A jellemző laboratóriumi eltérések alakulása HELLP (haemolysis, elevated liver enzymes, low platelet count) szindrómával szövődött terhességekben

L

Expression of VEGF in neonatal urinary obstruction: does expression of VEGF predict hydronephrosis?

BACKGROUND In animal studies, the inhibition of VEGF activity results in high mortality and impaired renal and glomerular development. Mechanical stimuli, like mechanical stretch in respiratory and circulatory systems, results in an elevated expression of VEGF. In animal models, the experimental urinary obstruction is associated with stretching of tubular cells and activations of the renin-angiotensin system. This results in the upregulation of vascular endothelial growth factor (VEGF) and TNF-alfa. MATERIAL AND METHODS Tissue samples from urinary tract obstruction were collected and immunohistochemistry was performed in 14 patients (average age: 7.1+/-4.1 years). The control histology group consisted of ureteropelvic junction tissue from 10 fetuses after midtrimester artificial abortion. The fetuses did not have any failure at ultrasound screening and pathological examination. The mean gestational age was 20.6 weeks of gestation (+/-2.2SD). Expression of VEGF was detected with immunohistochemistry method. RESULTS Expression of VEGF was found in varying intensity in the submucosa and subserosa layers, but only in the test tissue (placental tissue). The tissue of the patients with urinary obstruction and the tissue of the fetal ureteropelvic junction without urinary obstruction were negative for expression of VEGF. The repeated examination showed negative cells and no color staining. CONCLUSIONS The pressure due to congenital urogenital obstruction resulting in mechanical stress in cells did not increase the expression of VEGF in young children in our study. To find a correlation between urogenital tract obstruction and increased expression of VEGF, we need to perform more examinations because the connection may be of therapeutic significance

A Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának szerepe a FEMaLE-projekt megvalósításában

A P4-medicina (predictive-előrelátható, preventative-preventív, personalized-személyre szabott, participatory-részvételi) célja, a korlátozott egészségügyi források legjobb kihasználása mellett, a betegségek korai észlelése, illetve megelőzése statisztikai elemzések, biomarker-kutatás, beteg utánkövetések monitorizálásának segítségével. A „Finding Endometriosis using Machine Learning (FEMaLe)” projekt ennek az elgondolásnak a megvalósítása az endometriosis korai diagnosztikája céljából. A projekt célja továbbá egy olyan mesterséges intelligencián és gépi tanuláson alapuló Skálázható Multi-omikus Program „Scalable Multi-Omics Platform (SMOP)” kifejlesztése, amely segítségével az endometriosisban szenvedő páciensek, illetve egészségügyi szolgáltatók számára megkönnyíti a közös döntéshozatalt, elősegíti új terápiák bevezetését, ezáltal javítja az endometriosis betegséggel küzdők életminőségét. Az Európai Bizottság Horizon 2020 programja a FEMaLe-pályázat számára (Horizon 2020-101017562) több mint 4 millió eurós forrást biztosított

Az anyai életkor mint kockázati tényező hármasiker-terhességben = Maternal age as a risk factor in triplet pregnancy

A hármasiker-fogamzás felismerését követően a várandósok számára részletes felvilágosítást kell nyújtani a hármasiker-terhesség kihordásának kockázatairól, a trigemini terhességből származó újszülöttek esélyeiről, amely alapján valóban körültekintő döntést tudnak hozni a terhesség továbbviseléséről, illetve a redukció lehetőségének igénybevételéről. Célkitűzés: A magyar hármasiker-populáció reprezentatívnak tekinthető, nagy esetszámú mintáján az anyai életkor mint kockázati tényező vizsgálata az anyai szövődmények és a perinatalis eredmények elemzésével. Módszer: Retrospektív kohorsz tanulmányunkban az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán az 1990. július 1. és 2006. június 30. közötti időszakban szüléssel végződött 114 hármasiker-terhességet vizsgáltuk. Eredmények: A vizsgált hármasiker-terhes populációban 15 beteg volt 35 éves vagy annál idősebb (35–39 éves) a szüléskor (13,2%), 99 várandós pedig 35 évnél fiatalabb (20–34 éves) (86,8%). A terhesség alatt jelentkező anyai szövődmények hasonló arányban voltak megfigyelhetők a két vizsgált csoportban, és nem volt szignifikáns különbség a szüléskor betöltött átlagos terhességi kort tekintve (33,0 ± 2,9 és 32,2 ± 3,3 hét), valamint az igen éretlen (6,7% és 9,1%) és éretlen koraszülések (32,9% és 43,4%) arányában, bár mindhárom jellemző a 35 év felettieknél mutatott kedvezőbb értéket. Az élve született újszülöttek átlagos születési súlya magasabb volt a 35 év feletti betegek csoportjában (1796 ± 492 és 1664 ± 506 g, p = 0,064), és az igen-igen kis súlyú (6,8% és 10,7%), valamint az igen kis súlyú újszülöttek aránya (34,1% és 38,6%) is alacsonyabb volt ebben a csoportban. A 35 év feletti várandósok újszülöttjeinek egyperces és ötperces Apgar-értéke szignifikánsan magasabb volt (8,4 ± 0,5 és 8,0 ± 1,0, p = 0,016, valamint 9,5 ± 0,7 és 9,2 ± 0,8, p = 0,006). A perinatalis halálozási mutatók nem jeleztek szignifikáns különbséget a két csoport között, és a puerperalis szövődmények tekintetében sem volt különbség. Sepsis/pneumonia ritkábban fordult elő a 35 év feletti betegek újszülöttjeinek körében (6,9% és 28,6%, p = 0,011), és ebben a csoportban lélegeztetésre is ritkábban volt szükség (31,0% és 58,2%, p = 0,011). A többi újszülöttkori szövődmény közel azonos arányban fordult elő a két csoportban. Következtetések: Bár a terhesség alatt és a gyermekágyas időszakban bizonyos anyai szövődmények kockázata magasabb idősebb életkorban, a kedvezőbb perinatalis eredmények és neonatalis morbiditási adatok alapján az idős anyai életkor hármasiker-terhességben kockázatot csökkentő (protektív) tényező. | Upon the diagnosis of triplet conception, pregnant women should be counseled about the risk of triplet pregnancy and the chances of survival of triplet newborns. This information can help women with triplet gestations to make well-informed decisions whether to continue their pregnancy or to undergo multifetal pregnancy reduction. Aim: To assess the maternal age as a risk factor in a large representative sample of the Hungarian triplet population with evaluation of maternal complications and perinatal results. Methods: In a retrospective cohort study we analyzed 114 triplet pregnancies which ended in delivery from July 1st, 1990 until June 30th, 2006. Results: In the study population there were 15 patients aged 35 years or more at delivery (13.2%) and 99 women were younger than 35 years (86.8%). The rate of maternal complications was similar in the two groups, and there was no significant difference in gestational age at delivery (33.0 ± 2.9 vs. 32.2 ± 3.3 weeks), very early (< 28 weeks) premature deliveries (6.7% vs. 9.1%) and early (< 32 weeks) premature deliveries (32.9% vs. 43.4%), respectively, although all of these variables were more favorable over 35 years of age. The mean birth weight of live born infants (1796 ± 492 vs. 1664 ± 506 g, p = 0.064 g) was higher, the prevalence of very-very-low-birth-weight ( 35-year group were significantly larger (8.4 ± 0.5 vs. 8.0 ± 1.0, p = 0.016 and 9.5 ± 0.7 vs. 9.2 ± 0.8, p = 0.006, respectively). There was no difference in perinatal results or puerperal complications between the groups. The incidence of sepsis/pneumonia and need for ventilation/oxygen therapy was lower among the infants of the patients over 35 years (6.9% vs. 28.6%, p = 0,011 and 31.0% vs. 58.2%, p = 0,011, respectively). The rate of other neonatal complications was similar in the two groups. Conclusions: Although the incidence of some maternal complications during pregnancy and in the puerperal period is higher at older age, the favorable perinatal results and neonatal morbidity rates make older maternal age a risk reducing (protective) factor in triplet pregnancies

A hármasiker-terhességek anyai és magzati kórjóslata 122 eset alapján = The maternal and fetal outcome of 122 triplet pregnancies

A hármasiker-szülések jelenlegi gyakorisága a meddőségi kezelések eredményeként a természetes előfordulás 4–5-szöröse. Az anyai szövődmények és a kedvezőtlen perinatalis kimenetel kockázata rendkívül magas. 1998 óta lehetőség van az embriók/magzatok számának redukciójára annak érdekében, hogy a megmaradó embriók/magzatok esélyei javuljanak. A hármasiker-terhességet viselő várandósok megfelelő tájékoztatásához hozzátartozik, hogy pontos felvilágosítást kapjanak a terhesség redukció nélküli továbbviselése esetén várható anyai és magzati kockázatokról. Célkitűzés: A magyar hármasiker-populáció reprezentatívnak tekinthető, nagy esetszámú mintáján keresztül bemutatni a nem redukált hármasiker-terhességekkel kapcsolatos anyai szövődmények kockázatát, a perinatalis mutatókat és a neonatalis szövődmények előfordulási gyakoriságát. Módszer: Tanulmányunkban az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán 1990. július 1. és 2006. június 30. közötti időszakban befejeződött hármasiker-terhességeket vizsgáltuk. Beválasztási kritérium volt, hogy a 18. terhességi héten elvégzett ultrahangvizsgálat során mindhárom magzat életjelenséget mutatott. Eredmények: 122 hármasiker-terhesség közül 8 esetben (6,6%) középidős vetélés zajlott le a 20–23. héten, 114 eset (93,4%) szüléssel végződött. Anyai haláleset nem volt. Terhesség által kiváltott hipertónia az esetek 16,7%-ában, terhességi cukorbetegség 18,4%-ban fordult elő. A szülés előtt thrombocytopenia 20,2%-ban, anémia 16,7%-ban, cholestasis 9,7%-ban jelentkezett. A tocolysist igénylő, idő előtti méhtevékenység gyakorisága 57,9% volt, idő előtti burokrepedést 32,5%-ban észleltünk. Cerclage-műtét az esetek 15,8%-ában történt, szteroidprofilaxisban a hármasiker-terhesek 69,3%-a részesült. A terhességek hossza átlagosan 32,3 ± 3,2 hét volt. Az igen éretlen (<28. hét) koraszülések aránya 8,8%, az éretlen (<32. hét) koraszülések aránya 42,1% volt. Az élve születettek átlagos 5 perces Apgar-értéke 9,2 ± 0,8, átlagos születési súlya 1664 ± 506 g volt. A magzatok 38,0%-a igen kis (<1500 g) születési súllyal jött világra. A késői magzati halálozás 23,4‰, a perinatalis halálozás 64,3‰, a tisztított perinatalis halálozás 27,4‰ volt, melyek kedvezőtlenebbek, mint szinguláris terhességben. Súlyos fejlődési rendellenesség a magzatok 11,7‰-énél volt észlelhető. Megszületés után az újszülöttek 54,4%-a szorult lélegeztetésre. Intracranialis vérzés az újszülöttek 4,3%-ánál, respiratiós distress szindróma 17,1%-ban, transitoricus tachypnoe 5,2%-ban, szepszis vagy pneumónia 25,5%-ban, újszülöttkori sárgaság 11,4%-ban fordult elő. Következtetések: Az anyai és a magzati kockázatok ismerete igen fontos ahhoz, hogy a hármasiker-terhességgel éppen szembesülő betegek megalapozott döntést hozhassanak a terhesség kihordásáról vagy a redukció lehetőségének igénybevételéről. | Introduction: The wide use of infertility drugs and assisted reproduction has resulted in 4- to 5-fold increase in the incidence of triplet pregnancies, which carry an extremely high risk of maternal complications and adverse perinatal outcome. In Hungary, reduction of multifetal pregnancies is available for all pregnant women with multifetal gestation since 1998. The goal of the procedure is to ensure better outcome for surviving fetuses. Counseling of pregnant patients should include the maternal and fetal risks of triplet gestation without multifetal pregnancy reduction. Aim: To assess the risk of maternal complications, stillbirth, perinatal and neonatal mortality rates, and risk of neonatal morbidity in non-reduced triplets in a large case series, representing the Hungarian triplet population. Methods: The study population consisted of triplets delivered between July 1st, 1990 and June 30th, 2006, at the Ist Department of Obstetrics and Gynecology. All three fetuses had to be alive on the 18th-week ultrasound scan to be eligible. Results: Out of the 122 cases, 8 (6.6%) ended in midtrimester miscarriage, 114 (93.4%) ended in delivery. There were no maternal deaths. The most common antepartum maternal complications were pregnancy-induced hypertension (16.7%), gestational diabetes mellitus (18.4%), thrombocytopenia (20.2%), anemia (16.7%) and intrahepatic cholestasis (9.7%). Preterm labor requiring tocolysis occurred in 57.9%, preterm premature rupture of membranes in 32.5%. Prophylactic cerclage was performed in 15.8% of cases, and 69.3% of patients received steroid prophylaxis. The mean gestational age at delivery was 32.3 ± 3.2 weeks. The rates of very early (<28 weeks) and early (<32 weeks) preterm deliveries were 8.8% and 42.1%, respectively. The mean 5-minute Apgar score was 9.2 ± 0.8, and the mean birth weight at delivery was 1664 ± 506 g. 38.0% of infants were very low birth weight (<1500 g). Stillbirth, crude perinatal mortality and corrected perinatal mortality rates were 23.4‰, 64.3‰ and 27.4‰, respectively. 11.7‰ of infants had some major congenital anomaly. 54.4% of infants required ventilation or oxygen therapy or both. The most common neonatal complication were respiratory distress (17.1%), transitoric tachypnoe (5.2%), sepsis or pneumonia (25.5%), intraventricular hemorrhage (4.3%) and jaundice (11.4%). Conclusions: Both the maternal and neonatal risks should be considered when patients with triplets are counseled before the decision to continue the triplet gestation or to choose multifetal pregnancy reduction is made

Characteristic Laboratory Changes in Pregnancies Complicated by HELLP Syndrome

INTRODUCTION:HELLP syndrome (hemolysis, elevated liver enzymes, and low platelet count) is a severe, life-threatening form of preeclampsia. Its development is accompanied by significant increase in maternal, as well as fetal, morbidity, and mortality rates. It is essential, therefore, for obstetricians to be familiar with the disease.MATERIALS AND METHODS:In the past 10 years, 107 patients were treated for HELLP syndrome in the intensive care unit (ICU) of the First Department of Obstetrics and Gynaecology, Semmelweis University. During this time, we studied the characteristic laboratory findings of the disease from the day of the diagnosis until the first few postpartum days.RESULTS:HELLP syndrome was present in 0.37% of all women having live births. In our study, the liver enzymes AST, and LDH, and the level of total bilirubin (indicating the degree of hemolysis), and repeated thrombocyte counts were suitable for following the cases. The AST, LDH and bilirubin levels returned to normal between the third and seventh days postpartum. The platelet count passed the critical level of 100,000/microL on the third to fourth day.CONCLUSIONS:We have found that the platelet count, LDH, AST, and total bilirubin levels proved to be useful indicators of the progression of HELLP syndrome

Szérum-interleukin-6-meghatározás gyorsteszt segítségével. Az újszülöttkori szepszis korai diagnózisa, kizárása = Assessment of serum interleukin-6 with a rapid test. The diagnosis of neonatal sepsis can be established or ruled out

Bevezetés: A neonatális szepszis mortalitása magas, és koraszülöttek esetén a szepszis rizikója emelkedik a születési súly csökkenésével. Anyag és módszer: A szerzők gyorsteszt segítségével 12 érett újszülött és 60 igen kis súlyú (VLBW) koraszülött interleukin-6-vérszintjét határozták meg a C-reaktív protein vizsgálatával egyidejűleg, akiket a Semmelweis Egyetem I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának Neonatális Intenzív Centrumában kezeltek 2005-ben és 2006-ban. A szérum-IL-6 meghatározása gyorsteszt segítségével történt (Milenia Quickline IL-6, PicoScan system). Eredmények: Vizsgálataikban a szérum-interleukin-6- és CRP-meghatározás korrelált. A szérum-IL-6-meghatározás szenzitivitása a CRP-értékkel együtt az általuk vizsgált betegcsoportban 100% volt, álnegatív eset nem fordult elő. A vizsgálat pozitív prediktív értéke 93%. Adataikat Mann–Whitney-teszt segítségével analizálták (SPSS Statistical Software Package, Chicago, IL, USA). Szignifikáns különbség volt az igazolt szepszis és az infekciós betegcsoport IL-6-értékei között ( p = 0,048), valamint az infekciós és nem infekciós csoport interleukin-6-értékei között ( p < 0,005). Következtetések: Az igen kis súlyúak nem specifikus infekciós tünetekhez hasonló reakcióit értékelve, a szeptikus és nem infekciós esetek elkülönítése a neonatális morbiditás és mortalitás csökkentése érdekében is fontos szempont, a költségek csökkentésével egyidejűleg. | Introduction: The mortality rate from sepsis is high and the risk of sepsis increases in prematurity in proportion to the decrease in birth weight. Material and method: The authors report the assessment of serum interleukin-6 levels in 12 term, at-risk newborn infants after birth and 60 VLBW neonates after detection of non-specific signs of infection or sepsis, treated in NICU at the Semmelweis University, 1st Department of Obstetrics and Gynecology in 2005–2006. The serum IL-6 level with a rapid test (Milenia Quickline IL-6 and PicoScan system) was investigated. The simultaneous assessment of C-reactive protein levels was analysed as well. Results: The assessment of serum interleukin-6 and CRP levels for the early diagnosis of sepsis can be established or ruled out. The sensitivity of serum IL-6 level assessment was 100%. There weren’t any false negative cases. The positive predictive value was 93%. There was a significant difference between the sepsis and infection group of VLBW infants in the serum Il-6 levels ( p = 0.048), and between the infection and non-infection groups in the interleukin-6 levels ( p < 0.005). Conclusions: In comparing the diagnostic value of IL-6 measurement in VLBW infants with signs of infection to the diagnostic methods currently in use, results showed that a combination of early assessment of IL-6 and CRP seems to increase diagnostic accuracy in attempting to differentiate between septic and nonseptic patients. Such increased accuracy will decrease neonatal morbidity as well as the financial cost of treatment