Cochlearis implantátumok különböző, előre görbített elektródasorainak elhelyezkedése a cochlea tengelyéhez viszonyítva. Radiológiai vizsgálat a perimodiolaritás mértékének megállapítására = The distance from the modiolus of perimodiolar electrode arrays of cochlear implants. A radiological study to evaluate the difference in perimodiolar properties

Absztrakt: Bevezetés: A cochlearis implantátumok elektródái gyártótól és modelltől függően különböznek hosszukban, vastagságukban és implantációt követően a csiga tengelyéhez (modiolushoz) viszonyított elhelyezkedésükben. Az előre görbített elektródasorok közelebb kerülnek a stimulálandó ganglion spirale sejtekhez, mint az egyenes elektródasorok, ami a stimulációban tapasztalt elektrofiziológiai különbségek mellett előnyös lehet a hangélmény minőségének szempontjából. Célkitűzés: Előzetes elektrofiziológiai vizsgálataink eredménye szerint ugyanannak a termékcsaládnak (Cochlear™ Nucleus® Profile) a vastagabb (Contour Advance) és vékonyabb (Slim Modiolar) perimodioláris elektródasorai közül a vékonyabbnak az elektródái hasonló töltésmennyiség átadása mellett is képesek hasonló idegi választ kiváltani, mint a vastagabbnak az elektródái. Vizsgálatunkkal arra kerestük a választ, hogy milyen jelenség áll az elektrofiziológiai eredmények hátterében. Módszer: Betegcsoportonként 54, Contour Advance és Slim Modiolar típusú elektródasorral implantáltakat vontunk be. Az elektródasor bevezetése minden esetben a kerek ablakon keresztül történt, a kerek ablak elülső-alsó csontszélének elfúrását követően vagy a nélkül. A műtét másnapján készült, Stenvers-féle röntgenfelvételeken megmértük az elektródasorok által leírt hurok cochleán belüli legnagyobb átmérőjét. A beültetés után két hónappal megbecsültük a kétféle perimodioláris elektródasorral felszerelt implantátum energiafelhasználási mutatóit. Eredmények: A posztoperatív röntgenfelvételeken a vékonyabb perimodioláris elektródasorral implantált csoportban az elektródasorok által leírt hurok cochleán belüli átlagos átmérője 4,2 ± 0,5 mm, míg a vastagabb perimodioláris elektródasorral implantált csoportban 4,9 ± 1,1 mm értéknek adódott. Az ’Auto power’ a CI532-csoportban 44,81 ± 5,05%, a CI512-csoportban 50,85 ± 8,35% volt, tehát alacsonyabb energiafogyasztást tapasztaltunk a CI532-csoportban. Következtetés: Képi diagnosztikai módszerrel, viszonylag nagy esetszám bevonásával arra következtettünk, hogy a vékonyabb perimodioláris elektródasor még a vastagabbnál is szignifikánsan közelebb kerül a modiolushoz, ami elfogadható magyarázatot ad előzetes elektrofiziológiai mérési eredményeinkre. Orv Hetil. 2019; 160(31): 1216–1222. | Abstract: Introduction: The cochlear implants vary in electrodes in terms of length, width and proximity to the modiolus. The precurved electrode arrays could be placed closer to the modiolus and the ganglion cells compared to straight electrodes. The two types of electrode arrays provide different electrophysiological characteristics; however, proximity to the modiolus may lead to better hearing performance. Aim: To investigate our preliminary electrophysiological results that suggest that the Slim Modiolar (SM) electrode array has the potential to elicit similar neural responses as the thicker perimodiolar (Contour Advance, CA) electrode from the same generation of implants. Method: Subjects that were implanted either with CA or SM electrodes were enrolled, 54 consecutive subjects in each group. All electrodes were introduced into the cochlea via the round window. The diameter of the largest turn of the electrode arrays within the cochlea was measured through postoperative radiography. The energy consumption parameters were estimated 2 months after implantation. Results: The mean of the largest turns of the arrays within the cochlea was 4.2 ± 0.5 mm in the SM group and 4.9 ± 1.1 mm in the CA group. ‘Auto power’ was 44.81 ± 5.05% and 50.85 ± 8.35% with SM and CA, respectively. Estimated energy consumption was lower with SM. The differences were statistically significant. Conclusion: Our measurements for a large cohort in each group suggest that the SM electrode array takes a significantly closer position to the modiolus than the CA. This finding supports our earlier electrophysiological result and indicates better performance abilities. Orv Hetil. 2019; 160(31): 1216–1222

A maradványhallás megőrzésének lehetőségei cochlearis implantáció során Nucleus CI532 Slim Modiolar elektródasorral = Possibilities for residual hearing preservation with Nucleus CI532 Slim Modiolar electrode array. Case report

Absztrakt: A hallássérült betegek rehabilitációjában alkalmazott cochlearis implantáció során a residualis hallás posztoperatív megőrzése és a hallási teljesítmény maximalizálása az elektródaprofil implantációjakor kialakult trauma minimalizálásától függ. Ennek megvalósításához minimálinvazív módszerek, továbbá vékonyabb, atraumatikus elektródasorok alkalmazására volt szükség. Célunk a posztoperatív akusztikai hallásmaradvány-megőrzés lehetőségének audiológiai nyomon követése volt. Betegünk veleszületett halláscsökkenése miatt gyermekkora óta hagyományos, légvezetéses hallásjavító készüléket viselt mindkét fülén. A cochlearis implantációt 6 hónappal megelőzően halláscsökkenésében mindkét oldalon kifejezett progressziót mértünk, ezért cochlearis implantátum beültetése mellett döntöttünk. A beteg a műtétet megelőzően mindkét fülén rendelkezett residualis hallással, ezért Cochlear® Nucleus CI532 Slim Modiolar implantátumot alkalmaztunk. A minimálisan invazív műtétet a beteg jobb fülén végeztük el kerekablak-behatoláson keresztül. A preoperatív hallásküszöbhöz (átlag 85 dBHL) viszonyítva a 4. posztoperatív héten 0,25–1,0 kHz között 5–10 dBHL, míg 2,0–4,0 kHz-en 20–25 dBHL mértékű iniciális hallásküszöbromlást tapasztaltunk. A 6. hónapban mért hallásküszöb az 1 kHz feletti tartományban további kisfokú progressziót mutatott, ugyanakkor a 12. hónapban a hallásküszöb javult, a 4. héten kapott eredményekkel megegyezett. A cochlearis implantáció residualis hallásra gyakorolt hatásait több tanulmány is vizsgálta, melyekben számos sebészi és technikai tényező kulcsszerepét meghatározták. A CI532 Slim Modiolar eletródaprofil modiolushoz közeli elhelyezkedése várhatóan kisebb endocochlearis hidrodinamikai terhelést jelent, mindemellett lehetővé teszi, hogy a ganglion spirale szomszédos idegelemeit alacsonyabb áramintenzitással, kisebb felületen ingerelhessük, ami neuroprotektív hatású lehet. Az akusztikai hallásmaradvány cochlearis implantáció kapcsán történő megőrzése javítja a beteg beszédértését és hanglokalizációs képességét, különösen nehezített körülmények között. A residualis hallás hosszú távú megőrzése kiemelkedő fontosságúnak bizonyulhat továbbá a későbbi regeneratív eljárások, gyógyszeres kezelések megvalósíthatósága kapcsán is. Orv Hetil. 2018; 159(41): 1680–1688. | Abstract: During the rehabilitation of hearing-impaired patients, the preservation of residual acoustic hearing following cochlear implantation by minimizing the implantation trauma allows for improved hearing performance. To achieve this, minimally invasive, soft surgery methods and thinner, atraumatic electrodes were required. In our present study, we reported a case where Cochlear® Nucleus CI532 Slim Modiolar electrode was implanted in a patient with residual hearing. Our aim was to study the possible preservation of postoperative acoustic residual hearing by audiological monitoring. Since childhood, due to her congenital hearing loss, she has been wearing a conventional, airborne hearing correction device on both ears. Six months before cochlear implantation, we measured the progression on both sides of the hearing loss, so we decided to perform cochlear implantation. The patient had residual hearing on both ears prior to surgery thus the Cochlear® Nucleus CI532 Slim Modiolar Implant was used. The minimally invasive surgery was performed on the patient’s right ear through the round window approach. Compared to the preoperative hearing threshold (average 85 dBHL) in the 4th postoperative week, an initial hearing threshold progression of 20–25 dBHL was observed between 0.25 and 1.0 kHz, while of 5–10 dBHL between 2.0–4.0 kHz. Hearing threshold measured in the 6th month showed a slight progression in the range above 1 kHz, but improved by the 12th month, to the results achieved at the 4th week. The effects of cochlear implantation on residual hearing have been studied in numerous studies, in which several key surgical and technical factors have been identified. Nucleus CI532 is a Slim Modiolar electrode profile that is close to the modiolus, so it is expected to have a lower endocochlear hydrodynamic load since it lies in the covering of the osseus spiral lamina, thus less influencing the dynamics of the basilar membrane. However, the perimodiolar location of the electrode array allows the adjacent nerve elements of the spiral ganglion to be stimulated with a lower electrical intensity and a reduced surface that may be neuroprotective. Preservation of acoustic residual hearing following cochlear implantation improves the patient’s speech perception and the sound localization skills, particularly in difficult circumstances. Long-term residual hearing preservation may also be of great importance in the subsequent feasibility for regenerative procedures and drug treatments. Orv Hetil. 2018; 159(41): 1680–1688

Integration of Tumor Mutation Burden and PD-L1 Testing in Routine Laboratory Diagnostics in Non-Small Cell Lung Cancer

In recent years, Non-small cell lung cancer (NSCLC) has evolved into a prime example for precision oncology with multiple FDA-approved "precision" drugs. For the majority of NSCLC lacking targetable genetic alterations, immune checkpoint inhibition (ICI) has become standard of care in first-line treatment or beyond. PD-L1 tumor expression represents the only approved predictive biomarker for PD-L1/PD-1 checkpoint inhibition by therapeutic antibodies. Since PD-L1-negative or low-expressing tumors may also respond to ICI, additional factors are likely to contribute in addition to PD-L1 expression. Tumor mutation burden (TMB) has emerged as a potential candidate; however, it is the most complex biomarker so far and might represent a challenge for routine diagnostics. We therefore established a hybrid capture (HC) next-generation sequencing (NGS) assay that covers all oncogenic driver alterations as well as TMB and validated TMB values by correlation with the assay (F1CDx) used for the CheckMate 227 study. Results of the first consecutive 417 patients analyzed in a routine clinical setting are presented. Data show that fast reliable comprehensive diagnostics including TMB and targetable alterations are obtained with a short turn-around time. Thus, even complex biomarkers can easily be implemented in routine practice to optimize treatment decisions for advanced NSCLC

Acquired G2032R Resistance Mutation in ROS1 to Lorlatinib Therapy Detected with Liquid Biopsy

Lorlatinib, a third-generation anaplastic lymphoma kinase (ALK)/receptor tyrosine kinase inhibitor (ROS1), demonstrated efficacy in ROS1 positive (ROS1+) non-small cell lung cancer (NSCLC), although approval is currently limited to the treatment of ALK+ patients. However, lorlatinib-induced resistance mechanisms, and its efficacy against the resistance mutation G2032R in ROS1, respectively, have not yet been fully understood. Furthermore, concomitant tumor suppressor gene p53 (TP53) mutations occur in driver alteration positive NSCLC, but their prognostic contribution in the context of ROS1 inhibition remains unclear. Here we report a ROS1+ NSCLC patient who developed an on target G2032R resistance mutation during second-line lorlatinib treatment, indicating the lack of activity of lorlatinib against ROS1 G2032R. The resistance mutation was detected in plasma-derived ctDNA, signifying the clinical utility of liquid biopsies