Elhízott populációra jellemző talpnyomásminták vizsgálata | Analysis of plantar pressure patterns among obese population

Absztrakt Bevezetés: A testsúlynak jelentős szerepe van a láb megnövekedett terhelésében és a nyomásminták változásaiban, de a változások eloszlása pontosan nem ismert. Célkitűzés: Jelen kutatás célja volt normál és kóros testtömegindexű egyének talpnyomásmintáinak vizsgálata, hogy közelebbi képet kapjunk a regionális plantaris terhelés változásairól. Módszer: A vizsgálatnak 180 alanya volt, a talpnyomás mérése dinamikus pedobarográffal történt. A talp 8 anatómiai régióját vizsgáltuk, az alábbi paraméterek függvényében: kontakt terület, csúcsnyomás, maximális erő. Eredmények: A láb középső területén és metatarsusok alatt jelentősen nagyobb csúcsnyomás jellemző az elhízott egyénekre (p<0,001). A maximális erőértékek az ujjaknál alacsonyabb (p<0,001), a kontakt terület adatai a totális talpterületen (p<0,001) és a középső talp területén szignifikánsan nagyobb értékeket mutatott az elhízottak csoportjában (p<0,001). Következtetések: Elhízás hatására kóros mértékű terhelésnövekedés következik be a láb középső területén, különösen a medialis oldalon és a metatarsusok alatt. Orv. Hetil., 2016, 157(48), 1919–1925. | Abstract Introduction: Although the role of body weight on foot health and load has been widely documented in research, the effect of the extra load due to body weight on plantar pressure characteristics is not well known. Aim: The aim of this study was to evaluate the impact of obesity on plantar pressure patterns among the working-age population. Method: 180 participants were involved. Two groups were evaluated according to body mass index categories regarding eight regions of the plantar area, focusing on the following parameters: contact area, maximum pressure and peak pressure. Results: Compared with non-obese subjects, the peak pressure was the highest on the midfoot (p<0.001) and the forefoot (p<0.001). Regarding the maximum force, significant statistical difference was detected on the toes (p<0.001), with a value lower among the obese group. The contact area on the total foot and the midfoot was lower among the non-obese subjects (p<0.001). Conclusions: Loading is greatly increasing on the whole plantar area, especially at the midfoot and the forefoot region. Orv. Hetil., 2016, 157(48), 1919–1925

Effect of surgical delay on early mortality in patients with femoral neck fracture

The aim of this study was to investigate the relationship between the delay between surgical treatment and mortality occurring within 30 days post-injury in patients aged 60 or older with femoral neck fracture. Data derive from the nationwide database of the National Health Insurance Fund Administration. Logistic regression analysis was performed to analyse the relationship between 30-day mortality and surgical delay in four groups of patients operated on within 12 h, between 12–24 h, 24–48 h or over 48 h post-injury. There were 3,777 patients involved in the study. Mortality rates in the four groups were 7.7%, 10.5%, 10.5% and 9.4%, respectively. Univariate logistic regression analysis revealed a statistically significant increase in the mortality risk in the 12–24-h treatment group compared to the group treated within 12 h (odds ratio, OR12–24h = 1.413, confidence interval, CI12–24h: 1.032–1.935; p = 0.031). According to multiple regression analysis, all three groups (12–24 h, 24–48 h and over 48 h) showed a trend to increased mortality risks, but this was not statistically significant (OR12–24h = 1.301, CI12–24h: 0.945–1.791, p = 0.106; OR24–48h = 1.384, CI24–48h: 0.932–2.056, p = 0.108; OR>48h = 1.246, CI>48h: 0.950–1.635, p = 0.113). We can conclude that sex, age and accompanying diseases significantly influenced early mortality, while early post-operative complications did not have a significant impact on the mortality risks

Időskori combnyaktöréseket követő halálozás és kockázati tényezőik kapcsolatának értékelése 5 éves utánkövetéssel = Evaluation of the correlation between risk factors and mortality in elderly patients with femoral neck fracture with 5-year follow-up

A csípőtáji törésekhez idős korban magas halálozás társul. A szakirodalomban kevés a nagy beteganyagot feldolgozó, országos kiterjedésű ellátórendszer adatain alapuló feldolgozás. Célkitűzés: A tanulmány célja a 60 év feletti akut, monotraumás combnyaktöröttek primer ellátását követő halálozások vizsgálata havonta és évente ötéves utánkövetéssel, valamint a különböző rizikófaktoraik halálozásra gyakorolt hatásainak értékelése az egyes időperiódusokban. Módszer: Az adatok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából származnak. Az értékelés bázisát a fekvőbeteg-ellátást végző intézményekből combnyaktörés primer műtéti ellátását követően 2000. évben emittált betegek képezik. Bemutatjuk az átlagos évenkénti, havonkénti és heti halálozási arányokat, valamint rizikótényezők szerinti alakulásukat havonként és évenként. A rizikótényezők és a halálozás kapcsolatának értékelése logisztikus és Cox-regressziós analízissel történik. Eredmények: A tanulmányban 3783 fő került elemzésre. Átlagéletkoruk 77,97 (SD 8,52) év. A halálozás az első héten 1,71%, 30 napon belül 8,99%, az első évben 30,74%, öt év alatt 61,88% volt. A halálozás havi szinten az első 5 hónapig mutat csökkenést, éves szinten az első év után stagnál. A rizikófaktorok közül a férfinem és a magasabb életkor öt évig, a kísérőbetegségek hatásai a negyedik évig, a laterális combnyaktöréstípus és a 12 órán túli ellátás két évig, a korai lokális szövődmények egy évig, a hétvégi ellátások az első hónapban eredményeznek magasabb halálozási kockázatot. Az országos és egyetemi ellátásokat követően az első évben alacsonyabb a halálozási kockázat. Következtetések: A csípőtáji törések managementjében a halálozások csökkentése érdekében hangsúlyozzuk a 12 órán belüli ellátás, a törési típusnak megfelelő módszerválasztás, a hét minden napján történő azonos ellátási feltételek biztosítása, az ellátások centrumokba történő szervezése, a beteg általános állapotának és kísérőbetegségeinek megfelelő akut ellátás és az utókezelések fontosságát. | Hip fractures are associated with increased mortality in the elderly. There are only a few studies based on large patient number covering a nationwide health care system. Aim: The aim of this study was to investigate the mortality following primary treatment in patients over 60 with acute, monotraumatic femoral neck fracture on monthly and annual base during a 5-year follow-up period; and to evaluate the effect of different risk factors on mortality during the follow-up. Methods: Data were derived from the nationwide database of the National Health Insurance Fund Administration. The evaluation includes patients with femoral neck fracture discharged from inpatient care institutions in 2000 following a primary surgical treatment. Weekly, monthly and annual mortality rates, and its monthly and annual trends according to risk factors were calculated. Logistic and Cox regression analysis was performed to evaluate the correlation between risk factors and mortality. Results: 3783 patients were involved in the study with a mean age of 77,97 years (SD 8,52). The mortality rates were 1,71% (during the first week), 8,99% (30 days), 30,74% (first year) and 61,88% (in 5 years). Mortality showed a declining trend up to the 5th month, and is stagnant after the first year. Risk factor analysis showed that higher risk of mortality is associated with male sex and higher age group up to 5 years, co-morbidities up to 4 years, lateral type femoral neck fracture and 12 hours delay of primary treatment up to 2 years, early local complications up to 1 year and surgical treatment during week-end up to 1 month. Surgical treatment delivered in national health institutes and university clinics resulted in a lower mortality risk up to 1 year. Conclusions: In order to reduce mortality during the management of hip fractures, the authors emphasize the importance of delay of treatment within 12 hours, appropriate selection of methods corresponding to fracture type, providing the same conditions for primary treatment during all days of the week, to organize the treatment to special centres, appropriate acute care and follow-up corresponding to the general health status and co-morbidities of patients

A fizioterápiás jellegű tevékenységek igénybevételi mutatói a járóbeteg-szakellátásban az alsó végtag traumatológiai kórképei esetében | Utilization of physiotherapy services in case of trauma disorders of the lower extremity in the outpatient care

Bevezetés: Az alsó végtagi sérülések ellátásának orvosi aspektusai jól dokumentáltak, azonban kevés információval rendelkezünk e kórképek fizioterápiás ellátásáról. Célkitűzés: A szerzők az alsó végtag sérüléseihez kapcsolódó fizioterápiás jellegű tevékenységek igénybevételi mutatóinak elemzését tűzték ki célul életkor és nemek szerinti bontásban a járóbeteg-szakellátásokban. Módszer: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából a 2009-ben történő járóbeteg-ellátásokból az alsóvégtag-sérülésekhez kapcsolódó fizioterápiás tevékenységek esetszámait elemezték. Eredmények: 2009-ben az alsó végtag sérüléseit követő fizioterápiás tevékenységek 10 000 főre jutó átlagos esetszám a férfi és a női nemnél „a csípő és a comb sérülései” csoportban 249,75 és 443,7, „a térd és a lábszár sérülései” csoportban 927,64 és 668,25, „a boka és a láb sérülései” csoportban 307,58 és 245,75 volt. Az alsó végtag sérüléseinél mindhárom régió vonatkozásában megállapítható volt, hogy a 15–49 év közötti korosztályban a férfiak esetszámai, míg idősebb korban a nők értékei voltak magasabbak. Következtetések: A tanulmány alapján az alsóvégtag-sérülések kezelésében a fizioterápiás tevékenységek száma jelentős, nemek közötti eltéréseket mutatott. Orv. Hetil., 2013, 154, 985–992. | Introduction: Limited information is available on physiotherapy treatment of lower extremity injuries. Aim: The purpose of this study included analysis of the utilization of outpatient physiotherapy services in case of injuries of the lower extremity. Method: Data derived from the database of the National Health Insurance Fund Administration, Hungary. The number of cases undergoing physiotherapy activities after lower extremity injuries were determined. Results: In 2009 the average number of cases undergoing physiotherapy activities following lower extremity injuries per 10,000 persons were the following: „hip and thigh injuries” 249.75 male cases and 443.7 female cases; „knee and leg injuries” 927.64 male cases and 668.25 female cases, and „ankle and foot injuries” 307.58 male cases and 245.75 female cases. Conclusions: According to this study, the number of physiotherapy activities for patients with injuries of the lower extremity showed significant differences between genders. Orv. Hetil., 2013, 154, 985–992