Craniophora minuscula sp. n., a new species of the genus Craniophora Snellen, 1867 (Lepidoptera: Noctuidae: Acronictinae) from Japan

K

What NMR can do in the biopharmaceutical industry

LBK

Az eurázsiai Craniophora Snellen, 1867 fajok taxonómiája és szisztematikája (Lepidoptera, Noctuidae, Acronictinae)

A Craniophora fajok szisztematikus feldolgozását 2011-ben, a PhD képzésemmel egyidejűleg, kezdtem el. Az elmúlt 6 év alatt 29 múzeumi és 18 magángyűjteményben vizsgáltam meg (részben vagy egészben) az Acronictinae alcsaládba tartozó lepkéket. Pár ezer példány megvizsgálása és több mint 1200 Craniophora-szerű példány ivarszervi preparátumának elkészítése után (38 típus példányt vizsgáltam meg, melyből 24 típus már rendelkezett ivarszervi preparátummal, azonban 6 típus esetében ezeket én készítettem el), a megvizsgált anyagban 17 tudományra új faj egyedeit észleltem, amiket három tanulmányban le is közöltem (KISS & GYULAI 2013, KISS & JINBO 2016, KISS 2017). A fajok leírásához hagyományos morfo-taxonómiai módszereket használtam. A legfrissebb tanulmányban (Kiss 2017) a tágabb értelemben vett Craniophora génuszt 8 leíratlan és 4 korábban leírt génuszra bontottam fel, továbbá 22 új kombinációt és 11 új revideált státuszt állapítottam meg, valamint 8 lektotípust és 4 neotípust is kijelöltem. Megadtam az egyes génuszok és fajok pontos és következetes jellemzését, különös tekintettel az androconialis készülékekre és a potrohlemezek szerkezetére is. A Craniophora ligustri esetében morfometriai vizsgálatot végeztünk a hímek valva-jának alakján (külcsoportnak a C. pontica fajt használtuk). Kíváncsiak voltunk a valva alakjának a variabilitására a nyugat-palaearktikus és az orosz távol keleti populációk esetében, valamint arra is, hogy a leírt nyugat-palaearktikus alfajok (C. l. carbolucana és C. l. hyrcanica) megkülönböztethető-e a valva-k alapján. A vizsgált C. ligustri populációkban egyöntetűen csupán az orosz távol-keleti populáció különíthető el a nyugat-palaearktikus populációktól. A C. l. carbolucana alfaj inkább tűnik csupán a C. ligustri egy sötétebb színű formájának, mintsem valódi alfajnak, ezzel szemben a C. l. hyrcanica a refugiális elterjedése, következetes alapszíne és mintázata miatt, valódi alfajnak tekinthető.The systematic processing of the available material of Craniophora species has been started in 2011 with my PhD grant. During the past 6 years, I have examined the Acronictinae material of 29 institutional and 18 private collections (partly or completely) for different acronictine species and specimens. After examination of few thousand specimens and dissecting more than 1200, with special regard on Craniophora-like specimens and closely related genera and examined 38 type specimens (24 types were dissected, 6 ones for the first time by me), I have found 17 new species. These new species were described in three papers (KISS & GYULAI 2013, KISS & JINBO 2016, KISS 2017) by traditional morpho-taxonomic methods. The newly proposed generic division (KISS 2017) provided a clearer picture on the taxonomy of the Craniophora s. l. with describing 8 new genera and revising 4 formerly described genera, set of 22 new combinations, 11 new reviewed statuses, and designating 8 lectotypes and 4 neotypes. Furthermore, I have given a proper and consistent diagnosis for the genera and species with special reference to the androconial apparatuses and the structures of the last abdominal segments. In Craniophora ligustri, geometric morphometric based study was used to survey the shape variation of the male valvae in the Western Palaearctic and Russian Far East population (including subspecies C. l. carbolucana and C. l. hyrcanica and C. pontica as out-group), to reveal the possible geographic pattern, and giving some biogeographical interpretation. Within C. ligustri, only populations of the Russian Far East could have been separated from the Western Palaearctic population groups. The subspecies of C. l. carbolucana, based on the results, seems to a darker morphotype of C. ligustri than a separated subspecies, while the subspecies C. l. hyrcanica looks like a valid subspecies based on its refugial distribution and its consistent coloured forewing and wing pattern