A gátló működés útjainak- és mechanizmusainak vizsgálata a pankreász vezeték sejtekben = Inhibitory pathways and mechanisms of the pancreatic ductal epithelium.

A 4 éves pályázatunkban célúl tűztük ki, hogy azonosítsuk az intracelluláris szignalizációs mechanizmusokat, gátló utakat, melyek szerepet játszanak az SP szekréciót gátló hatásának kifejtésében. Vizsgálataink alapján megállapíthatjuk, hogy a PDBu gátolta a basal HCO3- szekréciót, ezáltal mimikálja az SP hatását. Másrészről a PDBu blokkolta a secretin által stimulált szekréciót is. Kontrollként megvizsgáltuk a PDBu inaktív formáját a PDD-t. Tekintettel arra, hogy az inaktív forma hatástalan volt megállapíthatjuk, hogy a PKC aktiváció utánozza az SP hatását, így valószínűsíthető a PKC szerepe az SP gátló hatásának kifejtésében. Másrészről, nagy dózisú PKC inhibitor (BIS) alkalmazásával csökkent az SP gátló hatása. Korábbi felvetéseinket folytatva immunhisztokémiai vizsgálattal igazoltuk, hogy a pancreas ductalis sejtjei körül található idegvégződésekben található SP. A luminális perfúzió során azt is igazoltuk, hogy a SP direktben gátolja a luminalis oldalon elhelyezkedő Cl-HCO3- exchanger működését. Az élettani jellegű kísérleteink mellett szintén vizsgáljuk a HCO3- szekréciót kóros körülmények (pancreatitisben) között. Ezek előkísérleteit már elvégeztük, megállapítottuk, hogy pancreatitisben kb. 4-5x-es hypersecretio van, mely valószínűleg ductalis eredetű (alacsony proteintartalmú a szekrétum). A pályázat során több rangos nemzetközi folyóiratban is publikáltuk eredményeinket, összességében minden szempontból teljesítettük a pályázatban foglalt célkitűzéseket. | In this 4-year project our aim was to characterize the inhibitory pathways of pancreatic ductal bicarbonate secretion. Here we show that SP is present in periductal nerves within the guinea-pig pancreas; that protein kinase C (PKC) mediates the effect of SP, and that SP inhibits an anion exchanger on the luminal membrane of the duct cell. Secretin (10 nM) stimulated HCO3- secretion by sealed, non-perfused, ducts about 3 fold and this effect was totally inhibited by SP (20 nM). Phorbol 12, 13-dibutyrate (100 nM), an activator of PKC, reduced basal HCO3- secretion by about 40%, and totally blocked secretin-stimulated secretion. In addition, bisindolylmaleimide I (1 nM to 1 ?M), an inhibitor of PKC, relieved the inhibitory effect of SP on secretin-stimulated HCO3- secretion and also reversed the inhibitory effect of PDBu. In microperfused ducts, luminal H2DIDS (0.5 mM) caused intracellular pH to alkalinise and, like SP, inhibited basal and secretin-stimulated HCO3- secretion. SP did not inhibit secretion further when H2DIDS was present in the lumen, suggesting that SP and H2DIDS both inhibit the activity of an anion exchanger on the luminal membrane of the duct cell

Cytokin gén-poliorfizmus vizsgálata mikrobiális, valamint komplex aetiológiájú kórképekben = The role of cytokine gene polymorphism in diseases with microbial or complex aetiology

A TNF-alpha, az IL-8, a TGF-beta és az IL-10 termelését befolyásoló gének un. egy nukleotidos polimorfizmusát (SNP) vizsgáltuk azon betegségekben, melyekben e cytokinek jelentőségét feltételezzük a pathogenezisben.Vizsgálatainkat kiegészítettük a hő-sokk protein- Hsp-70, valamint a szignalizációban fontosnak ítélt CD14, TLR4 és NOD1 receptorokkal kapcsolatos SNP meghatározásokkal. H.pylori pozitív gastritises és ulcusos betegek esetében szignifikáns összefüggést állapítottunk meg az IL-8 -251 T/A SNP, valamint a NOD1 E277K SNP és a betegségre való hajlam között, ugyanakkor a TNF-α, CD14 és TLR4 polimorfizmusokat illetően a genotipusok megoszlása nem tért el az egészséges kontrollokétól. Pancreatitises betegek vizsgálata során a TNF-alpha -308 és az IL-8 promoter polimorfizmus valamint Hsp70-2 SNP tekintetében találtunk összefüggést a pancreatitis súlyosságával. Crohn betegségben, 133 beteg vizsgálata során nem mutattunk ki korrelációt az IL-10 polimorfizmus és a betegség megléte, vagy akár annak súlyossága között, viszont a Hsp70- 2 polimorfizmusnak volt relevanciája. Kimutattuk továbbá, hogy a magas TGF-β termeléssel járó TT genotipus vizsgálataink szerint közel 7-szeresre emeli a bi-vagy pancytopenia valószínűségét myelodysplasztikus syndromában . Felhívtuk a figyelmet a TNF-α genetikai polimorfizmus prognosztikai jelentőségére anti-TNF (Infliximab) kezelésben részesülő betegek esetén. | We aimed to determine whether single nucleotid polymorphisms (SNPs) associated with differential expression of TNF-alpha, IL-8, TGF-beta and IL-10 are associated with susceptibility to different gastrointestinal or haematologic diseases. In addition, SNPs of Hsp-70, and SNPs of CD14, TLR4 and NOD1 receptors were also investigated. Genetic polymorphism of interleukin-8 (IL-8) and NOD1 and IL-8, but not polymorphisms of TLR4 genes, were associated with Helicobacter pylori-induced duodenal ulcer and gastritis. Polymorphism of the TNF-α, HSP70-2, and CD14 genes were involved in increased susceptibility to severe acute pancreatitis. In addition, polymorphism in the IL-8 gene, but not in the TLR4 genes were connected with the severity of acute pancreatitis. Investigation of SNPs in 133cases with Crohn?s disease revealed, that the polymorphism of heat-shock protein gene HSP70-2, but not the polymorphisms of the IL-10 and CD14 genes, were associated with the outcome of Crohn's disease. Clinical importance of transforming growth factor-beta rather than the tumor necrosis factor-alpha gene polymorphisms was observed in patients with the myelodisplastic syndrome belonging to the refractory anaemia subtype. Finally, the prognostic value of TNF-alpha -301 gene polymorphism among patients treated with anti-TNFα –Infliximab was investigated, and a connection of TNF/2 allele- with high TNF producing capacity- and therapy-refractory cases was proved

A daganatos és stroma sejtek közötti interakciók vizsgálata a gyomorrák kialakulásában és progressziójában. Klinikai és kísérletes vizsgálatok. = The role of tumor-stroma interactions in the initiation and progression of gastric cancer. Clinical and experimental studies.

Kísérleteink azt mutatták, hogy a humán gyomor miofibroblaszt sejtek (HGM) száma a rákos szövetben nagy mértékben megnövekedett, továbbá morfológiai és szerkezeti károsodást szenvedtek a normál szöveti sejtekhez képest. Általunk sikerült először karakterizálni sejtkultúrában tartott miofibroblasztokon (HGMs) a Na+/H+ cserélő (NHE) 1-es, 2-es és 3-mas izoforma, a Na+/HCO3- kotranszporter (NBC) és az anion cserélő (AE) expresszióját és funkciónális aktivitását. Eredményeink arra utalnak, hogy az NHE1 nélkülözhetetlen szerepet játszik a miofibroblasztok IGF-II indukálta proliferációjában. Továbbá kimutattuk, hogy az NHE1 aktivitása hozzájárul az IGF-II és carbachol stimulálta migrációhoz. Ismert, hogy a natrium-calcium cserélők (NCX) fontos szerepet töltenek be a kontraktilis sejtek calcium homeosztázisában. Kísérleteinkben a miofibroblasztok 50%-a spontán calcium oszcillációs aktivitást mutatott, mely spontán oszcilláció gátolható volt NCX inhibitorokkal. Miofibroblaszt sejtekben az NCX1 és NCX2 mind mRNS mind fehérje szinten kimutatható volt, melyek az oszcillációs aktivitástól függetlenül hozzájárulnak az intracelluláris natrium és calcium homeosztázishozhoz. Továbbá az NCX inhibitorok szignifikánsan gátolták a bazális és IGF-II stimulálta migrációt illetve profliferációt. Eredményeink azt mutatták, hogy az NCX-ek potenciális terápiás targetként szolgálhatnak hiperproliferatív gyomor megbetegedésekben. | Our data showed that human gastric myofibroblasts (HGMs) originating from gastric cancer are greatly increased in number, their morphology is distorted and the architecture is damaged compared to those originating from nomal tissue. Then we characterized (for the first time) the expression and functional activities of the Na+/H+ exchanger (NHE) isoforms 1, 2 and 3, and the functional activities of the Na+/HCO3 - cotransporter (NBC) and the anion exchanger (AE) in cultured HGMs using microfluorimetry, immunocytochemistry, RT-PCR and immunoblot analysis. Our results indicate that NHE1 is necessary for IGF-II-induced proliferation of HGMs. In addition, we demonstrated that NHE1 activity contributes to both IGF-II- and carbachol stimulated migration. Sodium-calcium exchangers (NCX) are known to act crucial role in calcium homeostasis of contractile cells. We showed that 50% of the HGMs present calcium oscillations, which depend on extracellular calcium and sodium, and can be blocked by NCX inhibitors. NCX1 and NCX2 are present in mRNA and protein level in HGMs and they contribute to the intracellular calcium and sodium homeostasis as well – regardless of the oscillatory activity. NCX inhibitors significantly block the basal and IGF-II stimulated migration and proliferation rates of HGMs. In conclusion we showed that NCX plays a pivotal role in regulating the calcium homeostasis of HGMs, and may be a potential therapeutic target in hyperproliferative gastric diseases

Effect of melatonin on the severity of l-arginine-induced experimental acute pancreatitis in rats

AIM: To determine the effect of melatonin pre- and post-treatment on the severity of L-arginine (L-Arg) -induced experimental pancreatitis in rats. METHODS: Male Wistar rats (25) were divided into five groups. Those in group A received two injections of 3.2g/kg body weight L-Arg i.p. at an interval of 1h. In group MA, the rats were treated with 50 mg/kg body weight melatonin i.p. 30 min prior to L-Arg administration. In group AM, the rats received the same dose of melatonin 1h after L-Arg was given. In group M, a single dose of melatonin was administered as described previously. In group C the control animals received physiological saline injections i.p. All rats were exsanguinated 24 h after the second L-Arg injection. RESULTS: L-Arg administration caused severe necrotizing pancreatitis confirmed by the significant elevations in the serum amylase level, the pancreatic weight/body weight ratio (pw/bw), the pancreatic IL-6 content and the myeloperoxidase activity, relative to the control values. Elevation of the serum amylase level was significantly reduced in rats given melatonin following L-Arg compared to rats injected with L-Arg only. The activities of the pancreatic antioxidant enzymes (Cu/Zn-superoxide dismutase (Cu/Zn-SOD) and catalase (CAT)) were significantly increased 24 h after pancreatitis induction. Melatonin given in advance of L-Arg significantly reduced the pancreatic CAT activity relative to that in the rats treated with L-Arg alone. In the liver, L-Arg significantly increased the lipid peroxidation level, and the glutathione peroxidase and Cu/Zn-SOD activities, whereas the Mn-SOD activity was reduced as compared to the control rats. Melatonin pre-treatment prevented these changes. CONCLUSION: Melatonin is an antioxidant that is able to counteract some of the L-Arg-induced changes during acute pancreatitis, and may therefore be helpful in the supportive therapy of patients with acute necrotizing pancreatitis

Az epesavak és a tripszin hatása a pankreász vezeték sejtek bikarbonát szekréciójára: klinikai és kísérletes vizsgálatok = The effects of bile acids and trypsin on pancreatic ductal bicarbonate secretion.

Az akut pankreatitisz egyik legyakoribb oka az epekövesség. A betegség kialakulásának pontos mechanizmusa azonban nem kellőképpen tisztázott. A projekt során célul tűztük ki az epesavak hatásának vizsgálatát pankreasz duktális epitél sejtekre (PDEC), illetve azok fő funkciójára, a bikarbonát szekrécióra. Azt tapasztaltuk, hogy a luminálisan adott kis dózisú nem konjugált kenodeoxikólsav (CDC) IP3-mediált kalcium szignalizáción keresztül stimulálja a bikarbonát szekréciót, míg a nagy dózis mind apikálisan, mind a bazalisan gátolta azt. A gátló hatás hátterében a CDC jelentős mitokondrium károsító hatása áll, mely következményesen ATP deplécióval jár. Kísérleteink során azt találtuk, hogy az ATP depléció önmagában is képes gátolni a bikarbonát szekréciót. A projekt másik célja az aktiválódott tripszin hatásának vizsgálata volt. Kísérleteinkben igazoltuk, hogy a luminálisan adott tripszin, vagy PAR2 aktiváló peptid (AP) gátolja a bikarbonát szekréciót. Kísérleteink alapján vaószínű, hogy , hogy a tripszin bikarbonát szekréciót gátló hatásának hátterében a luminális CFTR-ra kifejtett gátló hatás állhat. Jelen projekt eredményei nagy mértékben hozzájárulnak az akut pankreatitisz kialakulásának pontosabb megértéséhez. | Cholelithiasis is one of the most common reasons of acute pancreatitis. However the patomechanism of this disease is not well understood. Our aim was to investigate the effects of bile acids on pancreatic ductal epithelial cells (PDEC). We clearly showed that luminal admnistration of small doses chenodeoxycholate (CDC) stimulate bicarbonate secretion via IP3 mediated calcium signalisation. In addition. high doses of CDC administered either from the basolateral or the luminal membrane, inhibit bicarbonate secretion . CDC induced mitochondrial damage, wich evoked intracellular ATP depletion. We fuond, that ATP depletion by itself can inhibit pancreatic bicarbonate secretion. The other aim of the project was to investigate the effects of activated trypsin. We found, that luminal administration of trypsin, or PAR-2 activating peptide (AP) inhibit pancreatic bicarbonate secretion. Furthermore, patch clamp experiments revealed that the inhibitory effect of trypsin on bicarbonate secretion is caused via the inhibition of CFTR Cl- channel. Our results considerably contibute to the pathogenesis of acute pancreatitis

Efficacy and safety of infliximab induction therapy in Crohn's Disease in Central Europe - a Hungarian nationwide observational study

<p>Abstract</p> <p>Background</p> <p>Infliximab (IFX) has proven to be an effective addition to the therapeutic arsenal for refractory, fistulizing, and steroid dependent Crohn's disease (CD), with efficacy in the induction and maintenance of clinical remission of CD. Our objective in this study is to report the nationwide, multicenter experience with IFX induction therapy for CD in Hungary.</p> <p>Methods</p> <p>During a 6-year-period, beginning in 2000, a total of 363 CD patients were treated with IFX as induction therapy (5 mg/kg IFX infusions given at week 0, 2 and 6) at eleven centers in Hungary in this observational study. Data analysis included patient demographics, important disease parameters and the outcome of IFX induction therapy.</p> <p>Results</p> <p>Three hundred and sixty three patients (183 women and 180 men) were treated with IFX since 2000. Mean age was 33.5 ± 11.2 years and the mean duration of disease was 6.7 ± 6.1 years. The population included 114 patients (31.4%) with therapy-refractory CD, 195 patients (53.7%) with fistulas, 16 patients (4.4%) with both therapy-refractory CD and fistulas, and 26 patients (7.2%) with steroid dependent CD. Overall response rate was 86.2% (313/363). A higher response rate was observed in patients with shorter disease duration (p = 0.05, OR:0.54, 95%CI:0.29-0.99) and concomitant immunosuppressant therapy (p = 0.05, OR: 2.03, 95%CI:0.165-0.596). Concomitant steroid treatment did not enhance the efficacy of IFX induction therapy. Adverse events included 34 allergic reactions (9.4%), 17 delayed type hypersensitivity (4.7%), 16 infections (4.4%), and 3 malignancies (0.8%).</p> <p>Conclusion</p> <p>IFX was safe and effective treatment in this cohort of Hungarian CD patients. Based on our experience co-administration of immunosuppressant therapy is suggested in patients receiving IFX induction therapy. However, concomitant steroid treatment did not enhanced the efficacy of IFX induction therapy.</p