Multimodális hiperspektroszkópia – előrelépés a digitális technológia felé a méhnyakszűrésben = Multimodal hyperspectroscopy – the use of digital technology in cervical cancer screening

Összefoglaló. Bevezetés: Bevezetés: A citológiai alapú méhnyakrákszűrés átmeneti kategóriáinak optimális menedzselése a humán papillomavírus (HPV) szűrése és tipizálása ellenére jelenleg is kihívás. Vizsgálatunk célja a modern cervixspektroszkópiának (multimodális hiperspektroszkópia - MHS), egy azonnali eredményt nyújtó, digitális technológiára épülő módszernek a vizsgálata volt a citológiai alapú méhnyakszűrés találati biztonságának javítására. Betegek és módszer: Vizsgálatainkat 208, 18 és 75 év közötti nőbeteg bevonásával végeztük, akiknél már indikálásra került valamely, a méhnyakon végzendő műtét, citológiai eredményük rendelkezésre állt (a HPV-tesztet, amennyiben nem történt meg, elvégeztük), valamint valamennyi betegnél elvégeztük a műtét előtt az MHS-vizsgálatot. A szövettani mintavétel 166 betegnél történt meg. Eredmények: A citológiai vizsgálatot (az összes betegre tekintve) magas álpozitív arány jellemezte (69,28%), amely megfigyelések mindenképpen utalnak az újabb komponens alkalmazásának igényére a triázsban. Az összes citológiai kategóriára nézve az MHS-eredmények közül kiemelendő az álnegatív leletek rendkívül alacsony aránya (3/166 = 1,8%), mely a HPV-teszt esetén ennél magasabb volt (11/165 = 6,66%). A spektroszkópiás vizsgálat álpozitív aránya ugyanakkor kedvezőtlenebbnek bizonyult (91/166 = 54,81%) a HPV-vizsgálat álpozitív arányánál (40/165 = 24,24%). Az atípusos laphámsejt (ASC-US/ASC-H) citológiai kategória esetén a spektroszkópia álnegatív eredményeinek aránya (3/126 = 2,38%) szintén kedvezőbb volt, mint a HPV-vizsgálaté (9/126 = 7,14%). A cervicalis intraepithelialis neoplasia-2 vagy súlyosabb fokozatú hámelváltozások azonosításában a spektroszkópia szenzitivitása 94% (95% CI = 0,84-0,99), specificitása 22% (95% CI = 0,15-0,31), negatív prediktív értéke 90% (95% CI = 0,73-0,98), pozitív prediktív értéke 34% (95% CI = 0,26-0,43) volt (p = 0,00130). Következtetés: Az MHS fejlett innovatív technológián alapuló, azonnali eredményt adó vizsgálóeljárás, amely kiemelkedően alacsony álnegatív eredménye miatt nagy segítséget nyújt a citológiai eltéréssel rendelkező betegek további vizsgálatában. Orv Hetil. 2021; 162(20): 790-799.Despite the use of human papillomavirus (HPV) testing, the management of the transitional categories of cytology-based screening still remains a challenge. The modern multimodal hyperspectroscopy (MHS) of the cervix is a novel digital technology based on artificial intelligence, providing an instant result in the assessment of cytology-based screening abnormalities.208 women (age 18-75) were enrolled. The patients already had cytology results and an operation on the cervix indicated at the time of inclusion. HPV and the hyperspectroscopy examination was performed pre-operatively. The pre-indicated operation was performed on 166 patients.Cytology-based screening alone (in the category of all patients) resulted in a high false-positive rate (69.28%). In this category, the MHS had an outstanding false-negative rate (3/166 = 1.80%) compared to the HPV (11/165 = 6.66%). The false-positive rate of the spectroscopy examination (91/166 = 54.81%) was higher than that of the HPV testing (40/165 = 24.24%). In the atypical squamous cell (ASC-US/ASC-H) category, the false-negative rate of the spectroscopy (3/126 = 2.38%) was also lower than that of the HPV test (9/126 = 7.14%). In the detection of high-grade abnormalities (cervical intraepithelial neoplasia 2 and worse), the spectroscopy had a 94% sensitivity (95% CI = 0.84-0.99), with a 22% specificity (95% CI = 0.15-0.31), an 90% negative predictive value (95% CI = 0.73-0.98), and a 34% positive predictive value (95% CI = 0.26-0.43) (p = 0.00130).In the case of cytological abnormality, the MHS provides an immediate result based on advanced digital technology, and because of its outstanding false negative rate it is a great aid and should be considered in the triage of such patients. Orv Hetil. 2021; 162(20): 790-799

The role of the microbiome in ovarian cancer: mechanistic insights into oncobiosis and to bacterial metabolite signaling

Ovarian cancer is characterized by dysbiosis, referred to as oncobiosis in neoplastic diseases. In ovarian cancer, oncobiosis was identified in numerous compartments, including the tumor tissue itself, the upper and lower female genital tract, serum, peritoneum, and the intestines. Colonization was linked to Gram-negative bacteria with high inflammatory potential. Local inflammation probably participates in the initiation and continuation of carcinogenesis. Furthermore, local bacterial colonies in the peritoneum may facilitate metastasis formation in ovarian cancer. Vaginal infections (e.g. Neisseria gonorrhoeae or Chlamydia trachomatis) increase the risk of developing ovarian cancer. Bacterial metabolites, produced by the healthy eubiome or the oncobiome, may exert autocrine, paracrine, and hormonelike effects, as was evidenced in breast cancer or pancreas adenocarcinoma. We discuss the possible involvement of lipopolysaccharides, lysophosphatides and tryptophan metabolites, as well as, short-chain fatty acids, secondary bile acids and polyamines in the carcinogenesis of ovarian cancer. We discuss the applicability of nutrients, antibiotics, and probiotics to harness the microbiome and support ovarian cancer therapy. The oncobiome and the most likely bacterial metabolites play vital roles in mediating the effectiveness of chemotherapy. Finally, we discuss the potential of oncobiotic changes as biomarkers for the diagnosis of ovarian cancer and microbial metabolites as possible adjuvant agents in therapy

Case report: Complex evaluation of coagulation, fibrinolysis and inflammatory cytokines in a SARS-CoV-2 infected pregnant woman with fetal loss

BackgroundSARS-CoV-2 infection during pregnancy increases the risk of severe obstetrical complications. Detailed evaluation of COVID-19-associated coagulopathy in a pregnancy with stillbirth hasn’t been described so far. Besides knowledge gaps in the pathomechanism leading to stillbirth in COVID-19 pregnancies, currently, no prognostic biomarker is available to identify pregnant patients who are at imminent risk of COVID-19-associated maternal and fetal complications, requiring immediate medical attention.CaseHere we report the case of a 28-year-old SARS-CoV-2 infected pregnant patient, admitted to our hospital at 28 weeks of gestation with intrauterine fetal loss. The presence of SARS-CoV-2 placentitis was confirmed by immunohistological evaluation of the placenta. She had only mild upper respiratory symptoms and her vital signs were within reference throughout labor and postpartum. The stillborn infant was delivered per vias naturales. Fibrinogen concentrate was administered before and after labor due to markedly decreased fibrinogen levels (1.49 g/l) at admission and excessive bleeding during and after delivery. Although coagulation screening tests were not alarming at admission, the balance of hemostasis was strikingly distorted in the patient. As compared to healthy age- and gestational age-matched pregnant controls, increased D-dimer, low FVIII activity, low FXIII level, marked hypocoagulability as demonstrated by the thrombin generation assay, together with shortened clot lysis and decreased levels of fibrinolytic proteins were observed. These alterations most likely have contributed to the increased bleeding observed during labor and in the early postpartum period. Interestingly, at the same time, only moderately altered inflammatory cytokine levels were found at admission. Serum ACE2 activity did not differ in the patient from that of age- and gestational age-matched healthy controls, suggesting that despite previous speculations in the literature, ACE2 may not be used as a potential biomarker for the prediction of COVID-19 placentitis and threatening fetal loss in SARS-CoV-2-infected pregnancies.ConclusionsAlthough based on this case report no prognostic biomarker could be identified for use in pregnant patients with imminent risk of fetal loss associated with COVID-19 placentitis, the above-described hemostasis alterations warrant awareness of postpartum hemorrhagic complications and could be helpful to identify patients requiring intensified medical attention

Quantitative and functioanl analysis of MDR1/P-glycoprotein from human tumors

Munkánkban a multidrog rezisztenciáért felelős P-glikoprotein (Pgp) jelenlétét és működését vizsgáltuk fluoreszcenciás és izotópos technikákkal petefészekrákos sejteken. Klinikai vizsgálatokban először mutattuk ki, hogy a petefészek tumoros betegek asciteséből származó sejtekben, különböző mértékben, de jelen van a multidrog rezisztenciáért felelős egyik leggyakoribb fehérje a Pgp. A különböző citosztatikummal kezelt betegekből származó ascites mintákban változó mennyiségben (10-79 %) találtunk Pgp pozitív sejteket. A Pgp expressziót specifikus antitest jelöléssel, a Pgp működését pedig rodamin 123 szubsztráttal mutattuk ki fluoreszcenciás technikával. A Pgp funkciójának és expressziójának mértéke között szoros korrelációt találtunk. Kimutattuk, hogy az 18FDG glükóz metabolikus PET tracer akkumulációja nagyobb a Pgp pozitív petefészek tumoros sejtekben, mint a Pgp negatív párjában. A paclitaxel kezelés megnövelte az 18FDG felvételt a Pgp pozitív és negatív sejtekben egyaránt, a 11C-kolin PET tumordiagnosztikai tracer felvételét viszont a kezelés nem befolyásolta. A 99mTc-MIBI Pgp szubsztrát akkumulációjának mértéke a vizsgált A2780AD Pgp pozitív sejtekben szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a Pgp negatív párjában. A 99mTc-MIBI akkumulációját a paclitaxel kezelés Pgp függő és Pgp független módon is befolyásolta. Következtetésként levonhatjuk, hogy a paclitaxel kezelés különböző mechanizmusok szerint befolyásolhatja a tumordiagnosztikai tracerek akkumulációját, amit a helyes diagnózis felállításánál figyelembe kell venni. Az agyi FDG-PET-vizsgálatok kvantitálására leggyakrabban alkalmazott három tracer-kinetikai módszer összehasonlító analízisét végeztük el. Korrelációs analízis segítségével kimutattuk, hogy az egyszerűbb modellek eredményei a Phelps- modell alapján nyert adatok becslésére a kiválasztott agyi régiók jellegétől függő mértékben használhatók. Megállapítottuk, hogy mindkét egyszerűsített modell ugyanazon agyi régióknál vezet a legnagyobb torzításokhoz. A torzított becslés valószínű magyarázata az, hogy az egyszerűsítő modellek elhanyagolják az FDG-6P defoszforilációjának mértékét és nem számolnak azzal a virtuális szöveti radiofarmakon mennyiséggel, ami a közeli vaszkuláris képletek radioaktivitása miatt járulékként megjelenik a viszonylag rossz felbontóképességgel nyert PET-képek szöveti radioaktivitás eloszlási mintázataiban. ----- In our experiments we detected the presence and measured the function of the P-glycoprotein using fluorescence and isotope techniques. We showed for the first time in clinical samples that the Pgp is present to different extents in the in the cells derived from the ascites of patients with ovarian cancer. The percentage of Pgp positive cells in the ascites of patients treated with chemotherapy was between 10-79%. The expression of the Pgp pump was proved by indirect immunofluorescens method, while the function by the detection of the accumulation of R123 fluorescence dye in the cells. We found strong correlation between the rate of the expression and the function of the protein. We observed higher 18FDG PET radiotracer accumulation in the Pgp+ human adenocarcinoma-derived ovarian cell line A2780AD than its P-gp- counterpart A2780. Paclitaxel treatment further enhanced the difference in 18FDG accumulation but did not influence the accumulation of the 11C-choline tumor-diagnostic PET radiotracer. The accumulation of the 99mTc-MIBI Pgp substrate and SPECT radiotracer was significantly lower in the A2780AD Pgp+ cells than in their Pgp- counterparts. Paclitaxel treatment influenced the accumulation of 99mTc-MIBI on Pgp dependent and Pgp independent way. Based on our observations we may draw the conclusion that paclitaxel treatment influences the accumulation of the tumor-diagnostic tracers in different ways in Pgp positive and negative cells which should be taken into consideration upon coming to correct diagnostic decision. We carried out detailed analyses of the same set of data using three different methods to quantitate the FDG accumulation in different regions of the human brain. Using correlation analyses we proved, that the simplifying methods such as the SUV and Patlak methods can only be used in certain regions of the brain with good correlation to the general Phelps method. We also proved that both of the simplifying methods lead to distortion in the same regions of the brain. A possible reason of the distortion is that the simplifying methods do not take into consideration the degree of dephosphorilation of FDG-6P and the virtual appearance of the drug which can be relatively high in the vicinity of vascular compartments.Ph