Anaplasmataceae closely related to Ehrlichia chaffeensis and Neorickettsia helminthoeca from birds in Central Europe, Hungary

Increasing amount of data attest that (in the context of vector-borne infections) birds are not only important as hosts of blood-sucking arthropod vectors, but also as reservoirs of vector-borne pathogens. From 2015 to 2019 cadavers of 100 birds (from 45 species, nine orders) were collected in Hungary, and their organs were screened for DNA from a broad range of vector-borne bacteria with PCR and sequencing. Molecular analyses revealed the presence of Anaplasmataceae, and sequencing identified bacteria closely related to Neorickettsia helminthoeca and Ehrlichia chaffeensis in a Eurasian teal (Anas crecca)and a song thrush (Turdus philomelos), respectively. All samples were PCR negative for rickettsiae, borreliae, Francisella and Coxiella spp., as well as for piroplasms. To our knowledge, this is the first report of a Neorickettsia and an Ehrlichia sp., which belong to the phylogenetic groups of N. helminthoeca and E. chaffeensis, respectively, from Europe. The potential presence of these two vector-borne bacteria needs to be taken into account during future studies on the eco-epidemiology of Anaplasmataceae in Europe

Repellensek kullancsellenes hatékonyságának vizsgálata egy új in vitro módszer tesztelésével

A kullancsok elriasztása - parazita és vektor tevékenységük miatt - fontos része a háziállatok egészségvédelmének. Erre a célra egyre több természetes anyag, például növényi illóolajok alkalmazása merül fel lehetőségként. Azonban, egy-egy új repellensnek tűnő anyag hatásának ellenőrzése komoly költséget jelent, ha az előírások szerinti állatkísérletekkel vizsgálják azt, ráadásul nagy mennyiségű kullancsot igényel. Továbbá, állatvédelmi szempontból is kívánatos lenne kiváltani az állatkísérleteket in vitro tesztekkel. Munkánk során új in vitro vizsgálati módszert fejlesztettünk ki és teszteltünk olyan módon, hogy két illóolaj, a citronellal és a geraniol repellens hatását hasonlítottuk össze desztillált víz negatív és N,N-dietil-toluolamid pozitív kontroll mellett 0,1%-os és 1%-os koncentrációban. Teszteltük továbbá a két anyag koncentrációfüggését is 1%-os, 5%-s és 10%-os hígítású vizes emulziók használatával vizes negatív kontroll mellett. A vizsgálandó anyagokat és a kontrollokat gézcsíkokra vittük fel, majd négyzet alakban helyeztük el őket a vizsgálat helyéül szolgáló kocka alakú, átlátszó plexiből készült doboz alján. Végeztünk kontroll futtatást is, csak vízzel nedvesített gézcsíkok használatával. A kullancsokat egyszerre indítottuk középről, mozgásukat rögzített állásból fényképeztük, majd a kullancsok helyzetének, elrendeződésének paramétereit használtuk fel az elemezésnél. Az adatokat R Commander segítségével elemeztük, az eloszlások közti eltérések vizsgálatára Fisher-féle egzakt próbát alkalmaztunk, ahol a kontrollal hasonlítottuk össze az egyes méréseket, illetve a két anyag koncentrációfüggés-vizsgálatainak adatait egymással is összehasonlítottuk. A kontroll futtatás egyenletes eloszlását chi-négyzet próbával teszteltük

Carbapenem-resistant Escherichia coli in Black-headed gulls, the Danube, and human clinical samples: A One Health comparison of contemporary isolates

ABSTRACT: Objectives: Our aim was to characterize and compare contemporary carbapenem-resistant Enterobacterales (CRE) isolates from gulls, the River Danube, and humans in Hungary, Budapest. Methods: Multiresistant Enterobacterales were sought for in 227 gull faecal and 24 Danube water samples from 2019 to 2020. Eosin-methylene blue agar containing 2 mg/L cefotaxime and Colilert-test containing 10 mg/L cefotaxime were used for gull and water samples, respectively. Isolates were characterized by polymerase chain reactions (PCRs); acquired carbapenemase producers were further analysed by whole-genome sequencing, together with 21 Hungarian human CR Escherichia coli (CREc) isolates. Results: Gull and water samples exhibited a CRE prevalence of 7.4% (9/122) and 6.7% (7/105), none and 5/12 water samples yielded CRE from 2019 and 2020, respectively; CRE were found only in samples taken downstream of Budapest. The dominant species was Escherichia coli and the most prevalent carbapenemase was blaNDM-1. High-risk CREc clones were found both in gulls (ST224, ST372, ST744) and the Danube (ST10, ST354, ST410); the closest associations were between ST410 from humans and the Danube, among ST1437 among gulls, and between ST1437 in gulls and the Danube (46, 0, and 22–24 allelic distances, respectively). Direct links between human and gull isolates were not demonstrated. Conclusion: The study demonstrates potential epidemiological links among humans, a river crossing a city, and urbanised birds, suggesting a local transmission network. Water bodies receiving influent wastewater, together with animals using such habitats, may serve as a local reservoir system for CRE, highlighting the importance of One Health in CRE transmission, even in a country with a low CRE prevalence in humans