The characteristics of head and neck squamous cell cancer in young adults: A retrospective single-center study

We aimed to characterize clinical and prognostical factors of primary head and neck squamous cell carcinoma (HNSCC) in 85 young patients (≤39 years, median age: 37 years; between 2000–2018) in comparison with 140 institutional general HNSCC patients (median age: 61.5 years). The patient’s medical records were collected from the institutional database. The prevalence of smoking and alcohol consumption (65.8% and 48.1%) in the young group exceeded the regional population average but was below the institutional (86.4% and 55%) general HNSCC patient population. Primary tumor sites in the group of young patients were as follows: oral cavity (56.4%), oropharynx (17.6%), hypopharynx (11.7%), and larynx (14.1%). Cumulative five-year overall survival was 44.2% in the young group, but significantly better with early T (T1-2 vs. T3-4: 52.6% vs. 26.7%; p = 0.0058) and N0 status (N0 vs. N+: 65.2% vs. 32.3%; p = 0.0013). Young age, abstinence, earlier stage and laryngeal tumor site might predict a better prognosis. The age distribution and the high prevalence of traditional risk factors among the young patients as well as the predominance of oral cavity tumor localization suggest that the early onset of tumor development could be originated from the premature failure of the intrinsic protective mechanisms

A rákmorbiditás és -mortalitás jelenlegi helyzete a Nemzeti Rákregiszter tükrében | The current situation of cancer morbidity and mortality in the light of the National Cancer Registry, Hungary

Absztrakt: A szerzők jelen folyóirat egy korábbi számában már ismertették és összefoglalták a hazai Nemzeti Rákregiszter alapvető célkitűzéseit és feladatát, nemzetközi környezetbe helyezve. Az újabb közlemény az előző folytatásának tekinthető, s az aktuális statisztikai adatok ismertetése és elemzése során vizsgálják azok népegészségügyi hátterét, a lehetséges kockázati tényezőkkel együtt. Az elmúlt évek változásai, a mortalitási adatokat illetően, stagnáló, enyhén hullámzó jelleget mutatnak, egyes lokalizációkat tekintve (például ajak és szájüreg, emlő, prosztata) azonban reménykeltő mutatókat lehet megfigyelni. Az összes daganatos halálozás alig változó jellegével szemben, az évi új bejelentett esetek száma jelentősen megemelkedett, amely a hatékonyabb diagnosztika és terápia szerepét egyaránt feltételezi. A fentiek tükrében megerősíthető, hogy a hazai onkológiai ellátórendszer szerkezetváltása s európai illeszkedése elkerülhetetlen. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 84–89. | Abstract: In a previous issue of this journal the authors presented and summarized the basic objectives and tasks of the Hungarian National Cancer Registry positioned in an international environment. The recent publication is a continuation of the previous one. Based on the presentation and analysis of current statistical data, the public health background with the possible risk factors is examined. Considering changes in recent years, the mortality data are relatively stable, although slightly wavering. The trends are promising in some cancers (for example lip and oral cavity, breast, prostate cancers) however. Contrary to the barely changing nature of the total cancer deaths the number of annually reported new cases has increased significantly, which indicates a more effective role in both diagnostics and therapy. In light of the above, it is confirmed that the restructure of the national oncology care system and the European conformation is inevitable. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 84–89

A p16 tumorszuppresszor expressziojanak prognosztikai szerepe magyarorszagi szajuregi laphamrakokban.

Beside smoking and alcohol consumption, human papillomavirus (HPV) infection is the most common risk factor of squamous cell carcinoma in the head and neck region (HNSCC). The latter group of patients associates with better prognosis. During HPV infection, the level of p16 tumor suppressor elevates, which could give an additional opportunity for diagnosis: instead of molecular diagnostic tools, the application of immunohistochemistry is acceptable. However, the majority of the published studies focused on the whole head and neck region and did not separately handled cancers of the oral cavity. Our recent work analyzed the expression of p16 in 67 oral squamous cancers, and compared to routine clinicopathologic parameters. From surgical samples tissue microarray blocks were prepared and expression of p16 as well as other molecular markers (p53, Ki67, EGFR) were studied. In contrast to previous studies on HNSCC, with the exception of recurrence, the expression of p16 was not found associated to clinicopathologic parameters. Nuclear stabilization of p53 appeared mainly in younger patients. The expression of p53 and EGFR significantly correlated to each other. We concluded that traditional molecular categorization of HNSCC could not be completely adaptable to Hungarian samples. Potential coexposition of common etiological factors (e.g. HPV, smoking, alcohol) could blur borders between distinct categories

Inhibition of EGFR improves antitumor efficacy of vemurafenib in BRAF-mutant human melanoma in preclinical model

Background: Oncogenic activation of the epidermal growth factor receptor (EGFR) signaling pathway occurs in a variety tumour types, albeit in human melanoma the contribution of EGFR is still unclear. Methods: The potential role of EGFR was analyzed in four BRAF-mutant, one NRAS-mutant and one wild-type NRAS-BRAF-carrying human melanoma cell lines. We have tested clinically available reversible tyrosine kinase inhibitors (TKI) gefitinib and erlotinib, irreversible EGFR-TKI pelitinib and a reversible experimental compound (PD153035) on in vitro proliferation, apoptosis, migration as well as in vivo metastatic colonization in a spleen-liver model. Results: The presence of the intracellular domain of EGFR protein and its constitutive activity were demonstrated in all cell lines. We detected significant differences between the efficacies of EGFR-TKIs, irreversible inhibition had the strongest anti-tumour potential. Compared to BRAF-mutant cells, wild-type BRAF associated with relative resistance against gefitinib. In combination with gefitinib, selective mutant BRAF-inhibitor vemurafenib showed additive effect in BRAF-mutant cell lines. Treatment of BRAF-mutant cells with gefinib- or pelitinib attenuated in vitro cell migration and in vivo colonization. Conclusions: Our preclinical data suggest that EGFR is a potential target in the therapy of BRAF-mutant malignant melanoma; however, more benefits could be expected from irreversible EGFR-TKIs and combined treatment settings

A p16 tumorszuppresszor expressziójának prognosztikai szerepe magyarországi szájüregi laphámrákokban.

A fej-nyaki régió laphámrákjának legfontosabb rizikófaktorai az alkohol- és dohányexpozíció, illetve a humán papillómavírussal (HPV) való fertőzés, mely utóbbi alcsoport jóval kedvezőbb klinikai prognózist mutat. A p16 tumorszuppresszor sejten belüli szintje magas kockázatú HPV-fertőzés mellett megemelkedik, ami lehetőséget teremt arra, hogy molekuláris diagnosztikai módszerek helyett immunhisztokémia segítségével diagnosztizáljuk a fertőző ágens jelenlétét. A témában megjelent legtöbb kutatás a fej-nyaki régió egészére fókuszált, és nem kezelte külön a szájüregi lokalizációt. Munkánk során a szájüregi régióból műtétileg eltávolított 67 rosszindulatú laphámdaganat p16-expresszióját vizsgáltuk, és vetettük össze a fej-nyaki régióban rutinszerűen meghatározott klinikopatológiai paraméterekkel. A műtéti anyagokból tissue microarray (TMA) blokkokat készítettünk, majd immunhisztokémiai vizsgálat segítségével megvizsgáltuk a p16, illetve több más ismert molekuláris marker (p53, Ki67, EGFR) expresszióját. A fej-nyak régió laphámrákjait taglaló szakirodalmi adatokkal ellentétben saját szájüregi anyagunkban nem kaptunk összefüggést a fő klinikai paraméterekkel, a p16-pozitivitás csupán a recidíva tekintetében jelentett kedvező prognózist. A magi p53-pozitivitás főként a fiatalabb betegcsoportra volt jellemző. A p53- és az EGFR-expresszió statisztikailag szignifikáns korrelációt mutatott egymással. Megállapítottuk, hogy a fej-nyaki laphámrákokban alkalmazott molekuláris csoportosítás nem adaptálható teljes egészében a hazai szájüregi laphámrákokra. Felmerül az egyes etiológiai tényezők (HPV, dohányzás, alkohol) ko-expozíciós szerepe, ami megnehezíti az egyes kategóriák elkülönítését

Clinicopathological Features and Prognosis of Pregnancy Associated Breast Cancer – A Matched Case Control Study

Pregnancy Associated Breast Cancer (PABC) manifests during pregnancy or within a year following delivery. We sought to investigate differences in management, outcome, clinical, histopathology and immunohistochemistry (IHC) characteristics of PABC and matched controls in a retrospective case control study. PABC and control patients were selected from breast cancer cases of women </=45 years, diagnosed in the 2nd Department of Pathology, Semmelweis University, Budapest, Hungary between 1998 and 2012. Histopathology information on tumor type, grade, size, T, N, lympho-vascular invasion (LVI), Nottingham Prognostic Index (NPI), associated in situ lesions and IHC charcteristics: ER, PgR, HER2, Ki67, p53 were recorded, IHC-based subtype was assessed, clinical, management and outcome data were analysed. Thirty-one breast cancer cases were pregnancy related. Clinical management data did not differ in cases and controls. Histopathology of disease at presentation was not significantly different, but NPI assessed the PABC group as having poor, whereas controls as having intermediate prognosis. Associated in situ lesion was more often high grade Extensive Intraductal Carcinoma Component (EIC) in PABC. Triple negative and LuminalB prol tumors predominated in PABC. Disease-free and overall survival was inferior compared to controls. PABC patients with LuminalB prol and Triple negative tumors had inferior outcomes. On multivariate analysis inferior prognosis of PABC was associated with pregnancy. Our study has demonstrated inferior outcome of PABC. Difference in tumor biology is reflected by the predominance of triple negative and LuminalB tumors in PABC. The strength of the study is the analysis of complete pathology and IHC data

Erythropoietin receptor expression is a potential prognostic factor in human lung adenocarcinoma

Recombinant human erythropoietins (rHuEPOs) are used to treat cancer-related anemia. Recent preclinical studies and clinical trials, however, have raised concerns about the potential tumor-promoting effects of these drugs. Because the clinical significance of erythropoietin receptor (EPOR) signaling in human non-small cell lung cancer (NSCLC) also remains controversial, our aim was to study whether EPO treatment modifies tumor growth and if EPOR expression has an impact on the clinical behavior of this malignancy. A total of 43 patients with stage III-IV adenocarcinoma (ADC) and complete clinicopathological data were included. EPOR expression in human ADC samples and cell lines was measured by quantitative real-time polymerase chain reaction. Effects of exogenous rHuEPOalpha were studied on human lung ADC cell lines in vitro. In vivo growth of human ADC xenografts treated with rHuEPOalpha with or without chemotherapy was also assessed. In vivo tumor and endothelial cell (EC) proliferation was determined by 5-bromo-2'-deoxy-uridine (BrdU) incorporation and immunofluorescent labeling. Although EPOR mRNA was expressed in all of the three investigated ADC cell lines, rHuEPOalpha treatment (either alone or in combination with gemcitabine) did not alter ADC cell proliferation in vitro. However, rHuEPOalpha significantly decreased tumor cell proliferation and growth of human H1975 lung ADC xenografts. At the same time, rHuEPOalpha treatment of H1975 tumors resulted in accelerated tumor endothelial cell proliferation. Moreover, in patients with advanced stage lung ADC, high intratumoral EPOR mRNA levels were associated with significantly increased overall survival. This study reveals high EPOR level as a potential novel positive prognostic marker in human lung ADC

A doxorubicinkezeléshez kapcsolódó szívelégtelenség kialakulásának rizikótényezői a hazai országos adatbázisok integrált, retrospektív elemzése alapján [Analysing the risk factors of doxorubicin-associated heart failure by a retrospective study of integrated, nation-wide databases]

Bevezetés: Az antraciklinkezeléshez kapcsolódó szívelégtelenség kialakulását jelentősen befolyásolja az alkalmazott kumulatív dózis. Korábban publikált adatok szerint doxorubicin esetén, 450 mg/m2 alatti kumulatív dózis mellett, alacsony a szívelégtelenség kialakulásának rizikója. Mivel a jelenlegi gyakorlatban a doxorubicinterápia során általában nem érik el ezt a dózist, a kezelés következtében kialakuló szívelégtelenség kiváltásában egyéb tényezők játszanak jelentős szerepet. Célkitűzés: Célunk a jelenlegi gyakorlat szerint alkalmazott doxorubicinkezeléshez kapcsolódó szívelégtelenség rizi- kótényezőinek részletes feltárása volt. Módszer: A hazai egészségügyi finanszírozási adatbázisok és a Nemzeti Rákregiszter adatainak felhasználásával retros- pektív elemzést végeztünk, melybe azokat a betegeket vontuk be, akiknél 2004 és 2015 között emlődaganat iga- zolódott szövettani vizsgálattal. Kizárólag azokat a betegeket elemeztük, akiknél a kórelőzményben nem szerepelt kemoterápia vagy szívelégtelenségre utaló adat a daganat igazolódása előtt. A szívelégtelenségi végpontot az I50-es diagnóziskódnak a fekvőbeteg- vagy a boncolási dokumentumban való megjelenésével definiáltuk. Statisztikai analízis: A szívelégtelenség kialakulásának esélyét befolyásoló tényezőket többváltozós bináris logisztikus regresszió alkalmazásával azonosítottuk. A társbetegségek és a demográfiai adatok mellett az onkológiai stádiumot és az onkológiai kezelések kumulatív dózisait is figyelembe vettük az elemzésben. Eredmények: A 3288, doxorubicinnel kezelt betegnél a szívelégtelenségi végpont kumulatív incidenciája 6,2%-nak adódott. A szívelégtelenség előfordulása fokozódott 400 mg/m2 fölötti doxorubicin kumulatív dózis esetén. Nagy- mértékben nőtt a rizikó az életkor előrehaladtával is, már 50 év felett szignifikáns kockázatnövekedés volt megfigyel- hető. Emellett magasabb rizikóval kapcsolódott a cukorbetegség, a pirimidinanalógok, a karboplatin (platinaalapú szer) és a bevacizumab jelenléte. Következtetés: A hazai finanszírozási adatbázisok és a Rákregiszter adatbázisának integrált elemzése révén a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően alkalmazott doxorubicinkezeléshez kapcsolódó szívelégtelenség rizikótényezői populáció- szinten azonosíthatók voltak