Assessing quality of life: mother–child agreement in depressed and non-depressed Hungarian

Purpose: An important question in child psychiatry is the agreement between parents and children. We studied mother–child concordance about the quality of life of children (QoL). We hypothesized that mothers of depressed children rate lower QoL than children for themselves while mothers of non-depressed children rate better QoL; that inter-informant agreement is higher in the non-depressed sample; and finally that agreement increases with age of the child. Methods: QoL of depressed children (N = 248, mean age 11.45 years, SD 2.02) were compared to that of non-depressed children (N = 1695, mean age 10.34 years, SD 2.19). QoL was examined by a 7 item questionnaire (ILK). Results: Mothers of depressed children rated lower QoL than their children while mothers of nondepressed children rated higher QoL than their children. Agreement was low in both samples but higher in the controls. Inter-informant agreement was only influenced by depression. Conclusions: Our results show that mothers relate more serious negative effects to childhood depression than their children and rate less problems for their non-depressed children compared to self-reports. Mother–child agreement is negatively influenced by depression which further stresses the importance of obtaining reports from the child and at least one parent in order to understand the subjective experiences caused by the illness

BDNF Val66Met polymorphism and stressful life events in melancholic childhood-onset depression

INTRODUCTION: Brain-derived neurotrophic factor (BDNF) polymorphisms have been examined for their contribution toward depression with equivocal results. More homogeneous phenotypes might be used to improve our understanding of genetic liability to depression. The aim of our study was to (a) test for an association between the BDNF Val66Met polymorphism and childhood-onset melancholic depression and (b) to examine the interactive effects of stressful life events (SLE) and the Val66Met polymorphism on the risk of childhood-onset melancholic depression. MATERIALS AND METHODS: A total of 583 depressed probands were involved in this study (162 of the melancholic subtype). Diagnoses were derived through the Interview Schedule for Children and Adolescents - Diagnostic Version and life event data were collected using an Intake General Information Sheet. RESULTS: Overall, 27.8% of the participants fulfilled the criteria for melancholy. In the melancholic group, the proportion of females was higher (53.1%), although there were more males in the overall depressed sample. We detected no significant differences in genotype or allele frequency between the melancholic and the nonmelancholic depressed group. The BDNF Val66Met polymorphism and SLE interaction was not significantly associated with the melancholy outcome. CONCLUSION: In our study, females were more prone to developing the early-onset melancholic phenotype. To our knowledge, this is the first study to investigate the differentiating effect of the genotype and the GxE interaction on the melancholic phenotype in a large sample of depressed young patients. We did not find an association between the melancholic subtype of major depression and the BDNF genotype and SLE interaction in this sample, which is representative of the Hungarian clinic-referred population of depressed youths

Familiality of mood repair responses among youth with and without histories of depression

Affect regulation skills develop in the context of the family environment, wherein youths are influenced by their parents', and possibly their siblings', regulatory responses and styles. Regulatory responses to sadness (mood repair) that exacerbate or prolong dysphoria (maladaptive mood repair) may represent one way in which depression is transmitted within families. We examined self-reported adaptive and maladaptive mood repair responses across cognitive, social and behavioural domains in Hungarian 11- to 19-year-old youth and their parents. Offspring included 214 probands with a history of childhood-onset depressive disorder, 200 never depressed siblings and 161 control peers. Probands reported the most problematic mood repair responses, with siblings reporting more modest differences from controls. Mood repair responses of parents and their offspring, as well as within sib-pairs, were related, although results differed as a function of the regulatory response domain. Results demonstrate familiality of maladaptive and adaptive mood repair responses in multiple samples. These familial associations suggest that relationships with parents and siblings within families may impact the development of affect regulation in youth

A Collins–Read Felnőtt Kötődési Skála pszichometriai jellemzőinek vizsgálata

A Collins–Read-féle Fel­nőtt Kötődési Skála (Adult Attachment Scale, AAS) megbízható­sá­gának és pszichometriai jellemzőinek vizsgálatát tűztük ki vizsgálatunk céljául. Az AAS-t nemzetközileg szé­les­körűen használják a felnőtt kötődés jellemzőinek vizsgálatára, azonban érvényességét magyar populáción még nem vizsgálták. Az önkitöltős kérdőív folytonos változóként vizsgálja a kötődési jellemzőket: az eredeti hármas (közelség, füg­­gőség, szorongás) és az alternatív kettes (szoron­gás és elkerülés) felosztás szerint. A pszichometriai mérést 508 fős populáción végeztük, melyben depressziós anamnézisű személyek (n = 264, medián életkor = 25,7 év) és azok nem dep­ressziós testvérei (n = 244, medián életkor = 24,0 év) szerepeltek. A kérdőív belső megbízhatósága a kö­zel­ség, szorongás és az elkerülés dimenziók esetében elfogadható tartományba esett (Cronbach-α > 0,7), a függő­ségskála kevéssé bizonyult konzisztensnek (Cronbach-α = 0,62). A kitöltést 14 hónap után ismételve, a teszt-re­teszt reliabilitás a teszt minden skáláján megfelelő volt (0,73 és 0,78 között változott). A depressziós és nem dep­ressziós csoport a kérdőív közelség és szorongás dimenzióiban szignifikánsan különbözött egymástól (p < 0,01). Feltáró és megerősítő faktoranalízissel vizsgálva a skála közelség és szorongás dimenziói különültek el egymástól, a függőségskála itemei szórtan helyezkedtek el, a háromfaktoros elgondolás nem nyert megerősítést. Az AAS közelség- és szorongásskálája alkalmazható a kötődési jellemzők vizsgálatára, azonban a kérdőív háromdimenziós struktúrája nem megerősíthető. Eredményeink rámutatnak arra is, hogy a kötődési jel­lem­zők felnőttkorban összefüggést mutatnak a depressziós epizódokkal

A Collins–Read Felnőtt Kötődési Skála pszichometriai jellemzőinek vizsgálata

A Collins–Read-féle Fel­nőtt Kötődési Skála (Adult Attachment Scale, AAS) megbízható­sá­gának és pszichometriai jellemzőinek vizsgálatát tűztük ki vizsgálatunk céljául. Az AAS-t nemzetközileg szé­les­körűen használják a felnőtt kötődés jellemzőinek vizsgálatára, azonban érvényességét magyar populáción még nem vizsgálták. Az önkitöltős kérdőív folytonos változóként vizsgálja a kötődési jellemzőket: az eredeti hármas (közelség, füg­­gőség, szorongás) és az alternatív kettes (szoron­gás és elkerülés) felosztás szerint. A pszichometriai mérést 508 fős populáción végeztük, melyben depressziós anamnézisű személyek (n = 264, medián életkor = 25,7 év) és azok nem dep­ressziós testvérei (n = 244, medián életkor = 24,0 év) szerepeltek. A kérdőív belső megbízhatósága a kö­zel­ség, szorongás és az elkerülés dimenziók esetében elfogadható tartományba esett (Cronbach-α > 0,7), a függő­ségskála kevéssé bizonyult konzisztensnek (Cronbach-α = 0,62). A kitöltést 14 hónap után ismételve, a teszt-re­teszt reliabilitás a teszt minden skáláján megfelelő volt (0,73 és 0,78 között változott). A depressziós és nem dep­ressziós csoport a kérdőív közelség és szorongás dimenzióiban szignifikánsan különbözött egymástól (p < 0,01). Feltáró és megerősítő faktoranalízissel vizsgálva a skála közelség és szorongás dimenziói különültek el egymástól, a függőségskála itemei szórtan helyezkedtek el, a háromfaktoros elgondolás nem nyert megerősítést. Az AAS közelség- és szorongásskálája alkalmazható a kötődési jellemzők vizsgálatára, azonban a kérdőív háromdimenziós struktúrája nem megerősíthető. Eredményeink rámutatnak arra is, hogy a kötődési jel­lem­zők felnőttkorban összefüggést mutatnak a depressziós epizódokkal