A lizofoszfátsav mint potenciális célpont az ováriumtumorok molekuláris diagnózisában és kezelésében = Lysophosphatidic acid as a potential target for treatment and molecular diagnosis of epithelial ovarian cancers

Az ováriumtumorok mortalitása a legmagasabb a nőgyógyászati tumorok között. Ez egyrészt a késői diagnózisnak, másrészt a hatásos terápia hiányának következménye. Az ováriumtumorok karcinogenezise és metasztázisképzése egy komplikált genetikai, molekuláris és biokémiai folyamatsor eredménye. A lizofoszfátsav (LPA) termelésének, receptorstátusának és szignáltranszdukciós útvonalának abnormalitása gyakran megtalálható az ováriumtumorokban, ami azt sejteti, hogy az LPA nagyon fontos szerepet játszik ennek a betegségnek a kialakulásában és patofiziológiájában. Így jogosan feltételezhetjük, hogy az LPA-szignálkaszkád számos célpontot szolgáltat a molekuláris kezelési módok kialakítására és jó példát mutat arra, hogyan lehet új diagnosztikus és terápiás módszereket kialakítani egyes betegségek ellen. Az LPA-t lebontó és termelő enzimcsaládoknak csak a közelmúltban történt felfedezése és a receptorspecifikus molekulák kifejlesztése új fejezetet nyithat e potenciálisan halálos betegség kezelésében. Ebben az összefoglaló tanulmányban ismertetjük, hogy a tumorsejtekben lévő LPA-t lebontó enzimek aktivitása csökkent, és ez hozzájárul a tumor progressziójához. Ugyanezen enzimek mesterségesen létrehozott, fokozott aktivitása csökkenti a tumorsejtek növekedését és elősegíti a fiziológiás viszonyok helyreállását. Bemutatjuk azokat az irodalmi adatokat, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a lipidfoszfát-foszfatáz enzimek hatásukat a sejten kívüli LPA lebontásával érik el. Minthogy ez a lebontás extracellulárisan történik, ez megmagyarázza a „bystander-effect” előfordulását, amit szintén ismertetünk. Az LPA-lebontás és -termelés enzimjei, illetve az LPA-t kötő receptorok kitűnő célpontok új molekuláris terápia kidolgozására. A különböző LPA-izoformák és más lizofoszfolipidek szintváltozásainak korai detektálása segíthet a tumor korai diagnosztizálásában, illetve később a kezelés hatékonyságának követésében. A közelmúlt jelentős LPA-szignálkaszkáddal kapcsolatos kutatási eredményei azt sejtetik, hogy azok jelentős szerepet fognak játszani ennek a még mindig halálos betegségnek a kezelésében, de további kutatások szükségesek a részletek pontos megértéséhez. | Ovarian carcinoma has the highest mortality rate of all gynecologic malignancies owing to late diagnosis and a lack of effective tumor-specific therapeutics. Ovarian carcinogenesis and metastasis is accompanied by a complicated cascade of genetic, molecular, and biochemical events. Abnormal lysophosphatidic acid (LPA) production, receptor expression, and signaling are frequently found in ovarian cancers suggesting that LPA plays a role in the pathophysiology of the disease. Moreover, the LPA pathway may provide novel molecular targets, illustrating how the development of new therapeutic and diagnostic strategies can contribute to disease management. The recent identification of the metabolizing enzymes that mediate the degradation and production of LPA and the development of receptor selective-analogues open a potential new approach to the treatment of this deadly disease. In this review, it is clearly presented that aberrations of LPP production contribute to the progression of ovarian cancer, just us overexpression of these metabolizing enzymes return the physiologic situation and inhibit the growth of the cancer cells. LPPs exert their effect through metabolizing extracellular LPA. This also clearly explains the dominant “bystander effect” of these enzymes. LPA through its production, metabolism, and receptors may provide an excellent target for the development of molecular therapeutics, and the early detection of molecular forms of LPA, other lysolipids, and the activities of LPA pathway receptors and enzymes may facilitate both diagnosis and monitoring the response of a given patient to therapy. The impressive development of knowledge about the pathway regulating LPA production and the identification of selective LPA-receptor agonists suggest that targeting the LPA cascade could be a real addition to the management and treatment of this still-deadly disease. Additional studies of the LPA cascade and other phospholipids in ovarian cancer are essential to further elucidate their critical roles

Liptay Imréné - egy 20. századi magyar szülésznő története = Imréné Liptay – the strory of a 20th century Hungarian midwife

A szülés és születés módja és helyszíne az elmúlt évtizedekben és napjainkban élénk társadalmi vitákat generál, mintegy megtörve az ősi misztériumot, amely hagyományosan a női körök csendjében szolgálta az emberi faj fennmaradását. A termékenységgel és szüléssel kapcsolatos tudást a közösség által kiválasztott és megbecsült asszonyok adták tovább a fiatalabb generációnak. Saját szülésük és nőtársaik szüléseinél való segítségnyújtás útján már tapasztalatot szerzett, az emberi test működésének megismerésére nyitott, ügyes, éles eszű asszonyok közül kerültek ki a közösség bábái. A szüléseknél jelen lévő asszonyok tudása anyáról leányra szállt, a bábaság egyfajta beavatottságot jelentett, a nő teremtőképességének titkait őrizte és adta tovább. Az orvostudomány fejlődésével a XVIII. század közepén reflektorfénybe került a szülés, mint élettani folyamat megfigyelése és kutatása. Ennek célja az anyai és magzati halandóság csökkentése volt. A tudomány fejlődése a 20. századra a szülészetben is robbanásszerű változásokat hozott Európa szerte, mely folyamat még napjainkban is zajlik, és éles különbözőségeket mutat országonként, hazánkon belül intézményenként is

A mágneses rezonanciavizsgálat jelentősége a magzati központi idegrendszeri malformatiók praenatalis diagnosztikájában = Importance of magnetic resonance investigations in the prenatal diagnostics of malformations of the fetal central nervous system

Az MR-vizsgálat mint képalkotó eljárás egyre elterjedtebb a praenatalis diagnosztikában is. A módszert előnyei elsősorban a központi idegrendszeri fejlődési rendellenességek kórismézésében teszik egyre inkább nélkülözhetetlenné. Megbízhatósága – akárcsak az ultrahang-diagnosztikában – jelentősen függ a vizsgáló személy felkészültségétől, amely a központi idegrendszeri anatómia ismeretén túl multidiszciplináris szemléletmódot is igényel. Azon malformatiók esetén, amelyekben a kora terhességi diagnózishoz ismételt vizsgálatok szükségesek (például velőcső-záródási rendellenességek), az ultrahang előnyösebb az MR-technikánál. Az intrauterin fertőzések, illetve a fossa posterior fejlődési rendellenességei esetén ugyanakkor a két képalkotó eljárás kitűnően egészíti ki egymást. Ugyancsak jelentős az MR-módszer a magzati ventriculomegalia prognózisának felállításában, valamint a magzati idegrendszer ischaemiás állapotainak rövid távú felismerésében. Az ultrahangfelvétel értékelhetőségét nehezítő tényezők (anyai obesitas, oligohydramnion) esetén az MR-technika szerepe jelentősen felértékelődhet a végső kórisme felállításában. Hátránya (egyelőre) nehezebb hozzáférhetősége, az ultrahangnál kisebb költséghatékonysága, valamint a megfelelő felkészültségű szakemberek korlátozott száma. | MRI investigation, as an imaging technique, has been gaining more and more importance in prenatal diagnostics. It has become essential due to its advantages in diagnosing the malformations of the central nervous system. Similarly to ultrasonography, its reliability is greatly dependent on the knowledge of the person performing the investigation. In addition to the knowledge of the exact anatomy of central nervous system, the researcher should have a multidisciplinary approach. In the case of malformations where repeated investigations are needed to provide a diagnosis in early pregnancy (e.g. neural tube defects), ultrasonography is more effective than MRI. In case of intrauterine infections and malformations of the posterior fossa, however, the two imaging techniques are excellent supplements to each other. MRI also plays an important role in making the prognosis for fetal ventriculomegaly, as well as in the short term diagnosis of ischaemias affecting the fetal nervous system. Difficulties in evaluating ultrasonographic images (owing to maternal obesity, oligohydramnion) render MRI an important technique in making the final diagnosis. Currently, the drawbacks of MRI include reduced accessibility, poor cost-effectiveness and shortage of skilled experts in this technique

Increased circulating interleukin-17 levels in preeclampsia

Increasing evidence suggests that an exaggerated maternal systemic inflammatory response, as well as an angiogenic imbalance plays a central role in the pathogenesis of preeclampsia. In this study, we determined circulating levels of interleukin-17 (IL-17) along with those of angiogenic factors in healthy non-pregnant and pregnant women and preeclamptic patients, and examined whether serum IL-17 levels of preeclamptic patients were related to their clinical features and angiogenic factor concentrations. Fifty-nine preeclamptic patients, 60 healthy pregnant women and 56 healthy non-pregnant women were involved in this case-control study. Serum levels of IL-17A were measured by high sensitivity ELISA. Serum total soluble fms-like tyrosine kinase-1 (sFlt-1) and biologically active placental growth factor (PlGF) levels were determined by electrochemiluminescence immunoassay. For statistical analyses, non-parametric methods were applied. Serum IL-17 levels were significantly higher in preeclamptic patients than in healthy non-pregnant and pregnant women. We did not find any relationship between serum IL-17 concentrations of preeclamptic patients and their clinical features and serum sFlt-1 and PlGF levels or sFlt-1/PlGF ratios. However, elevated serum IL-17 level and sFlt-1/PlGF ratio was found to be additive for the risk of preeclampsia, as shown by the substantially higher odds ratios of their combination than of either alone. In conclusion, serum IL-17 levels are increased in preeclampsia, which might contribute to the development of the excessive systemic inflammatory response characteristic of the maternal syndrome of the disease. In addition, elevated serum IL-17 level and sFlt-1/PlGF ratio had an additive (joint) effect in the risk of preeclampsia

Méhen belül felszívódó magzati mellékvesevérzés ultrahang-diagnózisa = Ultrasound diagnosis of fetal adrenal hemorrhage

Absztrakt: Az újszülöttkorban igazolt mellékvesevérzések előfordulási gyakorisága az ultrahang-diagnosztika fejlődésével emelkedett az elmúlt években. A méhen belül kialakuló esetek ritkán kerülnek felismerésre. A mellékvese cysticus elváltozásainak differenciáldiagnózisa sokszor csak a megszületés után lehetséges. Esettanulmányunkban a 33. terhességi héten a magzati felhas bal oldalán kialakult és ultrahangvizsgálattal észlelt 4 × 3 cm-es cysticus elváltozás nyomon követését mutatjuk be. A terhesség alatt elvégzett képalkotó vizsgálatok (ultrahang, illetve mágneses rezonancia) mellékvesevérzést igazoltak. A 37. terhességi hétre a vérzés nyom nélkül felszívódott. Három héttel később, a 4150 grammos magzat tervezett császármetszés útján, jó állapotban jött világra. A megszületés után végzett endokrinológiai és ellenőrző ultrahangvizsgálatok eltérést nem találtak. Ez a tanulmány az első publikált eset a szakirodalomban, mely igazolja, hogy magzati mellékvesevérzés kialakulhat a méhen belül, és rövid idő alatt spontán felszívódhat. Esetünk felhívja a figyelmet arra, hogy a mellékvesevérzés a szülési traumától függetlenül is előfordulhat az újszülöttnél. Feltételezhető az is, hogy a várandósság alatti mellékvesevérzés előfordulási gyakorisága nagyobb az eddig az újszülöttkorban leírt esetekből következtetettnél. Orv Hetil. 2019; 160(52): 2073–2078. | Abstract: The confirmed incidence of new-onset adrenal gland hemorrhage has increased with the development of ultrasound diagnostics in recent years. Intrauterine developed cases are rarely recognized. Differential diagnosis of cystic lesions of the adrenal gland is often only possible after birth. In our case study, we report the ultrasonographic diagnosis and follow-up of a cystic lesion measuring 4 × 3 cm in the left fetal epigastrium in the 33rd gestational week. During pregnancy, multimodal imaging methods (both ultrasound and magnetic resonance) have confirmed the diagnosis of hemorrhage in the left adrenal gland. In the 37th gestational week, the hematoma completely resolved. At term, a 4150 gram neonate was delivered in good condition by an elective cesarean section. Postnatal endocrinological and follow-up ultrasound examinations did not find any disorder. This study is the first published case report in the literature that proves that fetal adrenal hemorrhage can intrauterin spontaneously absorb within a short period of time. Our case draws attention to the fact that adrenal bleeding may occur in the newborn regardless of birth trauma. It can also be assumed that the incidence of adrenal bleeding during pregnancy is higher than that reported in neonatal cases. Orv Hetil. 2019; 160(52): 2073–2078

A vérplazma összes szabad DNS, valamint szabad magzati DNS mennyisége praeeclampsiával szövődött és szövődménymentes terhességek esetében = Quantity of total cell free and cell free fetal DNA in pregnancies with no complications and with preeclampsia

A plazmában keringő szabad DNS minőségi és mennyiségi vizsgálata mint a praenatalis diagnosztika lehetséges eszköze egy évtizedes múltra tekint vissza. Az általunk végzett vizsgálat célja az összes szabad DNS, valamint szabad magzati DNS mennyiségének vizsgálata volt szövődménymentes, illetve praeeclampsiával szövődött terhességek esetén. Módszerek: A vizsgálatot retrospektív módon végeztük. Klinikánkon megjelent és kezelés alatt álló 67 praeeclampsiával szövődött, illetve 70 szövődménymentes terhességet viselő várandós nőtől gyűjtöttünk vérplazmát. A keringő összes szabad DNS és szabad magzati DNS meghatározását valós idejű polimeráz láncreakcióval (real-time PCR) végeztük. Eredmények: A plazma szabad DNS, valamint a szabad magzati DNS mennyisége egyaránt szignifikánsan magasabb volt praeeclampsiás terhesek esetében (medián: 0,0114 vs. 0,0325 és 0,001 E-3 vs. 0,086 E-3 ng/μl; P < 0,001). Az összes szabad DNS, valamint a szabad magzati DNS mennyisége között, illetve a testtömegindex között nem találtunk szignifikáns összefüggést. Következtetés: A praeeclampsia hátterében feltételezett kórfolyamatok, a placentáció zavara, endothel- és hepatocellularis károsodás nagy valószínűséggel egyaránt befolyásolja az összes szabad DNS mennyiségének emelkedését. A szabad magzati DNS mennyiségének emelkedése a trophoblastinvázió zavarának mutatójaként lehetséges markerként jön szóba a praeeclampsia korai diagnosztizálásában. | Several researches focused on the factors which could influence the quantity of cell free DNA in case of normal and pathological pregnancies. The aim of our study was to evaluate the quantity of total cell free and cell free fetal DNA in case of normal pregnancies and preeclampsia. Study design: Plasma samples were obtained from 67 preeclamptic and 70 normotensive pregnant women. The quantity of total cell free DNA and cell free fetal DNA was measured using real-time polymerase chain reaction. Results: We confirmed that circulating total free and fetal DNA levels are significantly elevated in pregnancies complicated by preeclampsia (median: 0.0114 vs. 0.0325 and 0.001E-3 vs. 0.086E-3 ng/μl; P < 0.001). The quantity of total plasma-free DNA did not correlate with the body mass index. Conclusion: The releases of both free fetal and maternal DNA were found to be affected in preeclampsia. Hepatocellular necrosis seems to be responsible - at least partly - for increased circulating total DNA levels in preeclampsia, and the abnormal trophoblast invasion could be responsible for increased trophoblast destruction and elevation of cell free fetal DNA level

Az ovarialis hiperstimulációs szindróma kórélettana és korszerű klinikuma = Pathophysiology and current clinical approach of ovarian hyperstimulation syndrome

Absztrakt: Az asszisztált reprodukciós kezelések során a petefészkek szabályozott stimulációja történik. Az ovarialis hiperstimulációs szindróma a meddőségi kezelés során a petefészek túlzott válaszreakciójának következménye. Ritkán egyéb ok, például a folliculusstimulálóhormon-receptor mutációjának következménye is lehet. A betegség következményeként az intravascularis folyadék a harmadik (extracelluláris) folyadéktérbe, főként a hasüregbe vándorol. Túlstimulálódás esetén a klinikai jelek a hasfeszüléstől, a megnövekedett petefészkeken és az ascitesen keresztül a vénás vagy artériás thromboemboliás szövődményekig mutatkozhatnak. A betegség súlyos formájában életveszélyes állapotot is okozhat, ha ischaemiás stroke vagy végtagkeringési elégtelenség alakul ki. Az elmúlt években számos új módszer került bevezetésre a tünetegyüttes kialakulásának megelőzésére. Az ovarialis hiperstimulációs szindróma iatrogén, súlyos formájában életveszélyes állapot, mely fiatal, a meddőségtől eltekintve egyébként egészséges embereket érint. A betegség gazdasági hatása számottevő. A munkakiesés, a kórházi bennfekvés és súlyos esetekben az intenzív ellátás költségei tetemesek. Továbbra is a szupportív kezelés, az antikoaguláns profilaxis, valamint a szoros megfigyelés a szindróma bázisterápiája. Súlyos, illetve kritikus állapotú betegeknél azonban a kórházi felvétel, illetve beavatkozás nem késlekedhet. Orv Hetil. 2018; 159(34): 1390–1398. | Abstract: During assisted reproduction technologies, controlled hyperstimulation of the ovaries occurs. Ovarian hyperstimulation syndrome is an excessive overreaction of the ovaries complicating pharmacological ovulation induction. Rarely other causes, such as the mutation of the follicle-stimulating hormone receptor may also be in the background. Ovarian hyperstimulation syndrome is clinically characterized by a massive ovarian enlargement associated with an acute third-space fluid shift responsible for the development of ascites, and sometimes pleural or pericardial effusion. Associated arterial or venous thromboembolic symptoms are also common. Ovarian hyperstimulation syndrome is an iatrogenic and potentially life-threatening condition in the form of ischemic stroke or circulatory insufficiency of the limbs. Recently some new methods have been developed for the prevention of the disease. The syndrome affects young, healthy patients. It also has an important economic burden due to the absence from work, bed rest, or hospitalization and intensive medical management of more severe cases. Supportive therapy, anticoagulant prophylaxis and close monitoring are the main approach for the syndrome. However, hospitalization or intervention should not be delayed for patients with severe or critical conditions. Orv Hetil. 2018; 159(34): 1390–1398

Impact of aging on calcium influx and potassium channel characteristics of T lymphocytes.

Adaptive immunity and T cell function are affected by aging. Calcium influx patterns, regulated by Kv1.3 and IKCa1 potassium channels, influence T cell activation. We aimed to compare calcium influx kinetics in CD8, Th1 and Th2 cells in human peripheral blood samples obtained from five different age groups (cord blood, 10-15 ys, 25-40 ys, 45-55 ys, 60-75 ys).We measured calcium influx using flow cytometry in samples treated with or without specific inhibitors of Kv1.3 and IKCa1 channels (MGTX and TRAM, respectively).Calcium influx was higher in Th1 cells of adults, however, its extent decreased again with aging. Importantly, these changes were not detected in Th2 cells, where the pattern of calcium influx kinetics is similar throughout all investigated age groups. MGTX had a more pronounced inhibitory effect on calcium influx in Th2 cells, while in Th1 cells the same was true for TRAM in the 25-40 ys and 45-55 ys groups. Calcium influx of CD8 cells were inhibited to a similar extent by both applied inhibitors in these groups, and had no effect in the elderly.Altered lymphocyte potassium channel inhibitory patterns, regulators of calcium influx kinetics, might contribute to the development of age-related changes of T cell function

Súlyos keringési elégtelenséggel járó neonatalis hyperthyreosis = Severe circulatory insufficiency in a patient with neonatal hyperthyroidism

A szerzők egy Basedow–Graves-kór miatt korábban thyreoidectomián átesett, kezeletlen anya koraszülöttjének esetét ismertetik. Gondozatlan terhességből magzati tachycardia, fenyegető intrauterin asphyxia miatt sürgős császármetszéssel született a 33. hétnek megfelelő érettségű, 1350 gramm súlyú, dysmaturus (testsúlypercentil 180/perc), cardialis decompensatio miatt béta-blokkoló, digoxin- és dobutaminterápiát igényelt. Kivizsgálása során cardiomegalia, pericardialis folyadékgyülem, súlyos tüdőhypoplasia, mitralis és tricuspidalis insufficientia, hepatosplenomegalia igazolódott. A pajzsmirigy-szabadhormonok szintje többszörösen meghaladta a referenciaértéket (fT4: > 6 ng/dl, fT3: > 30 pg/ml), a TSH-szint ugyanakkor 0 volt. Légzéstámogatást 7, keringéstámogatást 10 napig igényelt, propranolol- mellett K-jodid-kezelésben részesült. Tachycardiája mérséklődött, a béta-blokkoló kezelést csökkentett adagban kapta tovább, pajzsmirigyhormonszintjei fokozatosan a normális tartományba kerültek. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a Basedow–Graves-kórban szenvedő anya újszülöttjénél jelentős súlybeli, növekedésbeli elmaradás, súlyos keringési elégtelenség, thyreotoxicosis tünetei alakulhatnak ki, és hangsúlyozzák az anyai hormon-, valamint antitestszintek nyomon követésének jelentőségét. | Authors describe a case of a premature infant whose mother had a history of thyroidectomy due to Graves’ disease and her hormonal status was not controlled during pregnancy. She did not receive prenatal care and on 33rd week the premature infant was delivered by emergency cesarean section because of fetal tachycardia and imminent intrauterine asphyxia. The infant with a weight of 1350 gram (percentile 180/min) and cardiac decompensation. Further examinations proved cardiomegaly, pericardial fluid, severe pulmonary hypoplasia, mitral- and tricuspid insufficiency and hepatosplenomegaly. The level of free thyroid hormones was several times higher than normal (fT4: > 6 ng/dl, fT3 > 30 pg/ml), while TSH level was 0. Respiratory support was required for 7 days, inotropic support for 10 days; at the same time propranolol and K-iodide were administered. Eventually, the tachycardia settled and beta-blocker therapy was continued with reduced doses. Finally, the thyroid hormone levels became normal. Authors emphasize that newborns of women suffering from Graves’ disease can significantly lag behind in weight increase, may have severe circulatory insufficiency and symptoms of thyrotoxicosis. We also emphasize the importance of the monitoring maternal hormone levels and antibody titers