Örökletes vesetumor-szindrómák : Patológiai és genetikai áttekintés

A vesedaganatok egy része örökletes tumorszindrómákhoz társultan alakul ki. Ezek klinikai megjelenése változatos, és előfordulhat, hogy a vesedaganat a betegség első manifesztációja, ezért fontos, hogy a patológusok tisztában legyenek azokkal a makroszkópos jelekkel és szöveti elváltozásokkal, amelyek alapján a tumorszindróma lehetősége felvethető. Ebben a közleményben összefoglaljuk és szemléltetjük a kialakuló vesedaganatok jellemzőit, a genetikai hátteret és az extrarenalis eltéréseket a következő kórképekben: Von Hippel–Lindau-szindróma, örökletes papillaris vesesejtes carcinoma szindróma, örökletes leiomyomatosis és vesesejtes carcinoma szindróma, Birt–Hogg–Dubé-szindróma, sclerosis tuberosa, örökletes paraganglioma/phaeochromocytoma szindróma, illetve BAP1 -tumorszindróma. A dolgozat végén tárgyaljuk azokat a tumorszindrómákat, amelyekben fokozott a Wilms-tumor kialakulásának kockázata. Az ilyen betegek ellátása holisztikus szemléletet és multidiszciplináris megközelítést igényel, ezért munkánk célja, hogy felhívjuk a vesetumorok ellátásában részt vevő kollégák figyelmét ezekre a ritka, ugyanakkor élethosszig tartó ellátást igénylő betegségekre

Provizórikus veserákaltípusok a 2016. évi WHO-klasszifikációt követően = Provisional renal cell carcinoma subsets following the 2016 WHO classification

Absztrakt: A vesesejtes carcinoma (RCC) többféle, a veséből kiinduló rosszindulatú daganattípus gyűjtőneve. Az egyes entitások sajátos epidemiológiai, morfológiai, immunhisztokémiai, genetikai és klinikai jellemvonásokkal bírnak. Ezek együttes figyelembevételével került publikálásra 2016-ban a vesedaganatok aktuális WHO-klasszifikációja. Az eltelt három év során újabb, provizórikus RCC-altípusok kerültek leírásra, melyek egyelőre nem képezik részét a hivatalos beosztásnak. Ebben az összefoglalóban ezek az entitások kerülnek részletes áttekintésre. A szerzők bemutatják a következő daganattípusok klinikopatológiai jellegzetességeit: pajzsmirigyszerű follicularis carcinoma, az ALK-transzlokációhoz társult carcinoma, vesesejtes carcinoma prominens simaizomstromával, fumarát-hidratáz-deficiens carcinoma, bifázisos squamoid papillaris carcinoma, eosinophil solid és cysticus carcinoma, atrophiás vesére emlékeztető carcinoma, világossejtes carcinoma óriássejtekkel és emperipolesissel, Warthin-szerű papillaris carcinoma, low-grade oncocytás vesetumor (CD117-negatív, CK7-pozitív), high-grade oncocytás vesetumor, TCEB1-mutáns carcinoma és neuroendokrin vonásokkal rendelkező chromophob carcinoma. Ha a patológus követi az aktuális leletezési protokollokat, akkor ezek az entitások jórészt nem osztályozható RCC-ként kerülnek diagnosztizálásra. A munka meg kívánja ismertetni ezeket az altípusokat a hazai patológus-, onkológus- és urológusközösséggel azért, hogy javuljon a diagnosztikus pontosság, valamint hogy elkezdődhessen az ilyen esetek gyűjtése és további célzott vizsgálata is. Orv Hetil. 2020; 161(3): 83–94. | Abstract: Renal cell carcinoma (RCC) represents a heterogenous group of malignant tumors that originate from the kidney parenchyma. The different entities have their own specific epidemiological, morphological, immunohistochemical, genetic and clinical characteristics. The new WHO classification of renal tumors was published in 2016, and it takes all of these features together into account. Although in the past three years, several emerging subtypes have been described, these are not yet included in the current classification. In this review paper, these entities are summarized in details including the following emerging subsets: thyroid-like follicular carcinoma, ALK rearrangement-associated RCC, renal cell carcinoma with prominent smooth muscle stroma, fumarate hydratase-deficient RCC, biphasic squamoid papillary RCC, eosinophilic solid and cystic RCC, atrophic kidney-like RCC, clear cell RCC with giant cells and emperipolesis, Warthin-like papillary RCC, low-grade oncocytic renal tumor (CD117-negative; CK7-positive), high-grade oncocytic renal tumor, TCEB1-mutated RCC and chromophobe RCC with neuroendocrine features. These entities are mostly diagnosed as RCC unclassified. The aim of this study is to introduce these subsets to the Hungarian pathologists, oncologists and urologists, to prompt diagnostic accuracy and to facilitate a collection along with a consecutive analysis of these cases. Orv Hetil. 2020; 161(3): 83–94

Örökletes vesetumor-szindrómák : Patológiai és genetikai áttekintés [Hereditary renal tumor syndromes : A pathological and genetic summary]

A vesedaganatok egy része örökletes tumorszindrómákhoz társultan alakul ki. Ezek klinikai megjelenése változatos, és előfordulhat, hogy a vesedaganat a betegség első manifesztációja, ezért fontos, hogy a patológusok tisztában legyenek azokkal a makroszkópos jelekkel és szöveti elváltozásokkal, amelyek alapján a tumorszindróma lehetősége felvethető. Ebben a közleményben összefoglaljuk és szemléltetjük a kialakuló vesedaganatok jellemzőit, a genetikai hátteret és az extrarenalis eltéréseket a következő kórképekben: Von Hippel–Lindau-szindróma, örökletes papillaris vesesejtes carcinoma szindróma, örökletes leiomyomatosis és vesesejtes carcinoma szindróma, Birt–Hogg–Dubé-szindróma, sclerosis tuberosa, örökletes paraganglioma/phaeochromocytoma szindróma, illetve BAP1 -tumorszindróma. A dolgozat végén tárgyaljuk azokat a tumorszindrómákat, amelyekben fokozott a Wilms-tumor kialakulásának kockázata. Az ilyen betegek ellátása holisztikus szemléletet és multidiszciplináris megközelítést igényel, ezért munkánk célja, hogy felhívjuk a vesetumorok ellátásában részt vevő kollégák figyelmét ezekre a ritka, ugyanakkor élethosszig tartó ellátást igénylő betegségekre. Orv Hetil. 2023; 164(10): 363–375

Angiomyolipoma of the kidney—Clinicopathological analysis of 52 cases

The renal angiomyolipoma (AML) is a benign tumor characteristically composed of fat, smooth muscle tissue, and vessels. We collected AMLs from our nephrectomy database, reclassified them according to their histological appearance, recorded the demographic, clinical, and pathological parameters, and compared them with oncocytoma (RO) and renal cell carcinoma (RCC). Immunohistochemistry was ordered in 41 cases. In 2224 nephrectomies, we found 52 AMLs with a 53 mm median size. The mean age was 52.76. Forty-eight tumors were sporadic, while four were hereditary. The revision resulted in 31 classic, 13 leiomyoma-like, five lipoma-like, two epithelioid, and one AML with epithelial cysts. SMA was diffusely positive, except for the epithelioid type, while MelanA harbored stronger expression than HMB45. AML was more frequent in females and appeared ten and 7 years earlier than RO and RCC, respectively. The follow-up time was 7.42 years, and neither tumor-related death nor relapse occurred. AML is rare in nephrectomies and develops primarily in females in their 50s with an average size of 50–60 mm at the surgery. The histological appearance in order of frequency is classic, leiomyoma-like, lipoma-like, epithelioid, and cystic. The MelanA, HMB45, and SMA immunohistochemistry can support the light-microscopic findings

Az alsó végtag myxoinflammatoricus fibroblastos sarcomája

A myxoinflammatoricus fibroblastos sarcoma (MIFS) ritka, ’low-grade’, fájdalommentes, mesenchymalis eredetű daganat. A lágyrész- és csonttumoroknak az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által kiadott jelenlegi, 5. kiadású osztályozásában a MIFS esetében nincs meghatározva pontos diagnosztikus genetikai eltérés. Egy 71 éves nőbeteg esetét mutatjuk be, akinek a kórtörténetében benignus essentialis hypertensio szerepelt. A jobb sípcsontja fölötti elváltozás miatt került kivizsgálásra. Az elváltozást 1,5 évvel az orvosi megjelenés előtt észlelte, és csak a bőrfelületen jelentkező fájdalom, erózió és papulaképződés miatt kereste fel az egészségügyi intézményt. Mikroszkóposan az elváltozás cellularis és pleiomorph megjelenésű, nodularis szerkezetű volt, a subcutan zsírszövet ún. lépesmézszerű infiltrációjával. A dermis kollagénrostjai között szintén tumorszövet volt látható. A daganatsejtek nagyrészt multinuclearis morfológiát mutattak prominens, vírusos inclusioszerű nucleolusszal, nagy mennyiségű fibrillaris, gyakran vakuolizált és ún. tejüvegszerű citoplazmával. Az immunhisztokémiai vizsgálat során a tumorsejtek multifokális pozitivitást mutattak CD34-, CD31-, podoplanin- (D2–40), ciklin-D1- és epithelialis membránantigén (EMA-) reakciókkal. A tumorsejtek továbbá diffúz pozitívnak bizonyultak a simaizomaktinnal (SMA). Mivel az általunk vizsgált elváltozás a jelenlegi WHO-osztályozás minden lényeges kritériumának megfelelt, az esetet ’high-grade’ vonásokat mutató MIFS-nek kórisméztük. Tapasztalataink alapján a podoplanin, ciklin-D1, CD10, EMA, CD34 és CD31 immunhisztokémiai reakciókból álló panel segíti a helyes diagnózis felállítását. Esetünk rávilágít e ritka, fokálisan ’high-grade’ vonásokat mutató, a hétköznapokban kihívást jelentő betegség szövettani jellemzőire. A diffúz SMA-pozitivitás ismert, de ritka jellemzője a daganatnak. Orv Hetil. 2023; 164(41): 1637–1641

TRPS1 expression in cytokeratin 5 expressing triple negative breast cancers, its value as a marker of breast origin

The lack of oestrogen receptor, progesterone receptor and human epidermal growth factor receptor-2 expression in breast cancer (BC) is the basis for the categorization of the tumour as triple negative breast carcinoma (TNBC). The majority of TNBCs are aggressive tumours with common metastases and decreased expression of markers that could help in identifying the metastatic lesion as of mammary origin. Breast markers, such as gross cystic disease fluid protein-15 (GCDPF-15), GATA binding protein 3 (GATA3), mammaglobin (MGB) and SOX10, are not uniquely specific to BC. Our aim was to evaluate trichorhinophalangeal syndrome type 1 (TRPS1) protein as a breast marker in a series of cytokeratin-5-expressing TNBC, mostly corresponding to basal-like TNBCs, previously characterized for the expression of other breast markers. One hundred seventeen TNBCs in tissue microarrays were immunostained for TRPS1. The cut-off for positivity was ≥ 10%. The reproducibility of this classification was also assessed. TRPS1 positivity was detected in 92/117 (79%) cases, and this exceeded the expression of previously tested markers like SOX10 82 (70%), GATA3 11 (9%), MGB 10 (9%) and GCDFP-15 7 (6%). Of the 25 TRPS1-negative cases, 11 were positive with SOX10, whereas 5 to 6 dual negatives displayed positivity for the other makers. The evaluation showed substantial agreement. Of the five markers compared, TRPS1 seems the most sensitive marker for the mammary origin of CK5-expressing TNBCs. Cases that are negative are most often labelled with SOX10, and the remainder may still demonstrate positivity for any of the 3 other markers. TRPS1 has a place in breast marker panels

A vesesejtes karcinómák patológiai jellemzői és genetikai háttere

A vesesejtes karcinóma (RCC) a leggyakoribb rosszindulatú vesetumor, viszont ez nem önálló betegség, hanem több különböző daganattípus gyűjtőneve. A leggyakoribb és klinikailag a legfontosabb RCC-altípus a világossejtes karcinóma, amelyet optikailag üres citoplazmájú sejtek építenek fel, és a daganatra a VHL gén biallélikus vesztése jellemző, ami a pszeudohipoxiás állapothoz vezet, ezért fokozódik az angiogenezis és a sejtek proliferációja. Gyakori altípusok még a papilláris karcinóma és kromofób karcinóma. Előbbire a papilláris megjelenés és a cMET érintettsége, utóbbira az eozinofil tumorsejtek és számos kromoszóma elvesztése jellemző. A három altípus együtt a veserákok 90-95%- áért felelős. A fennmaradó esetekben ritka daganattípusok azonosíthatók, amelyek gyakran karakterisztikus immunhisztokémiai és genetikai eltérésekkel vagy sajátos klinikai megjelenéssel jellemezhetők. Az RCC altípusának pontos meghatározása egyelőre csak prognosztikai jelentőségű, és az egyes altípusokhoz speciális terápia még nem kapcsolódik. Viszont a jövőben megjelenhetnek szövettani típushoz társítható kezelések, ezért a napi leletezésnek az aktuális ajánlások szerint kell történnie