37 research outputs found
Graftectomiák a debreceni vesetranszplantációs programban
Absztrakt
Bevezetés: A graftectomia indikációja és pontos időzítése
bizonyos esetekben vita tárgya, elsősorban a tüneteket nem okozó, már nem működő
graftok esetén. Célkitűzés: A szerzők átfogó képet kívántak
adni a debreceni veseátültetési programban elvégzett graftectomiákról.
Módszer: Retrospektív vizsgálattal elemezték a 2004. január
1. és 2015. december 31. között veseátültetett betegek adatait. Áttekintették a
graftectomiák indikációit, időzítését, szövődményeit, továbbá összehasonlították
a korai és késői graftectomiákat. Eredmények: A vizsgált
időszakban 480 veseátültetés történt. Közülük 55 betegnél (11%) történt
graftectomia. A gyakoribb indikációk a következők voltak: krónikus
allograft-nephropathia (47%), artériás keringési zavar (13%), ureterszövődmények
(9%). A grafteltávolítás 22 betegnél (40%) akut, 33-nál (60%) tervezett volt. A
graftectomiák 24%-a a transzplantáció után 30 napon belüli, 76%-a késői volt.
Korai graftectomiát túlnyomórészt artériás keringészavar (31%), a későiek
többségét (62%) krónikus allograft-nephropathia miatt végezték.
Következtetések: A vizsgált időszakban a graftectomiák
leggyakoribb oka krónikus allograft-nephropathia volt. Az esetek döntő
többségében elektív műtét történt. A szakirodalomban közöltekhez hasonlóan a
szerzők a korai és késői graftectomiák jellemzőit eltérőnek találták. Orv.
Hetil., 2016, 157(24), 964–970
Donorszelekciós kritériumok vizsgálata a debreceni veseátültetési programban
Absztrakt
Bevezetés: A donorszervhiány, a donorok életkorának növekedése
és a társbetegségek gyakoribbá válása arra ösztönzi a transzplantálóközpontokat,
hogy olyan donorvesék elfogadását is mérlegeljék, amelyeket korábban
elutasítottak volna. A donorszelekciós kritériumok segíthetnek ennek
eldöntésében. Célkitűzés: A különböző kritériumok hasznosságát
illetően nincs egységes álláspont, ezért a szerzők megvizsgálták az expanded
criteria donor, a deceased donor score és a kidney donor risk index
donorszelekciós kritériumok hatását a posztoperatív vesefunkcióra és
grafttúlélésre. Módszer: Ötéves intervallumban 205 donor
paramétereinek és 138 veseátültetés kimenetelének retrospektív elemzését
végezték el. Eredmények: Az expanded criteria donor rendszer
szerint optimálisnak véleményezett donorok negyede a magas kockázatú csoportba
került a deceased donor score alapján. A magas kockázatú csoportokban rosszabb
volt a műtét utáni graftfunkció. A deceased donor score segítségével tovább
lehetett bontani a magas kockázatú csoportot. Az így létrejött legmagasabb
kockázatú csoport grafttúlélése és műtét utáni graftműködése elmaradt a többi
csoportéhoz képest. Következtetések: A vizsgált pontrendszerek
segíthetnek a donorpool biztonságos növelésében. Orv. Hetil., 2016,
157(24), 946–955
Eredményeink a teljes jogú Eurotransplant-tagság óta. A Debreceni Vesetranszplantációs Központ tapasztalatai
Absztrakt
Bevezetés: A Debreceni Egyetemen 1991-ben végezték el az első
veseátültetést. Hazánk 2013-ban csatlakozott az Eurotransplanthoz.
Célkitűzés: A szerzők elemezték a tapasztalatokat.
Módszer: 2008. január 1. és 2013. augusztus 31. között (A
csoport = 163) és 2013. szeptember 1. és 2015. október 22. között végzett
cadavervese-átültetések (B csoport = 90) adatait elemezték.
Eredmények: Az élődonorok aránya 3,5%-ról 9,1%-ra nőtt.
2013 óta a recipiensek 25%-a 60 évesnél idősebb, a >30 kg/m2
testtömegindex aránya 31%-ra, a diabetesesek aránya kétszeresére emelkedett. Az
ureteroneocystostomia mellett bevezetésre került a vég az oldalhoz
ureteroureteralis anastomosis. Indukciós kezelés mellett az akut rejectiós
epizód jelentősen csökkent (34%-ról 8%-ra). A technikai szövődmények aránya nem
változott. A bakteriális fertőzések aránya csökkent (41%-ról 33%-ra). Az 1, 3 és
5 éves veseallograft-túlélések 86,6%, 85% és 82,7%, valamint 88%, 84% és 84%
voltak a két csoportban. Következtetések: Az extended criteria
donor arány emelkedett. 2013 óta lehetségessé vált az akut humoralis rejectio
kezelése. Az esetszám-növekedés mellett az eredmények jók. Orv. Hetil., 2016,
157(24), 925–937
Case report: Metastatic pancreatic neuroendocrine tumour associated with portal vein thrombosis; successful management with subsequent pregnancies
BackgroundSplanchnic vein thrombosis due to co-existing metastatic pancreatic neuroendocrine tumour (pNET) and JAK2V617F mutation is a rare condition.Case reportHere we present a case of a young woman with complete remission of a non-functioning grade 2 pNET with unresectable liver metastases, coexisting with JAK2V617F mutation. Splenectomy and distal pancreatectomy were performed. Neither surgical removal, nor radiofrequency ablation of the liver metastases was possible. Therefore, somatostatin analogue (SSA) and enoxaparine were started. Peptide receptor radionuclide therapy (PRRT) was given in 3 cycles 6-8 weeks apart. Genetic testing revealed no multiple endocrine neoplasia type 1 (MEN-1) gene mutations. After shared decision making with the patient, she gave birth to two healthy children, currently 2 and 4 years old. On pregnancy confirmation, SSA treatment was interrupted and resumed after each delivery. Ten years after the diagnosis of pNET, no tumour is detectable by MRI or somatostatin receptor scintigraphy. PRRT followed by continuous SSA therapy, interrupted only during pregnancies, resulted in complete remission and enabled the patient to complete two successful pregnancies