Aboralis pótgyomor prospektív randomizált összehasonlítása hagyományos orális pótgyomorral totális gastrectomia után = Prospective randomised comparison of aboral pouch with conventional oral pouch after total gastrectomy.

Prospektív randomizált vizsgálat keretében hasonlítottunk össze totális gastrectomia után két rekonstrukció típust, az aborális és az orális pótgyomrot a duodenális passzázs megtartásával. 28 beteg lépett be a tanulmányba. A betegeknél antropometriai és laborparaméterek mérése, izotópos passzázs vizsgálat, zsír és szénhidrát felszívódási vizsgálatok valamint életminőségi kérdőív kitöltése történt. Nem találtunk szignifikáns különbséget az elsődleges kimeneteli paraméterekben, és minimálisat a másodlagosakban, ezért a konklúzió, hogy a pótgyomor helye nem befolyásolja a kimenetelt. Befejeztük a korábbi aborális pouch versus Roux-Y tanulmány hosszú távú utánvizsgálatát. A fentivel azonos mérések történtek, és csak a másodlagos paraméterekben találtunk némi különbséget. A gastrointestinális hormonmérések tesztétel után különböző rekonstrukció típusoknál elvégeztünk. Szignifikáns különbségeket találtunk a cholecystokinin és somatostatin szintekben a duodenális passzázst megőrző rekonstrukciók javára. A Manometriás és Bilitec epés reflux mérések a total gastrectomián átesett betegeken még zajlanak, 14 betegnél végeztünk endoscopiát, manometriát és Bilitec vizsgálatot. | In a prospective randomised trial we compared two types of surgical reconstructions, the aboral and the oral pouch construction with preservation of the duodenal passage after total gastrectomy. 28 patients entered the study. Primarily body weight, body mass index and quality of life, secondarily serum nutritional parameters, scintigraphic small intestinal passage, lipid and carbohydrate absorption were measured. No significant differences were found in the primary outcome measures, while some differences regarding the secondary outcome. In summary the site of the reservoir does not influence the functional outcome of reconstruction after total gastrectomy. Also the long term examinations for the aboral pouch versus Roux-en-Y study was finished. The above follow-up measurements were carried, and we found some difference in secondary outcome measures only. The gastrointestinal hormone measurements following ingestion of a test food at different types of reconstructions was finished. Significant differences were found in cholecystokinin and somatostatin production in favour of reconstructions preserving the duodenal passage. The manometry and Bilitec biliary reflux studies are still going on. Upper endoscopy, esophageal manometry and 24 hour Bilitec examinations were carried out for 14 patients

A digitális képfeldolgozás alapproblémái

A számítógépes képfeldolgozás alapelveit ismertető könyv

Egy diagnosztikus kihívás: paraduodenalis pancreatitis. Két eset bemutatása = A diagnostic challenge: paraduodenal pancreatitis. Two case reports

Absztrakt: A paraduodenalis, vagy groove pancreatitis egy kevéssé ismert krónikus hasnyálmirigygyulladás-típus, mely malignitást utánozva sokszor differenciáldiagnosztikai nehézségeket okoz. Közleményünkben két esetet mutatunk be: mindkét esetben műtéti reszekcióra volt szükség a biztos diagnózishoz, az inadekvát preoperatív szövettani mintavétel és a klinikai kép miatt. A képalkotó vizsgálatok az első esetben malignitás gyanúját vetették fel, a második esetben gyomorürülési zavar indikálta a reszekciót. Irodalmi áttekintést adunk az elváltozás klinikopatológiájáról, beleértve annak epidemiológiáját, klinikai megjelenését és az alkalmazható diagnosztikus módszereket, a betegség makroszkópos és mikroszkópos patomorfológiáját. Kialakulásának háttere összetett: az alkohol patogenetikai szerepe mellett a pancreaticus ductalis rendszer anatómiai variációi, a dorsalis pancreas inkomplett involúciójából származó duodenumfali pancreasszigetek vagy az elváltozás részeként gyakran megfigyelt Brunner-mirigy-hyperplasia is szerepet játszhat a minor papilla területén jelentkező pancreasnedv-elfolyási zavarban, mely a jellegzetes lokalizációjú gyulladáshoz vezet. A legfrissebb kutatások génpolimorfizmusok hajlamosító szerepét is kimutatták a hasnyálmirigy gyulladásos folyamataiban. A paraduodenalis pancreatitis differenciáldiagnosztikájának kérdése mellett a terápiás lehetőségekről is szót ejtünk, kiemelve a sikeres elkülönítés esetén jó hatásfokkal alkalmazható konzervatív kezelés lehetőségét. Orv Hetil. 2019; 160(22): 873–879. | Abstract: The paraduodenal, or groove pancreatitis is a lesser-known type of chronic pancreatitis, often mimicking malignancy, hence resulting in serious differential diagnostic challenges. Herein we report two cases of this entity. Both required analysis of the surgical specimen in order to ensure the diagnosis due to inadequate preoperative histological sampling and a vague clinical presentation. In the first case, strong suspicion of malignancy following imaging, while in the second, severe gastric outlet stenosis indicated the resection. In our report, we give a clinicopathological summary from the literature of this entity, including its epidemiology, clinical presentation and applicable diagnostic methods as well as macroscopic and microscopic pathomorphology. The pathogenesis of this disease is complex. Beside the role of alcohol, anatomic variations of the pancreatic ductal system, pancreatic islets in duodenal wall resulting from incomplete involution of dorsal pancreas, or Brunner gland hyperplasia (often observed as part of the lesion) can all play a role in the disturbance of pancreatic fluid discharge in the minor papilla area, eventually leading to this specific localised inflammation. In addition, recent investigations revealed a susceptible role of genetic polymorphism in the persistent inflammatory disorders of the pancreas. Besides summarizing the differential diagnostic aspects, we also discuss therapeutic possibilities, underlining the conservative methods, which can be used with good efficacy after a successful identification of this entity. Orv Hetil. 2019; 160(22): 873–879

Metasztázis miatt végzett máj- és hasfalreszekció 11 évvel a pancreatoduodenectomia után | Resection of liver and abdominal wall metastasis 11 years after pancreatoduodenectomy Case report

Absztrakt: A pancreasrák prognózisa kedvezőtlen. A betegség kiújulása típusosan főleg a posztoperatív első két évben történik. A késői és szoliter metasztázis azonban ritka. Esetünkben egy férfi beteg kórtörténetét mutatjuk be, aki hasnyálmirigyrák miatt radikális műtéten esett át. A betegnél 11 évvel később egy szoliter májmetasztázist diagnosztizáltak, amelyet az épben reszekáltunk. Egy évvel a műtét után betegünk jó általános állapotban van. Esetünk demonstrálja, hogy pancreastumor miatt reszekcióban részesített betegeknél indokolt lehet ismételt műtét késői, izolált metasztázis esetén. Orv Hetil. 2017; 158(28): 1109–1111. | Abstract: Pancreatic cancer has adverse prognosis. Disease recurrence is typical and it occurs mainly within the first 2 years postoperatively. However late and soliter metastases are rare. This case report shows the history of a male patient, who was radically operated on for pancreatic cancer. 11 years later a solitary liver metastasis has developed and it was completely removed by resection. 1 year postoperatively the patient is doing well. Our case demonstrates that in patients after resection for pancreatic cancer, redo surgery might be justified in case of late and isolated metastasis. Orv Hetil. 2017; 158(28): 1109–1111

PACAP and PAC1 Receptor Expression in Human Insulinomas

Pituitary adenylate cyclase activating polypeptide (PACAP) is a neuropeptide with widespread occurrence and diverse functions. PACAP binds to specific PAC1 and non-specific VPAC1/2 receptors. PACAP is considered as a growth factor, as it plays important roles during development and participates in reparative processes. Highest concentrations are found in the nervous system and endocrine glands, where several functions are known, including actions in tissue growth, differentiation and tumour development. Therefore, we have investigated expression of PACAP and its receptors in different tumours, including those of endocrine glands. We showed earlier that PACAP and PAC1 receptor staining intensity decreased in pancreatic ductal adenocarcinoma. In the present study we aimed to investigate alterations of PACAP and PAC1 receptor in human insulinoma and compared the immunostaining pattern with samples from chronic pancreatitis patients. We collected perioperative and histological data of patients who underwent operation because of insulinoma or chronic pancreatitis over a five-year-long period. Histology showed chronic pancreatitis with severe scar formation in pancreatitis patients, while tumour samples evidenced Grade 1 or 2 insulinoma. PACAP and PAC1 receptor expression was studied using immunohistochemistry. Staining intensity was very strong in the Langerhans islets of normal tissue and discernible staining was also observed in the exocrine pancreas. Immunostaining intensity for both PACAP and PAC1 receptor was markedly weaker in insulinoma samples, and disappeared from chronic pancreatitis samples except for intact islets. These findings show that PAC1 receptor/PACAP signalling is altered in insulinoma and this suggests a possible involvement of this system in tumour growth or differentiation

Identification of Recessively Inherited Genetic Variants Potentially Linked to Pancreatic Cancer Risk

Although 21 pancreatic cancer susceptibility loci have been identified in individuals of European ancestry through genome-wide association studies (GWASs), much of the heritability of pancreatic cancer risk remains unidentified. A recessive genetic model could be a powerful tool for identifying additional risk variants. To discover recessively inherited pancreatic cancer risk loci, we performed a re-analysis of the largest pancreatic cancer GWAS, the Pancreatic Cancer Cohort Consortium (PanScan) and the Pancreatic Cancer Case-Control Consortium (PanC4), including 8,769 cases and 7,055 controls of European ancestry. Six single nucleotide polymorphisms (SNPs) showed associations with pancreatic cancer risk according to a recessive model of inheritance. We replicated these variants in 3,212 cases and 3,470 controls collected from the PANcreatic Disease ReseArch (PANDoRA) consortium. The results of the meta-analyses confirmed that rs4626538 (7q32.2), rs7008921 (8p23.2) and rs147904962 (17q21.31) showed specific recessive effects (p10-3), although none of the six SNPs reached the conventional threshold for genome-wide significance (p < 5×10-8). Additional bioinformatic analysis explored the functional annotations of the SNPs and indicated a possible relationship between rs36018702 and expression of the BCL2L11 and BUB1 genes, which are known to be involved in pancreatic biology. Our findings, while not conclusive, indicate the importance of considering non-additive genetic models when performing GWAS analysis. The SNPs associated with pancreatic cancer in this study could be used for further meta-analysis for recessive association of SNPs and pancreatic cancer risk and might be a useful addiction to improve the performance of polygenic risk scores