-presence of pesticides prolonged the elimination of the individual compounds which reached significantly higher residue levels ( P < 0.0001) in tomato, especially difenoconazole (45%) and azoxystrobin (50%) on day 8 after treatment that can cause food safety issues to the human consumers. However, the concentrations of pesticides applied alone or simultaneously were found to be below the corresponding MRL values after the withdrawal period in all investigated tomato and tomato juice samples. Accordingly, the investigated pesticides can be safely used simultaneously, their concentrations are in compliance with the legal regulations and thus their concomitant presence does not pose any risk to the consumers' health