Tünetek és történetek : A nemi sztereotípiák hatása a tünetértelmezésre = Symptoms and stories. The effect of gender-stereotypes on the interpretation of symptoms

A betegségekkel kapcsolatos szakmai és laikus vélemények alakulása nem független a kulturális és társas hatások közvetítette nézetrendszerektől, sztereotípiáktól. Kutatásunk során azt vizsgáltuk, hogy a nemi sztereotípiák miként jelennek meg a tünetértelmezésben orvos- és pszichológushallgatóknál. Mivel a reprezentációk nem közvetlenül fejtik ki hatásukat, direkt módszerekkel kevéssé vizsgálhatók, feltárásukra így projektív technikát alkalmaztunk. Egy szépirodalmi betegség-elbeszélést használtunk projekciós felületként, melynek az eredeti, női főszereplővel (nőbeteggel) játszódó változatát létrehoztuk férfi protagonistával is. A kétféle verzió értékeléséhez kérdőívet szerkesztettünk, melyet 313 pszichológus- és orvostanhallgatóval vettünk fel, és a szöveges válaszok tartalmi kategóriáinak kvantitatív és kvalitatív elemzésével értékeltünk. Megállapítottuk, hogy a hiányos tünetbemutatást tartalmazó történet intenzívebben mozgósította a nőbeteggel kapcsolatos reprezentációkat. A tünetre és a női történetre szomatizációs mechanizmusokat vetítettek a válaszadók. A férfi beteget egysíkúbban jellemezték, tüneteit stresszel és rizikóviselkedésekkel magyarázták. A válaszadók neme sokkal jelentősebb tényező volt, mint a válaszadók szakja. Kutatásunk felhívja a figyelmet arra, hogy a nemi sztereotípiák a diagnózisalkotást is befolyásolhatják, és ezt a hatást erősítheti a tünetek hiányos vagy diffúz prezentációja. | The construction of professional and lay opinions about diseases is not independent of belief-systems and stereotypes which are transmitted via cultural and social effects. In our research we examined how these appear in the symptom interpretations of psychology and medical students. Since representations make their effects indirectly, we examined them by a projective technique. We used a short story as a projective surface, and after the presentation of the original story with female protagonist we tested it with a male character, a male patient. We designed an open-ended questionnaire for the evaluation of the story, and administered it to 313 psychology and medical students. For the analysis of the answers, we used qualitative and quantitative techniques as well. The story which consisted an incomplete symptom-presentation, provoked more intensive associations in the case of the female patient. Respondents projected somatisation mechanisms on the “female” story and symptoms. The description of the male patient was less detailed. The gender difference was stronger than the professional background of respondents. Our study calls attention to the gender stereotypes which may influence diagnosis-making, mostly in case of incomplete or diffuse presentation of symptoms

Social Psychological Determinants of the Formation of Medical Students’ Professional Identity. Possibilities of Development.

Az orvosi pályaszocializáció technikáinak szisztematikus kutatása kevéssé jelent meg eddig a hazai szakirodalomban. A gyakorlatra irányuló orvosképzés igényét szem előtt tartva dolgoztam ki háromszintű, háromféle oktatási technikát - Junior Bálint-csoport; imaginatív megjelenítés; expresszív, dramatikus munkamód projektív technikával kiegészítve - tartalmazó pályaszocializációs programomat, amely egyszerre helyezi középpontba az orvos személyiségét, kapcsolatkezelési képességfejlesztését és a szakmai viselkedés szerepkészletének begyakorlását. Az értekezésemben szereplő empirikus vizsgálatok során az oktatás folyamatában, a maga természetes közegében vizsgálom az orvostanhallgató betegreprezentációjának, beteg emberhez való viszonyulásának és az orvosi hivatásszemélyiségnek az alakulását. A háromszintű, háromféle oktatási technikát felhasználó program keretében lehetőség nyílik arra, hogy megvizsgálhassuk, melyik oktatási technika képes a leghatékonyabban megjeleníteni mindazokat a pszichológiai minőségeket, amelyek hozzájárulnak a reprezentációk alakulásához és így a pályaszocializáció folyamatához. A Junior Bálint-csoportok eseteinek (n = 60) tartalomelemzése rávilágított arra, hogy a leggyakoribb problémák az intimitástól, testi kontaktustól való félelem; a krónikus és terminális állapotban levő betegekkel való kommunikáció; az orvoslással járó felelősségtől való félelem. Az imaginált betegképek (n=62) Rorschach-jegyekkel (V. oszlop) való tartalomelemzése megerősítette, hogy az előbb felsorolt pszichés terhek jelentik a legkomolyabb problémát az orvostanhallgatók számára. A drámajáték, az integratív gyógyító kapcsolati tréningcsoportok (n=74) folyamatelemzése és tartalomelemzése során bebizonyosodott, hogy a csoportmunka elsősorban a kapcsolati érzékenységet, a másik (beteg) szempontjainak elfogadási képességét fokozza és lehetővé teszi a gyógyító kapcsolat mindkét szereplőjével, az orvossal és a beteggel való önkéntelen, szorongásmentes azonosulást. Az orvos-beteg találkozás minőségi megélését a drámajáték segítségével sajátíthatják el leginkább. A kutatás következő szakaszában, a drámajáték során használt novella és az itt körvonalazódott projektív tartalmak nagy mintán való kérdőíves tesztelése történt meg (n=313). A statisztikai elemzéshez az SPSS és a LEM programcsomagokat alkalmaztuk. A felhasznált statisztikai eljárások a varianciaanalízis, a khi-négyzet próba és a log-lineáris elemzés voltak. A kérdőíves vizsgálatban és a drámacsoportban megjelenő projektív tartalmak nagyfokú hasonlósága azt igazolta, hogy a választott novella alkalmas arra, hogy projektív felületként előhívja a hallgatók tipikus sztereotípiáit és reprezentációit a betegségekkel, betegekkel, gyógyító szakemberekkel és a terápiás helyzetekkel kapcsolatban. A drámacsoport ezen sztereotip reprezentációk tudatosítására, az azokhoz való érzelmi viszonyulások átélésére és formálására helyezte a hangsúlyt. Kutatásom során bebizonyosodott, hogy komplex módszertani kísérletem több szinten és több szempontból is hatékonyan segíti az orvosi pályaszocializációt. Systematic observations regarding techniques of medical career-socialization has hardly ever appeared in Hungarian technical literature yet. Focusing on the need for practical medical training I have elaborated a career-socialization program consisting of a three-level, three-branch training technique. This consisted of a Junior Bálint-group, an imaginative visualization technique, and an expressive, drama-pedagogical working method completed with a projective technique. This career-socialization program focuses on the physician's personality, capability-expansion in relationship management, and practicing a set of professional behaviour-roles. During the empirical observations connected to my thesis I examined medical students' patient-representation, their relation to the patients, and the development of the physician's professional character. Within the frames of this three-level, three- branch training technique program it enables us to observe which training technique is able to reveal all those psychological qualities that can contribute to the conformation of the representations, thus to the process of career-socialization in the most effective way. The content-analyses of the cases of Junior Bálint-groups (n-60) revealed that the most frequent problems are fear of intimacy, of bodily contact, communication with patients in a chronic or terminal state, and the fear of medical practice. The content-analyses of imaginary patient-images (n-62) with Rorschach-signs confirmed that the psychological burdens mentioned above are the most serious problems for medical students. The process-, and content-analyses of drama-games, the integrative healing contact training groups (n-74) showed that group work primarily intensifies the relationship responsiveness, the ability to adopt the other's (the patient's) viewpoints, and enables an involuntary and distressless identification with the patient and the physician, both agents in the healing relationship. It is the drama-game that gives significant support to experience the physician- patient relationship in a high quality level. In the next phase of my observation I tested the short story used for the drama-game and its projective contents on a sample of medical and psychology students (n-313). For the statistical analysis we applied the SPSS and the LEM program-packets. The applied statistical methods were variance analysis, chi-square test and log-linear analysis. The vast similarity of the projective contents appearing in the survey questionnaire and in the drama-group verified that the chosen short story as a projective surface is suitable for recalling the students' typical stereotypes and representations related to diseases, patients, healing experts and therapeutic situations. The drama-group focused on the realization of these stereotipical representations, and also on experiencing and forming the students' emotional relations to them