A New Agenda for User Participation: Reconsidering the Old Scandinavian Prescription

A considerable degree of user participation is found in current system development and implementation projects i Scandinavia. Obviously, there is a strong belief in the necessity of user participation. Still, practitioners and researchers face severe problems in defining the right way of involvement. Still, there is a lack of convincing empirical evidence concerning the rela tionship between user participation and systems success. In this article we argue that participation is of little use if the agenda excludes organizational issues. If only technical options are discussed, fundamental problems in the organization may remain unsolved. Partly based on empirical findings from a comparative Danish study, this article analyzes how participation may change with the changing relations between user, user organization and IS-professionals. We find that the useful ness of participation is highly dependent on user type and organizational function. Different projects require different agendas and participants. In some cases indirect users are the most important when it comes to fundamen tal improvements, and they are often excluded from participation. We propose a framework that explicitly focuses on the process from problem to issue on the agenda and we conclude that it is time to change the agenda for user participation. To help in clarifying the emerging roles of users and IS-professionals, the research agenda may be changed as well

A szupervízió nehézségei a terápia és a szociális kontroll közötti „szürke zónában"

Más esetekben azonban veszélyeztetett gyerekek, illetve családok kifejezett nyugtalanságot váltanak ki. A szociális jóléti rendszerben és a közszolgálati rendszer más tagjaiban nagyon gyakran merülnek fel aggodalmak a gyermek jóllétével, a szülői képességekkel, a mindennapi élet minőségével és stabilitásával, valamint a gyerek, a szülők, és a tágabb társas környezetben élő fontos személyek közötti interakciókkal kapcsolatban. Ezek az esetek sokszor kétségeket vetnek fel a szakemberekben azzal kapcsolatban, hogy a terápia, illetve a társadalmi beavatkozás egyéb formái elegendő segítséget nyújtanak-e ahhoz, hogy a családban a helyzet javuljon, vagy inkább társadalmi kontrollt kellene alkalmazni a gyerek érdekében. Az ilyen típusú esetekben fontos szerepet kap a szupervizor. Ezek az esetek kihívást jelentenek gondolkodása, készségei, személyes stílusa vonatkozásában. Ebben a fejezetben olyan eseteket elemzünk módszeresen, olyan esetek szupervízióját mutatjuk be, melyek a terápia és a társadalmi kontroll közötti, általam „szürke zónának” nevezett területről származnak. Úgy látom, hogy a szupervízióval foglalkozó irodalom általában nem szentel elég figyelmet ennek a szürke zónának, és nem tárja fel teljes egészében a szupervizor felelősségét