Hepatitis C-vírus-fertőzés kiújulása májátültetés után. Mi változott az elmúlt 10 évben?

Introduction: Management of hepatitis C virus recurrence is a challenge after liver transplantation. Aim: The aim of the authors was to analyse the outcome of liver transplantation performed in hepatitis C virus positive patients during the past ten years and to compare recent data with a previous report of the authors. Method: The authors retrospectively evaluated the data (donors, recipients, perioperative characteristics, patient and graft survival, serum titer of hepatitis C virus RNA, histology) of 409 patients who underwent liver transplantation between 2003 and 2012. Results: 156 patients were transplanted due to hepatitis C virus associated liver cirrhosis (38%). Worse outcome was observed in these patients in comparison to hepatitis C virus negative recipients. The cumulative patient survival rates at 1, 5, and 10 year were 80%, 61%, 51% in the hepatitis C virus positive group and 92%, 85%, 79% in the hepatitis C virus negative group, respectively (p<0.001). The cumulative graft survival rates at 1, 5 and 10 year were 79%, 59% and 50% in hepatitis C virus positive and 89%, 80% and 70% in hepatitis C virus negative patients (p<0.001). Hepatitis C virus recurrence was observed in the majority of the patients (132 patients, 85%), mainly within the first year (83%). The authors observed recurrence within 6 months in 71 patients (56%), and within 3 months in 26 patients (20%). The mean hepatitis C virus recurrence free survival was 243 days. Higher rate of de novo diabetes was detected in case of early recurrence. The cumulative patient survival rates at 1, 3, 5, 10 years were 98%, 89.5%, 81% and 65% when hepatitis C virus recurrence exceeded 3 months and 64%, 53%, 30.5% and 30.5% in patients with early recurrence (p<0.001). Conclusions: Poor outcome of liver transplantation in hepatitis C virus positive patients is still a challenge. Hepatitis C virus recurrence is observed earlier after liver transplantation in comparison with a previous report of the authors. De novo diabetes occurs more frequently in case of early recurrence. Despite an immediate start of antiviral treatment, early recurrence has a significant negative impact on the outcome of transplantation. Orv. Hetil., 2013, 154, 1058-1066

Kumulatív ribavirin dózis szerepe a krónikus hepatitis C-ben szenvedő, peginterferon alfa-2a-ribavirin kombinációs kezelésben részesülő betegek tartós virológiai válaszának kialakulásában: RIBADOSE-vizsgálat

L

A hepatitis C-vírus-fertőzés szűrése, diagnosztikája, antivirális terápiája, kezelés utáni gondozása. Magyar konszenzusajánlás

A hepatitis C-vírus- (HCV-) fertőzés napjainkra gyógyíthatóvá vált. A fertőzöttség megszüntetése egyéni és társadalmi szempontból egyaránt előnyös és szükséges. A kezelés hazánkban a rendelkezésre álló gyógyszereken és finanszírozási lehetőségeken alapuló, félévenként megújított konszenzusajánlás szerint történik. Az aktualizált ajánlás szerint a kezelés indikációja (ellenjavallat hiányában) a vírusszaporodás kimutatása. Az interferon-alapú kombinációkat nem alkalmazzuk, a kezelés az elérhető és megfelelő interferonmentes és preferáltan ribavirinmentes kombinációk valamelyikével végzendő. Ezek a diagnosztizált betegek döntő többsége számára rendelkezésre állnak. A kezelésbe vonás sorrendjét a fibrózis stádiumán és egyéb (epidemiológiai, foglalkozás-egészségügyi stb.) szempontokon alapuló prioritási pontrendszer határozza meg – de valamennyi fertőzött mielőbbi kivizsgálása és kezelésbe vonása indokolt. KULCSSZAVAK: direkt ható antivirális szer, genotípus, hepatitis C-vírus, interferon, májrák, májzsugor, polimerázgátló, proteázgátló, replikációskomplex-gátló, vírushepatit

IL28B and IL10R -1087 polymorphisms are protective for chronic genotype 1 HCV infection and predictors of response to interferon-based therapy in an East-Central European cohort.

BACKGROUND: Previous studies have shown that single nucleotide polymorphisms (SNP) in IL28B and IL10R are associated with sustained virological response (SVR) in chronic hepatitis C patients treated with pegilated interferon plus ribavirin (P/R). The present study extends our earlier investigations on a large East-Central European cohort. The allele frequencies of IL28B and IL10R in genotype 1 HCV infection were compared with that of healthy controls for the purpose of examining the relationship between the polymorphisms and the SVR to P/R treatment. METHODS: A total of 748 chronic HCV1 infected patients (365 male, 383 female; 18-82 years) and 105 voluntary blood donors as controls were enrolled. Four hundred and twenty HCV patients were treated with P/R for 24-72 weeks, out of them 195 (46.4%) achieved SVR. The IL28 rs12979860 SNP was determined using Custom Taqman SNP Genotyping Assays. The IL10R -1087 (also known as IL10R -1082 (rs1800896) promoter region SNP was determined by RT-PCR and restriction fragment length polymorphism analysis. RESULTS: The IL28B CC genotype occurred with lower frequency in HCV patients than in controls (26.1% vs 51.4%, p<0.001). P/R treated patients with the IL28B CC genotype achieved higher SVR rate, as compared to patients with CT (58.6% vs 40.8%, p=0.002). The prevalence of IL10R -1087 GG genotype was lower in patients than in controls (31.8 % vs 52.2%, p<0.001). Among patients achieving SVR, the IL10R -1087 GG genotype occurred with higher frequency than the AA (32.0% vs 17.4%, p=0.013). The IL28B T allele plus IL10R A allele combination was found with higher prevalence in patients than in controls (52% vs 20.7%, p<0.001). The IL28B CC plus IL10R A allele combination occurred with higher frequency among patients with SVR than in non-responders (21.3% vs 12.8%, p=0.026). Both the IL28B CC plus IL10R GG and the IL28B CC plus IL10R A allele combinations occurred with lower frequency in patients than in controls. CONCLUSIONS: In our HCV1 patients, both the IL28B CC and IL10R GG genotypes are associated with clearance of HCV. Moreover, distinct IL28B and IL10R allele combinations appear to be protective against chronic HCV1 infection and predictors of response to P/R therapy

Májbetegségek a háziorvosi gyakorlatban – mikor gondoljunk rá?

Az elmúlt évtizedekben robbanásszerûen fejlôdött a hepatológia. Egyre több betegség etiológiája, patomechanizmusa vált ismert- té és így a májbetegségek többségében már hatásos kezelésre van lehetôség. Ez a fejlô- dés óriási felelôsséget ró a gyógyító orvosra, hiszen többé-kevésbé minden orvosnak tudnia kell, melyek a gyógyítás lehetôségei a nem a saját szakterületébe tartozó kórké- pekben. Más szóval: a pontos etiológiai diagnózis felállítása fontos, mert a legtöbb esetben annak terápiás konzekvenciája van. Cikkünkben áttekintjük, melyek azok a tünetek és leletek, amelyek fel kell, hogy keltsék a májbetegség gyanúját, valamint összefoglaljuk a legfontosabb májbetegsé- gek prognózisát és terápiáját. | Hepatology has developed explosively in the last decades. Etiology and pathomecha- nism of a number of diseases became known, thus effective treatments for the majority of liver conditions are recently available. This development increases the responsibility of all practitioners, since the doctors should realize more or less which treatment options are available for diseases outside of their specialties. In other words, recognizing exactly the etiological back- ground is important, because it has thera- peutic consequences in the patients’ majo- rity. In this study, we review the symptoms and findings that should awake suspicion of liver pathology and summarize the prog- nosis and therapy of the most important liver diseases

Májvárólista 1995-2019: a hazai adatok nemzetközi összehasonlítása

Bevezetés: A májtranszplantációs program részeként 1995 óta létezik folyamatosan vezetett várólista Magyarországon. Célkitűzés: A legfontosabb várólista-paraméterek megállapítása és nemzetközi összehasonlítása. Módszer: A szerzők az 1995. január 1. és 2019. december 31. között első májátültetés céljából várólistára helyezett betegek adatait elemezték. Eredmények: Összesen 1722 beteget helyeztek várólistára, 1608 felnőttet, 114 gyermeket. A férfiak aránya 51,2%, az átlagéletkor 45,6 év. Az évente regisztrált új jelöltek száma 25 év során közel az ötszörösére emelkedett. A listára helyezés leggyakoribb indikációja a víruseredetű cirrhosis volt (n = 451). Ezt követte a cholestaticus (n = 314) és az alkoholos májbetegség (n = 264). Rosszindulatú daganat, 82%-ban hepatocellularis carcinoma miatt 215 beteget regisztráltak. Krónikus betegségekben az átlagos Model for End-Stage Liver Disease pontszám a regisztráláskor 13,5 volt. A 2018. december 31-ig listára helyezettek (n = 1618) 61%-a részesült májátültetésben, 24%-a várakozás közben meghalt, 7%-a a műtétre alkalmatlanná vált. A műtét előtti medián várakozási idő 248 nap volt a krónikus és 2 nap az akut betegek listáján. A transzplantált tumoros betegek (n = 132) szignifikánsan rövidebb ideig vártak műtétre (medián 115,5 nap), mint a többi krónikus beteg (n = 803, medián 282 nap). Az Eurotransplanthoz való csatlakozás utáni időszakban (2013. július 1. és 2018. december 31. között) a transzplantációs arány növekedett (67%), a váró- lista-halálozás (meghaltak + műtétre alkalmatlanná váltak) 24%-ra csökkent. Megbeszélés: A várólista folyamatos bővülése hozzájárult a hazai májátültetési program fejlődéséhez. A hazai várólista diagnózis szerinti összetétele a mások által közöltekkel nagyrészt egyezik. A transzplantáltak aránya a nemzetközi átlagnak megfelelő. A várólista-halálozás és a műtét előtti várakozási idő a magyarországinál alacsonyabb donációs aktivitású vagy jelentősen nagyobb várólistával rendelkező országokéhoz hasonló. Következtetés: Várólista-paramétereink javításához a transzplantációk számának további növelése szükséges

Hepatitis C-vírus kiújulása májátültetés után = The recurrence of hepatitis C virus after liver transplantation

A hazai májátültetési programban magas a hepatitis C-vírus (HCV) okozta végstádiumú májbetegség miatt végzett májátültetések aránya. Célkitűzés: A szerzők dolgozatukban elemzik a C-hepatitis miatt májátültetésen átesett betegek adatait. Módszer: Az 1995 óta végzett 295 primer májátültetés adatainak retrospektív elemzése: donor- és recipiens-, valamint perioperatív és túlélési adatok, szérumvírus-RNS-titer, percutan májbiopsziák szövettani eredményei. Eredmények: A műtét 111 betegnél történt HCV-fertőzés miatt, ez az elvégzett májátültetések 37,6%-a. A vizsgált 111 beteg közül 22 beteg (20%) a posztoperatív időszakban, a vírus kiújulásának észlelése előtt, egyéb okból meghalt. A 89 beteg közül 16 esetben (18%) a vírus visszatérését még nem észlelték, 73 betegnél (82%) azonban a vírus kiújulása szövettanilag igazolható volt. Negyven betegnél (56%) a C-vírus okozta hepatitis kiújulását egy éven belül észlelték, közülük 28 esetben (39%) 6 hónapon belül, 12 esetben hat hónapon túl, de 1 éven belül (17%), és 32 betegnél (44%) egy éven túl. A végstádiumú C-cirrhosis miatt májátültetett betegek kumulatív 1, 3, 5 és 10 éves túlélése 73%, 67%, 56% és 49% volt. A HCV-negatív, májátültetett betegeknél ezek az értékek 80%, 74%, 70% és 70%, a különbség szignifikáns. A májgraft kumulatív túlélése HCV-pozitív betegeknél 72%, 66%, 56% és 49% volt, míg HCV-negatív betegeknél 76%, 72%, 68% és 68%, itt nem szignifikáns a különbség. Korai kiújulás esetén szignifikánsan magasabb szérumvírus-RNS-titert mértek az első 6 hónapban májátültetés után. A májátültetés után 6 hónappal vett protokollbiopszia korai kiújulás esetén magasabb Knodell-pontszámot eredményezett, mint késői kiújuláskor. A fibrosisindex esetében ez fordítva volt. A májátültetéstől az első antivirális kezelésig eltelt idő 1995–2002 között átlagosan 20 hónap volt, 2003 óta 8 hónap. Következtetések: Az idősebb donorokból származó, marginális májgraftok magasabb vértranszfúzió-igény mellett történő beültetése előrevetíti a hamarabb bekövetkező vírusrekurrenciát. Ezt a tendenciát erősíti a posztoperatív akut rejectio és az emiatt adott szteroid boluskezelés. A kombinált antivirális kezelés protokollja különbözik az általánosan alkalmazottól: az ún. „stopszabály” nem érvényes. Vírusnegatívvá a betegek csak kevesebb mint 10%-a válik, melynek a fenntartott immunszuppresszió az oka. A májátültetés után korán, akár fél éven belül elkezdett antivirális kezelés a beteg- és grafttúlélést pozitívan befolyásolja, és feltehetően csökkenti a HCV-reinfekció miatti retranszplantációk számát. A második májátültetésnél akkor várhatók jó eredmények, ha időben történik, a recipiens még megfelelő fizikai állapota mellett. Ennek megítélésében a MELD-score segít. The main indication of the Hungarian Liver Transplant Program is liver cirrhosis caused by hepatitis C. Aim: Authors present the results of liver transplantations performed due to HCV infection. Method: The data (donor-, recipient-, perioperative characteristics, survival, serum titer of C RNA, histology) of 111 HCV positive recipients were evaluated, that are 37.6% of the 295 patients, who were transplanted since 1995 till the closure of this report. Results: Twenty-two (22) of them (20%) died in the early postoperative period, for other reasons, before the recurrence of the HCV was detectable. Among the 89 HCV-positive patients the recurrence of the HCV is still not detected in 16 cases (18%), and there is a histology-proven recurrence in 73 cases (82%). In 40 cases (56%) the viral recurrence was proven within 1 year after OLT, while in 32 cases (44%) over 1 year. The cumulative 1, 3, 5, and 10 years patient survival is 73%, 67%, 56% and 49%, among HCV-positive patients and 80%, 74%, 70% and 70% among HCV-negatives. The difference is significant. The cumulative graft survival at the same time points is 72%, 66%, 56% and 49% among HCV-positives and 76%, 72%, 68% and 68% among HCV-negatives, which is a non-significant difference. The serum titer of HCV-RNA was significantly higher among those HCV-patients who had an early viral recur rence within 1 year, compared to those who had a late one. In case of an early HCV-recurrence the Knodell-score was significantly higher in the 6 months postransplant biopsy than that of in case of late viral recurrence, however, less fibrosis was observed in early recurrence. Conclusions: An early HCV recurrence can be expected in case of an older donor, with a marginal or fatty liver graft transplanted with a higher transfusion need and having an acute rejection treated with steroid bolus in the postoperative period. The protocol of the postoperative antiviral treatment differs from the average: the socalled „stop-rule” cannot be applied, since less then 10% of the recipients are expected to turn to HCV-PCR-negative due to the immunosuppression. The combined interferon + ribavirin treatment is maintained in spite of RNA-positive state, further, a second or third course of treatment might also be applied. The prolonged and – in case if necessary - repeated antiviral treatment prevents fibrosis, and therefore rate of retransplantation need. The better is the general state of the patient the results of a secondary liver transplantation are better as well. MELD-score can help to set the exact timing for a reOLT