The Role of Different Egg Types, The Artificial Nests and Disturbance in Nest Predation Studies

A madarak szaporodási sikerét a legnagyobb mértékben a fészekaljpredáció befolyásolja (Ricklefs 1969). A predációs ráta megállapítására és a potenciális predátorok azonosítására a mesterséges fészkekkel végzett kísérletek előnyösek (Bayne & Hobson 1999), mert sem a valódi fészkeket sem a kotló madarakat nem zavarjuk (Báldi 1999, Moore & Robinson 2004). Ugyanakkor a műfészkek és műtojások alkalmazhatóságát a mai napig vitatják, mivel azok nem olyan tapintási, vizuális és szagingereket váltanak ki a predátorokból, mint egy valódi fészek, vagy a valódi tojások. Így felmerül a kérdés, mennyire egyezik a predációs rátájuk a valódi fészkekével? A vizsgált fajok, élőhelyek, vagy akár a tanulmányok, módszerek között is jelentős eltérések lehetnek (Báldi 1999), ezért a fészkek túlélési esélyén túl az azt befolyásoló tényezőket (pl.: zavarás) is érdemes vizsgálni (Belthoff 2005). Mesterséges talajfészkekkel már 2005 óta foglalkozunk, de mesterséges bozótfészkek alkalmazását és igazi fészkek megfigyelését is bevontuk a kísérletsorozatba. Elsődleges célunk volt kideríteni, hogy melyik tojástípus alkalmazható legjobban a fészekaljpredációs vizsgálatok során. Ennek érdekében egy olyan vizsgálatsorozatot végeztünk, melyben az igazi fürjtojások mellett különféle gyurmatojásokat is teszteltünk mesterséges talajfészkekben. Eredményeink alapján a natúr gyurmatojásokat is tartalmazó talajfészkek nagyobb predációs nyomásnak vannak kitéve, mint a csak igazi tojásokat tartalmazók. A gyurmatojások és igazi tojások túlélése közti eltérést elevenfogó kisemlős csapdák használatával is kimutattuk, ugyanis gyurmával jelentősen több kisemlőst fogtunk, mint fürjtojással (Purger et al. 2008). Feltételezzük, hogy ezért a gyurma szaga a felelős, ezért a következő évben (2006) a valódi tojások meszes héját utánozva mésztartalmú festékbe mártottuk a gyurmatojásokat. De ezek a tojások, nem hogy kevésbé, hanem jobban vonzották a kisemlősöket, mind a talajfészkekhez, mind a csapdákba. Végül (2010) gumi réteggel bevont gyurmatojásokat teszteltünk. Az ilyen tojást is tartalmazó fészekaljak túlélése hasonló volt a csak igazi tojásokat tartalmazó fészekaljakéhoz, tehát a feltevésünknek megfelelően, a gumi bevonat csökkentette a gyurma természetellenes szagát, így a további fészakaljpredációs kutatásokban mind a natúr, mind a festett gyurmatojások helyett inkább azok gumi réteggel történő bevonását javasoljuk. A műfészkek túlélését azonban nem csak az alkalmazott tojástípus befolyásolhatja, hanem az emberi zavarás is, aminek a költési sikerre gyakorolt hatásáról igen ellentmondásos véleménnyel vannak a kutatók (Major 1990), akár talaj-, akár bozótfészekről legyen szó. Ezért 2010. májusában és júniusában mesterséges talajés bozótfészkek alkalmazásával vizsgáltuk, hogy a fészkek gyakori látogatásából adódó emberi zavarás hogyan befolyásolja a fészekaljak túlélését? A fészekaljpredáció mértéke nem függött a hónaptól (május, illetve június), sem a zavarástól (naponta ellenőrzött, illetve csak a kísérlet utolsó napján ellenőrzött fészkek), de azok együttes hatásától, valamint a fészkek típusától (talaj-, illetve bozótfészkek) igen. A hónap és a zavarás közt adódott szignifikáns interakció azt jelenti, hogy a két hónapban zavarás hatására ellentétesen változott a fészekaljpredáció mértéke: májusban csökkent, júniusban pedig nőtt vagy nem változott. A talajfészkek jelentősen nagyobb arányban predálódtak, mint a bozótfészkek, valamint eltérő predátorok fedezték fel azokat. A predátor közösségek összetétele nem változott zavarás hatására, azonban aktivitásukra kihatott az időjárás, ugyanis napos időben magasabb volt a fészekaljpredáció mértéke. A valódi fészkek napi ellenőrzését lehetőség szerint kerülni kell, mert az ezzel járó zavarások befolyásolják a fészkek túlélési esélyeit, akár negatívan, akár pozitívan. Az emberi zavarás hatásának vizsgálata azért is fontos, mert a növekvő urbanizáció következtében egyre több madárfaj költözik be a városokba, ahol sokkal nagyobb zavarásnak vannak kitéve, mint természetes élőhelyükön. Ezért városi környezetben folytattuk vizsgálatainkat. 2008 és 2009 áprilisában és júniusában az európai városok egyik leggyakoribb fészkelői, a fekete rigók (Turdus merula) potenciális költési sikerét vizsgáltuk mesterséges bozótfészekek segítségével, melyeket a kertet körülzáró, borostyánnal benőtt falra, valamint bokrokra helyeztük. A műfészkek túlélési esélye áprilisban mindkét évben nagyobb volt, mint júniusban, de szignifikáns eltérés csak 2008-ban volt. A falon lévő borostyánba (Hedera helix) kihelyezett fészkek magasabban voltak, mint a bokrokon lévők, ennek ellenére hasonló mértékben predálódtak, tehát a fészkek elhelyezkedése nem befolyásolta azok sikerességét. Míg 2008-ban nem volt szignifikáns eltérés a fürj- és gyurmatojások predációja között, addig 2009-ben jelentősen több fürjtojás károsodott (többnyire eltűnt), mint gyurmatojás (Kurucz et al. 2010). Annak érdekében, hogy kiderítsük vajon a műfészkekkel kapott eredményeink mennyire tükrözik a valódi fészkek sikerességét, egy összehasonlító vizsgálatot végeztünk szintén városi környezetben, ahol a potenciális fészkelő területeket (parkok, terek, házak közti zöld területek) végignézve kerestünk fekete rigó fészkeket és mind ezek, mind pedig a közelükbe épített mesterséges bozótfészkek sorsát is nyomon követtük. Több fekete rigó fészek ment tönkre, mint amennyi sértetlen maradt. A megfigyelt fekete rigó fészkekben a lerakott tojások több, mint fele nem kelt ki, ennek ellenére a kikelt fiókák csaknem mindegyike sikeresen elhagyta a fészkeket. A lerakott tojások túlnyomó része a madárszülők fészekelhagyása miatt, kisebb részük pedig predáció, vagy sterilitás miatt nem kelt ki. A fiókák pusztulásának fő oka pedig a predáció volt és csak kisebb arányban a szülői elhagyás, ami gyakoribb a kotlási idő alatt, mint a fiókák kikelését követően (Snow 1955). Az általunk vizsgált fekete rigó fészekaljak és a kihelyezett mesterséges bozótfészkek túlélési esélye megegyezett. Azonban szem előtt kell tartani, hogy a műfészkek predációs ráta mérésére alkalmasak, költési sikert azonban nem mutatnak. A fészekaljpredációs tanulmányok sokféle ellentmondó eredménye feltehetően lokális hatások következménye (Bayne et al 1997, Weidinger 2009), mivel a vizsgálati terület gyakran csupán egy-két predátor vadászterületére esik. Az egyes területek különböző fészkelő madár-, és predátor közösségei pedig eltérően reagálnak egyes hatásokra (Vacca & Handel 1988, Cresswell 1997, Burke et al. 2004, Ludwig 2010).10

Predation survival of ground nesting birds in grass and wheat fields: Experiment with plasticine eggs and artificial nests

There are no agricultural activities in Hungarian energy grass plantations (Elymus elongatus (Host) Runemark before harvesting in August, so the breeding success of the ground-nesting Common pheasant (Phasianus colchicus L.) and Common quail (Coturnix coturnix (L.)) is probably higher than in the neighbouring intensively managed grain fields. The dominant nest predators of these bird species (e.g. Red fox Vulpes vulpes L.) prey mostly on small mammals, thus the abundance of small mammals can influence the survival rates of ground-nesting birds. These assumptions were tested using artificial ground-nests and small mammal live traps in late May 2005. Of the nests, 25 were placed in the energy grass field which covered 60 ha and another 25 in the wheat field which area was 20 ha. Each of the nests contained one chicken egg, one quail egg and one plasticine dummy-egg. Real eggs were placed for the evaluation of nest predation rates and artificial plasticine eggs for predator identification from tooth and bill imprints. Following the placement of artificial nests, they were checked repeatedly between 16.00 and 18.00 every day. In both plots, 25 traps were set up, baited for 4 nights with quail egg and for another 4 nights with plasticine egg. Artificial nests lasted for 3 days in the wheat field and for 4 days in the energy grass field. The major predators in wheat were birds (16%) and mammals (84%), whereas in energy grass all predation (100%) was caused by mammals. There was no significant difference between types of predators in the two habitats. On-spot observations, traces and marks left on plasticine eggs, several droppings and the patterns of nest predation all suggested that the majority of nests were destroyed by Red fox. A significantly higher proportion of plasticine eggs were damaged in wheat (80%) than in energy grass (48%). Based on marks left on plasticine eggs, small mammal abundance was higher in wheat (80%) than in energy grass (33%), the latter habitat not yielding any small mammal captures at all. Traps in the wheat field caught significantly more small mammals with plasticine eggs (14) than with quail eggs (5). Plasticine eggs had greater attraction effect on small mammals, thus could negatively influence experiments with artificial ground nests

Agricultural intensification at local and landscape scales impairs farmland birds, but not skylarks (Alauda arvensis)

Agricultural intensification constrains the occurrences of birds from local through landscape to regional scales. Here, we tested effects of landscape configuration (comparing regions with small vs. large field size, thereby contrasting former West and East Germany), local farming practice (organic vs. conventional) and within-field position (edge vs. centre) on the abundance and species richness of farmland birds in winter wheat fields, with particular reference to skylarks (Alauda arvensis). We surveyed birds by point counts during breeding season within nine pairs of organic and conventional managed winter wheat fields along the Western (ca. 3 ha fields) and Eastern (ca. 20 ha fields) side of the former Iron Curtain in central Germany (n = 18 pairs). Bird abundance and species richness within arable field centres was highest in the small organic fields of the West, whereas skylarks showed a strong preference for open field conditions provided by field centres in the larger fields in East Germany. In conclusion, overall bird abundance and richness within arable fields would benefit from reducing local intensification of farming practices and field size, whereas open-land species such as skylarks benefit from large fields

Nursing homes and the elderly regarding the COVID-19 pandemic: situation report from Hungary

The global impact of the severe acute respiratory syndrome coronavirus 2 (SARS-CoV-2) pandemic is significant in terms of public health effects and its long-term socio-economic implications. Among all social groups, the elderly is by far the most affected age group regarding morbidity and mortality. In multiple countries spanning several continents, there are an increasing number of reports referencing the novel coronavirus disease-2019 (COVID-19) spread among nursing homes. These areas are now recognized as potent hotspots regarding the pandemic, which one considers with special regard. Herein, we present currently available data of fatal COVID-19 cases throughout Hungary, along with the analysis of the co-morbidity network. We also report on viral genomic data originating from a nursing home resident. The genomic data was used for viral haplotype network analysis. We emphasize the urgent need for public health authorities to focus on nursing homes and residential service units worldwide, especially in the care of the elderly and infirmed. Our results further emphasize the recent statement released by the World Health Organization (WHO) regarding the vulnerability among seniors and especially the high risk of COVID-19 emergence throughout nursing and social homes

Genetic characterization of a novel picornavirus in Algerian bats: co-evolution analysis of bat-related picornaviruses

Bats are reservoirs of numerous zoonotic viruses. The Picornaviridae family comprises important pathogens which may infect both humans and animals. In this study, a bat-related picornavirus was detected from Algerian Minioptreus schreibersii bats for the first time in the country. Molecular analyses revealed the new virus originates to the Mischivirus genus. In the operational use of the acquired sequence and all available data regarding bat picornaviruses, we performed a co-evolutionary analysis of mischiviruses and their hosts, to authentically reveal evolutionary patterns within this genus. Based on this analysis, we enlarged the dataset, and examined the co-evolutionary history of all bat-related picornaviruses including their hosts, to effectively compile all possible species jumping events during their evolution. Furthermore, we explored the phylogeny association with geographical location, host-genus and host-species in both data sets

Aedes koreicus, a vector on the rise: Pan-European genetic patterns, mitochondrial and draft genome sequencing

The mosquito Aedes koreicus (Edwards, 1917) is a recent invader on the European continent that was introduced to several new places since its first detection in 2008. Compared to other exotic Aedes mosquitoes with public health significance that invaded Europe during the last decades, this species' biology, behavior, and dispersal patterns were poorly investigated to date.To understand the species' population relationships and dispersal patterns within Europe, a fragment of the cytochrome oxidase I (COI or COX1) gene was sequenced from 130 mosquitoes, collected from five countries where the species has been introduced and/or established. Oxford Nanopore and Illumina sequencing techniques were combined to generate the first complete nuclear and mitochondrial genomic sequences of Ae. koreicus from the European region. The complete genome of Ae. koreicus is 879 Mb. COI haplotype analyses identified five major groups (altogether 31 different haplotypes) and revealed a large-scale dispersal pattern between European Ae. koreicus populations. Continuous admixture of populations from Belgium, Italy, and Hungary was highlighted, additionally, haplotype diversity and clustering indicate a separation of German sequences from other populations, pointing to an independent introduction of Ae. koreicus to Europe. Finally, a genetic expansion signal was identified, suggesting the species might be present in more locations than currently detected.Our results highlight the importance of genetic research of invasive mosquitoes to understand general dispersal patterns, reveal main dispersal routes and form the baseline of future mitigation actions. The first complete genomic sequence also provides a significant leap in the general understanding of this species, opening the possibility for future genome-related studies, such as the detection of 'Single Nucleotide Polymorphism' markers. Considering its public health importance, it is crucial to further investigate the species' population genetic dynamic, including a larger sampling and additional genomic markers

Metagenomic analysis of bat guano samples revealed the presence of viruses potentially carried by insects, among others by Apis mellifera in Hungary

The predominance of dietary viruses in bat guano samples had been described recently, suggesting a new opportunity to survey the prevalence and to detect new viruses of arthropods or even plant-infecting viruses circulating locally in the ecosystem. Here we describe the diversity of viruses belonging to the order Picornavirales in Hungarian insectivorous bat guano samples. The metagenomic analysis conducted on our samples has revealed the significant predominance of aphid lethal paralysis virus (ALPV) and Big Sioux River virus (BSRV) in Hungary for the first time. Phylogenetic analysis was used to clarify the relationship to previously identified ALPV strains infecting honey bees, showing that our strain possesses a close genetic relationship with the strains that have already been described as pathogenic to honey bees. Furthermore, studies have previously confirmed the ability of these viruses to replicate in adult honey bees; however, no signs related to these viruses have been revealed yet. With the identification of two recently described possibly honey bee infecting viruses for the first time in Hungary, our results might have importance for the health conditions of Hungarian honey bee colonies in the future