A szívfrekvencia variabilitás beszűkülése és a cardiovascularis kockázat összefüggése diabetes mellitusban és egyéb belgyógyászati betegségekben = Relationship between depressed heart rate variability and cardiovascular risk profile in diabetes mellitus and in other medical disorders

Az EURODIAB Prospective Complications Study adatai, valamint frissen felfedezett 1-es típusú diabetesesek körében végzett vizsgálatunk eredményei alapján a hagyományos cardiovascularis rizikófaktorok egyúttal a szív frekvencia variabilitás beszűkülésével jellemezhető autonom neuropathia fizikófaktorainak is tekinthetők. A domináló parasympathicus károsodással járó autonom neuropathia mind 1-es, mind 2-es típusú diabetesesekben hypertonia kialakulásához vezet, 1-es típusú betegekben egyértelmű a microalbuminuriával való összefüggés is, és ugyanebben a betegcsoportban dokumentálható az autonom- és sensoros neuropathia összefüggése. Ugyancsak új adatként autonom- és sensoros károsodást írtunk le Wilson kórban, valamint essentialis hypertoniában szenvedő betegekben. Az utóbbi betegcsoportban, valamint primer biliaris cirrhosisban szenvedő betegekben az autonom- és sensoros neuropathia rizikófaktorait is értékeltük. | Data of the EURODIAB Prospective Complications Study just as our results obtained among patients with newly diagnosed type 1 diabetes mellitus, provide evidence that classical cardiovascular risk factors predict the prevalence or progression of autonomic neuropathy characterised by decreased heart rate variability. Predominantly parasympathetic impairment leading to autonomic dysfunction is associated with hypertension in patients with both type 1 and type 2 diabetes. Among patients with type 1 diabetes, a significant relationship with microalbuminuria and peripheral neuropathy has also been documented. As another novel observation we evaluated the frequancy of autonomic and sensory nerve dysfunction in patients with Wilson?s disease just as the frequency and risk factors of autonomic and sensory neuropathy in patients with primary biliary cirrhosis and essential hypertension

Elfelejtjük az irreleváns információkat? - epizodikus emlékezeti előhívás vizsgálata kényszerbetegségben

Az obszesszív-kompulzív zavar (OCD, kényszerbetegség) egy súlyos neuropszichiátriai kórkép, melyet a nemkívánatos betörő gondolatok (obszessziók) és/vagy az ismétlődő kompulzív cselekvések, mentális rituálék (kompulziók) jellemeznek (Amerikai Pszichiátriai Társaság, 1994). A klinikai tünetek egyik lényeges kognitív háttérfaktoraként legtöbb szerző a végrehajtó rendszer diszfunkcióját emeli ki (Kuelz és mtsai., 2004; Abramovitch és mtsai., 2013), ami szorosan kapcsolódik a számos vizsgálat által kimutatott orbitofrontális és dorsalis anterior cinguláris deficitekhez OCD-ben (Milad és Rauch, 2012). Ugyanakkor Chamberlain és mtsai., (2005) szerint a végrehajtó rendszer nem minden aspektusa sérült OCD-ben. A klinikai tünetek és a fő kognitív deficitek - mint, a prepotens válasz gátlása, a szett váltás és a hatékony szervezési stratégia használat az emlékezeti próbákban – megmagyarázhatóak a kognitív és a viselkedési gátlás sérülésével. Előzetes kutatásokból tudjuk, hogy az emlékek előhívása a végrehajtó rendszer működését involválja, amely a cél emlékek aktiválása mellett csökkenti a versengő emléknyomok elérhetőségét. Ezt a hatást nevezzük előhívás kiváltotta felejtésnek (retrieval induced forgetting – RIF), amit leggyakrabban a szelektív gyakorlási paradigmával vizsgáltak. Az emlékezeti patológiák megértése szempontjából alapvető tudományos kérdés, hogy vajon a RIF hatás a versengés feloldásában szerepet játszó gátlási folyamatoknak vagy csupán az előhívott emlékek megerősödésének és interferenciájának tulajdonítható-e. Célunk, hogy egy klinikai vizsgálat keretében bizonyítékokat szerezzünk a végrehajtó kontroll folyamatok szerepéről a RIF hatás előidézésében. Mivel korábbi adatok szerint a RIF hatás összefügg a munkamemória kapacitással és a szorongás szintjével, ezért vizsgálatunkban ezeket a változókat is mértük. A vizsgálatban 25 OCD-vel diagnosztizált személy, illetve 25, kor és iskolázottság mentén illesztett, kontroll személy vett részt. Egy módosított szelektív gyakorlási paradigmát használtunk, mely alkalmas volt nem csak a találatok/hibázások, hanem az adott válaszok reakcióidejének a rögzítésére is. Eredményeink azt mutatják, hogy az emlékezeti előhívás gyakorlása mindkét csoportban a gyakorolt emlékek jobb felidézéséhez vezetett, azonban csak a kontroll csoportban vezetett RIF-hez, az OCD csoportban nem. Nem találtunk összefüggést a RIF hatás és az állapot, vonás szorongás mértéke között a (STAI) illetve a RIF hatás és a munka- (N-vissza feladatok), rövid távú memória kapacitás (Számterjedelem Előre feladat) között. Valószínűleg a RIF hatás hiánya az OCD-ben megfigyelhető konfliktus detektáló folyamatok zavarával magyarázható, melynek hátterében az anterior cinguláris és a prefrontális kéreg fokozott aktivitása valószínűsíthető. Kulcsszavak: emlékezet, előhívás kiváltotta felejtés, obszesszív kompulzív zavar, végrehajtó kontrol

Obsessed not to forget: lack of retrieval induced forgetting effect in obsessive compulsive disorder (OCD)

Study objectives: To investigate the role of executive functions in resolving memory interference in a clinical sample of patients with obsessive-compulsive disorder (OCD). Method: Retrieval of memories has been shown to involve an executive mechanism that diminishes the accessibility of rival memory traces, leading to retrieval induced forgetting (RIF). These executive control processes might suppress unwanted thoughts and irrelevant memories during competitive retrieval. We hypothesized that OCD patients manifest reduced RIF compared to the matched healthy controls due to impaired executive functions that are supposed to resolve interference during competitive retrieval. We assessed RIF with the retrieval practice paradigm among twenty five OCD patients and twenty five healthy controls matched for age and education. In contrast to most previous clinical studies of RIF, we used a method where the observed RIF effect can only be explained by inhibitory processes, and not for instance by interference. In addition to recall accuracies, we focused on differences in recall latencies as a measure of RIF to ensure that any effect that decreases accessibility of memories due to competitive retrieval would be detected. We controlled for working memory (n-back Task), symptom severity (Yale- Brown Obsessive Compulsive Scale, Y-BOCS) and trait and state anxiety (Spielberger State and Trait Anxiety Inventory, STAI). Results: Retrieval of target memories led to enhancement of target memory recall in both groups, but suppression of related memories (RIF) occurred only among controls. This finding was not due to different levels of working memory, symptom severity and anxiety. Learning curves during the retrieval practice phase were similar in the two groups. Therefore the lack of RIF among OCD patients was not related to overall learning or recall performance. Conclusions: Suppression of irrelevant, interfering memories during competitive recall is impaired in OCD. Educational objectives: To promote cognitive experimental approaches to OCD research and therapy

Autonomic and sensory nerve dysfunction in primary biliary cirrhosis

AIM: Cardiovascular autonomic and peripheral sensory neuropathy is a known complication of chronic alcoholic and non-alcoholic liver diseases. We aimed to assess the prevalence and risk factors for peripheral sensory nerve and autonomic dysfunction using sensitive methods in patients with primary biliary cirrhosis (PBC). METHODS: Twenty-four AMA M2 positive female patients with clinical, biochemical and histological evidence of PBC and 20 age matched healthy female subjects were studied. Five standard cardiovascular reflex tests and 24-h heart rate variability (HRV) analysis were performed to define autonomic function. Peripheral sensory nerve function on median and peroneal nerves was characterized by current perception threshold (CPT), measured by a neuroselective diagnostic stimulator (Neurotron, Baltimore, MD). RESULTS: Fourteen of 24 patients (58%) had at least one abnormal cardiovascular reflex test and thirteen (54%) had peripheral sensory neuropathy. Lower heart rate response to deep breathing (P = 0.001), standing (P = 0.03) and Valsalva manoeuvre (P = 0.01), and more profound decrease of blood pressure after standing (P = 0.03) was found in PBC patients than in controls. As a novel finding we proved that both time domain and frequency domain parameters of 24-h HRV were significantly reduced in PBC patients compared to controls. Each patient had at least one abnormal parameter of HRV. Lower CPT values indicated hyperaesthesia as a characteristic feature at peroneal nerve testing at three frequencies (2000 Hz: P = 0.005; 250 Hz: P = 0.002; 5 Hz: P = 0.004) in PBC compared to controls. Correlation of autonomic dysfunction with the severity and duration of the disease was observed. Lower total power of HRV correlated with lower CPT values at median nerve testing at 250 Hz (P = 0.0001) and at 5 Hz (P = 0.002), as well as with those at peroneal nerve testing at 2000 Hz (P = 0.01). CONCLUSION: Autonomic and sensory nerve dysfunctions are frequent in PBC. Twenty-four-hour HRV analysis is more sensitive than standard cardiovascular tests for detecting of both parasympathetic and sympathetic impairments. Our novel data suggest that hyperaesthesia is a characteristic feature of peripheral sensory neuropathy and might contribute to itching in PBC. Autonomic dysfunction is related to the duration and severity of PBC

Reactivation of the Photosynthetic Apparatus of Resurrection Plant Haberlea rhodopensis during the Early Phase of Recovery from Drought- and Freezing-Induced Desiccation

Haberlea rhodopensis is a unique desiccation-tolerant angiosperm that also survives winter frost. As, upon freezing temperatures, H. rhodopensis desiccates, the taxon is proposed to survive low temperature stress using its desiccation tolerance mechanisms. To reveal the validity of this hypothesis, we analyzed the structural alterations and organization of photosynthetic apparatus during the first hours of recovery after drought- and freezing-induced desiccation. The dynamics of the ultrastructure remodeling in the mesophyll cells and the restoration of the thylakoid membranes shared similarities independent of the reason for desiccation. Among the most obvious changes in thylakoid complexes, the proportion of the PSI-LHCII complex strongly increased around 70% relative water content (RWC), whereas the proportion of Lhc monomers decreased from the beginning of rehydration. We identified enhanced levels of cyt b6f complex proteins that contributed to the enhanced electron flow. The high abundance of proteins related to excitation energy dissipation, PsbS, Lhcb5, Lhcb6 and ELIPs, together with the increased content of dehydrins contributed to the preservation of cellular integrity. ELIP expression was maintained at high levels up to 9 h into recovery. Although the recovery processes from drought- and freezing-induced desiccation were found to be similar in progress and time scale, slight variations indicate that they are not identical

Syndecan-1 and FGF-2, but Not FGF Receptor-1, Share a Common Transport Route and Co-Localize with Heparanase in the Nuclei of Mesenchymal Tumor Cells

Syndecan-1 forms complexes with growth factors and their cognate receptors in the cell membrane. We have previously reported a tubulin-mediated translocation of syndecan-1 to the nucleus. The transport route and functional significance of nuclear syndecan-1 is still incompletely understood. Here we investigate the sub-cellular distribution of syndecan-1, FGF-2, FGFR-1 and heparanase in malignant mesenchymal tumor cells, and explore the possibility of their coordinated translocation to the nucleus. To elucidate a structural requirement for this nuclear transport, we have transfected cells with a syndecan-1/EGFP construct or with a short truncated version containing only the tubulin binding RMKKK sequence. The sub-cellular distribution of the EGFP fusion proteins was monitored by fluorescence microscopy. Our data indicate that syndecan-1, FGF-2 and heparanase co-localize in the nucleus, whereas FGFR-1 is enriched mainly in the perinuclear area. Overexpression of syndecan-1 results in increased nuclear accumulation of FGF-2, demonstrating the functional importance of syndecan-1 for this nuclear transport. Interestingly, exogenously added FGF-2 does not follow the route taken by endogenous FGF-2. Furthermore, we prove that the RMKKK sequence of syndecan-1 is necessary and sufficient for nuclear translocation, acting as a nuclear localization signal, and the Arginine residue is vital for this localization. We conclude that syndecan-1 and FGF-2, but not FGFR-1 share a common transport route and co-localize with heparanase in the nucleus, and this transport is mediated by the RMKKK motif in syndecan-1. Our study opens a new perspective in the proteoglycan field and provides more evidence of nuclear interactions of syndecan-1