Biofilm formation in Malassezia pachydermatis strains isolated from dogs decreases susceptibility to ketoconazole and itraconazole

Malassezia pachydermatis is a commonly isolated yeast in veterinary dermatology that can produce biofilms in vitro and in vivo, lowering its susceptibility to antimicrobial drugs. The aim of this study was to determine and compare the in vitro susceptibility of planktonic cells and biofilms of M. pachydermatis isolates to ketoconazole and itraconazole. The presence of biofilm formation was confirmed by crystal violet staining and absorbance measurement at 595 nm wavelength, and by a scanning electron microscopy method. Cell viability was determined by the Celltiter 96 Aqueous One solution assay containing a water-soluble tetrazolium compound (MTS) with absorbance measurement at 490 nm. Planktonic cell minimum inhibitory concentrations (MICs) and minimum fungicidal concentrations (MFCs) of ketoconazole and itraconazole were very low: MIC90 and MFC90 were 0.032 and 0.125 μg/ml for ketoconazole, while 0.063 and 0.25 μg/ml for itraconazole, respectively. Also, the half maximal effective concentrations (EC50) of itraconazole were higher for planktonic cells and biofilms compared to ketoconazole. The EC50 values of ketoconazole were 18–169 times higher and those of itraconazole 13–124 times higher for biofilms than for planktonic cells. Biofilm EC50 levels exceeded MICs 103–2060 times for ketoconazole and 84–1400 times for itraconazole. No significant difference was found between these values of the two substances. In conclusion, biofilms of all examined M. pachydermatis strains were much less susceptible to ketoconazole and itraconazole than their planktonic forms

A bélhámsejtek oxidatív stressz okozta gyulladásának gátlása probiotikus tejsavbaktériumokkal: hatásmechanizmus és alkalmazhatóság antibiotikum-helyettesítő hozamfokozásra választási malacokon = Attenuation of oxidative stress-induced inflammation by probiotic lactobacilli in intestinal epithelial cells: mechanism of action and application as antibiotic-substitute in weanling pigs

Az akut oxidatív stressz és a probiotikumok hatásának vizsgálatához kollagénnel bevont poliészter membrán inzerten tenyésztett, újszülött sertés jejunum eredetű IPEC-J2 sejtvonalat alkalmaztunk. A peroxiddal kezelt IPEC-J2 sejtekben a gyulladásos citokinek (IL-8 és TNF-?) és a védő hatású hősokk fehérje 70 (Hsp 70) relatív génexpresszióját kvantitatív real-time PCR-rel határoztuk meg a probiotikus baktériumtörzsek (Lactobacillus plantarum 2142, Lactobacillus casei Shirota, Bifidobacterium animalis subsp. lactis BB-12, Bacillus amyloliquefaciens CECT 5940, Enterococcus faecium CECT 4515) felülúszójának (SMSz), illetve tejsav hozzáadását követően. A Lactobacillus plantarum 2142 SMSz hatékonyan csökkentette az IL-8 és a TNF-? szintjét illetve növelte a Hsp70 génexpresszióját. Kimutattuk, hogy a gyulladáscsökkentő hatás alapja nem a felülúszó és a hidrogén-peroxid közötti kölcsönhatás, ezért a Lactobacillus plantarum 2142 gyulladáscsökkentő hatásának alapja nem az SMSz peroxid bontása. Eredményeink szerint a Lactobacillus plantarum 2142 által termelt tejsav (racém, L-és D-tejsav) nem csökkentette szignifikánsan a gyulladásos citokinek expresszióját. Fehérjeanalitikai, elválasztástechnikai módszerek segítségével sikerült kimutatni a Lactobacillus plantarum 2142 által termelt eltérő molekulatömegű fehérje jellegű anyagok jelenlétét, amelyeknek szerepe lehet a gyulladáscsökkentő hatás kifejtésében. | The experiments focused on acute oxidative stress and the effects of probiotics were performed on non-carcinogenic jejunal epithelial cell line of neonatal unsuckled piglet, IPEC-J2 cells cultured on collagen-coated polyester membrane inserts. In peroxide-treated IPEC-J2 cells relative gene expression levels of inflammatory cytokines (IL-8 és TNF-?) and protective heat shock protein 70 (Hsp 70) were determined by qRT-PCR in the presence and in the absence of SCSs from five bacterial strains (Lactobacillus plantarum 2142, Lactobacillus casei Shirota, Bifidobacterium animalis subsp. lactis Bb-12, Bacillus amyloliquefaciens CECT 5940, Enterococcus faecium CECT 4515) and lactic acid. Our data revealed that only the Lactobacillus plantarum 2142 had significant lowering effect on inflammatory cytokine levels (IL-8 és TNF-?) and it could increase the gene expression of Hsp 70. We proved that the no chemical reaction occurs between SCS and hydrogen-peroxide, which excludes the possibility that the antiinflammatory effect of Lactobacillus plantarum 2142 SCS could be attributed to its direct peroxide-decomposing activity. According to our results, lactic acid (racemic, D-and L-lactic acid) at different concentrations had not got any protective effect in quenching upregulation of proinflammatory cytokines. Peptide-like components present in SCS of Lactobacillus plantarum 2142, which are supposed to possess antiinflammatory effect, were detected by gel and capillary zone electrophoresis

Evaluating synergy between marbofloxacin and gentamicin in Pseudomonas aeruginosa strains isolated from dogs with otitis externa

The aim of this study was to determine antimicrobial susceptibility of Pseudomonas aeruginosa strains to marbofloxacin and gentamicin, and investigate the possible synergistic, additive, indifferent or antagonistic effects between the two agents. P. aeruginosa strains can develop resistance quickly against certain antibiotics if used alone, thus the need emerges to find synergistic combinations. A total of 68 P. aeruginosa strains isolated from dogs were examined. In order to describe interactions between marbofloxacin and gentamicin the checkerboard microdilution method was utilized. The MICs (minimum inhibitory concentrations) for marbofloxacin and gentamicin were in the range 0.25–64 mg/L and 0.25–32 mg/L, respectively. The combination of marbofloxacin and gentamicin was more effective with a MIC range of 0.031–8 mg/L and a MIC90 of 1 mg/L, compared to 16 mg/L for marbofloxacin alone and 8 mg/L for gentamicin alone. The FIC (fractional inhibitory concentration) indices ranged from 0.0945 (pronounced synergy) to 1.0625 (indifference). Synergy between marbofloxacin and gentamicin was found in 33 isolates. The mean FIC index is 0.546, which represents a partial synergistic/additive effect close to the full synergy threshold. In vitro results indicate that marbofloxacin and gentamicin as partially synergistic agents may prove clinically useful in combination therapy against P. aeruginosa infections. Although marbofloxacin is not used in the human practice, the interactions between fluoroquinolones and aminoglycosides may have importance outside the veterinary field

Gentamicin sulphate permeation through porcine intestinal epithelial cell monolayer

Gentamicin is an aminoglycoside antibiotic widely used in combination with dimethyl sulphoxide (DMSO) in topical drug formulations. It is not known, however, whether DMSO can enhance the permeation of gentamicin through biological membranes, leading to oto- and nephrotoxic side effects. A simple and reliable high-performance liquid chromatographic (HPLC) method was applied for the quantitative determination of gentamicin collected from the apical and basolateral compartments of the porcine intestinal epithelial cell line IPEC-J2 cell monolayer using fluorometric derivatisation of the analyte with fluorenylmethyloxycarbonyl chloride (FMOC) prior to chromatographic run in the presence and absence of 1% DMSO. The lack of change in transepithelial electrical resistance (TER) demonstrated that gentamicin and 1% DMSO did not affect IPEC-J2 cell monolayer integrity via the disruption of cell membranes. Chromatographic data also ascertained that gentamicin penetration across the cell monolayer even in the presence of 1% DMSO was negligible at 6 h after the beginning of apical gentamicin administration. This study further indicates that the addition of this organic solvent does not increase the incidence of toxic effects related to gentamicin permeation

Comparative pharmacokinetics of the amoxicillin-clavulanic acid combination in broiler chickens and turkeys, susceptibility and stability tests of the combination

Az amoxicillin-klavulánsav kombináció széles antibakteriális spektruma, baktericid hatásmódja, valamint nagy terápiás indexe miatt világszerte alkalmazott antibiotikum a humán és az állatgyógyászatban egyaránt. Mind társállatokban (kutyában, macskában), mind haszonállatainkban (kérődzőkben, sertésben) alkalmazható számos fontos patogén baktérium által okozott fertőzés gyógykezelésére. Házityúkban és pulykában felhasználása az Európai Unióban és a világ fejlett országaiban (pl. USA) nem engedélyezett, mert a klavulánsav nem rendelkezik elfogadott MRLértékkel, így az élelmezés-egészségügyi várakozási idő megállapítása ezen állatfajokban nem lehetséges. A β-laktamáz enzimet termelő baktériumtörzsek egyre növekvő száma, és az ezzel összefüggésbe hozható terápia-rezisztencia azonban a jövőben szükségessé teheti a kombináció ezen állatfajban való alkalmazását is, melyhez farmakokinetikai és farmakodinámiai adatok szükségesek. A szakirodalomban azonban nem található adat a kombináció per os biológiai hasznosulásáról, valamint a szájon át való adagolást követően a hatóanyagok farmakokinetikai viselkedéséről. A kombináció hatásmechanizmusából fakadóan pedig kiemelt jelentőségű, hogy a hatóanyagok kinetikai viselkedése hasonló legyen. Nem találunk továbbá naprakész adatokat a legfontosabb baromfi-patogén kórokozó baktériumok MIC-értékeiről, holott ezek ismerete elengedhetetlen a szer hatékonyságának megállapításához. Ismereteink hiányosak továbbá kombináció vízben való feloldását követő bomlékonyságát illetően is, holott baromfiállományokban a medikált ivóvízben való gyógyszeres kezelés az elsődleges. Vizsgálataink célja a két hatóanyag farmakokinetikájának jobb megismerése volt házityúkban és pulykában intravénás és szájon át való alkalmazást követően. Összehasonlítottuk továbbá a hatóanyagok kinetikai viselkedését az adott állatfajon belül, hiszen a kombináció hatékonyságának megítéléséhez ezen információk ismerete is szükséges. A hatóanyagok vérplazmából való szimultán meghatározásához saját, validált RP-HPLC-UV módszert dolgoztunk ki. A legfontosabb farmakokinetikai értékek brojlercsirkében az amoxicillin-klavulánsav 12,5 mg/ttkg dózisának (10 mg/ttkg amoxicillin, 2,5 mg/ttkg klavulánsav) intravénás beadását követően a következőknek adódtak: a megoszlási felezési idő amoxicillin esetében 0,11±0,01 h, klavulánsavnál 0,10±0,01 h volt, az eliminációs felezési idők 1,28±0,05 h és 1,15±0,06 h voltak. A látszólagos megoszlási térfogat amoxicillin esetében 1,44±0,06 l/kg, míg klavulánsavnál 1,17±0,08 l/kg-os értéket adott. A clearance értékek 0,78±0,03 l/h/kg és 0,71 l/h/kg, a szervezetben való átlagos tartózkodási idő (MRT) 0,88±0,03 h és 0,78±0,07 h amoxicillin és klavulánsav esetében. Per os applikációt követően ugyanazon 12,5 mg/ttkg-os dózis alkalmazását követően a felszívódási 7 felezési idők 0,15±0,01 h és 0,16±0,01 h, az eliminációs felezési idők 1,28±0,05 h, illetve 1,27±0,07 h voltak az amoxicillin és klavulánsav esetében, a maximális plazmakoncentrációnál a két hatóanyag aránya megfelelt a kombináció hatékony arányának (amoxicillin 3,46±0,11 μg/ml, klavulánsav 1,08±0,05 μg/ml; ~3,2:1). A szájon át való alkalmazást követő biológiai hasznosulás brojlercsirkében amoxicillinnél 63,8±2,6%, míg klavulánsavnál 65,7±3,1%. Pulykában az amoxicillin és a klavulánsav megoszlási felezési ideje intravénás beadást követően 0,11±0,01 h, illetve 0,12±0,02 h voltak, az eliminációs felezési idők 1,28±0,03 h, illetve 1,18±0,12 h-nak adódtak. A clearence érték amoxicillin esetében 0,78±0,12 (l/h)/kg, míg klavulánsavnál 0,61±0,03 (l/h)/kg. A MRT-érték 0,89±0,05 h és 0,92±0,05 h volt amoxicillinnél és klavulánsavnál. A megoszlási térfogat amoxicillin esetében 1,45±0,03 l/kg, míg klavulánsav esetében 1,04±0,08 l/kg-os értéket mutatott. Per os beadás esetén a két hatóanyag felszívódási felezési ideje gyakorlatilag megegyezett (0,13±0,01 h), amoxicillin esetében 1,28±0,05 h, klavulánsavnál pedig 1,27±0,07 h eliminációs felezési időt tapasztaltunk. A maximális plazmakoncentráció a hatóanyagok fenti sorrendjében 3,20±0,12 μg/ml-nek, illetve 1,05±0,12 μg/ml-nek adódott, amelynek eléréséhez 0,48±0,01 h, illetve 0,48±0,02 h-ra volt szükség. Az amoxicillin szájon át való biológiai hasznosulása pulykában 60,2±2,6%-nak, míg a klavulánsavé 60,7±6,3%-nak bizonyult. A két állatfajban a hatóanyagok farmakokinetikájának összehasonlításakor számos különbséget tapasztaltunk az amoxicillin és a klavulánsav szájon át való beadását követően, valamint a klavulánsav intravénás alkalmazásakor. A két hatóanyag szájon át való biológiai hasznosulása amoxicillin esetében szignifikánsan nagyobb (p<0,05) volt csirkében (F=63,8±2,6%), mint pulykában (F=60,2±2,6%). A klavulánsav esetében hasonló jelenséget figyeltünk meg, a per os hasznosulás szignifikánsan nagyobb volt csirkében (F=65,7±3,1%), mint pulykában (F=60,7±6,3%). Ezek az eltérések ugyan matematikailag szignifikánsnak bizonyultak, a terápiában azonban nem jelentősek. Érzékenységi vizsgálatainkat E. coli, S. enterica és P. multocida törzseken végeztük, s meghatároztuk ezekre a baktériumfajokra az aktuális MIC50 és MIC90 értékeket, valamint megállapítottuk az érzékeny törzsek arányát az adott fajon belül amoxicillinre, illetve a klavulánsavval potenciált hatóanyagra. Az amoxicillin-klavulánsav kombináció alkalmazásakor E. coli esetében (n=103) a MIC50 értéke 8 μg/ml, a MIC90 értéke pedig 32 μg/ml lett. Ebben a fajban nagyfokú és gyakori rezisztenciát tapasztaltunk. Az amoxicillinre érzékeny E. coli törzsek aránya 41,7%, míg a klavulánsavval potenciált hatóanyagra 64,1% volt. S. enterica (n=118) esetében a klavulánsavval potencírozott amoxicillinre vonatkozó MIC50 1 μg/ml, míg a MIC90 2 μg/ml volt. Az amoxicillinre a törzsek 94%-a, míg az amoxicillin-klavulánsavra a törzsek 97,6%-a bizonyult érzékenynek. A P. multocida (n=85) esetén az amoxicillin-klavulánsav kombináció alkalmazásakor 8 a MIC50 érték 1 μg/ml, a MIC90 érték pedig 4 μg/ml volt. A vizsgálatunkba bevont törzseknél az amoxicillinre érzékeny törzsek aránya 82,3%, míg a kombinációra érzékenyeké 98,8% volt. Stabilitási vizsgálatainkban a hatóanyagok bomlékonyságát vizsgáltuk különböző keménységi fokú ivóvízmintákban, különböző pH-értékeken, valamint fém- és műanyag itatóedényben, ivóvízben. A hatóanyagok koncentrációját saját, validált RP-HPLC-UV módszerrel határoztuk meg. Kísérletünk eredményei alapján megállapítható, hogy a klavulánsav a legtöbb kísérleti elrendezésben bomlékonyabbnak bizonyult az amoxicillinnél, mely alól csak a fémitatóban végzett vizsgálat képezett kivételt, ahol az aminopenicillin bomlása kifejezetten felgyorsult. Ajánlásaink szerint az amoxicillin-klavulánsav kombinációt lágy, közel semleges pH-jú vízben kell feloldani, majd műanyag itatóedénybe helyezni, mert ezen körülmények között biztosítható a két hatóanyag legjobb, együttes stabilitása

Fluralaner, a long acting, orally applied ectoparasiticidal agent - proofs and experiences in Hungary

SUMMARY The aim of this article is to introduce fluralaner, a new, orally applied isoxazoline ectoparasitic agent. The author discusses the mechanism of action, resist-ance, antiparasitic spectrum, toxicity and side effects of fluralaner. The second part of the paper presents the results of a survey including 4222 dogs in Hungary treated with the active substance, emphasizing the satisfaction of veterinarians and owners, the incidence of side effects, and in addition the lack of interactions with other drugs and possible side effects occurring in dogs suffering of certain chronic diseases