Mild hypodontia is associated with reduced tooth dimensions and cusp numbers compared to controls in a Romanian sample

The associations seen clinically between variations in tooth number, size and shape reflect the repetitive genetic interactions occurring between the epithelium and mesenchyme during the initiation and morphogenetic stages of dental development. The aim of this study was to investigate this relationship further by comparing multiple crown parameters, including cusp numbers, between patients with mild hypodontia and controls. Digital images of dental casts of the permanent dentition from 28 Romanian subjects with mild hypodontia and 28 controls were used. Measurements of the vestibular and occlusal surfaces were performed using a 2D image analysis method. Seven dimensions were measured (mesio-distal, occluso-gingival, bucco-lingual, vestibular perimeter, vestibular area, occlusal perimeter and occlusal area) and cusps on premolars and first molars were counted. Multivariate analysis of variance was performed using SPSS V17 software. The results showed teeth in the hypodontia group were smaller than those of controls, with many measurements being significantly different (significance values varied from p=0.048 to p=0.0001). Lower first incisors and upper first premolar teeth presented the most reduced dimensions. Mesio-distal, bucco-lingual and occlusal area and perimeter dimensions were the most affected. Upper first molars presented the Carabelli trait in significantly less subjects in the hypodontia group than in controls. This variation was accompanied by a difference in tooth height. Lower premolars showed reduced cusp numbers in hypodontia subjects, accompanied by variation in tooth width or depth. In conclusion, this study demonstrated differences in multiple parameters of crown size and shape in patients with mild hypodontia compared to controls. The degree of these differences varied between different tooth types and dimensions. Acknowledgments: This study was supported by the Internal Research Grant no. 8/30.01.2013 of the University of Medicine and Pharmacy of Tîrgu Mureș, Romania. Keywords: tooth dimensions; mild hypodontia; cusp numbe

Morphological Stasis and Proteome Innovation in Cephalochordates

Lancelets, extant representatives of basal chordates, are prototypic examples of evolutionary stasis; they preserved a morphology and body-plan most similar to the fossil chordates from the early Cambrian. Such a low level of morphological evolution is in harmony with a low rate of amino acid substitution; cephalochordate proteins were shown to evolve slower than those of the slowest evolving vertebrate, the elephant shark. Surprisingly, a study comparing the predicted proteomes of Chinese amphioxus, Branchiostoma belcheri and the Florida amphioxus, Branchiostoma floridae has led to the conclusion that the rate of creation of novel domain combinations is orders of magnitude greater in lancelets than in any other Metazoa, a finding that contradicts the notion that high rates of protein innovation are usually associated with major evolutionary innovations. Our earlier studies on a representative sample of proteins have provided evidence suggesting that the differences in the domain architectures of predicted proteins of these two lancelet species reflect annotation errors, rather than true innovations. In the present work, we have extended these studies to include a larger sample of genes and two additional lancelet species, Asymmetron lucayanum and Branchiostoma lanceolatum. These analyses have confirmed that the domain architecture differences of orthologous proteins of the four lancelet species are because of errors of gene prediction, the error rate in the given species being inversely related to the quality of the transcriptome dataset that was used to aid gene prediction

Structure, function and disease relevance of Wnt inhibitory factor 1, a secreted protein controlling the Wnt and hedgehog pathways

Wnts and Hedgehogs (Hh) are large, lipid-modified extracellular morphogens that play key roles in embryonic development and stem cell proliferation of Metazoa. Both morphogens signal through heptahelical Frizzled-type receptors of the G-Protein Coupled Receptor family and there are several other similarities that suggest a common evolutionary origin of the Hh and Wnt pathways. There is evidence that the secreted protein, Wnt inhibitory factor 1 (WIF1) modulates the activity of both Wnts and Hhs and may thus contribute to the intertwining of these pathways. In this article, we review the structure, evolution, molecular interactions and functions of WIF1 with major emphasis on its role in carcinogenesis. © 2019, © 2019 The Author(s). Published by Informa UK Limited, trading as Taylor & Francis Group

Wnt fehérjék és Wnt receptorok = Interaction of Wnt proteins with receptors and antagonists

Arginine-scanning mutagenezis és CD spektroszkópia segítségével meghatároztuk a Wnt inhibitory factor-1 WIF-doménjének Wnt-kötőhelyét. Kimutattuk, hogy a Wnt-kötőhely egyik szubrégiója (melynek kialakításában a Ile25, Phe27 és Phe42 aminosavak vesznek részt) a Wnt fehérjék palmitoil csoportját köti, a kötőhely másik szubrégiója (melynek kialakításában a Tyr13, Trp15 és Leu32 aminosavak vesznek részt) a Wnt-k aminosav-oldalláncainak kötésében játszik fontos szerepet. Az a megfigyelésünk, hogy a Tyr13, Trp15 és Leu32 mutációja a WIF-domén Wnt5a affinitásának növekedéséhez, ugyanakkor a Wnt3a affinitásának csökkenéséhez vezet, azt jelzi, hogy ez a szubrégió fontos szerepet játszik a domén Wnt specifitásának meghatározásában. A Wnt specifitást meghatározó aminosavak azonosításával olyan WIF mutánsokat állíthatunk elő, melyekkel lehetőség nyílik a daganatos betegségekben kulcsszerepet játszó Wnt fehérjék szelektív gátlására. | We have localized the Wnt-binding site of the WIF-domain of Wnt inhibitory factor-1 by structure-guided arginine-scanning mutagenesis in combination with surface plasmon resonance assays. We have shown that the subregion of the Wnt-binding site defined by Ile25, Phe27 and Phe42 may bind the palmitoyl group of Wnt-s, the other subregion defined by residues Tyr13, Trp15 and Leu32, however, is critical for interactions with amino acid side-chains of Wnts. Our observation that substitution of these residues of WIF resulted in an increased affinity for Wnt5a, but decreased affinity for Wnt3a suggests that these residues may define the specificity spectrum of WIF for Wnts. These results hold promise for the more specific targeting of Wnt family members with WIF variants in various forms of cancer

A canalis mandibulae lefutásának vizsgálata különböző vertikális arctípusokban | Study of the canalis mandibulae morphology in different vertical facial types

Absztrakt: Bevezetés: A canalis mandibulae és a foramen mandibulae helyzetének pontos ismerete az alsó állcsonton végzett sebészeti és endodontiás beavatkozások esetén rendkívül fontos. Célkitűzés: Ezen anatómiai képletek helyzetének vizsgálata különböző vertikális arctípusokban. Módszer: 26 normodivergens, 26 hipodivergens és 28 hiperdivergens arctípussal rendelkező egyén panoráma-röntgenfelvételén (összesen 1360 mérés) mértük az interdentalis septumok, oldalsó fogak gyökércsúcsai, mandibulatest alapja, állkapocsszöglet és a canalis mandibularis közötti távolságot, a csatorna lefutását, illetve a foramen mandibulae és a felszálló szár elülső és hátsó széle közötti távolságokat. Eredmények: ANOVA- és t-teszt statisztikai elemzéssel rámutattunk arra, hogy a felszálló ág hátsó széléhez a foramen mandibulae távolabb helyezkedett el hipodivergens arctípusnál, a hiperdivergens arctípusnál a canalis mandibulae közelebb helyezkedett a gyökércsúcsokhoz, hipodivergens típusoknál pedig a mandibulatest alapjához. Normo- és hiperdivergens egyéneknél a csatorna lefutása meredekebb és lefutásában egyre inkább eltávolodik a mandibula alapjához húzott érintőtől. Következtetés: A canalis mandibulae lefutása, valamint a foramen mandibulae helyzete szignifikáns eltéréseket mutatott a különböző vertikális arctípusok esetében. Orv Hetil. 2017; 158(46): 1841–1847. | Abstract: Introduction: The precise knowledge of the position of canalis mandibulae and foramen mandibulae is important for surgical and endodontic interventions on the mandible. Aim: The aim of the study is to examine the position of these anatomical landmarks in different vertical facial types. Method: In the panorama radiograph of 26 normodivergent, 26 hypodivergent and 28 hyperdivergent arthritis (total of 1360 measurements) we measured the distance between the canalis mandibulae and interdental septums, the apex of the lateral teeth, the mandibular base, the goniac angle, and the steepness of the canal and the distance the foramen mandibulae to the anterior and posterior margin of the ramus. Results: ANOVA and t-test statistical analysis showed that the foramen mandibulae is farer from the posterior margin of the ramus in hipodivergent facial types, in hyperdivergent facial types the canalis mandibulae was closer to the root apex of posterior teeth and in hypodivergent types to the base of the mandible. In normal and\ud hyperdivergent individuals, the canalis mandibulae runs steeper and in the course of running it is increasingly distanced from the tangent to the base of the mandible. Conclusion: The position of the canalis mandibulae and the foramen mandibulae showed significant differences in the different vertical facial types. Orv Hetil. 2017; 158(46): 1841–1847

Veleszületett csírahiánnyal társuló skeletalis eltérések vizsgálata = Study of skeletal features in congenital hypodontia

Absztrakt: Bevezetés: A veleszületett csírahiány előfordulásának gyakorisága növekvő tendenciát mutat a mindennapi gyakorlatban. Az említett rendellenesség korai kórisméje ugyanúgy, mint a társult skeletalis eltéréseké, rendkívül fontos a sikeres és stabil végleges rehabilitáció tekintetében. Célkitűzés: 1–4 fogcsíra hiányában szenvedő páciensek kefalometriás leleteinek összehasonlítása a csírahiányban nem szenvedő kontrollcsoport mérési eredményeivel. Anyag és módszer: A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Fogszabályozás Tanszékének kétéves beteganyagából kiválasztott 41, csírahiányos páciens oldalirányú távröntgenjét értékeltük ki. Az így kapott eredményeket összehasonlítottuk a nem és életkor szerint hozzájuk rendelt kontrollcsoport értékeivel. Eredmények: A leggyakrabban kétoldali felső metsző és kétoldali alsó kisőrlő csírahiányával találkoztunk. A mandibula növekedési irányát előre jelző NSGn-szög vizsgálatakor statisztikailag szignifikáns eltéréseket találtunk a férfi (p = 0,012), az elülső (p = 0,010), illetve az oldalsó csírahiányosok (p = 0,024) csoportja és a kontrollcsoport között. A két állcsont egymáshoz viszonyított sagittalis helyzetét jelző ANB-szög vizsgálatakor statisztikai szempontból jelentős eltéréseket találtunk a nemek és a csírahiány fogíven belüli elhelyezkedése szerint elkülönített vizsgálati alcsoportok, illetve a kontrollcsoport között. Következtetés: A csírahiányos egyének skeletalis kefalometriás értékeit összevetve a nem és életkor szerint hozzájuk rendelt kontrollcsoport értékeivel, szignifikánsan több skeletalis 3. osztályt és a két állcsont síkja által bezárt szög hipodivergenciáját találtuk a csírahiányos csoportban. Orv Hetil. 2019; 160(6): 214–219. | Abstract: Introduction: The incidence of congenital hypodontia is increasing in daily practice. Early diagnosis of this dental disorder and the associated skeletal malocclusions is crucial for successful and stable final rehabilitation. Aim: Comparison of cephalometric findings of patients with hypodontia of 1–4 teeth with the measurement results of the control group without teeth agenesis. Material and method: We evaluated the lateral X-ray of 41 patients with 1–4 teeth agenesis selected from patients referred for orthodontic treatment to the Orthodontic Department of the University of Medicine and Pharmacy from Târgu Mureş within a two-year period. The results were compared with the values of the age and sex matched control group. Results: Bilateral upper incisor and lower bicuspid were missing in most of the hypodontia cases. When looking at the NSGn angle predicting the growth direction of the mandible, statistically significant differences were found between the male (p = 0.012), the front (p = 0.010) and the hypodontia group (p = 0.024) and the control group. Regarding the ANB angle, which shows the sagittal position of the maxilla to the mandible, statistically significant differences were found between the subgroups (women, men, anterior or posterior hypodontia) and the control group. Conclusion: Larger number of skeletal class 3 and vertical hypodivergent tendency were observed in the hypodontia group. Orv Hetil. 2019; 160(6): 214–219

Fogak morfológiai és metrikus jellegzetességeinek vizsgálata marosvásárhelyi középkori leleteken és a jelenkori helyi populáció körében = Dental morphological and metric characteristics in contemporary and historical population of Târgu Mureș

Absztrakt: Bevezetés: A fogazat a szervezet egységes részeként nem képez kivételt az embernek a fejlődéstani okokból és életformából következő fizikai antropológiai változásai alól. A különböző káros stresszhatások mellett a természetes kiválasztódás is hozzájárul bizonyos fogmorfológiai jellemzők hangsúlyosabbá válásához. Célkitűzés: Középkori embertani leletek és mai páciensek gipszmintáin végzett odontometriai elemzés eredményeinek, valamint a járulékos csücskök jelenlétének összehasonlítása. Anyag és módszer: A 19 embertani leletből származó 132, valamint 30 páciens modelljén meglévő 694 fog morfológiai jellegzetességeit figyeltük meg. A koronák mesiodistalis, incisivogingivalis és vestibulooralis átmérőinek kétdimenziós képanalízise során nyert értékeit összehasonlítottuk, és megvizsgáltuk az antropológiai szempontból kiemelt fontosságú Carabelli- és taloncsücsköket. Eredmények: A XIV. századi és a jelenkori fogak méretei között statisztikai szempontból jelentős változást találtunk néhány fogcsoport esetében. A középkori leleteken az oldalsó fogak kevésbé széles koronával rendelkeztek, mint a mai populációban mért fogak. A történeti leleteken talált Carabelli-csücskök a Dahlberg-skála szerinti 1. és 3. fokozathoz tartoztak (23,07%-os előfordulás), míg a mai eseteken megfigyelt Carabelli-csücskök a 3., 4., 5., 6. és 7. fokozathoz tartoztak (50,90%-os előfordulás). Taloncsücsökkel a jelenkori csoportban találkoztunk, mindössze egy esetben. Következtetés: A vizsgált jelenkori fogakon a Carabelli-csücskök hangsúlyosabb morfológiai formában és nagyobb gyakorisággal jelentek meg, ami a mai populáció europid jellegét hangsúlyozza. Orv Hetil. 2018; 159(30): 1235–1240. | Abstract: Introduction: Teeth, as an integral part of human organism, are not exceptions from the physical anthropology changes caused by biological evolution and the way of living. Different stress factors and the natural selection are contributing to the emphasis of certain morphological characteristics. Aim: Comparison of dental metric characteristics and the presence of accessory tooth cusps between human remains from the Middle Ages and dental study models of today’s patients. Material and method: Morphological characteristics of 132 teeth from 19 skulls and 694 teeth on dental models of 30 patients were examined. The mesiodistal, incisivocervical and buccolingual diameters of crowns were measured by a validated 2D image analysis method. Carabelli and talon cusps were also examined using a magnifying glass. Results: Statistically significant differences between the size of the 14th-century and the present-day teeth were found in some of the teeth groups. In medieval artifacts, lateral teeth had smaller crown width than teeth measured in the contemporary population. The Carabelli cusps found in the archeological human remains belonged to grades 1 and 3 on Dahlberg scale (23.07%), while the Carabelli cusps observed in the contemporary group belonged to grades 3, 4, 5, 6 and 7 (50.90%). Talon cusp occurred only once in the contemporary group. Conclusion: In case of the contemporary teeth, the Carabelli cusps appeared in a more pronounced morphological form and with a higher frequency, which emphasizes the European origin of today’s population. Orv Hetil. 2018; 159(30): 1235–1240