HDAC-Inhibitor-induzierte Sensibilisierung HPV-positiver Zervixkarzinomzellen für die Todesliganden-vermittelte Apoptose

Die wichtigsten Vorraussetzungen für die Expansion von Tumoren sind uneingeschränkte Proliferation und die Fähigkeit, Apoptose zu umgehen. In vorangegangenen Studien der Arbeitsgruppe wurde gezeigt, dass HDAC-Inhibitoren, wie z.B. Natriumbutyrat, in der Lage sind, beides anzugreifen - die ungehinderte Proliferation und die Apoptosehemmung - indem sie Wachstumsarretierung und eine ausschließlich intrinsische Apoptose in HPV-positiven Zervixkarzinomzellen induzieren. In dieser Arbeit wurde der experimentellen Beweis erbracht, dass die Zervixkarzinomzelllinie HeLa, die vollständig resistent gegenüber der TNFa und TRAIL-vermittelten Apoptose war, durch Inhibition der HDAC-Aktivität gegenüber beiden Todesliganden sensibilisiert werden konnte. Zusätzlich wurde auch die CD95L-induzierte Apoptose durch HDAC-Inhibition signifikant erhöht. Die Suppression der anti-apoptotischen Proteine c FLIPL und c-FLIPS wurde als ursächliches Ereignis für die Apoptose-Sensibilisierung identifiziert. Bisher wurde vermutet, dass NF kB an der transkriptionellen Aktivierung von c FLIP beteiligt ist. Hemmung der HDAC-Aktivität führte zu einer signifinkanten Verringerung sowohl der konstitutiven als auch der induzierbaren NF kB DNA-Bindungsaktivität, die sich eindeutig dem NF-kB-Protein p50 zuordnen ließ. Allerdings konnte die HDAC-Inhibitor-induzierte NF-kB-Hemmung als Ursache für die c-FLIP-Suppression, unter anderem durch die Verwendung von siRNA gegen NFKB1, ausgeschlossen werden. Zusätzlich konnte in dieser Arbeit gezeigt werden, dass durch die HDAC-Inhibition weder ein transkriptioneller c-FLIP-Repressor induziert, noch ein für die Transkription essentieller Faktor degradiert wurde. Hemmung des proteasomalen Abbaus ergab zum einen, dass die reduzierten c-FLIP-Proteinmengen nicht ausschließlich auf eine transkriptionelle Repression, sondern auch auf eine zusätzliche proteasomale Degradation zurückzuführen waren. Zum anderen wurde dabei deutlich, dass die beiden c-FLIP Isotypen auf Proteinebene unterschiedlich reguliert wurden, wobei sich für c FLIPS eine präferenziell proteasomale Degradation herausstellte. Für den synergistischen Effekt zwischen HDAC-Inhibition und TNFa-Stimulation erwies sich die Anwesenheit von HPV als Vorraussetzung, denn in HPV-negativen Zellen und nach Depletion von HPV durch siRNA fand keine Apoptose-Sensibiliserung statt. Für Zervixkarzinome sind Tumorassoziierte Makrophagen (TAMs) beschrieben worden, die stets mit einer schlechten klinischen Prognose und einer Tumorprogression in Verbindung gebracht werden. Hier konnte jedoch gezeigt werden, dass das von primären aktivierten Makrophagen sezernierte TNFa in konditioniertem Medium ausreicht, um in HeLa Zellen nach HDAC-Inhibition Apoptose zu induzieren. Die Verwendung von HDAC-Inhibitoren könnte somit die TAMs ausnutzen, um Tumorzellen effektiver zu eliminieren. HDAC-Inhibitoren scheinen nach diesen Resultaten vielversprechene Krebstherapeutika darzustellen. Sie können als direkte Agenzien eingesetzt werden, um Wachstumsarretierung und intrinsische Apoptose zu induzieren. In Kombination mit Todesliganden - rekombinant oder sezerniert von TAMs - weisen sie einen synergistischen Effekt auf und verringern in Tumorzellen den Schwellenwert der Apoptose-Induktion um ein Vielfaches

A helyi szociálpolitika működése = The functioning of local social policy

A kutatás során arra kerestük a választ a törvényi szabályozás és helyi szociális rendeletek elemzésével, hogy a szabályozás szintjén milyen tényezők eredményeznek „jó”, a társadalmi befogadást elősegítő szociálpolitikai gyakorlatokat, és milyen okokra vezethető vissza a „rossz”, kirekesztő gyakorlatok kialakulása. A jogszabályalkotás hibáinak kijavítása önmagában nem oldja meg az iparággá terebélyesedett segélyezési rendszer strukturális problémáit, mégis úgy véljük: a segélyezés megvalósulási folyamata egy-egy elemének részletekbe menő elemzésével közelebb juthatunk a mögöttesen megbúvó makrostrukturális meghatározottságok megértéséhez. Mindezek feltárásához vizsgáltuk, hogy helytálló-e a feltételezésünk, miszerint már a törvényi szintű szabályozás megalapozza a helyi gyakorlatokban tetten érhető kirekesztő jelenségeket. Ennek érdekében 1993-tól, a szociális törvény megalkotásától kezdve 2007 végéig a különböző törvénymódosítások összehasonlító elemzésével írtuk le a segélyezési rendszer változásait. Majd 66 helyi rendelet és 25 önkormányzati esettanulmány több szempontú vizsgálatával bizonyítottuk: ha egyes negatív megoldásokra lehetőséget teremt a törvényi szintű szabályozás, akkor az önkormányzatok egy része bizony él is vele. Végül a környezettanulmány, mint eszköz működését írtuk le egyrészt, mert ez a segélyezési rendszer működésének meghatározó eleme, másrészt, mert a kiszolgáltatottság és az intézményesült önkény szimbólumának is tekinthető. | This research project intended to reveal, based on the analysis of the so called social act and some local social regulations, which factors result in „good”, inclusive solutions and which practices lead to „bed”, exclusionary outcomes. Although the correction of the contradictions of the regulations in it self would not solve the structural problems of the social assistance industry, we presumed, the detailed analysis of this element of the social assistance system could promote to understand the macro-structural determinants of the system. According to the hypothesis of the research project the jurisdiction lays the basis for the local exclusionary practices. To prove this assumption the comparative analysis of the social act was accomplished from the first version of the Act in 1993 till the end of 2007. Then it was proved by the complex analysis of 66 local social regulations and 25 case studies, if the Act creates the conditions for the exclusionary practices, a group of the local self-governments would make the „best” of the opportunities. Finally the functioning of the so called home visit (környezettanulmány), the symbol of the institutionalised arbitrariness was presented as a decisive instrument of the social assistance system

Komplementer terápiás gyógymódok megítélése a perioperatív ellátásban dolgozó egészségügyi szakdolgozók között

Absztrakt: Bevezetés: Magyarországon az egészségügyi szakdolgozók viszonyulása a komplementer terápiás gyógymódokhoz még nem vizsgált téma. Célkitűzés: Célunk volt felmérni a Semmelweis Egyetem hat, perioperatív ellátást végző klinikáján az egészségügyi szakdolgozók ismeretét és véleményét a természetgyógyászattal kapcsolatban. Módszer: Anonim, papíralapú kérdőíves felmérést végeztünk. 82%-os válaszadási arány mellett összesen 119 kérdőív adatait dolgoztuk fel leíró statisztikai elemzéssel és χ2-próbával. Eredmények: A válaszadók mindössze 25,2%-a tartotta eléggé tájékozottnak magát, 68,1%-uk érdeklődött és 60,5%-uk tanulna a természetgyógyászatról. A napi munka során 70,6%-uk szívesen alkalmazna komplementer terápiás gyógymódokat, szignifikánsan gyakrabban azok, akik saját betegség esetén is igénybe veszik e gyógymódokat (p = 0,0027). A legnépszerűbb gyógymódok a homeopátia, az alternatív masszázs- és mozgásterápia, az akupunktúra és a manuálterápia voltak. Következtetés: A nemzetközi szakirodalommal egyezően idehaza is a vizsgálatunkban felmért szakdolgozók nyitottak és érdeklődőek a természetgyógyászattal kapcsolatban. Orv. Hetil., 2017, 158(10), 368–375. | Abstract: Introduction: Perioperative healthcare professionals’ attitudes towards non-conventional treatments have not been explored in Hungary yet. Aim: Our goal was to survey healthcare professionals’ attitude and knowledge towards naturopathy in six clinics of the Semmelweis University that provide perioperative care. Method: An anonymous, paper-based questionnaire was used. With an 82% response rate, the data was gained from 119 questionnaires and was processed using statistical analysis and chi-squared test. Results: Only 25.2% of those surveyed considered themselves to be well-informed in this field. 68.1% of the participants had an interest in naturopathy and 60.5% would have liked to learn about naturopathy. 70.6% would be willing to use non-conventional treatments in their daily work, predominantly those who have used these methods in the case of their own illness, p = 0.0027. The most popular treatment methods included homeopathy, alternative massage and movement therapy, acupuncture and manual therapy. Conclusion: As anticipated based on international literature in this field, those Hungarian healthcare professionals who took part in our survey showed openness and interest towards naturopathy. Orv. Hetil., 2017, 158(10), 368–375

Vancomycinrezisztens Enterococcusok megjelenése sebészeti intenzív osztályon

INTRODUCTION: Enterococci have increasing importance in intensive care units, and vancomycin-resistant strains express a new challenge. AIM: The aim of the authors was to present their findings obtained from the first vancomycin-resistant enterococci outbreak occurred in 2013 at the Intensive Care Unit of the 1st Department of Surgery, Semmelweis University. METHOD: This was a case-control study of patients who had Enterococci species isolated from their microbiological samples between January 1 and June 30, 2013. Changes of Enterococcal incidence and consequences of vancomycin-resistance in patient outcome were analyzed. Demographic data, hospital length of stay and mortality data were also collected. RESULTS: Enterococci were isolated from 114 patients and 14 of them had vancomycin-resistant strains. The incidence of Enterococcal strains was not different in the periods before and after the outbreak of the first vancomycin-resistant Enterococci. Patients with vancomycin-resistant Enterococci had significantly higher mortality rate than those with vancomycin-sensitive Enterococcus (42.9% vs 30.0%, p = 0.005); however, length of stay was not significantly different. Co-morbidities and emergency surgery were significantly higher in patients who had vancomycin-resistant Enterococci. CONCLUSIONS: The higher mortality observed in patients with vancomycin-resistant Enterococcus infections highlights the importance of prevention and appropriate infection control, however, the direct relationship of vancomycin-resistance and increased mortality is questionable. Orv. Hetil., 2015, 156(19), 779-784

Roma gyerekek a szakellátásban

A kutatás Nógrád megye gyermekjóléti és gyermekvédelmi alap- és szakellátása helyzetének, a családból történő kiemelés körülményeinek és okainak, valamint a szakellátáson belüli elhelyezés jellegzetességeinek feltárására irányult, különös tekintettel arra: vajon a roma gyerekek kiemelésénél szerepet játszhatnak-e a romák elleni előítéletek? A származáson alapuló, az etnikai kisebbségeket érintő felülreprezentáltság ismert tény Magyarországon és más országokban is. A roma gyerekek helyzetének mélyebb megismerését nehezíti az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága által hosszú ideje ajánlott etnikai kérdésekre is érzékeny nyilvántartás hiánya. A tanulmányban ismertetett kutatási tapasztalatok a helyzet pontosabb ismeretéhez szolgáltatnak adatokat. Bár a kutatás egy konkrét megyére irányult, a leírt helyzet nem a megyei gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátás sajátosságaival, hanem általánosabb, és országosan is jellemző folyamatokkal mutat összefüggést

A multirezisztens infekciók rizikófaktorainak vizsgálata két intenzív osztályon

INTRODUCTION: Intensive care units are favourable environment for infections, many of them are caused by antibiotic resistant bacteria. AIM: Identifying risk factors of ICU- acquired multiresistant infections. METHOD: We performed observational study on two academic intensive care units (a multidisciplinary and a surgical ICU) between 01/09/2014 and 30/11/2015. Patients with a first infection caused by predefined organisms (P. aeruginosa, E. coli, K. pneumoniae, A. baumanni, S. aureus, S. epidermidis, E. faecium, E. faecalis or their multiresistant homologues) verified >/=48 h following admission were divided into two groups according to multiresistant (MRB) and non-multiresistant (n-MRB) bacteria. Prevalence of diabetes, COPD, smoking, alcoholism, acute surgery, malignancy were recorded. Their role was evaluated on pooled populations. Illness severity was marked by SAPS-II at admission and SOFA-score on day of positive culture. We also noted the length of stay, mechanical ventilation, antibiotic treatment. RESULTS: Multidisciplinary ICU had 627, the surgical 1096 admissions. On the formal unit MRB group had 41 (48.1%), the n-MRB had 38 (51.9%) patients. On the latter unit 31 (54.4%) and 26 (45.6%) patients were involved. Smoking favoured multiresistant bacteria (RR 1.44 CI95% 1.04- 2.0; p = 0.048). In case of malignancies n-MRB were more prominent (RR of MRB 0.68 CI95% 0.47-0.97; p = 0.026), other comorbidities had no significant impact. Illness severity scores did not differ at any of the ICUs. Preceding length of stay, days on mechanical ventilation or on antibiotics were similar in each group on both ICUs. CONCLUSION: Smoking was revealed as a risk factor for MRB on our ICUs. We were not able to identify time-dependent risk factors. Orv Hetil. 2017; 158(32): 1259-1268

Nem konvencionális gyógymódok használata sebészeti betegek között

Absztrakt Bevezetés: A nem konvencionális gyógymódok egyre emelkedő használata miatt tudnunk kell ezek igénybevételéről a perioperatív ellátás során is. Célkitűzés: A szerzők felmérték az elektív műtétre váró betegek viszonyulását a természetgyógyászati módszerekhez, valamint ezek esetleges igénybevételét és az ezt befolyásoló tényezőket. Módszer: Anonim, kérdőíves felmérést végeztek a Semmelweis Egyetem, I. Sebészeti Klinikán 2014. július és 2016. április között. Eredmények: Az 519 kitöltő (21%-os válaszadás) 63,6%-a érdeklődött a nem konvencionális gyógymódok iránt. Természetgyógyászati gyógymódot a válaszadók 26,8%-a vett már igénybe: e csoportban szignifikánsan több volt a nő (p = 0,022; OR: 1,066–2,3635), a diplomás (p = 0,000315; OR: 1,3915–3,1132), a 40–49 éves (p = 0,012419; OR: 1,1451–3,2405) és a hormonális betegségben szenvedő (p = 0,039482; OR: 1,0186–5,7242). Élettartam-prevalenciát tekintve a hagyományos kínai orvoslás (8,9%), az alternatív mozgás- és masszázsterápia (7,5%), illetve a homeopátia (7,3%) voltak a legnépszerűbb gyógymódok. Mindössze a betegek 12,9%-a számolt be e módszerek használatáról kezelőorvosának. Következtetés: A sebészeti betegek érdeklődőek a természetgyógyászattal kapcsolatban, és negyedük igénybe vesz ilyen gyógymódokat, akár a perioperatív időszakban is. Orv. Hetil., 2016, 157(37), 1483–1488. | Abstract Introduction: Due to the rise in use of non-conventional therapies, we may consider the application of those in perioperative setting. Aim: The aims of the authors were to measure the attitude of patients waiting for elective surgery towards naturopathic methods, to determine their use and factors influencing their usage. Method: A questionnaire was applied that patients filled in individually and anonymously at the First Department of Surgery of Semmelweis University, between July 1, 2014 and April 30, 2016. Results: 63.6% of the 519 participants (response rate = 21%) were interested in non-conventional therapies, and 26.8% of them applied naturopathy. In this group there were significantly more females (p = 0.022; OR: 1.066–2.3635), patients with university degree (p = 0.000315; OR: 1.3915–3.1132), aged 40–49 (p = 0.012419; OR: 1.1451–3.2405), and patients with hormonal disease (p = 0.039482; OR: 1.0186–5.7242). In terms of lifetime prevalence the most popular methods were traditional Chinese medicine (8.9%), alternative movement and massage therapy (7.5%) and homeopathy (7.3%). Only 12.9% of the patients reported the application of these methods to the physician. Conclusion: Surgical patients are interested in naturopathic methods, and one-fourth of them actually use them even in the perioperative period. Orv. Hetil., 2016, 157(37), 1483–1488

Gyógynövények használata elektív műtéti beavatkozás előtt. Kérdőíves felmérés egy egyetemi klinika és egy városi kórház betegei körében = The use of herbal remedies prior to elective surgical procedures at an urban hospital and a university clinic in Hungary. Descriptive study

Absztrakt: Bevezetés: A gyógynövények alkalmazása egyre szélesebb körben terjed világszerte, használatuk során azonban számos gyógyszer-interakcióval, mellékhatással kell számolni. Magyarországon még nem végeztek vegyes műtéti profilú beteganyagon gyógynövények alkalmazásával kapcsolatos vizsgálatot. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy felmérjük egy városi kórház és egy egyetemi klinika betegei között a leggyakrabban használt gyógynövények fajtáit, alkalmazási gyakoriságukat és ennek hajlamosító tényezőit. Módszer: Anonim, kérdőíves felmérést végeztünk két helyen: a Jávorszky Ödön Kórházban és a Semmelweis Egyetem I. Sz. Sebészeti Klinikáján. Összesen ezer kérdőívet osztottunk ki, melyből 612 kérdőív került feldolgozásra leíró statisztikai elemzéssel, χ2-próbával és Fisher-féle egzakt teszttel. Eredmények: A válaszadók 34,3%-a használt már valaha gyógynövényt, 19,6%-uk a műtét előtti két hétben. A legnépszerűbb gyógynövény az élettartam-prevalenciát tekintve a fokhagyma, a kamilla és a citromfű volt, míg a műtét előtti kéthetes időintervallumban a fokhagyma, a gyömbér és a csipkebogyó. A felmérésben szereplők 58,5%-a szenvedett valamilyen társbetegségben, melyek közül a daganatos betegségek, gastrooesophagealis reflux és endokrin betegség esetén a gyógynövény-felhasználás szignifikánsan gyakoribb volt. A betegek 64,4%-a általános sebészeti beavatkozásra várt, köztük a gyógynövény-felhasználás népszerűbb. A szociodemográfiai tényezőket vizsgálva elmondható, hogy a gyógynövények alkalmazására hajlamosít a női nem, a magas iskolázottság, a 60 év feletti életkor és a fővárosi környezet. Következtetés: Vizsgálatunk alapján az elektív műtétre váró betegek harmada használt gyógynövénykészítményeket, ötödük a műtétet megelőző két hétben. Alkalmazásuk gyakoribb a női nem, magas iskolázottság, daganatos vagy endokrin betegség és 60 év feletti életkor esetén. A gyógynövények fogyasztásáról az alkalmazók alig ötöde számolt be a kezelőorvosának. Orv Hetil. 2020; 161(1): 17–25. | Abstract: Introduction: Herbal medicine use has become widespread in recent years. This is the first study in Hungary evaluating the use of nutraceutical agents in patients undergoing elective surgery. Aim: The aim of this study was to assess the types, frequency of use and predisposing factors of the most commonly used herbs among patients of an urban hospital and a university clinic. Method: We conducted an anonymous survey questionnaire at the Jávorszky Ödön Hospital and at the 1st Department of Surgery of Semmelweis University. A total of 1000 questionnaires were distributed. Results: In total, 612 questionnaires were returned. 34.3% of patients used herbal remedies, 19.6% of them two weeks prior to surgery. The most commonly used herbs were garlic, chamomile and lemongrass, while in the two-week period before surgery were garlic, ginger and rosehips. 58.5% of the patients had some type of co-morbidity; in this group, the use of herbal remedies was significantly more frequent. 64.4% of patients were expected to undergo general surgical intervention; in this group, the use of herbs was more popular. Analyzing the sociodemographic factors, women, people with a higher level of education, the ones that live in the capital and are over 60 years of age are more likely to use these compounds. Conclusion: One third of patients waiting for surgery used herbal remedies, one fifth of them two weeks prior to surgery. Only one fifth of the patients reported the use of these compounds to their doctors. Orv Hetil. 2020; 161(1): 17–25