Juvenile Huntington’s disease skin fibroblasts respond with elevated parkin level and increased proteasome activity as a potential mechanism to counterbalance the pathological consequences of mutant Huntingtin protein

Huntington’s disease (HD) is an inherited neurodegenerative disorder, caused by an abnormal polyglutamine (polyQ) expansion in the huntingtin protein (Htt). Mitochondrial dysfunction and impairment of the ubiquitin-proteasome system (UPS) are hallmarks of HD neurons. The extraneural manifestations of HD are still unclear. We investigated the crosstalk between mitochondria and proteolytic function in skin fibroblasts from juvenile HD patients. We found reduced mitosis, increased cell size, elevated ROS and increased mitochondrial membrane potential in juvenile HD fibroblasts, while cellular viability was maintained. Mitochondrial OXPHOS analysis did not reveal significant differences compared to control. However, the level of mitochondrial fusion and fission proteins was significantly lower and branching in the mitochondria network was reduced. We hypothesized that juvenile HD fibroblasts counterbalance cellular damage and mitochondrial network deficit with altered proteasome activity to promote cell survival. Our data reveal that juvenile HD fibroblasts exhibit higher proteasome activity, which was associated with elevated gene and protein expression of parkin. Moreover, we demonstrate elevated proteasomal degradation of the mitochondrial fusion protein Mfn1 in diseased cells compared to control cells. Our data suggest that juvenile HD fibroblasts respond to mutant polyQ expansion of Htt with enhanced proteasome activity and faster turnover of specific UPS substrates to protect cells

Extenzív szántók gyomcönológiai vizsgálata Észak-nyugat Dunántúlon = Phytosociological survey of weed communities on extensive fields in North-western Hungary

A Dunántúli-középhegység és a Nyugat-Magyarországi peremvidék extenzív vetéseiben a következő vegetációtípusok leírására került sor: Nyári aszpektusban bázikus-meszes vályogos talajon a Camelino-Anthemidetum caucalietosum; semleges talajon (vagy a nagyobb mérvű intenzifikációval) a Camelino-Anthemidetum typicum, savanyú talajon pedig a Camelino-Anthemidetum scleranthetosum. Ezeket a típusokat, bázikus homokon a Sisymbrio-Anthemidetum, míg savanyú homokon a Spergulo-Anthemidetum váltja fel. A szubatlantikus klíma befolyása alatt savanyú vályog- és agyagtalajokon az Aphano-Matricarietum scleranthetosum uralkodik. A Capsello-Descurainietum a növekvő intenzifikációval alakul ki a Camelino-Anthemidetum termőhelyén. A Camelino-Anthemidetum-ot őszi aszpektusban a tarlókon a Stachyo-Setarietum váltja fel, míg az Aphano-Matricarietum termőhelyén a Chenopodio-Oxalidetum a jellemző tarlószövetkezet. A kapáskultúrákban az egész vizsgált területen, bár sokszor csak nagyon elszegényedett formában az Echinochloo-Setarietum terjedt el. | In the surveyed area the following vegetation units have been distinguished: Camelino-Anthemidetum caucalidetosum as summer-association on loamy calcareous soils, Camelino-Anthemidetum typicum on neutral soils (or by larger intensification), Camelino-Anthemidetum scleranthetosum on acidic soils. These units are substituted by Sisymbrio-Anthemidetum on basic sand, while by Spergulo-Anthemidetum on acidic sand. Under the effect of Submediterranean climate Aphano-Matricarietum scleranthetosum on acidic loam and clay prevails. Capsello-Descurainietum evolves with increasing intensification in habitat of Camelino-Anthemidetum. Camelino-Anthemidetum is substituted by Stachyo-Setarietum as autumn-association on stubble fields while in the habitat of Aphano-Matricarietum, Chenopodio-Oxalidetum is the typical stubble community. In row crop fields Echinochloo-Setarietum is the most frequent association

Perifériás és centrális receptorok részvétele opioidok fájdalomcsillapító hatásában és mellékhatás spektrumában.Korai drog expozició (perinatális és adoleszcensz) hatásának vizsgálata patkányon = On the role of central and peripheral receptors in the antinociceptive action and side effects of opioids.The influence of early (perinatal and in adolescent age) drug exposition on antinociception

A fájdalom terápiájának megoldása sürgető és releváns igény. Korábban publikáltunk néhány az agyba limitáltan penetráló morfinant. Jelen munkában kb. 30 új származékot vizsgáltunk. Perifériás vs centrális analgetikus aktivitásuk 40-400, a rosszul penetráló opioid antagonisták gátolják hatásukat, intrinsic efficacy-juk magas (perifériás hatékonyság markere az általunk kidolgozott módszer szerint ), gátló hatásuk patkány DRG sejteken perifériás támadáspont mellett szól. Morfintoleráns egérben spinálisan adva a DPDPE gátolja, míg TIPPszi potencírozza a DAMGO antinociceptív hatását. Patkányon mind naiv mind toleráns állatban a hatás potencirozó. A prodynorfin génexpresszió és dinorfin szint a dependenciáért felelős agyi régiókban módosul perifériás opioidok hatására. A perinatalisan drog expozíciónak kitett patkány anyák korai adoleszcens korú utódainak testsúlya, adaptációs képessége szignifikánsan csökkent, erőltetett úszás teszten depressziót jeleztek, fizikálisan dependensekké, vulnerábilissá váltak. Az anyai viselkedés romlott. Konklúzió: új morfinánok segítségével a C-6 szubsztitució prominens szerepét demonstráltuk a perifériás hatékonyság erősödésében, a preemptiv analgéziában, limitált légzésdepresszió és pszichológiai dependencia mellett. Az eredmény elméleti jelentősége mellett gyakorlati fontosságú a klinikum számára. Kimutattuk továbbá, hogy perinatálisan stimuláns ill. opioid kábítószerekkel kezelt patkányok utódai vulnerábilissá válnak, az abúzus veszélye nő. | There is a permanent and relevant need to manage pain. Previously we published opioids with limited access to the brain. 30 new derivatives were studied in rodents and found to be more potent analgesics, than morphine (Mo). Their peripheral vs central activites were between 40-400, the analgesic action was inhibited by poorly penetrating antagonists contrast to Mo, they block DRG cells, their intrinsic efficacy (a good marker of peripheral activity), is much higher than Mo assessed by a method elaborated by us, suggesting a peripheral site of action. DPDP administered spinally to Mo tolerant mice inhibited, while TIPPsi potentiated DAMGO analgesia.. We observed potentiation both in naive and tolerant rat. Prodynorphin gene expression and dynorphin level in brain regions responsible for the development of dependence were modified by opioids. The body weight, the adaptive behaviour of early adolescent offspring of perinatally Mo and ecstasy exposed dams decreased, they show depression in swimming test, they became physically dependent, and vulnerable to addiction. The maternal behavior of dams was disturbed. Conclusion: new data on the mechanisms of preemptive analgesia were obtained by new C-6 substituted morphinans. Respiratory depression and psychological dependence were limited. This finding beside its basic importance has practical importance too.Furthermore the offspring of dams perinatally exposed to substances of drug abuse became vulnerable and prone to be addict.

Vízibogarak és vízipoloskák vándorlási ritmusának vizsgálata (Coleoptera, Heteroptera) I. Az egyedszám és a fajgazdagság változásai

Vizsgálataink során a vízibogarak és a vízipoloskák vándorlási szokásait, vándorlásuk napszakos és évszakos ritmusát tanulmányoztuk. Heti gyakoriságú, 24 óra időtartamú, óránkénti bontásban végzett mintavételeink során 9X3 méteres fekete fólián csapdáztuk a rovarokat. A begyűjtött 10 292 egyed 86 taxonhoz (68 Coleoptera, 18 Heteroptera) tartozott. Ebben a dolgozatban az egyes mintavételi napok és mintavételi órák átlagos egyedszámának és fajszámának alakulása alapján elemezzük a vízirovarok szezonális vándorlási ritmusát

Magyar Tanítóképző 16 (1901) 01

Magyar Tanítóképző A Tanítóképző-intézeti Tanárok Országos Egyesületének közlönye 16. évfolyam, 01. füzet Budapest, 1901. január h

Shedding light on the pharmacological interactions between µ-opioid analgesics and angiotensin receptor modulators:A new option for treating chronic pain

The current protocols for neuropathic pain management include µ-opioid receptor (MOR) analgesics alongside other drugs; however, there is debate on the effectiveness of opioids. Nevertheless, dose escalation is required to maintain their analgesia, which, in turn, contributes to a further increase in opioid side effects. Finding novel approaches to effectively control chronic pain, particularly neuropathic pain, is a great challenge clinically. Literature data related to pain transmission reveal that angiotensin and its receptors (the AT1R, AT2R, and MAS receptors) could affect the nociception both in the periphery and CNS. The MOR and angiotensin receptors or drugs interacting with these receptors have been independently investigated in relation to analgesia. However, the interaction between the MOR and angiotensin receptors has not been excessively studied in chronic pain, particularly neuropathy. This review aims to shed light on existing literature information in relation to the analgesic action of AT1R and AT2R or MASR ligands in neuropathic pain conditions. Finally, based on literature data, we can hypothesize that combining MOR agonists with AT1R or AT2R antagonists might improve analgesia